Diétás naplóval könnyebb a fogyás

Teljesen fölösleges étkezéseket kihagyni. Elég, ha akkurátusan feljegyzi, mikor miből mennyit evett, és szinte biztos, hogy többet fog fogyni, mintha nem tenné – tanácsolja az egyik vezető nemzetközi táplálkozástudományi szaklap, a Journal of the Academy of Nutrition and Dietetics.

Az állítást egy nemrég megjelent kutatásra alapozzák, amelyben a Fred Hutchinson Rákkutatási Központ 123 túlsúlyos és elhízott, változó korú nő fogyókúrázási szokásait vizsgálta. A végeredmény nem túl meglepő, de annál meggyőzőbb: azok, akik fogyókúrás naplót vezettek, 2,7 kilóval többet fogytak, mint akik nem jegyezték fel a bevitt kalóriákat. Az étkezések ritkítása viszont nem vezetett hasonló eredményre, sőt: azok a nők, akik kihagytak egy-egy étkezést, 3,6 kilóval kevesebbet fogytak, mint azok, akik rendesen ettek. Viszont akik egy héten legalább egyszer elmentek valahova kajálni, azok 2, 3 kilóval kevesebbet veszítettek a súlyukból, mint akik ennél ritkábban ettek étteremben.

Monkey Business Images / Northfoto

A napló fegyelmez

„Ahhoz, hogy valaki fogyjon, elengedhetetlen egyfajta felelősségérzet: hogy számon tartsa, mit eszik, mennyit eszik, és mindez milyen arányban van a kitűzött céljával, a fogyáshoz szükséges kalóriamennyiséggel” – nyilatkozta az ABC News-nak dr. Anne McTierman, a Fred Hutchinson Rákkutatási Központ járványtani professzora, a tanulmány fő szerzője. A kutatók szerint szinte lehetetlen úgy étrendet váltani, ha a diétázó nem figyel eléggé arra, hogy mit eszik. „A fogyókúrás napló segít betartani a diétát, hiszen azonnal dokumentáljuk, hogy mit fogyasztottunk el” – mondta McTierman. – „Ha viszont étteremben ebédelünk, nehéz számon tartani, hogy mit ettünk pontosan, hiszen nem tudjuk, miből készült az étel. Arról nem is beszélve, hogy általában túl nagy adagokat tesznek elénk.”

A napló tudatossá tesz

McTierman professzor szerint a fogyás legnagyobb akadálya mégis az, hogyha irreális célokat tűzünk ki. „Egy 88 kilós ember nem fog lefogyni 44 kilóra egyik napról a másikra” – mondja. – „Ilyen nagymértékű súlyvesztés évekbe telhet, és talán még orvosi segítségre is szüksége lesz az illetőnek. A jó hír viszont, hogy már 5-10 százalékos testsúlycsökkenésnek is látványos egészségügyi haszna van.”

Ha naplót vezetünk, nemcsak a távlati célok lebegnek a szemünk előtt, hanem a részeredményeknek is tudunk örülni, hiszen napról napra, hétről hétre nyomon követjük a fogyás folyamatát. Persze a naplóírás lelkileg nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, mivel minden egyes elfogyasztott kalóriával azonnal szembesülnünk kell  – figyelmeztet Keith Ayoob, az Albert Einstein College of Medicine gyermekgyógyászati tanszékének docense. „Ennek ellenére, ha valaki mégis rászánja magát, a naplóvezetés hihetetlenül sokat segít neki. Bár az étkezés spontaneitása elvész, megéri végigcsinálni” – mondta. A naplóvezetés azért is hasznos, mert így sokkal tudatosabban választjuk ki, mi is kerüljön a tányérunkra. „Nem mondhatjuk azt, hogy majd később foglalkozunk vele” – magyarázza Ayoob. „Ha leírjuk, hogy mit eszünk, alaposabban végiggondoljuk, hogy valóban szükségünk van-e rá vagy sem.” Ayoob professzor szerint legtöbbször az íróasztalnál ülve csábulunk el. Úgy gondoljuk, hogy néha-néha megérdemlünk egy kis kényeztetést, csak az a probléma, hogy ezeket az alkalmi falatozásokat általában nem kompenzáljuk semmivel, tehát hízunk tőlük.

Az önmonitorozás mindig hasznos

Más szakértők szerint a fogyókúrázási szokásokat vizsgáló tanulmány semmi új információt nem hozott, csupán megerősítette, hogy mennyire fontos a tudatosság és a felelősség, ha fogyni szeretnénk. Az önmonitorozás már régóta bevett gyakorlat a kognitív viselkedésterápiában, ahol evidenciaként kezelik, hogy ez a lépés megkönnyíti a célok elérését - nyilatkozta dr. David Katz, a Yale Prevention Center igazgatója. „Ez a tanulmány csupán felfedi az összefüggést az önmonitorozás és az elért eredmények között, de nem bizonyítja be az okokat és a következményeket" – mondta Katz az ABC Newsnak. „Az is előfordulhat, hogy akik a legalaposabban vezették a naplójukat, egyszerűen a csoport legpedánsabb tagjai voltak, akik minden másban is maximalisták. Ha ez így van, akkor inkább jellembeli, mint viselkedésbeli oka van a jobb eredménynek” – véli Katz.