#ÉLETEM

Így élje túl az osztálytalálkozót!

2012. június 14., csütörtök 12:53

Nyár eleje van, eljött az 5 és 10 éves érettségi- és mindenféle osztálytalálkozók ideje: ez egyfelől jó, mert végre megnézhetjük, kiből mi lett, másfelől végtelen stresszforrás: kik ezek az emberek? Hogy néznek ki? És mi hogy nézzünk ki? Mit mondjunk? Ha valami nem jött nekünk össze az elmúlt 5 évben, elmondjuk? Vagy vágjunk fel? Egyszerűen csak rúgjunk be és hazudjunk, úgyis mindegy? Íme, néhány szubjektív vélemény, ami segíthet eligazodni, illetve pár tipp az osztálytalálkozó túléléséhez!

stockfresh 41854 unity---together-we-stand-super-group sizeM

„Én úgy élem túl őket, hogy tök jól érzem magam rajtuk. Sose értettem, hogy mi baja van az embereknek az osztálytalálkozókkal, vagy ha baja van elvileg mindenkinek, akkor miért jár el mégis az emberek többsége. Engem őszintén lenyűgöz/szórakoztat, ha látom, hogy mi lett azokból az emberekből, akiket 15-20 éve ismertem, akkor is, ha már akkor se voltak szimpatikusak” – írja Eivissa, akivel csak egyetérteni tudunk: tényleg nagyon érdekes, ki mennyit változik az évek során, ugyanakkor a gyomorgörcs is érthető. Nem mindenkinek móka-kacagás a gimnázium, és nem mindenki olyan szociális lény, mint Eivissa. Tehát nézzük, hogy próbálják a görcsösebb emberek túlélni az érettségi-találkozókat.

Nem megyek el, és kész!

Valóban, ha problémát okoz a múlttal való szembenézés, a legegyszerűbb megoldás, ha nem megyünk el az osztálytalálkozóra. Na de akkor simán lemaradhatunk esküdt ellenségünk 40 kilós hízásáról, a volt eminens alkoholizmusáról, pár válásról, ami mellett a mi nyomorunk eltörpül. Vagy simán kiderülhet, hogy mindenki jófej, és régi-új barátokra lelhetünk, amit nem érdemes kihagyni. Szóval ezt a radikális megoldást csak akkor válasszuk, ha biztos nem érdekel, kikkel töltöttünk 4 évet összezárva.

Persze az is indokolhatja a távolmaradást, ha a szervezés annyira botrányos, hogy az élettől elmegy a kedvünk: „A gimisekkel nagyon jóban vagyok, de most szervezik az áltisis osztálytalálkozót, és a hidegvíz ver tőlük. Sikerült a Balaton Sound kellős közepére szervezniük, ráadásul már 3 hónapja elkezdték a dolgot a Facebookon, és minden nap iszonyú kínos fotók kerülnek fel rólam a csoport falára. És az unatkozó gyerekes anyukák ott trécselnek egész nap, egy ideig széjjel szpemmeltek a baromságaikkal. Annyira megutáltam őket emiatt, hogy az büdöskurvaélet, hogy nem megyek el!” – írja T.

Elmegyek, de leiszom magam

Persze akár el is mehetne és jól leihatná magát, de annak meg mi értelme? Az alkohol oldja a stresszt, meg minden, de lássuk be, elég kínos azt mutatni magunkból, amit részegen tudunk, ráadásul bármit mesélnek, jó eséllyel elfelejtjük másnapra. Szóval ez az opció szerintünk bukó, de az tény, hogy részegen az utolsó dolog, ami zavarni fog minket, az épp körülöttünk zajló osztálytalálkozó és az unatkozó gyerekes anyukák.

Jól felkészülök, hogy a legjobb formám mutassam!

Ez a legszimpatikusabb –és legértelmesebb– megoldás: ha kiderül a találkozó pontos időpontja, menjünk el ruhát nézni, vagy válogassunk össze két tetszetős szettet a szekrényünkből. Olyan ruhában menjünk a találkozóra, amiben jól érezzük magunkat, a saját stílusunknak megfelelő, tiszta és illatos – ha tehetjük, ne a munkahelyről egyből induljunk szórakozni, hanem otthon zuhanyozzunk le, öltözzünk fel szépen! Gondoljuk végig, mit akarunk elmeséln: pozitív dolgokat szedjünk össze. Ne azzal kezdjük, hogy kirúgtak és elváltunk, hanem mondjuk azzal, hogy két szép gyerekünk van, három diplománk, eddig jól kerestünk, vagy bármivel, ami nem depresszív. Nem ciki kicsit büszkélkedni, ahogy az sem, ha csak jó dolgokat tudunk felsorolni az életünkből.

Ha úgy érezzük, elmondhatjuk életünk kevésbé dicső pillanatait is, de azokba fölösleges belefeledkezni, igazából mindenkit csak annyi érdekel kábé, hogy élünk-e még, az osztálytalálkozó nem a mély beszélgetésekre megfelelő alkalom. Viselkedjünk illedelmesen a találkozón, hallgassunk meg másokat is, ne igyunk alkoholt – max egy keveset – és pár óra elteltével nyugodtan távozzunk, ha nem olyan kirobbanóan jó a hangulat, vagy eluntuk magunkat. Így van esélyünk kellemes élményként megélni a találkozót.

stockfresh 430726 business-people sizeM

Na jó, persze minden igyekezetünk ellenére bármikor simán elronthatjáka többiek az osztálytalálkozót: AD például az alábbiak miatt nem hajlandó soha többet osztálytalálkozóra menni: „Egyszer voltam a hét éves (?! milyen dátum már ez) osztálytalálkozómon, vidéken, a régi menza-ebédlőben, ahova már a volt lányosztálytársaim nagy része a gyerekeiről készült fotóalbummal érkezett, majd pár tojáslikőr után sugárban hánytak a miniatűr mosdókba” – írja AD. „Tavaly szeptemberben voltam a gimis osztálytalálkozómon, ott is voltak gyerekes fotóalbumok, sőt egy élő gyerek is, megszoptatva a romkocsmában, volt már elvált, meg egy leszolizott, kigyúrt idióta, aki ötpercenként megkérdezte, hogy én hány zsidót ismerek. De a legbénább a piás osztályfőnök volt, aki az alattunk járó évfolyamból választotta ki a nála 20 évvel fiatalabb gyermekei anyját és élete párját, együtt is érkeztek” – ad nyomatékot szavainak AD. Mélyen megértjük, miért nem kíváncsi senkire említett osztályokból.

Ha nincs mit mondani, hazudj, hisz vicc az egész!

Szintén járható út, ha úgy veszi az ember, hogy a találkozó egy vicc: csak sétáljon oda, abban, amiben épp van, és beszéljen hülyeségeket bármiről, ami épp eszébe jut. Így minden kiderül volt osztálytársainkról, amit csak akarunk, de attól nem kell tartani, hogy rólunk bármi kínos kiderül: valószínűleg annál kínosabb, mint amit állítunk, nem derülhet ki. „Mi két pajtásommal azzal a célzattal mentünk el az érettségi találkozónkra, hogy majd jól hülyére hazudjuk az egészet. Véletlenül volt pénzünk, ráadásul csak annyit akartunk, hogy felnagyítjuk kicsit a valóságot (írok az index zeneblogjára = én vagyok az index kultrovat vezetője), aztán végül kiderült, hogy teljesen felesleges hazudni, mert még a valóság is több, mint amennyit a többiek összehoztak. Persze így is el kell kerülni a kínos beszélgetéseket a jövőbeli tervekről, én a körkérdésnél azt mondtam, hogy szeretném pár éven belül annyira tönkretenni a szervezetemet, hogy kaphassak rokkantnyugdíjat” – írja F, aki valószínűleg elég jól érezte magát a buliban.

Ön mit csinál az osztálytalálkozókon

  • 903
    El se megyek
  • 164
    Leiszom magam
  • 196
    Unatkozom
  • 531
    Rendesen viselkedek, és készülök is rájuk
  • 369
    Poénra veszem az egészet
  • 621
    Én nagyon szeretem az osztálytalálkozókat!

„Az én általános iskolai osztálytársaim közül asszem hárman vagy négyen lettek rendőrök, a többiek meg ilyen... szóval nem egy okos társaság, na. Én jöttem a névsorban a legvégén, és miután mindenki elmondta, hogy ellett kétszer, meg elvégzett egy szarpasszírozó szakmérnökit, valamiért azt éreztem, hogy viccel kéne elütnöm az egész dolgot, így a 'mit csináltál az elmúlt években?' kérdésre azt válaszoltam, hogy kábítószert árulok a nyolcban. Sajnos senki sem röhögött, ellenben valamelyik rendőr teljesen komolyan közölte, hogy ezt nem előttük kéne mondanom, de EZ EGYSZER MÉG NEM HALLOTT SEMMIT” – írja VÁ, aki szintén a poénkodásra ment rá.

Ön hogy viselkedik, ha osztálytalálkozóra kell mennie? Szavazzon, vagy mondja el kommentben, mit szokott csinálni 5-10 évente, ha előkerül a múlt: iszik, ruhát vesz, vagy bezárkózik? Vagy valami egészen mást?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.06.14 13:51:29sírjatok

    lehet persze utálkozni az anyukákra, akik "ellettek" meg "kifostak egy gyereket", gondolom az ilyen emberek maguktól jöttek létre harmatcseppekből

  • 2012.06.14 13:58:33zsolt64

    "osztálytársaim nagy része a gyerekeiről készült fotóalbummal érkezett"


    Jézusom ettől ver ki a hideg, meg attól hogy
    Öcsém már nekem va 3n gyerek 4 anyától. Én aztán Férfi vagyok a javából..... Na ilyenkor szoktam mondani hogy:
    Most arra vagy büszke hogy biológiailag érett vagy (nemzőképes)?.
    Akkor a falu bikája az milyen büszke ? Ráírattál a gyerek nevére egy 2 szobás lakást , amit kiadsz albérletbe a pénz meg csordogál a bankba szintén a gyreke nevére. Na erre lehetnél büszke...
    Háát ilyenkor nem szoktam túl népszerű lenni. ÷)

  • 2012.06.14 14:37:28cseresznye

    Ebből a cikkből nekem az jött le, hogy a szerző marhára lenézi a gyerekeseket, akik mellesleg rettentően frusztrálják, mivel ő akkora király, hogy a mit veszek fel, mit vásárolok, mit fognak gondolni rólam azok, akiket egyébként lenézek témakörben mozgó űbermenő rétegbe tartozik.

    Ez a típus szokott tüntetni a melegházasságért, amellett, hogy mindnekit megvet, aki nem pont olyan mint ő, infantilis hipszter.

  • 2012.06.14 14:41:55Petyat

    sírjatok:

    A gyerekeivel büszkélkedő anyukánál idegesítőbb dolog nem létezik a világon. Az ilyen állatttal másról beszélni nem lehet, a közösségi oldalon saját magáról nincs kép, csak a gyerekekiről több száz. Egy szülő aki felnevelt egy gyereket és azzal büszkélkedik, hogy pistike erre vagy arra az egyetemre jár, az rendben van, de amikor valaki arra büszke, hogy teherbe tudott esni és azt hiszi, hogy a másfél hónapos ronda csecsemőről készült képet más is szépnek látja azzal valami baj van. Sajnos a kismamák többségében ilyenek, ezért tér ki a poszt is és pár kommentelő is erre a jelenségre.

  • 2012.06.14 14:44:20Petyat

    cseresznye:

    Tudtam, hogy erről fog szólni a kommentelés. A cikk nem a gyerekeseket nézi le, hanem a gügyögő és a saját gyerekeinek képeit másra tukmáló főállásban fiatal anyukákról.

  • 2012.06.14 14:47:39Megideolog Iza

    Így kell túlélni az osztálytalit:

    [link]

    [link]

  • 2012.06.14 14:54:51gabcigirl

    Tényleg nem szép dolog anyákról így beszélni. De a fentiek valószínűleg arról a rétegről beszélnek, akiknek életükben egyetlen normális, értékelhető "alkotása" a gyerek. Na, ez a réteg aztán halálba lenézi azokat, akik amúgy az élet minden más területén sokkal több mindent tettek le az asztalra, de még nincs gyerekük. (Ami nem jelenti azt, hogy később ő nem akar gyereket, de mondjuk van ezen kívül más értelmes témája is.)

  • 2012.06.14 14:54:51gabcigirl

    Tényleg nem szép dolog anyákról így beszélni. De a fentiek valószínűleg arról a rétegről beszélnek, akiknek életükben egyetlen normális, értékelhető "alkotása" a gyerek. Na, ez a réteg aztán halálba lenézi azokat, akik amúgy az élet minden más területén sokkal több mindent tettek le az asztalra, de még nincs gyerekük. (Ami nem jelenti azt, hogy később ő nem akar gyereket, de mondjuk van ezen kívül más értelmes témája is.)

  • 2012.06.14 14:57:44Gazuzem

    A "kivel, mi történt az elmúlt x évben" rész egyre tovább tart. Legutóbb az ABC elején szereplők beszámolóját még mindenki élvezettel hallgatta, de T betűnél már fáradtak voltak az emberek, és éhesek. Érdekes, hogy az első pár órában még szinte mindenki jópofizik mindenkivel, aztán vacsora után kialakulnak a jól ismert klikkek, társaságok, ugyanazokal a tagokkal, mint régen.

  • 2012.06.14 15:02:36cseresznye

    Nekem ott az ellentmondás, hogy a cikk egy olyan problémát feszeget, ami a felnőni elmulasztott ember problémája: vállalni magát annak, aki.
    Irtó nevetséges tippek fogyiknak, miközben feltünően vitriolosan szól arról, aki éppen másban pörög, pl egy baromi fontos és belülröl tök érdekes dologban, ami a gyereknevelés. Egyáltalán nem unalmasabb, mint a divat meg a főnök meg a pasik.
    Az szokott felhúzni, hogy mindig a gyerekesektől várják el, hogy csináljanak úgy, mintha az valami mellékes dolog lenne az életben. Hát baromira nem az.

    Egyébként én úgy tapasztalom, hogy gyerekkel az idegesítő és unalmas, aki előtte is az volt. Akit mindig az élet fizikai körülményei kötnek le, az beszél a gyerek kapcsán is arról, hogy mit evett, meg hány foga van. De ilyen ember mindig mindenhol van. Gyerekkel és gyerek nélkül. Nekem pl a szuperértelmiségi munkahelyemen.

  • 2012.06.14 15:13:25cseresznye

    Amúgy én asszem sosem voltam osztálytalálkozón :)

  • 2012.06.14 15:21:19spenci

    A cikk szerint törekedjünk a legjobb formánkra, legyünk kedvesek, udvariasak, színleljük érdeklődést, csak életünk pozitív eseményeiről beszéljünk, stb.
    Na ez a tipikus erőltetett, képmutató viselkedés. Munkahelyi bulin nyilván kötelező ez a képmuti, de ott fizetnek / mármint egész évben / ezért.
    Akkor inkább lazán rúgjunk be, és legyünk őszinték. Ez utóbbi azért szórakoztató, mert a sok boldog, pozitív, nagyzoló döbbent arcot vág percekig. Nem az elmondottak tartalmának szól a döbbenet, hanem az őszinteségnek.
    A 8. éves találkozónkon a beszámolóm: nem mentem férjhez, nem szültem sem szép, sem okos gyereket, nincs szép családom, nem csináltam másoddiplomát. Reakció: kínos nézegetés, hosszú gondolkodás, hogy gúnyolódok, vagy nyomorult vagyok. Jó buli volt.

  • 2012.06.14 15:34:27ZON

    Egyszer berúgtam, elhagytam a gimis fotóalbumot, amire 20 évig tudtam vigyázni,(valamelyik majom ellophatta), részegen megígértem a haveromnak, hogy igyon nyugodtan, majd hazaviszem, aztán elfelejtettem, és az első alkalmas kocsival hazavitettem magam. Másnap ritka szar volt.

    A következőre kocsival mentem, tonikoztam, röhögtem a részegeken. Ez volt a jobb megoldás, mégha hamarabb is meguntam.

    Érkezett egy faszi. Kérdi tőlem az osztálytársam :


    -Mi a neve annak a srácnak, nem jut eszembe...

    -Mit tudom én, most látom először!

    -Ó, te nagyon hülye, a középső padsorban ült, XY mögött, csak a neve nem ugrik be !

    Kiderült, hogy a faszi Z. osztálytársnőnk második férje, kevéssel előtte házasodtak, tényleg akkor járt közöttünk először.

  • 2012.06.14 15:54:49bbppoo

    Én "friisnszülten" szándékosan nem mentem el az osztálytalálkozóra, mert nem akartam, hogy erről szóljon az este, és nem akartam a hormonjaim miatt senkire sem rátestálni magam. Inkább otthon fürdettem meg etettem, amíg a többiek a buliban voltak. Amikor végeztek ők is, én is, akkor skype-on becsatlakoztam 10 percre, mindenkinek elég volt annyi, és amikor kérték, mutassam meg a kölköt, akkor finoman hárítottam, hogy már alszik. Pedig ő szép újszülött volt, de akkor sem. A következőre már elmentem (nekünk évente van), és felhőtlenül jól tudtam érezni magam. Bevallom kicsit zavart az a 2 osztálytársam, akik folyamatosan a 3 és 4 hónapos gyerekeikről meséltek. 1 családi fotót azért vittem magammal :-D , de nem mindenkinek mutattam meg.

  • 2012.06.14 16:00:11belekotyogok

    De tényleg, a közösségi oldalak korában kinek jut eszébe komolyan osztálytalálkozót szervezni?

    Más egy kötetlen szellemű, nosztalgikus összejövetel, ami nem arról szól, hogy a csapat 90% -a kifényezi a szart, a másik 10% meg kíméletlenül (és/vagy frusztráltan) röhög rajtuk.

    A gyerekeket és egyéb humán és nemhumán tartozékok portfólióját felvonultatókat meg Dunába lövetném.

    Egyszer pedig még szabadságot vettem ki azért, hogy utazzak közel 250 kmt az osztálytalálkozóra, ami ráadásul városszéli étteremben volt, délután 5re rendelt vacsorával. A kaja szar volt. A hangulat szintén. Mindenki elkezdett vetíteni, meg esküvői albumokat mutogatni (szépen betanult marketingszövegek, mintha állásinterjún lennénk legalábbis...)

    A következőre sajnos nem tudtam elmenni, pedig már áprilisban választani kellett az a és b menüből...a találkozó szeptemberben volt....

  • 2012.06.14 16:00:36Fenimore

    Nekem nagyon rossz osztályom volt, egy osztálytalálkozót értünk meg, több nem volt. Nem volt értelme. Megjelentünk egy belvárosi kávézóban, ahol lefoglaltuk a galériát, és megérkeztek az emberek sorban azzal karöltve, akivel gimiben is együtt bandáztak. tehát a klikkek így felnőttfejjel is maradtak, hiszen a gimis haverokkal ma is összejárunk. Olyan volt, mintha több csoport idegen egymás közelébe telepedett volna le, de csoporton kívül nem foglalkoztunk senkivel. Fogtam magam a legjobb barátnőmmel, és lepattantunk. Mit üljünk ott? Mi amúgy is beszélőviszonyban vagyunk, a többiek meg nem is érdekelnek minket - és mi se őket. Úgy jöttem el onnan, hogy senkiről nem tudtam meg semmi újat.

    A gyerekesekkel kapcsolatban meg annyit, hogy Isten éltesse őket, semmi gond velük, csak néha olyan húzásaik vannak, hogy kockásra karmolom magam. Most bejelölt fészbukon egy volt osztálytársam, akinek azóta gyereke született, de az osztálytalálkozóra nem ment el, így most online gyűjti a régi ismerősöket. Nem tudom minek, mert azon kívül, hogy bejelöl, egy szót sem akar váltani velem. Tehát marha hasznos, hogy ismerjük egymást.
    Neki volt az összes albuma tele a gyerekéről készült képekkel, és a nevét se ismertem fel (mert a férjezett nevén nyomul). És bejelöl egy szó nélkül. Visszajelöltem, hátha akkor kiderül róla valami, de semmi. Végül levélben tisztáztuk, ki kicsoda. Remélem, nem posztolja tele a falamat azzal, hogy Norbibaba mekkorát kakilt, meg hasonlók.

  • 2012.06.14 16:01:06hüjehalyó

    A halálom, amikor adják körbe a fotókat. Van rajta valami gyerek. A faszomtudja kié? Lehet, hogy valaki pedofil lett és annak a barátnője? Miért kell nekem ezt most néznem?

    Komolyan, nekem eszembe nem jutna családi fotókat cipelni egy oszttal-ra. Szerintem valami hormonális változás lehet amögött, hogy a csimótás nők meghülyülnek.

    Meg aztán vannak azok, akik úgy érzik, hogy amikor rájuk kerül a sor, akkor mélységében is fel kell tárniuk a magánéletüket. Volt egy csaj aki kifejtette, hogy melyik pasiját miért hagyta ott. Min vesztek össze. Hol laktak. Miért volt hülye a pasi anyja. Makacs lábgombája van és jövő héten fizetésemelést kap. Majd valami olyasmivel fejezte be, hogy milyen pasiról álmodozik, miközben sandán körbenézett a termen.

    Az ellenpólusa meg az autista jegyeket mutató exosztálytárs, akiből minden egyes szót úgy kell kihúzni és arra is motyogva válaszol, így a terem túlsó felében ülők nem hallanak semmit.

  • 2012.06.14 16:04:33abakusz13

    ZON:
    "Érkezett egy faszi. Kérdi tőlem az osztálytársam :


    -Mi a neve annak a srácnak, nem jut eszembe...

    -Mit tudom én, most látom először!

    -Ó, te nagyon hülye, a középső padsorban ült, XY mögött, csak a neve nem ugrik be !

    Kiderült, hogy a faszi Z. osztálytársnőnk második férje, kevéssel előtte házasodtak, tényleg akkor járt közöttünk először."

    Ez egy legendary sztori hosszú percek óta röhögök rajta. ironic off.

  • 2012.06.14 16:10:39Veronka

    Legutóbbin, az asztal azon végén egy srácnak semmi más témája nem volt, mint az "igazi" magyar történelem, vég nélkül nyomta ellehetetlenítve a környéken ülők beszélgetését. Komolyan gondolkoztam, hogy belenyomom a fejét a tányérba. Eleve kiütésem van a tárgytól, mert após is fullba ezt kedveli (2 órás autóúton nem tudsz lelépni a konyhába előle :)) ), és ezért kb. én voltam az egyetlen, aki az általa emlegetetteket ki tudta volna vesézni, de nálunk is inkább elmenekülök mosogatni, ha előveszi a 30000 éves írást. A másik, egy csaj közölte, ő nem vitte "olyan" sokra, mert ő inkább a családjának él, az "sokkal" fontosabb. Mert a többi gyerekes szülő azért valaki (valaki? átlagemberek voltak, semmi kirívó, még jelenleg munkanélküli is akadt), mert a gyereke az utcán nő fel, és koszos ruhában járnak, kulccsal a nyakukban. Na ja, hogy a következőre semmiképpen nem megyek.

  • 2012.06.14 17:11:47R2D2 & C3PO

    Szoktak képeket nézegetni? :-OOO

    Nekem eddig volt 4, de eddig még nem jutottam el. :-P ;-DDD

    Az a fura, hogy az emberek nem változtak meg 20+ év alatt sem. Akit kedveltem korábban, az most is normális, akit nem, meg maradt ugyanolyan HP, mint volt.
    És bármi is történt ezalatt, ugyanúgy fontoskodunk, hülyéskedünk, együtt vigadunk, mint 17 évesen.

    Ruhát vettem már, de az időjárás közbeszólt. ;-D Így kénytelen voltam szakadt rongyokban megjelenni. :-DDD

  • 2012.06.14 17:31:54geert

    na ez érdekes
    mi csak a legelsőn tartottunk felállós beszámolósat, utána már nem, pont azért, hogy ne legyen a csapaton feszengés. szigorúan ötévente rendezzük, hogy ne unjunk rá, kibérlünk egy termet, svédasztalos kaja van, mindenki akkor eszik, amikor akar és azzal dumál, akire kíváncsi. anyukák betömörülnek pár órára a fotóalbumaik mögé, de senkinek se kötelessége végignézni negyven gyerek fotóját, vagy hihetetlen karriereket végighallgatni. elég heterogén társaság voltunk, de a mai napig jókat tudunk magunkon, egymáson szórakozni. egy pohár akármi után ugyanaz a zrikálás és röhögés megy, mint 17-18 éves korunkban.

  • 2012.06.14 17:45:44reqcka

    A szervezettek olyan frusztrálóak, mint a facebook, a sikereket, nyaralásokat, gyerekeket lehet látni, kevés őszinte szó van, és az ember csak néz, milyen kis szar élete van neki. Csak később jön rá, hogy senkinek se fenékig tejföl..

  • 2012.06.14 17:45:59silberstein

    Mázlim van a volt osztályommal, nálunk sosem volt menő a kivagyiság meg az önfényezés, én is inkább az understatement felé mozdulok, nem hencegek pozícióval, anyagiakkal, engem sem az érdekel, hogy kinek mi áll a névjegykártyáján, hanem hogy elégedett-e az életével.

  • 2012.06.14 18:13:33Ann1294

    Gazuzem
    Detto. Ket hete voltam es szorol szora ez tortent.

  • 2012.06.14 19:48:00A fidesz a betegek kiirtására készül

    "A gyerekeivel büszkélkedő anyukánál idegesítőbb dolog nem létezik a világon. Az ilyen állatttal másról beszélni nem lehet, a közösségi oldalon saját magáról nincs kép, csak a gyerekekiről több száz"

    Vajon miért érzem ezt a SI faktor megnyilvánulásának?
    Neked nem jött össze a kölök?
    Vagy összejött, de szarik a fejedre?

  • 2012.06.14 21:35:39calvin&hobbes

    Jövőre lesz a következő. Az előző is döcögősen indult. Bőrkeményedés lett az ujjaimon, vigyorgrimasz plasztikázódott az arcomra mire átlapoztam az osztály nagyobb részének ismeretterjesztő céllal körbeküldött képes szakirodalmát. Ez akkor még csak esküvői képeket rejtett. Ha belegondolok hogy most ezek többsége már egy, kettő, három gyerekes anyuka, az jóindulatúan is gyerekenként legalább egy albumot jelent, az pedig úgy általában minimum 60 oldal fénykép. A harmincvalahányból eljön úgy huszonvalahány. Az legalább baráti saccal több ezer fénykép. Ha még hozzáteszem hogy a képes információk 80%a fent van valamelyik közösségi oldalon tehát napi szinten frissítve megjelenik a kezdőoldalamon, ergo már láttam őket... Nos lehet egy-másfél órás késéssel szeretnék megérkezni hátha vissza teszik őket a táskákba addigra... De lehet hogy véletlenül nyaralni megyek... ejj még van egy évem... majd eldöntöm kell e ez nekem :D

  • 2012.06.14 21:39:05A Tyne folyó déli partja

    valaki világosítson már fel, hogy az miért baj, ha valaki elmeséli, hogy van gyereke/megnősült, férjhez ment? mit kellene mesélni, hogy milliomos lettem, vezérigazgató vagyok, stb? úgy látszik, nekem normális osztályom volt, mert senki nem akart képmutatni, igen, mindenki elmesélte, hogy mivel foglalkozik, van-e családja, vannak-e gyerekei. na és? úgy hívják: felnőttség.
    azt meg külön nem értem, hogy miért baj az, hogy a Balaton Sound közepére szervezték, majd nyilván az ország összes fesztiválját, programját számításba veszik? az fel se merül benne, hogy hányan leszarják a Balaton soundot?

  • 2012.06.14 21:52:56dr. Ez is csak egy nick

    A három diplomát úgy érti a kedves szerző, hogy a teljes Dívány-szerkesztőségnek összesen?

    Bár jobban belegondolva nincs az annyi még úgy sem.

    A két szép gyerek még előfordulhat, de a szülőkből kiindulva a két okos már elég hihetetlen lenne. De ezt biztos a volt osztálytársaitok is tudják.

    "nála 20 évvel fiatalabb gyermekei anyját "
    Hát az azért a minimum, hogy a gyerekei 20 évvel fiatalabbak legyenek. Annál korábban azért hülyeség lenne gyereket csinálni.
    (Ide magyarul ennyire nem tudó idióták írnak? Bár igazából a kérdés költői, tudom a választ, ami sajnos igen...)
    Én inkább azt értem meg, miért nem kíváncsi senki AD-re az osztályából. Meg ki kíváncsi egy idiótára?

    "írok az index zeneblogjára" - húbazmeg, micsoda karrier!
    A zeneblog szar minőségét és dilettantizmusát (mind zenei, mind írási téren) már nem is említem.

    Meg VÁ is, aki fikázza azt, aki legalább egy szakmérnökit elvégzett, szemben vele, akinek csak érettségije van, és azt hiszi magáról, hogy újságíró, pedig valójában segédmunkás, akit engednek írni.

    Röhejes az egész díványos-indexes bagázs úgy, ahogy van.

  • 2012.06.14 22:45:02dr. Ez is csak egy nick

    vágtázó halottkém:
    spontanitás?
    gyereket nemzet?

    Csak nem te is az Index sajtósegédmunkása vagy?

    Egyébként mindegyikőtöket sajnállak, hogy ennyire szar közösség volt az az osztály, ahová 4-6-8-akárhány évig jártatok.

    geert:
    silberstein:
    A Tyne folyó déli partja:
    Na, azért a sok sérült hülye közt csak akad pár normális is...
    Szóval még van remény. :-)

    Nekem biztos kurva nagy mázlim van/volt, az általános és középiskolás osztályom és a főiskolás csoportom is kurva jó társaság volt, mindig szeretek velük találkozni, akár szervezetten együtt, akár véletlenszerűen egy kocsmában-koncerten-akárhol külön-külön.

  • 2012.06.14 22:48:20tea fan

    cseresznye
    "Az szokott felhúzni, hogy mindig a gyerekesektől várják el, hogy csináljanak úgy, mintha az valami mellékes dolog lenne az életben. Hát baromira nem az."

    Nem várják el. De azt igen, hogy disztingváljanak.
    Egy-egy fotó a gyerek(ek)ről teljesen rendben van, akit kedvelünk, azzal úgyis beszélgetünk, és szinte biztosan szóba kerül a család. De olyan koncentrációban, ahogyan egyes anyukák űzik ezt a "sportot", a mások gyereke senkit nem érdekel. Nem akarunk Pistikéről teljes fotóalbumokat végignézni.

  • 2012.06.14 22:56:10tea fan

    Nekem mázlim volt, azt hiszem. Általános és középiskolai osztálytársaim jellemzően normálisak, így jó hangulatban teltek az eddigi osztálytalálkozók.
    "Beszámoló" nálunk is volt, de én nem éreztem pózolásnak, senki nem akart lenyomni senkit.

  • 2012.06.14 23:42:52cseresznye

    tea fan
    Naná. De az is lúzer, akit ilyen helyzetbe lehet kényszeríteni. Beszélget valaki mással, és kész.
    Az osztálytalálkozón meg várhatóan a volt osztálytársak lesznek jelen, nem 25 Woody Allan. Én is ezért nem mentem el az enyémre :)

    De most komolyan, én élek egy másik bolygón, és tényleg vaskos albumokkal támadó anyahordák veszélyeztetik a társadalmat? Komolyan, rám még senki nem kényszerített ilyesmit, pedig nem kevés anyuka van a környezetemben.

    Az persze igaz, hogy van pofája olyan embereknek is élni körülöttem, akiknek az élete és az érdeklődése nem releváns számomra. (irónia)

  • 2012.06.14 23:57:40dr. Ez is csak egy nick

    cseresznye:
    Ki az a Woody Allan?

  • 2012.06.15 06:10:00magyar ember teli szájjal

    Én azt akartam hazudni hogy van két gyerekem, de amikor láttam hogy elhiszik, már nem volt vicces. Úgyhogy berúgtam.

  • 2012.06.15 08:22:49skippy67

    Egy osztálytalálkozót "túl kell élni?"
    Görcsölés, divatbemutató, hazudozás, unatkozás? Frusztrál a gyerek, meg a fotó? Mi vaaan???
    Ritka szar lehet annak, aki így áll hozzá! Ezek inkább nézzenek barátokköztöt.
    Speciel én mindkét eddigi (utóbbi 25 éves) középsulis osztálytalálkozómon remekül éreztem magam.
    Mindkettő létre jöttét közösségi oldalnak köszönhetjük. Tudom, nem is lehetünk sikeres emberek.
    A banda 90%-a ott volt (tiszta fiú osztály voltunk), pedig sokan igen nagy távolságról utaztak oda.
    A suli kertjében találkoztunk. Ahogy érkezett egyenként a társaság, már akkor kezdődött a röhécselés, mert az idők folyamán "kissé" megváltoztunk. Ment a ki-kicsoda című társasjáték. Lestük egymás képét és csodálkoztunk, hogy mennyi pocakos, őszülő vén hülyét hordott itt össze a szél.
    Felmentünk a régi osztályunkba, persze végignéztük közben a már oly régen látott tablókat a folyosókon. Dumáltunk vagy három órát, az osztályfőnökünk is eljött, pedig már akkor nyugdíjba ment, amikor leérettségiztünk. Naná, közöttünk is van elvált, meg született jópár gyerek is, de ez van és annyi. Egyik srác menet közben feleségül vette az egyik fiatal tanerőnket? Hát Istenem!
    Aztán átvonultunk egy kajáldába, ahonnan éjfélkor kirúgtak bennünket, mert zártak.
    Találtunk nyitva egy nonstop krimót, ahol is reggel ötig ment az adomázás, persze egypár söröt is ittunk hozzá. Senkinek sem akaródzott hazamenni.
    Sajnálom, hogy ez az élmény nem mindenkinek adatott meg.

  • 2012.06.15 09:16:08antika890

    Talán azért kell "túlélni" egy osztálytalálkozót, mert eleve rendellenes az egész, Elmegy tíz-húsz-harminc ember, akiknek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz, mint hogy jónéhány éve egy teremben ültek, miközben pofázott a tanár. Most komolyan, ha érdekel egy másik ember az osztályból, megkeresed, de nem ülsz össze húsz idegen emberrel miatta. Akinek meg kurva jó buli volt az osztálytalálkozója, az jellemzően a nem koedukált csapat, mert azért arra még én is képes vagyok, hogy megigyak tíz sört, és utána már a dalai lámával is tudok bulizni

  • 2012.06.15 09:27:30skippy67

    Rendellenes, nincs semmi közünk egymáshoz, atyaisten!
    Mi még annó közösség voltunk, kéremszépen. Tudom, ezek az időkmár elmúltak, nem vagyunk "trendik".
    Ezért is használtam magunkra a vén hülye kifejezést.
    A pár sör nálam egyébként nem tizet jelent....
    Asszem, ódivatú vagyok. Én kérek elnézést!

  • 2012.06.15 10:01:34fehéregér

    antika890, teljesen egyet értek. Amúgy meg anya vagyok, meg szeretem nagyon a gyerekeket, sőt, adott esetben képeket is szívesen nézek, mert fotón is szeretem a gyerekeket, de ez az osztálytalálkozós gyerek- meg egyéb album mutogatás majdnem kiölte belőlem a fentieket. Borzalmas.

  • 2012.06.15 10:22:00skippy67

    Affenetuggya, mi osztálytalálkozni szoktunk menni, legfeljebb pár új fotóval.
    Az is igaz, hogy köztünk nincsenek anyukák.
    Beszélgetünk, viccelünk, felelevenítjük a régi sztorikat,nem pofázunk bele egymás mondókájába, kimegyünk cigizni, sörözünk (pár ! üveg), leeresztjük, megint a sztorik, folyamatos röhögés, nem rúg be senki...
    Nálunk mindenki szóba áll mindenkivel, nincsenek klikkek, és aki eljött, az azért van ott mert jól érzi magát.
    Te jó Isten: Lehet, hogy mi vagyunk fordítva összerakva?

  • 2012.06.15 10:48:18A Tyne folyó déli partja

    skippy, úgy látszik, mi is, de csak halkan jegyzem meg, hogy szerintem bizony ez a normális. én jól éreztem magam eddig az összesen, sőt, a többiek is. mindenki úgy beszélgetett a másikkal, mintha nem is telt volna el annyi év közben. pedig az általános iskolás kb. 10 évvel utána volt. de pl. az egyik középsulison én olyannal beszélgettem a legtöbbet, akivel a négy év alatt alig (mert kb. minden órán külön voltunk, ő németes, én angolos, két csoportunk volt fizikából, matekból, tesiből -fiú/lány), alig volt közös óránk. mégis.

  • 2012.06.15 11:03:04skippy67

    Aza baaaj, hogy lassan ez lesz a nemnormális....
    Az általános sulis találkozókra pizzériában szoktunk összejönni. Ott persze vannak lányok is, akarom mondani, asszonyok. Jellemzően pia nuku. Ja, és mivel aktívan fotózom, ezeken az összejöveteleken is készül pár ezer kép. Jóformán vágásra sincs idő, mert már másnap izélgetnek, hogy miért nincsenek "még mindig" fent a neten a képek.
    Szóval, van hangulata ezeknek a buliknak, és tényleg csak sajnálni tudom azokat, akiknek ez nem adatik meg.
    Namostakkó kiben van a hiba? Attól, hogy a kacsa nem tud úszni, még nem a víz a hülye....

  • 2012.06.15 19:21:48marketingmunkás

    biztos én vagyok gyökér, de engem meg az zavart, hogy senki nem hozott egy béna képet sem, és feszengtek. sztem is a szervezésen múlik, a klasszik kirendelünk egy étterembe vegyestálat mert az jó mindenkinek megöli a feelinget. olyan jó dolog, ha az embernek egy kedves része a múltból újraélhet, nem kellene a gyerekes feszültségeket otthonhagyni? azt sem értem, miért a karrier pénz a fokmérő - az én szememben a pilóta osztálytársam a menő. (imádja a munkáját, ennek is készült stb) jól érzi magát ott, ahol van. minden nem fér bele az időbe, vki ezt választotta, valaki azt. éééés? sztem érdekes dolgok. :) a gyerek, család egy csoda, 1-2 képet megér! nekem az elszalasztott idő a "még gyűjtünk", stb de hát a kulcsszó a nekem, az most hogy neki ez fontos, az ő dolga. legyen boldog, és hasznos tagja a társadalomnak, ennyi. :)

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta