#ÉLETEM

Minden, amit a pánikbetegségről tudni kell

2012. május 10., csütörtök 13:04 |

Bizonyára mindenkinek az ismeretségi körében volt már valaki, aki arról panaszkodott, hogy a pánikbetegség kisebb vagy nagyobb mértékben megkeserítette az életét, ami nem is csoda, hiszen az Egészségkalauz összefoglalója szerint a pánikroham évente a felnőtt népesség mintegy egyharmadánál fordulhat elő. De mégis mit nevezünk pániknak?  A tájékoztató szerint egy támadó, rendkívül erős szorongás, melyet szervi tünetek kísérnek, ezek a pánikrohamok, és tüneteiben nem hasonlít a többi szorongásos betegséghez. Azokat, akiknél újra és újra megismétlődik ez a fajta roham, pánikbetegeknek nevezzük.

A pánikroham lehetséges tünetei

Szapora szívverés, izzadás, remegés, reszketés, fulladás, légszomj, "gombóc a torokban" érzés, mellkasi fájdalom, hányinger, hasi tünetek, szédülés, bizonytalanság, ájulásérzés, ájulástól való félelem, irrealitásérzés, a testtől való elválás érzése, önkontroll elvesztésétől való félelem, halálfélelem, zsibbadás, "hangyamászás" érzése, érzéketlenség, hideg- vagy hőhullámok. Egy korábbi cikkünk szerint, ha ezek közül négy jelentkezik, akkor beszélünk pánikrohamról.


tk3s 1f660141

Pánikbetegséget akkor állapít meg az orvos, ha a rohamok váratlanul és ismétlődően jelennek meg, illetve ha a roham után egy hónapig is eltart a következő rohamtól való félelem – tudtuk meg. A valóságban aszerint dominál egyik vagy másik tünet, hogy milyen típusú a pánikroham. A pánikbetegség a családi halmozódások vizsgálata alapján örökletes is lehet, ami azt mutatja, hogy valamely genetikai variáció vagy variációk is szerepet játszhatnak a tünetek megjelenésében. „Persze nem törvényszerű, hogy betegség bontakozzon ki ebből, külső-belső történések és változások befolyásolják mindezt” – nyilatkozta a celebek pánikbetegségeiről szóló cikkünkben dr. Somogyi Andrea. Sok embernél egyébként bármilyen családon belüli előzmény nélkül is megjelenhet a pánikbetegség.

Spontán pánik vs. anticipátoros pánik

stockfresh 588232 concept-photo-of-woman-witness-of-horror sizeM

Mint kiderült, roham és roham között is van különbség. A spontán pánikban szenvedő betegek fokozottan érzékenyek az oxigénhiányra, illetőleg a levegő növekvő szén-dioxid-szintjére. Légzőközpontjuk hajlamos a "téves riasztásra", vagyis átmeneti légzésmegállást vált ki, erre adott reakcióként gyorsul, sőt kapkodóvá válik a légzés (hiperventilláció), s ez magával hozza a többi tünetet. Fontos a tünetek megjelenésének sorrendje is, ebből a háttérben zajló idegrendszeri folyamatokra következtethetünk. Spontán pánik esetében a félelem a tünetek sorában hátul kullog, tehát a szorongás csak követi a rohamot, de nem oka annak. A betegek elmondják, hogy derült égből villámcsapásként éri őket a roham. Erre a típusra a vizsgálatok szerint jól hatnak pl. az antidepresszánsok.

Az anticipátoros pánik esetében a páciens rettegve várja, mikor következik be a roham, és ez a tudat olyan erős szorongást kelt benne, hogy bármilyen provokáló helyzet (utazás, egyedüllét stb.) kiválthatja a rohamot. A kialakult gyakorlatot követve ezt is nevezhetjük pánikrohamnak, de más, mint a spontán roham. A légzési tünetek kevésbé jellemzők rá, sokkal intenzívebb a szorongás, a pánikérzés, a félelem, s ez egyben a roham szorongásos eredetét is jelzi. Ha mégis van légzési tünet, az a várakozó szorongás miatti hiperventilláció, amely később fulladásérzést is okozhat, a sorrend azonban fordított, mint a spontán pánik esetén. A hiperventilláció aztán mellkasi szorító érzést, szédülést okozhat.

Betegségek kéz a kézben

Talán nem meglepő, hogy a pánikbetegséggel más pszichés eredetű betegségek is együtt járhatnak. Gyakran hozzák vele összefüggésbe a klinikai depressziót, akárcsak az alkoholizmust és a drogfüggőséget. A pánikbetegek 30%-a használ alkoholt és 17%-uk egyéb szereket, mint a kokain vagy marihuána a kínjaik enyhítésére. Mivel a pánikrohamban számos életfontosságú szerv érintett, a betegek gyakran félnek valamilyen súlyos, a szívet, tüdőt, vagy az agyat érintő szervi betegségtől és ezért fordulnak orvoshoz. Amit a betegnek meg kell értenie az az, hogy a pánikrohamok az egészséges szervezetre nem jelentenek valódi veszélyt, még ha az szörnyű élmény is. Azonban az ismétlődő pánikrohamoknak súlyos következményei lehetnek, kezelés nélkül ez a betegség szinte eluralhatja a beteg életét.

tk3s 19700715 yat g90 621

Az emberek többségénél kezelés nélkül is elmúlhatnak a rohamok; néhányuknál azonban fennáll a betegség kialakulásának veszélye – olvasható az Egészségkalauz tájékoztatójában. Súlyosabb eseteknél egyfajta pszichoterápiás kezelés – az ún. kognitív viselkedésterápia lehetséges, ami megtanítja, hogy hogyan csökkentheti a személy a szorongást és közelítheti meg másként a pánikhelyzeteket. Másik lehetséges pszichoterápia a csoportterápia pánikbetegeknek, amely segíthet megérteni és kezelni a betegséget. Sok pszichológus ajánl stressz-menedzselő, időbeosztási vagy érzelmi egyensúly-tanfolyamokat, hogy segítsen a páciensnek elkerülni a szorongást a jövőben.  Bizonyos esetekben a hagyományos pszichoanalízis segíthet feltárni a rohamok lelki hátterét és így segíthet megszabadulni a betegségtől.

Így lehet kezelni

A pánikbetegség kezeléséhez hozzátartozhat a gyógyszerterápia is. A gyógyszer – és viselkedésterápia általában hatásos tüneti kezelés. Kezelés során alkalmazandó gyógyszerek közé tartoznak az antidepresszánsok és szorongás elleni gyógyszerek (pl. bezodiazepinek). Az antidepresszánsok mindegyik fajtája - a triciklikusok (pl. imipramin), a monoamin-oxidáz gátlók (pl. fenelzin), és a szelektív szerotonin visszavétel gátló szerek (pl. fluoxetin) – hatásosnak bizonyultak. Vannak újabb terápiás próbálkozások is. Ha ezek valamelyike hatásosnak bizonyul, megelőzi a pánikrohamokat, vagy jelentősen csökkenti annak előfordulási gyakoriságát.

tk3s 12580005

Amennyiben nincs egyéb kizáró tényező, a heti rendszerességgel végzett intenzív testmozgás, rossz állapotú betegeknél már a rendszeres kiadós séta is igen előnyös lehet. Az intenzív mozgás által felszabadult endorfin önmagában is jó hatású, de legalább ennyire fontos a pánikbetegeknél többnyire emelkedett kardiovaszkuláris rizikófaktorok csökkentése szempontjából, ugyanez vonatkozik az egészséges táplálkozásra és a testsúly normalizálására. A fényterápia is hasznos lehet. Olyan esetekben, ahol hangulati zavar is jelen van, kockázat-mentesen kipróbálható. A beteg a lehetőségek szerint tartózkodjon napi egy-két órát napfényen, vagy erős és folyamatosan világító műfényen, a vibráló neonfény, a tévé és a monitornézés ebből a szempontból nem megfelelő. Egyéb stresszoldó tevékenységek, mint a tai-chi, jóga, relaxációs és légzőgyakorlatok vagy a testedzés szintén segíthetik a javulást.

Mint a többi érzelmi zavarnál, a család és barátok támogatása szintén segíthet a gyógyulási folyamat felgyorsításában. Ebben az esetben sajnos kialakulhat a családtagoktól, de akár a kezelőorvostól való súlyos fokú függés is. A betegek csekély részénél, különösen, ha a betegség hosszú ideje fennáll és mintegy beépült a beteg személyiségébe, mellette komolyabb szociális és életmódbeli problémák, kialakult testi szövődmények vannak, esetleg családi halmozódás mutatkozik, a kezelés nehézkesebb és kevésbé eredményes.

Ahogyan egy pánikbeteg látja

2004-ben (20 éves koromban) diagnosztizáltak nálam pánikbetegséget és depressziót. A pánikbetegségem súlyos agorafóbiával társult, ami azt jelentette az én estemben is, hogy hónapokig nem mertem kimenni még az udvarra sem. Ha mégis kimerészkedtem, úgy éreztem, rám dőlnek a házak, megfulladok, túl nagy ez a rohadt világ, ott vannak a csillagok is, milyen rohadt kis porszem vagyok én itt, mégis fojtogató érzés volt. Az első kezelőorvosom teljesen félrekezelt, nagyrészt a szedálásra fektette a hangsúlyt, kaptam Lítiumot, és gyógyszerfüggőségemet támogatandó hetente 2 doboz 0,5 mg-os Rivotrilt, amit tisztességgel be is szedtem, és ezt a kezelőorvosom nagyon jól tudta. 8 éve küszködöm ezzel a betegséggel. Igaz voltak tünet mentes hónapjaim, de sajnos mindig visszatértek a rohamok. Hogy mit is érez egy pánikbeteg a roham közben? Kezdő pánikbetegként teljesen más típusú rohamaim voltak, mint ma. Ahogyan a Házipatika honlapján a vonatkozó cikkben is olvashatjuk, a pánikbetegség tünetei gyakran három klasszikus variációban fordulnak elő. Ezek alapján meg lehet különböztetni a:
- mellkasi pánikot (mellkasi szorító érzés, heves szívdobogás, légszomj),
- a neurológiai pánikot (szédülés, ájulás, fejfájás)
- és a hasi pánikot (émelygés, hányás, hasmenés, hasi fájdalom)

stockfresh 1231462 young-panic-woman-with-hands-on-the-head size

Az én esetemben a mellkasi pánik és a neurológiai pánik jelentkezett általában egyszerre. Derült égből csap le, lehet az ember a BKV-n, az iskolában, munkahelyen, vagy egy buliban is. A legtöbb esetben a szapora szívverés, és a légszomj jelezte, hogy baj lesz. Lett is. A pánikbetegek ismerik ezt az érzést, sajnos nagyon is jól, ám aki még nem tapasztalta ezt, annak a leghalványabb fogalma sincs arról, mit is él át ilyenkor az ember. Mint amikor a Lynch által rendezett Mullholland Drive kulcsjelentében kinyitják a kockát, úgy fordul át minden a káoszba. A gondolatok és az érzések úgy cikáznak az ember fejében, mint amikor be van tépve, és azt kurvára nem élvezi. Nem tudja, hová kapjon. Nem érzi magát biztonságban. Egyetlen mondat zakatol a fejében: Ezt túl kell élnem! Úgy érzi ilyenkor az ember, hogy ha nem tesz valamit, akkor meg fog halni. Belehal ebbe az egész rettenetes káoszba. Elveszti az egyensúlyát, és csak fekszik a hideg padlón, akár órákig is, beáll a zuhany alá, és hosszú – sokszor óráknak tűnő – perceken keresztül hagyja, hogy a jéghideg víz eláztassa, hiszen csak ez lehet a kiút. Utána bekapcsolja a tévét, hátha a hírek, a „normális világ” megnyugtatja, felhívja az anyját, akitől csak annyit kér: Mondd, hogy minden rendben lesz! Az ember ilyenkor egyedül van. Hiába van mellette valaki, teljesen egyedül van, és rettenetesen be van szarva attól, hogy nem éli túl. Bevesz 1-2 Rivotrilt vagy Xanaxot, és ha mázlija van, nem hányja ki, ha még nagyobb mázlija van, akkor 1 órán belül hatnak is a drogok, amik természetesen csak átmeneti megoldást nyújtanak, de legalább segítenek. 8 év alatt legalább 8 orvosnál fordultam meg. A 8 orvos legalább 12 gyógyszeres terápiába kezdett bele, annyiféle gyógyszert teszteltek rajtam, amennyit csak nem szégyelltek. Nem hiszem, hogy egy pszichiáter segíthet, nem hiszem, hogy pszichoterápia nélkül tünetmentessé válhat a beteg. A legfontosabb, hogy az ember tudja, nincs egyedül. Hogy tudja, ez legyőzhető, de nem holmi szar fényterápiákkal, vagy kocogással, de még a fogyókúra sem segít. Mélyre kell ásni, és megtalálni a biztos pontot az életünkben. Önbizalom kell ide, és nem a hülye gyógyszerek. Rendszer kell az életünkbe, és biztonság. 8 év alatt minimum 1000 pánikrohamon vagyok túl, és bevallom, elfáradtam. A folytonos küzdelem a pánikroham közben menetrendszerűen megjelenő halálfélelemmel már ennyi idő után egyre halványul. Az ember egy idő után belefárad a küzdelemre. Csak nyugalomra vágyik, és arra, vagy legyen már vége ennek az egésznek, de ő az istenért sem lesz újra kísérleti nyúl a pszichiáterek karmai között. Inkább akkor szedi tovább a nyugtatókat, és veszettül keresi a biztonságot.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.05.10 14:02:17Sadist

    Ez is tipikus női betegség?

  • 2012.05.10 14:58:13xcrow

    @Sadist: nem, bár nők között sokkal gyakoribb

  • 2012.05.10 15:00:12pubikám

    Ez vmi újkori betegség? Tuti, hogy régen nem volt ilyen! Ezt nem lehet örökölni, minden az életvitelen és a hozzáálláson, önbizalmon múlik!!!!

  • 2012.05.10 15:00:56pubikám

    Férfiaknál tuti nincs ilyen!

  • 2012.05.10 15:12:48Üvege$

    Férfiaknál is előfordul, én már jobban vagyok.

  • 2012.05.10 15:15:24Luizmicsek

    Nem női betegség, bár magasabb arányban fordul elő (3:1) mint a férfiaknál.
    Nem újkori, csak az elmúlt 20 évben jöttek rá, hogy a "remete a hegyen" pl. lehet pánikbeteg is, aki retteg kijönni a kunyhójából.

    A rák, amíg nem kutatták jobban, addig a "fene" volt, aztán ráhúzták minden kínra, amit nem lehetett köpölyözni-piócázni. Elég baj, hogy a 21. században még mindig itt tartunk.
    Az ilyen tudatlan hozzáállás egyébként gyakori és sokan hisztinek kezelik ezt az amúgy elég komoly betegséget, ami legtöbbször depresszióval párosul, és öngyilkosság is lehet a végén, ha elhiszi a beteg, hogy ez csak hiszti, és nincs szüksége másra, mint összeszedni végre magát.

    Ez egy hormonprobléma, szerotonin-zavar. Gyógyszerekkel-terápiával kezelhető. 1 év gyógyszerezés után én gyógyult vagyok, 6. éve tünetmentes.

  • 2012.05.10 15:15:33Ormi

    "Ha ezek közül négy jelentkezik...."
    B+, a szédülést leszámítva....az összes megvan.

  • 2012.05.10 15:21:56xcrow

    @pubikám de volt, csak nem önálló betegségként diagnosztizálták. Freud korában még simán a "hisztéria" kategóriába sorolták.
    A pszichés zavarokat, mint a pánikbetegséget is, nem lehet genetikusan örökölni, ezt jól látod. De igen jól "tanulható", mint bármilyen más magatartásforma: ha van a családban pszichés zavar, _szerintem_ nagyobb az esély az ilyen öröklésre.
    A kijelentéseid viszont tévesek. Nem az életvitelen és nem az önbizalmon múlik. Én pl. 34 éves vagyok, férfi, és 7 évet küzdöttem a pánikbetegséggel. Mikor megjelent (több, mint 8 éve), fizikailag elég aktív életet éltem, rendszeresen sportoltam, életem kiegyensúlyozott volt, sikeres és elismert szakember voltam. Vidám, jó kedélyű embernek ismertek, nem volt stresszes az életem. Káros szenvedélyeim nem voltak, még kávét sem ittam rendszeresen. Egy este vacsora után egy pohár bor mellet beszélgettünk a menyasszonyommal, mikor egyszer csak éreztem valami furcsa szédülés-félét, és 2 perc múlva fogvacogva, vinnyogva remegtem az ágyon fekve, hideg verítékben, olyan halálfélelemben, amit addig elképzelni sem tudtam.

  • 2012.05.10 15:32:50bbppoo

    A férjemnek is volt pánikrohamos időszaka, kb 1 évig tartott, de az abszolút mélypont 6 hét volt nagyjából. Se éjjelünk, de nappalunk nem volt. Többször mentőt kellett hívni hozzá. Nagy odafigyeléssel, és szeretettel, valamint agy munkahely váltással leküzdöttük a betegséget. Nem engedtem gyógyszerhez nyúlni, inkább anyja helyett anyja voltam. Babusgattam, szeretgettem, amikor jött a roham. A karomban altattam el, és volt, hogy egész éjjel az ölemben aludt. Napközben az apósomék "vigyáztak" rá, reggel elkísértem hozzájuk, és este, munka után mentem érte. Kemény időszak volt, de tudom, soha nem fogja nekem elfelejteni, hogy nem hagytam magára.

  • 2012.05.10 15:50:54Kurama

    nem hagy kommentelni :/

  • 2012.05.10 16:57:34wigyori7

    Helló jó a cikk! Én 2000-től voltam beteg 2005-ig kb. Saját magam jöttem rá, hogy ilyenkor mit kell tenni, én orvoshoz egyszer sem fordultam, mert tudtam mivel van dolgom, először nagyon ijesztő volt kb az első 30-50 alkalom. Ma is előfordul sajnos a túl stresszes munkám miatt, de már nevetek rajta, és ezt komolyan mondom. Most nincs időm írni de ha valakinek segítség kell küldjön mail címet segítek szívesen. Férfi vagyok.

  • 2012.05.10 16:58:17wigyori7

    Helló jó a cikk! Én 2000-től voltam beteg 2005-ig kb. Saját magam jöttem rá, hogy ilyenkor mit kell tenni, én orvoshoz egyszer sem fordultam, mert tudtam mivel van dolgom, először nagyon ijesztő volt kb az első 30-50 alkalom. Ma is előfordul sajnos a túl stresszes munkám miatt, de már nevetek rajta, és ezt komolyan mondom. Most nincs időm írni de ha valakinek segítség kell küldjön mail címet segítek szívesen. Férfi vagyok.

  • 2012.05.10 17:13:28krumpli-nudli

    Kedves "wigyori7"
    Mivel az orvosok azt mondják túl erős egyéniség vagyok, hogy hagyjam a más általi "reparációt", ezért szedjem össze magam.Sajnos nem sikerül.
    Igen nehéz periódus után roppantam össze.Nő vagyok. Hogyan közölhetném a mail címemet úgy, hogy ne legyen publikus? Amennyiben lehetséges kérem segítsen !
    Üdvözlettel

  • 2012.05.10 17:19:55qualiton

    Tapasztalatok szerint a NES teljesen helyre tudja tenni.... [link]ápia.hu

  • 2012.05.10 17:22:01mrbloodbunny

    tetszett, főleg a vége, az brutál! (no és persze végre egy cikk, ahol megjelölik a felhasznált képek forrásait)

  • 2012.05.10 17:29:31qualiton

    Asszem most jó a link.... [link]

  • 2012.05.10 18:14:52Catoo

    néhány megjegyzéshez fűzném a következőt:
    Ez nem függ attól, milyen nemű vagy... aki igy áll hozzá annak lövése sincs mi is ez!

    Lehet pszichiáterhez, kuruzslóhoz, sámánhoz járni. De az egész semmit sem ér, ha önmaga elhagyja magát...

    Lényegében az egészet mindenkinek Önmagának kell uralni. Ezt kell megtanulni. Ha uralod magad, akkor úrrá vagy rajta. Mivel a "tudatod" alakitja ezt ki, ezért a tudatodat kell uralnod. - Ezt mind csak röviden, zanzásitva... - Tudom nem egyszerű elérni, de a lényege ez.

  • 2012.05.10 18:15:05Parmezanidész

    @xcrow, ez érdekes, nálam a depresszióval kapcsolatban jött elő, kiegyensúlyozott embertől még nem hallottam. mesélj :)

  • 2012.05.10 18:30:45efi

    Az viszont hülyeség, hogy csak gyógyszerrel nem lehet legyűrni. Le lehet, csak nagyon nehéz eltalálni a megfelelő szert, adagot és nagyon gyakran túl rövid ideig szedik (kevesebb, mint 1 évig). Ez is csak egy kémiai folyamat, mint minden más. Az, hogy bonyolult, még nem ok arra, hogy ún. "lelki" betegségnek állítsuk be.

  • 2012.05.10 19:17:05kRémes

    Nem hagyom el magam.Amikor jön az erős szívdobogás, a "gombócvanatorkomban",nem tudok megszólalni,akkor mélyeket lélegzek, megbeszélem magammal:nyugi mindjárt vége. Igen elmúlik. Ahogyan elmúlik önszuggesztió, -napok után- az ízületi-,gerincfájdalom .Nagyon szeretnék teljes életet élni. Szeretnék partner és nem balaszt lenni a családomnak. Ugyanakkor a barlang látogatásnál elfelejtkeztem a metró fóbiámról és már az első szintnél szinte átfúrtam magam a sziklán, mert nem tudtam megbírkózni a helyzettel.Az Empire State Buildingnél is vígan nekiindultam a lefelé vezető mozgólépcsőnek. Képtelen voltam rálépni.Még szerencse, mert elbeszélés alapján a gyors liftet nem bírtam volna.Szóval nincs betegség tudatom.Ugyanakkor mindig előjön és megálljt parancsol.Aki átélte tudja miről írok. Tudom LOL, ha lemegyek a mozgólépcsővel nem fogok tudni feljönni. Sokszor próbáltam erővel rálépni, engem érdeklő dologról beszélni, de majd elájultam. Nagyon erősen tartottam magam, hogy eljussak olyan helyre,ahonnan nem mozgólépcsővel kell feljönni. Én is remélem, hogy egyszerű kémia az egész és egyszer csak lesz olyan megoldás, hogy az agyamban lezajló folyamatot helyre állítja. Addig is marad a pánik, amit erős kontrollal rövid ideig tartóra "utasítok".

  • 2012.05.10 19:23:02Sadist

    Valószínű azért nőknél gyakoribb az előfordulása, mert nincsenek evolúciósan hozzá edződve a stresszhez és a folyamatos versenyhez.
    Kizárt dolognak tartom, hogy egy tényleg kiegyensúlyozott (nem csak magát annak mondó) emberre csak úgy rájönne ilyen roham. Mert ugye a szenvedélybeteg sem vallja be, de még csak nem is hiszi el, hogy valami gond van.

  • 2012.05.10 20:41:37isolde

    "az istenért sem lesz újra kísérleti nyúl a pszichiáterek karmai között. Inkább akkor szedi tovább a nyugtatókat"

    Hát, ööö, a nyugtatók különben függőséget, memóriazavart és tanulási nehézségeket okoznak, szóval ezzel azért elég sokat árt magának a beteg. Nem beszélve arról, hogy a fent felsorolt nyugtatókat összevissza (tehát nem időponthoz kötve rendszeresen) szedve még fokozzák is a szorongást, mert amikor csökken a szer vérszintje, akkor nő a szorongás. Nem jobbak vagy kevésbé ártalmasak, mint a pszichiáter által felírt egyéb szerek.

  • 2012.05.10 20:52:31Shirkan8

    A cikk jó; amikor a címet megláttam, attól féltem valami hatásvadász baromság lesz megint.
    Nos.... 42 éves férfiként egy éve ért el a pánikbetegség. Az első napokban fogalmam sem volt mi történik velem. A tünetekről nem írok, mert azok majd' mindegyikét én is megtapasztaltam hol így hol úgy. Egy hétig nem ettem semmit, és képtelen voltam kimozdulni a lakásból. Kaptam mindenféle kezelést (kineziológia, pszichológus, pszichiáter + gyógyszerek) súlyos tízezrekért. Öt hónapig voltam betegállományban. Mindent elkövettem, hogy jobban legyek, majd meggyógyuljak. Egy dologra sosem voltam hajlandó; SSRI-t beszedni. Tudtam, ha ezt a fajta drogot elkezdem szedni, évekre függővé válhatok, és csak átmeneti javulást ad. Így jobb híján fogtam magam, és erővel leküzdöttem nagyjából. Nagyon sokat tudnék írni, talán valamikor, valahol meg is teszem. A lényeg a lényeg, ma már sokkal jobban vagyok, tudom kezelni a pánikot, ami inkább már csak szorongás. Lehetsz győztes, amihez nagyon sok erő, akarat és elszántság kell. És persze nem árt, ha támogatnak, mint ahogy én azt megkaptam az én imádott feleségemtől.

  • 2012.05.10 21:06:25efi

    Shirkan8
    "Egy dologra sosem voltam hajlandó; SSRI-t beszedni. Tudtam, ha ezt a fajta drogot elkezdem szedni, évekre függővé válhatok, és csak átmeneti javulást ad." Tévedsz és rosszul tetted. Saját tapasztalat.

  • 2012.05.10 21:28:37kRémes

    Jól értem, hogy az erős akaratúak is arról számolnak be, hogy nagyjából küzdötték le,kezelni tudják a pánikot? Tudom nem szimpatikusan hangzik , de számomra, aki napi szinten küzdök meg a rohammal, úgy mondanám megnyugtatóan hangzik.Ugyanis tényleg mindent elkövetek,hogy teljes értékűen,hasznosan éljek.
    Mégis állandóan, a legváratlanabb pillanatokban ragad el ez a szörnyűség. Már tudom úgy kezelni, hogy figyelő pozícióba helyezkedem és így a körülöttem levők nem veszik észre, hogy éppen belül élet-halál harcot vívok. A legközelebbi családtagjaim visszajelzéseiből :ők se veszik észre. Az erős emberek tragédiája, hogy mindig tartásuk van.A külvilág nem érzékeli,hogy nem egészségesek.
    A családom csak azt veszi észre, hogy valamit elszúrok, mert FIGYELMETLEN vagyok. Azt gondolják, a nehéz évek után,-amelyek persze őket is terhelték-én lustává váltam.

  • 2012.05.10 22:01:26Shirkan8

    efi
    Én úgy gondolom, nem tévedtem és jól tettem. Saját tapasztalat. Vannak ismerőseim, akik évek óta nem tudnak lejönni az SSRI-ről.
    De ez számomra lényegtelen is. Gyógyszerek nélkül megcsináltam, és jól vagyok.

  • 2012.05.10 22:37:38crepe

    A pánikbetegség nem más, mint szervi "elváltozás", mellékvese fáradtság/kimerülés/alulműködés egyik tünete.
    Én is "pánikbeteg" voltam, de miután kiderült, h valójában ez mellékvese fáradtság és meggyógyultam belőle, minden tünetem megszűnt.
    És persze nem pszichológusra meg nyugtatóra volt szükség.

    Ha már egy embernek is tudtam segíteni, már megérte.

    Itt van egy kis olvasnivaló is hozzá, mellékvese fáradtság tünetei:
    [link]

    21. század szindrómának is hívják.

    Legyetek jól!

  • 2012.05.11 09:15:53Muffinka

    Én 2005 óta küzdöm vele, akkor voltam 18. az első év borzalom volt sehova sem mentem 1 évig, rettegtem mindentől. Ha a nap már egy kicsit jobban sütött már attól rohamom volt, nem bírtam a hangokat sem. 1,5 évig kezeltek. Nem hiszek abban, hogy teljesen meggyógyulok. Minden év tavaszán jelentkeznek a rohamok (minden évben más formában pl: idén nem merek átmenni a hidakon, nem bírom a magasságot sem, ezekkel eddig nem volt gondom) , kb 2 hónapig tartanak utána tünetmentes vagyok. Akit teljesen meg tudott gyógyulni annak örülök, de szerintem egy komolyabb élethelyzet belőlük is újból ki tudja hozni.

  • 2012.05.14 09:44:22bakterke

    Én is kűzdök már vele vagy 5 éve. Sokat olvastam utána ma már csak egy gyógyszert szedek és pár kiegészítőt. Van egy emberke (Brandenburg Géza) aki üzemeltet egy honlapot ahol tanácsot ad az ilyen betegségben szenvedőknek. Érdemes olvasgatni. Azt vallom, hogy a gyógyszeres terápia nem elég, sokat kell az egyénnek is tenni a gyógyulásért, lehet vele együtt élni, de néha iszonyú kellemetlen. Én például nem tudok lemenni a föld alá a mai napig és nem liftezek és repülök. Hála az égnek nem is vagyok nagyon rákényszerítve egyikre sem.. Meggyógyulni tökéletesen szerintem nem lehet. Egyetértek Muffinkával egy élethelyzet előhozhatja megint bármikor.

  • 2012.05.14 10:32:11brego

    Mikor először diagnosztizálták nálam, azt hittem vége a világnak. És hogy nem vagyok normális stb. A legrosszabb dolognak tartottam, ami csak velem történhetett. Ma már azt gondolom a legnagyobb áldás volt az életemben, mert nélküle nem jöttem volna rá hogy "mérgezem" saját magamat. Én nem nevezném ezt betegségnek egyáltalán és sosem szedtem rá gyógyszert, egyszerűen az "önmegismerés" útjára léptem, ami sokszor igen fájdalmas és nehéz. Miután kijöttem az önsajnálatból és kezdtem megérteni, hogy a rohamok alapjai különböző félelmek és rájöttem hogy nem vagyok egyedül és nagyon sok embernek van hasonló baja, akkor megnyugodtam és elkezdtem Magamon dolgozni. Valamint megismerkedtem különböző légzés terápiákkal és nagyon sokat köszönhetek a transzperconális pszichológiai terápiás módszereknek és a transzlégzésnek. Szerencsére a legegyszerűbb megoldási mód. hogy szembenézz a félelmeiddel ehhez az elején szükség van "terepeutára". A jó hír, hogy amint gyakolatra teszel szert és egyre több félelmeddel szembenézel majd rájössz, hogy nem haltál meg TE magad is képes leszel kezelni az egyes "helyzeteket". Sok sikert mindenkinek! :-)

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta