#ÉLETEM

Ha undorodik a munkájától, mondjon fel!

2012. április 2., hétfő 09:09

Ha sokáig dolgozunk egy helyen, egy adott munkakörben, előbb-utóbb elunjuk az életünket, ez szinte törvényszerű. A jelenségnek neve is van, burnout szindróma, és nem mindig kellenek hosszú évek ahhoz, hogy kialakuljon. Ha rendszeresen unottan indulunk reggel, ha úgy érezzük, képtelenek vagyunk kicsit is dolgozni, hányunk a főnöktől, akkor gyanakodjunk burnoutra. Mit tehetünk ellene?

A burnout, vagy kiégés egy pszichológiai fáradság, mentális probléma, az elhúzódó stressz eredménye lehet. A kiégettség állapotában csökken cselekvőképességünk, folyton fáradtnak, demotiváltnak érezzük magunkat. Ezt az állapotot ne tévesszük össze azzal, hogy vannak napok, amikor nem tudunk mit kezdeni magunkkal, a burnout ennél sokkal tovább elhúzódó, kínkeserves állapot, mely hatással van nem csak a munkánkra, hanem a magánéletünkre is. A folyamatos stressz tönkreteszi az egész életünket, de ha idejében észbe kapunk, még visszaszerezhetjük az irányítást.

Egy lusta nap még nem burnout

A kiégés egyik legszembetűnőbb kezdeti jele, ha minden nap rossz napunk van, de tényleg minden egyes áldott nap szörnyű! Az otthoni- és munkahelyi feladatok ellátása feneketlen energianyelőnek tűnik, és úgy általában, mindig pokoli fáradtak vagyunk. A napunk nagy részét – szerintünk – kimerítő és időrabló, unalmas, piti feladatok töltik ki. Úgy érezzük, hogy bármit teszünk, az teljesen fölösleges és senkit nem érdekel. Egyre többször fáj a fejünk, megváltoznak az alvási vagy étkezési szokásaink. Egyre cinikusabbak, motiválatlanabbak vagyunk, csökken az önbizalmunk, egyedül érezzük magunkat a világban.

Ha érzett már huzamosabb ideig hasonlót, kezdhet kiégésre gyanakodni! A burnout nem egy mondvacsinált probléma, nem nyafogás: komolyan rongálja társas kapcsolatainkat, karrierünket és egészségünket is. Ha egyre gyakrabban vagyunk betegek és minden megfázás hetekig tart, akkor már baj van. Akkor van még nagyobb baj, ha a felelősség és ürességérzet elől piálásba menekülünk, és elhanyagoljuk magunkat. Késünk a munkából, és egyre elviselhetetlenebbek vagyunk. Ezzel a teszttel könnyen megállapíthatjuk, kiégtünk-e már!

Monotonitás, semmi visszajelzés

A kiégés lehet a stressz eredménye, de semmiképp nem egyenlő a stresszel: a stressz arról szól, hogy túl sok, ami körülöttünk van, a kiégés arról, hogy túl kevés. A kiégett ember szerint a helyzete teljesen reménytelen, nem várható pozitív változás. A beteg elveszti életkedvét és kreativitását, amitől csak még jobban utál mindent és mindenkit.

Bárkit elérhet a kiégés, aki úgy érzi, nem becsülik meg a munkáját, vagy nem marad semmi ideje magára: a gyerekével egyedül maradó anya éppúgy kiéghet, mint a menedzser, aki 2 éve nem volt szabadságon. Burnouthoz vezethet a hiányos teljesítménymérés, az alacsony jövedelem, az adminisztratív terhek, korlátozott előrejutási lehetőségek, a túl nagy felelősség. Veszélyben vannak, akiknek alapvetően monoton a munkájuk és kevés visszajelzést kapnak feletteseiktől, de személyes tényezők is hajlamosíthatnak a kiégésre: ha valaki elégedetlen, pesszimista típus és nagyon szereti másokhoz mérni magát, akkor könnyebben kiég, mint optimista társai.

Relaxáljon, írjon naplót, szakadjon el!

A helpguide.org szerint a legfontosabb, hogy felismerjük, kiégés közeleg. Ilyenkor segíthet, ha reggelente relaxálunk, azaz ébredés után még pár percig az ágyban maradunk, naplót írunk, lassan kinyújtogatjuk tagjainkat, olvasgatunk. Csak jót tehet, ha egészséges szokásokat veszünk fel: rendszeresen eljárjunk sportolni, rendesen eszünk, stb. Ha nagyon beszivárog életünkbe a munka, óhatatlan elegünk lesz belőle, ezért idejekorán be kell vezetni az úgynevezett elektronika-mentes napokat, amikor egész napra otthonhagyjuk a telefont, kikapcsoljuk a számítógépet, és szabadon élvezzük a pihenést azzal, akit szeretünk.

Mindenkiben van vágy a kreativitásra, kezdjünk hát új hobbiba: fűzzünk gyöngyöt, tanuljunk zenélni, főzzünk, palántázzunk, csináljunk minden nap tíz-húsz percig olyat, amihez kedvünk van. Érdemes lehet emellett konzultálni üzemorvossal, ismerős pszichológussal, hogy hol tanuljunk stresszkezelést, milyen személyiségfejlesztő terápiára érdemes esetleg jelentkeznünk.

Ha felismertük, már csak meg kell gyógyulni!

A legfontosabb, hogy felismerjük a problémát – írja a helpguide.org. Ha felismertük, hogy kiégtünk, keressünk segítséget, vagy próbáljunk meg segíteni magunkon. Ha úgy érezzük, egyedül meg tudunk küzdeni a problémával, első lépésként csak lassítsunk! Le kell nyugodnunk, tisztáznunk kell egy csomó dolgot saját magunkkal - a legjobb, ha kiveszünk pár hét szabadságot és kicsit félrevonulva végiggondoljuk, mi nincs rendben az életünkkel. Mik az álmaink? Merre tartunk? Mi az, ami hiányzik az életünkből? Az elmélyült gondolkozás mellett vegyük fel a kapcsolatot azokkal, akiket évekig hanyagoltunk, keressük családtagjaink, barátaink társaságát, velük is beszéljük át, ők milyennek látnak minket, szerintük mi a helyes út.

Ha eleget filozofáltunk, és megtaláltuk a választ arra, miért untunk bele abba, amit csináltunk, akkor meg kell változtatni azokat a szokásokat, amik idáig vezettek: szeretem a munkám, csak túl sok? Akkor rendszeresen szabadságra kell menni! Utálom a munkám, inkább lennék cukrász? Kell egy jó üzleti terv, és bele kell vágni! Vagy esetleg csak a munkahellyel van baj, nem a feladattal? Mi sem egyszerűbb, új munkahelyet kell keresni!

Legyünk aktívabbak!

Ha az állás- vagy munkahelyváltás nem opció, mert jelen gazdasági helyzetben örülünk, ha van miből megélni, akkor adott munkahelyen kell megtalálnunk önmagunkat!

Álljunk proaktívan a problémákhoz! Dolgozzunk többet, mint korábban, ez az egy dolog segíthet igazán: a kollégák is jobban fognak szeretni, hisz eddig (ha tetszik, ha nem) ők többet dolgoztak a mi lassúságunk miatt, a főnök is el fog ismerni, mert fel fog tűnni neki a friss lendület. És ha már épp jóban vagyunk a felettessel: beszéljünk vele, mondjuk el neki, hogy szükségünk van a pozitív visszajelzésekre, kérjünk tőle több és más feladatot.

Vannak más egyszerű, de hatásos technikák, amik átsegíthetnek a nehezén: vegyünk egy virágot, vagy valami olyasmit, amitől otthonosabbnak tűnik unalmas íróasztalunk. Kérhetünk/vehetünk új széket is, mert ha kényelmesen ülünk, jobban telik a nap. Ismerkedjünk, barátkozzunk munkatársainkkal, de ha egyébként is hajlamosak vagyunk a levertségre, stresszelésre, forduljunk szakemberhez, ne töltsük egész életünk teljes apátiában.

A nők nagyobb veszélyben vannak

Felmérések szerint a nők, főként a segítő foglalkozást végző nők veszélyeztetettebbek kiégés szempontjából, mint a férfiak. A nők hagyományosan gondoskodó beállítottságúak, mindig, minden elvárásnak eleget akarnak tenni, a konfliktusok esetében magukban keresik a hibát – írja a lelkititkaink.hu. A másokat túlpátyolgató, önmaguk igényeit elnyomó nőknek személyiségfejlesztő terápia javasolt.

A burnout egy krízishelyzet, ha egyedül nem tudjuk megoldani, forduljunk orvoshoz! Higgyük el, hogy nem mi vagyunk a hibásak: külföldön teljesen természetes, hogy 5-7 évente munkát, akár pályát változtatnak az emberek, sőt, alkotó éveket iktatnak a két állás közé azok, akik megtehetik. Mi is nyugodtan váltsunk, ha a teljes fásultság ül rajtunk. Csak akkor nem fenyeget minket kiégés, ha szeretjük a munkánkat, és ha munkahelyünk szeret minket: tartanak közösségépítő tréningeket, szakmai továbbképzéseket, figyelembe veszik személyes problémáinkat.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.04.02 09:42:53badabing

    ugye most szórakoztok? tudtok róla, hogy az országban nincsenek munkalehetôségek? vállalkozni nincs hova, mert az emberek nem fogyasztanak? 1.5 millió ember munkanélküli. hova hagyja oda a munkahelyét?

  • 2012.04.02 09:58:42nincs semmi baj!

    @badabing Ne légy ennyire szigorú! Van egy ilyen mondat a cikkben: "Ha az állás- vagy munkahelyváltás nem opció, mert jelen gazdasági helyzetben örülünk, ha van miből megélni, akkor adott munkahelyen kell megtalálnunk önmagunkat!"
    :)

  • 2012.04.02 10:00:13Moan

    Ezen az oldalon elég sok oltári baromság szokott megjelenni, de amit a címben írtak most azzal messzemenőkig egyetértek. :)
    Bizony! Ha a meló sz.r, akkor lépni kell és elfelé... Teljesen mindegy, hogy milyen a gazdasági helyzet. Menni kell és kész.

  • 2012.04.02 10:02:12Sheliz

    2 éve tönkrementem testileg, lelkileg a munkám miatt. otthagytam, de talán az is jobb volt annál, hogy még mindig nincs semmilyen kilátásom. Bele kellett volna törődnöm és fel kellett volna állnom még abból a helyzetből is. Igaza van Badabingnek! Most nem szabad ugrálni!

  • 2012.04.02 10:07:54laszlo_testver

    Nem kell ezen felkapni a vizet, badabing. Ez a cikk nem az egyszerű melósoknak, ténylegesen munkát végző közalkalmazottaknak, kisvállalkozóknak szól. Őket nem fenyegeti a kiégés, vagy ha mégis, az sem jelent semmit, mert ugyanúgy dolgozniuk kell. Ők nem érnek rá mindenféle lelki nyavalyákkal törődni munka mellett/helyett.
    Ez a cikk azoknak szól, akiknek "bejött az élet". Az egyetemi éveik felét külföldön töltötték ERASMUS-szal, diploma után rögtön volt állásuk és soha nem dolgoztak még olyan munkakörben, aminek ne angol neve lett volna. Ők ráérnek azzal törődni, hogy most éppen hogyan érzik magukat munka előtt és után, illetve nem rokkannak bele anyagilag, ha beiktatnak némi "alkotóidőt". Ha pedig végképp elunták magukat, majd áthelyezik őket egy másik angol nyelvű osztályra egy másik angol nyelvű állásba, ahol egyébként ugyanúgy képernyő előtt ülve nézegetnek mindenféle táblázatokat, csak Ilike helyett Vivike ül velük szemben.
    Félreértés ne essék, velük sincs semmi bajom. Ők is dolgoznak, csak másképp. Nem biztos, hogy el tudnák végezni a hótt' trendi csupa üveg irodaépület karbantartási munkáit, amivel napi tizensok órában erőlködnek a karbantartók. De lehet, hogy a karbantartó sem tudna életképes üzleti tervet gyártani helyettük.
    Így értelmezve már nem is annyira rugaszkodik el a valóságtól a cikk. Vannak, akiknek ez a valóság (mondjuk ők vannak kevesebben).

  • 2012.04.02 10:15:31Moan

    laszlo_testver

    Tévedsz. Ez mindenkinek alternatíva lehet. Csak sokan szeretik, ha mások oldják meg helyettük az életüket.

  • 2012.04.02 10:24:04Moan

    Túrós

    Na hét nem véletlenül kaptunk szabad akaratot. :) Dönteni tudni kell. :)

  • 2012.04.02 10:26:14Moan

    Mekkora ász vagyok, a válaszom hamarabb megjelent, mint a komment amire válaszoltam. :D

  • 2012.04.02 10:49:29standup

    Ismerős, az egyik családtagom is ebben a cipőben jár. Középvezető egy cégnél, de nincs szakmai fejlődési lehetősége már. Rohangálós, szervezős munka, de egyre inkább rutinná és monotonná vált számára. Ő most keres másik állást.
    A leírt tünetek mindegyike jelentkezik nála, főleg a demotivált állapot és az állandó, indokolatlan fáradtság, pszichoszomatikus betegségek.

  • 2012.04.02 11:31:54Rébusz

    A Burn out kezelésére vannan orvosi módszerek, tehát idejében felismerve ki lehet belőle kerülni anélkül is, hogy fel kellene mondani. Probléma az, ha a munkahelyen személyi problémák is felmerülnek, a born out oka pl. mobbing. Ha valakit permanensen bántanak a munkahelyén, pszichoszomatikus problémäkkal és maradandó lelki és testi betegségek lehetnek a következményei. Sajnos ezen nem lehet segíteni, itt szerintem is a felmondás marad, ha a vezetőség nem avatkozik be (hacsak nem épp a vezetőség mobbingol).

  • 2012.04.02 13:56:00oliva

    viszont, ha nem olyan nagy az undor, meg a burnout, csak nehéz a munka, vagy eppicit tele van a hócipő, akkor érdemes naponta negyed-fél órát relaxálni, valami nagyon kedves helyen. Én is ezt teszem, szerencsémre közel a Duna, most jöttem vissza és tök jól vagyok :)

  • 2012.04.02 13:58:32Monster Lewis

    Két dolgot kell mérlegre tenni. Az egyik serpenyőben a megélhetés kérdése van a másikban a hazavágott házasság, stressz, alkoholizmus stb. Ilyen esetben igenis fel kell készülni a terep elhagyására, kérdés van-e még annyi ereje a páciensnek illetve, hogy a családja mennyire áll mellette. Az élet egyszeri és megismételhetetlen a most depresszióban eltöltött idő soha nem jön vissza többet és utána majd lehet sírni, hogy elvesztegettem az életem. Mindenkinek ajánlom az Amerikai Szépség című klasszikus filmet ami nagyon sokunk életére ráillik függetlenül, hogy menedzserek vagy utcaseprők vagyunk.

  • 2012.04.02 14:02:51Ann1294

    "Ha undorodik a munkájától, mondjon fel!" - a cim tul hatasvadasz, ez teny.
    A cikkrol annyit, hogy vannak megoldasok amiket nem sorol fel, a kommentek nehol tobbet ernek:
    - probald meg a viszonyodat rendezni a kollegakkal/fonokseggel (ha nem erzed jol magad a kollegak/fonok miatt es ez okoz kiegest). Beszelgess el veluk mi a gond, hol lehet valtoztatni egy kellemes munkahelyi korulmenyt kialakitani. Emberek vagyunk mas szokasokkal. Lehet nem is tudom, hogy teged mi idegesit es ha tudok es hajlandosagom van valtoztatni fogok (ugyanugy ahogy egy parkapcsolatnal is).
    - Ha a problema a munka maga, beszeljetek meg hogyan lehet jobba tenni. Jobb felszereles, gepek ... vagy masik pozicio ... strategia ehhez (lehet felfele vagy oldal iranyba is poziciot valtani es lehet tanulni kell hozza). Jovoterv.
    - Lehet nincs visszajelzes, ezert nincs motivacio. Beszuljuk meg ezt is. Multicegeknel van eves ertekeles, ott kell elmondani mi bant minket.
    - Ha semmi nem vezet eredmenyre keressunk parhuzamosan masik munkahelyet, vagy tanuljunk munka mellett (akar egy online training, uj nyelv, szelesitsuk a latokorunket). Es nezzunk munkat orszagon belul vagy kivul.
    - Ha ez nem opcio akkor legyunk jekiralyok/kiralynek es eljuk tul a munkahelyet, ne vegyuk a szivunkre ami benn zajlik, annyit csinaljunk meg amennyit eppen kell, tudatositsuk, hogy csak a penzert csinalom amig nem talalok jobbat (es keresni) /nem vegzem el a sulit/nem jar le a hitelem/nyugdijig mar csak 1 ev stb. ... egy merfoldkot allitsak fel, es mellette legyen egy jo hobbym (akar tanulas, sport, kezimunka...), tarsasagi korom, kellemes csaladom es elvezzem az eletet a munkan kivul. A munka utan is van nap es elet. Tartsam nyitva a szemem, hatha adodik valami lehetoseg. Aki pozitivan gondolkodik bevonzza a jot.

    Azok az emberek a legboldogabbak akiknek a munkajuk a hobbyjuk. Ha nem elvezed, akkor valtasz (szemleltet, poziciot, munkahelyet...).

  • 2012.04.02 14:19:10Monster Lewis

    Majd kifelejtettem, hogy szerintem sokkal inkább a férfiakat nyomasztja ez a teher, hiszen furcsa módon a feminizmus térhódításának közepette, továbbra is a férfiakat tartják a családfenntartónak így övék a nagyobb felelősség. Ha a család nem figyel eléggé a leharcolt férjre, könnyen előfordulhat valami egész meglepő eset,(pld egy David Carradine féle ruhásszekrényben elkövetett fulladásos örömszerzés közben lelt haláleset) utána meg lehet sírni, hogy olyan jó férj volt...(csak baromira nem foglakoztunk vele)

  • 2012.04.02 14:27:30Gamma Leonis

    2010-ben felmondtam. Azóta sincs másik alkalmazotti jogviszonyom, de ezt picit sem bánom, mert az eltelt időben azzal foglalkoztam, amihez tényleg értek. Valamit valamiért.
    Egyébként már gyűlöltem a volt munkámat, mert egyszerű fizikai munka volt, amiről a főnök is megmondta, hogy akár majmok is végezhetnék. Egyszerű tényt közölt. Gyorsan kiégtem a monotonitás miatt. Mielőtt felrobbantam volna, inkább eljöttem.

  • 2012.04.02 14:38:42hipokrita

    Sajnos van, akinek ez a "nem jó a munkám, felmondok" nem járható út. Ismerek olyat is, aki már közel jár a nyugdíjhoz, de azért nem olyan közel, hogy "lazán vehesse" az egészet. Hiába azt csinálja, amit annak idején szívből választott, az új vezetéssel nem tud igazán együttműködni, sőt az összes kolléga is hasonlóan érez.
    Persze felmondhat, csak akkor majd ő is max. a "meg lehet-e élni 47 000 Ft-ból" játékot játszhatná.
    Könnyű olyat mondani, hogy "az életünk a saját kezünkben van", "dönteni tudni kell", meg ilyenek, továbbá "hát akkor biztos lusta változtatni, inkább mások oldják meg, ő kivár", és még jó, hogy én abban a korban vagyok, hogy megtehessem ezt, de mit javasolnátok azoknak, akik a fentihez hasonló szituációba kerülnek? A világ nem fekete és fehér, mint az amerikai sikerkalauzokban...

  • 2012.04.02 16:28:43ColT

    "Ha undorodik a munkájától, mondjon fel!"

    De előtte azért gondoljon bele, hogy mennyit kapna munkanélküliként segíjt, meg hogy találna-e másik melót...
    Utána már nem is lesz olyan szörnyű az a munkahely.

  • 2012.04.02 20:29:21vuvuvu2

    a cikk első bekezdése már maga a súlyos tévedés: az hogy valaki unja magát a munkahelyén nem egyenlő a kiégéssel. úgyhogy nem is olvastam tovább. egyébként van egy jó könyv, érdemes a dívány (egyre gázabb) cikkei helyett azt olvasni: csíkszentmihályi mihály flow c. könyve. az pl. egy olyan esettel indít ami mindenkit elgondolkodtathat: egy gyárban dolgozott sok-sok munkás. mind monoton és unalmas munkát végzett. volt köztük egy figura aki mégis kilógott a fásult munkások sorából. pedig a munkája semmivel sem volt érdekesebb mint a többieké, ugyanolyan lélekölő ranszolgamunka volt. a többit ld. a könyvben!

  • 2013.10.18 12:58:21titkosgyilkos

    "Ezzel a teszttel könnyen megállapíthatjuk, kiégtünk-e már!"

    'Amikor az íróasztalomnál ülök,

    - a kézápolóm és a kávéscsészém a személyes tárgyaim.
    - mintha otthon lennék, sok növényem van, a falakon képek.
    - funkcionális tárgyak vesznek körül, első a szakszerűség.'

    Tudom, cikket (félig) elolvastam, kommentekbe is belenéztem, tehát az "egyáltalán minek kattintok az url-re" kérdés nem életszerű... :P

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta