Zanza!

Felmondtak nekünk, mi akartunk váltani, leépítés volt, vagy megszűnt a munkahelyünk, egy a lényeg: új állást kell találnunk. Merre induljunk, hogy van a legnagyobb esélyünk arra, hogy hamar helyet találunk magunknak? HR-est és aktív munkakeresőt kérdeztünk, plusz körülnéztünk a neten is: mi kell egy jó állás megkaparintásához?

stockfresh 1320938 set-of-workers-business-people sizeM

Kitartás, bátorság

Kétéves csúcson van a magyar munkanélküliség, 153 ezer munkahellyel kevesebb van most, mint egy évvel ezelőtt, de attól még dolgozni kell: ha épp nincs állásunk, hamar találni akarunk egyet, ehhez pedig manapság nem kevés kitartásra van szükség.

A legfontosabb, hogy bátran álljunk neki munkát keresni: ne arra koncentráljunk, hogy biztos nem fog sikerülni a dolog, hanem azt sulykoljuk magunkba, hogy igenis menni fog. Az önbizalmunkat a huszadik visszautasítás után se veszítsük el, sokat kell manapság talpalni, mire munkához jut az ember.

Lépések: a lényeg, hogy minden szálat mozgassunk meg

Első lépés a munkaügyi központ lehet, de tőlük ne várjunk sokat: más nem fogja megtalálni helyettünk az álomállásunkat, szóval kezünkbe kell venni a dolgokat. Második lépés különböző fejvadász cégek felkeresése, életrajzunk feltöltése az oldalaikra: ők hamar vissza fognak hívni minket, és több állásajánlattal bombáznak majd, de figyeljünk oda, mert nem csak olyanokat ajánlanak, amik minket érdekelnek, hanem mindent, ami a profilunkba vág: nekik csak az a lényeg, hogy valahová mihamarabb felvegyenek minket, mert akkor megkapják az utánunk járó fejpénzt és boldogok. Mégis érdemes velük szövetkezni, mert az általuk kínált rengeteg munkalehetőség közül valószínűbb, hogy valami beválik, mintha vakon küldözgetjük az önéletrajzunk ide-oda.

Mindenképp álljunk rá a munkát kínáló portálok nézegetésére is: minden nap ellenőrizzük, nem került-e fel olyan munka, mai pont ránk van szabva, és ha felkerült, jelentkezzünk azonnal. A lényeg: nyomulni kell. Akkor is, ha nem ilyenek vagyunk alapból. Minden követ meg kell mozgatni. A legismertebb oldalak, amiket érdemes figyelni: a profession.hu, a jobline.hu és a workania.hu.

A legeredményesebb emellett az ismerősök megkeresése: általában nem a legközelebbi barátok, hanem kicsit távolabbi haverok tudnak segíteni munkát találni. Járjunk sokat társaságba, ejtsük el egy-egy félmondatban, hogy épp nincs állásunk, ilyenkor simán előfordulhat, hogy valakinek az ismerősének az ismerőse épp tud egy kis céget, ahol pont olyan embert keresnek, mint mi, és kontaktot is tud adni.

„Eléggé kilátástalan a helyzet. Bár aránylag sok ajánlatot látok, ezek közül csomó olyan elvárásokat támaszt, amiknek szerintem nincs olyan ember, aki megfelelne. Először mindenképpen érdemes a kapcsolati tőkével próbálkozni. Ismerősök, ismerősök ismerősei, ilyen a világ, főleg az én volt szakmámban. Mondjuk sok szempontból érthető, hogy egy valamennyire ismert embert választanak a teljesen ismeretlennel szemben. Ha így nem megy, akkor jönnek az álláskereső portálok. Nagyon fontos, hogy ne csak böngésszen az ember, hanem fel is töltse az önéletrajzát a rendszerükbe. Engem is így találtak meg többen. Persze ehhez kell az is, hogy tudj valamit, amiért kellesz a munkáltatóknak. Az én esetemben a nyelvtudás volt ez. De ez is olyan, hogy angolul legalább középfokon, és egy másik idegen nyelven felső fokon kell beszélni” – írja R, aki épp lázas álláskeresésben van.

Azért nem árt egy menő önéletrajz

Az sem mindegy, hogyan nyomulunk minden vonalon, és mik azok a területek, amiket kitaláltunk magunknak: ha bölcsészdiplomával könyvelői állásokat pályázunk meg, ne csodálkozzunk, ha fél év alatt se vesznek fel sehová; ha pedig önéletrajzunk hemzseg a helyesírási hibáktól, szintén nem számíthatunk túl sok eredményre.

stockfresh 73852 applicant-during-job-interview sizeM

Tehát az első és legfontosabb, belőni a szakterületet: sok helyre nem kérnek speciális képesítést, „csak” nyelvtudást és diplomát. Attól még, hogy nincs se diplománk, se nyelvvizsgánk, jelentkezhetünk ilyen hirdetésekre is: ha szerencsénk van, behívnak, csak ne a hiányosságainkra helyezzük a hangsúlyt.

Akkor mégis hogyan legyünk őszinték? Nem kell titkolni, hogy nincs diplománk, de ne az önéletrajz elejére írjuk, ahogy ahelyett, hogy a nyelvtudásról egy szót sem szólunk, írjuk azt, hogy társalgási szinten beszélünk valamilyen nyelven. Ha tanultunk valaha angolt, biztos értünk valamit alapszinten, az is több mint a semmi. Ha elkezdünk már egy főiskolát, írjuk be azt, és ne hagyjuk üresen a felsőfokú képzés részt az önéletrajzunkban.

Arról, hogy hogy nézzen ki egy önéletrajz, itt rengeteg tippet talál. Sok helyen kérnek idegennyelvű CV-t is, abban ez az oldal segíthet – meg egy angolul/németül/franciául/stb. jól beszélő barát.

A jó önéletrajz első helyén szerepelnek a legfontosabb információk: legmagasabb iskolai végzettségünk, vagy a korábbi munkatapasztalatok. Egy oldalra igyekezzünk besűríteni mindent. Értelemszerűen sok személyes információnak nem is jut hely, például azt, hogy hány kilósak vagyunk, hagyjuk, de a párkapcsolatunkat sem kell kiteregetni. A legnagyobb hiba, ha tele van az önéletrajz nyelvtani hibákkal és elütésekkel. Ha megírtuk a CV-t, tegyük félre egy napra, és nézzük át másnap újra, plusz nézessük is át valakivel.

Milyen interjúra számíthatunk?

stockfresh 1452458 young-woman-in-interview-with-trainer sizeM

Ha ügyesen küldözgette az életrajzát, rengeteg munkainterjún vesz majd részt. Ezekre jól fel kell készülni, ez alap, és jól fel is kell öltözni, de mi mást tehetünk még? Jót tehet, ha beiratkozunk egy pár alkalmas nyelvi kurzusra, hogy felfrissítsük nyelvtudásunk. Sose legyünk túl közvetlenek az interjún, akkor se, ha fesztelennek tűnik a beszélgetés, és ne hozzuk szóba gyengeségeinket: mindig arról beszéljünk, mit tudunk nyújtani a cégnek, és ne arról, nekünk mire van szükségünk! Legnagyobb erősségünk a tudásunk a munkainterjún, nem a mély dekoltázs vagy a személyes problémáink. Mindenképp készüljünk fel arra, hogy megkérdezik, mennyit akarunk keresni, és bruttó összeget kell mondanunk: ez az egyik legnehezebb része az interjúnak, ha túl keveset mondunk, mi járunk rosszul, ha túl sokat, kiesünk a pikszisből.

A multik általában egy telefonos felméréssel kezdik, amit egy HR-es folytat le: megnézik, mennyire jól kommunikálunk, akár idegen nyelven is. ha ezen az 5 perces váratlan híváson jól teljesítünk, behívnak személyes találkozóra. Ha behívtak, akkor a szükséges képesítésünk tuti megvan az álláshoz, és a munkáltató arra kíváncsi, a személyiségünk illik-e a csapatba – írja a careerplanning.com. Ezek után jöhetnek a csoportos interjúk, melyek során több megfelelő embert hosszabb időre összeeresztenek és feladatokkal látnak el: ezeken az alkalmakon is mindenki borzalmasan izgul, de fölösleges: ha sikerül természetesen viselkednünk, akkor kiderül, tényleg adott cég-e álmaink állása.

Egy másik interjútípus, amikor több ember kérdezget egy jelentkezőt: ez ijesztő lehet, de nem kell félni, csak kétszer is végig kell gondolnunk minden válaszunkat. Mindig azzal vegyünk fel a szemkontaktust, aki éppen kérdez, és mindenkivel beszéljünk pár mondatot mindenképp! A stressz-interjú a felvételi beszélgetések legszemetebb formája: ennek során a felvételiztető nagyon gyorsan teszi fel a kérdéseket, a jelentkezőnek alig van ideje válaszolgatni, és furcsa kérdések is keverednek a teljesen átlagosak közé. A legfontosabb, hogy felismerjük, hogy egy ilyen interjú alanyai vagyunk, nyugodjunk meg és válaszolgassunk érthetően, vagy hagyjuk az egészet a fenébe: végülis ki akar egy olyan vállalatnak dolgozni, ahol már az első pillanatban feldúlnak?

Ha a közvetítő cég is válogat

Nem csak az alkalmazottat kereső cégeknél, hanem a munkaközvetítőknél is találkozhatunk interjúkkal, R egy elég extrém tesztbe futott bele:

"Amikor csoportos interjúra hívott egy közvetítő cég, azt feltételeztem, hogy lesz funkciója annak, hogy 5-en vagyunk, de csak nem akarta a HR-es ötször ugyanazt elmondani, ezért kaptunk ennyien egy időpontot. Ettől még lehetett volna szimpatikus az iroda, de egy IQ-tesztet is kitöltettek velünk, meg egy a franciát is. Ez utóbbiról nyelvszakosként csak annyit, hogy körülbelül annyira pontosan képes kimutatni, hogy valaki használhatóan beszél-e franciául, mint amennyire az újságokban található horoszkóp leírja, hogy mi vár rám a héten. Az IQ-teszt aztán mindent vitt. Mert azon még túltettem magam, hogy egy multinacionális cég csak olyan embert szeretne foglalkoztatni, aki tudja, hogy ki írta a Csongor és Tündét, és hogy mi az a hőmérő. Azon is, hogy megkérdezik, mit tennék, ha találnék egy bélyegekkel ellátott, megcímzett, lezárt borítékot az utcán. Végem attól lett, mikor azt kérdezték, hogy miért kell óvakodni a rossz emberek társaságától? Rezignáltan válaszolgattam, de az utolsónál elszállt egy picit az agyam. Miért nem tanulnak meg a siket emberek beszélni? Emellett azt kellett volna még kicsit lejjebb kitalálnom, hogy mi a közös a deszkában és az alkoholban" - írja R. Az utolsó kérdésre talán az helyes válasz, hogy egy kocsmában mindkettő van, de ebben nem vagyunk biztosak.

Nekünk is lehetnek elvárásaink!

Ha az interjún találkozunk jövendőbeli főnökünkkel, jól mérjük fel: nem havert keresünk, de ha úgy látjuk, nem fogunk jól kijönni, ne erőltessük a felvételt. A munkatársakon is nézzünk végig, ha elégedettnek és barátságosnak tűnnek, nincs mitől tartanunk, de ha sok besavanyodott, nem a mi korosztályunkba tartozó embert találunk az irodában, inkább futamodjunk meg. Az irodai környezet is fontos, végülis ki akar egy nyomasztó helyen tölteni napi 8-9 órát? És egyáltalán: a munkakör tetszik nekünk? Ha nem bírjuk az állatteszteket, ne menjünk kozmetikai laborba, ha utálunk egy helyben ülni, ne keressünk irodai melót, stb – ajánlja a careerplanning.com. Az is probléma lehet, ha a munkahely messze van a lakhelyünktől: tényleg fogunk napi több órát utazni, vagy hajlandóak vagyunk elköltözni az állás kedvéért? Ezt mind mérjük fel, mielőtt beállunk próbaidőzni.

Blogmustra