Válság van, elmentünk aranyat mosni

Zanza!

A nők nemcsak a gyémántra, de az aranyra is buknak. Ám ha nem telik Cartier-re, akkor kénytelenek vagyunk térdre esni a patak partján és munkához látni. Manapság megélhetésszerűen már senki nem űzi az aranymosást, csupán a helyi hagyományőrző körben kerülnek elő az eszközök, ha feléjük kanyarodik a turistacsoport. Azért mi is elmentünk aranyat mosni. Hátha.

Az aranymosással már a honfoglalás előtt is foglalkoztak, ugyanis akkoriban az aranybányászat még elég kivitelezhetetlen volt, viszont aranyban gazdag folyókból nem volt hiány, aranyra pedig szükség volt. Az aranymosók mindig igyekeztek eltitkolni, hogy mennyi aranyat mostak ki, így nem nagyon zaklatták őket. Ugyanis ha hí­re ment, hogy egy folyószakasz aranyban gazdag, a környékén lévő falut tömegesen rohamozták meg a szerencsevadászok. Ezért igyekeztek titokban tartani, amennyire lehetett, ha nem akarták, hogy a térségből egy pillanat alatt Deadwood legyen.

Higany nélkül is megy az aranymosás

Az aranymosó az aranyat a folyami hordalék felső rétegeiből mossa ki, ez az arany számít a legtisztábbnak. Egy aranyász csak nyáron dolgozhat, feladata nem sok agytornát igényelt: az aranyszemcséket a folyó menti hordaléktól kellett megtisztítania - ez az arany kinyerésének ősidők óta alkalmazott módja. A valódi aranyászok a folyó iszapját egy ferde mosópadra merték, amelyre filcet, posztót helyeztek. Ennek bolyhaiba a nehezebb anyagrészecskék (így az arany is) fennakadnak.

Az aranyszemcséket tartalmazó posztót időnként kimosták, majd az így nyert szűrleményt higannyal kevertek össze (a higany amalgámot képez az arannyal). A higanyt az amalgámból hevítéssel elgőzölték, vagy szarvasbőrön átnyomva préselték ki, míg csak az arany marad a kezünkben. Az így kinyert aranyat ezután tovább lehetett finomítani. Ma már nem könnyű higanyhoz jutni, így ez a módszer már a múlté. A népi hagyományőrző rendezvényeken még ma is találkozni a szakma öregjeivel: 2006-ban, Halásziban (Szigetköz) rendezték meg VIII. Szigetközi Aranymosó és Hagyományőrző Fesztivált. Akire éppen rájött az aranyláz, a Mosoni-Duna partján felállított mosópadokon kutathatott a homok és a kavics között az áhított nemesfém után.

Deadwood, a bűn városa

A 19. században ebben a dél-dakotai városban zajlott a nagy aranyláz. Abban az időben könnyedén megkerülhető törvények vonatkoztak a településre, és eleinte nem is az arany vonzotta ide az embereket. Amikor a vasút már Deadwoodig ért, a város hamar a szerencsejátékosok és prostituáltak paradicsoma lett. Egymás után nyíltak a szalonok, bordélyházak és ópiumbarlangok. Az utcán mindennapos esemény volt a pisztolyharc és egymást érték a bandaközi leszámolások, akasztások. A város élete megváltozott az aranyláz kitörésével: Deadwood elvesztette durva és garázda jellegű profilját, és egy virágzó várossá kezdett alakulni. De a katasztrófák így sem kerülték el: 1876-ban himlőjárvány söpört végig rajta, majd a sziú indiánok csaptak le a lakosságra, végül 1879-ben tűzvész pusztította el a várost, megsemmisítve több mint 300 épületet. Ezután sokan elhagyták a várost, anélkül, hogy kihasználták volna a földben rejlő a lehetőségeket, ugyanis a mai napig aranyércben gazdag vízerek hálózzák be a környéket.

Magyarországon tállal mosható aranyrögöket még senki nem talált

Hogy teljes képet kapjunk a hazai esélyekről, felkerestük Fügedi Ubult, a Magyar Állami Földtani Intézet környezetföldtani osztályának tudományos főmunkatársát, és megkérdeztük tőle, kiből válhat aranymosó? „Az aranymosás minden módja egyszerű. A Kutatók Éjszakáján pl. tálas mosást fogok oktatni: fél óra alatt az abszolút fakezű ember is megtanulhatja. Annak idején az aranymosó ládát is kitanultam: az durva fizikai munka, de hatásos. Magyarországon tállal mosható aranyat (aranyport, illetve aranyrögöket) még senki nem talált. A dunai arany úgynevezett lisztarany; a kis pikkelykék durván 20, 10 és 1 mikronosak. Ezeket nem a sodorvonalból termelik ki, hanem az áradás után visszahúzódó víz hagyja a parton az aranyos fövenyt (fekete szalagoknak néznek ki). Ezt a fajta aranyat tehát nem tállal mossák, hanem asztallal: a szakirodalom úgyis hívja, hogy "dunai típusú" aranymosó asztal. Azt mondják, hogy a drávai arany egy kicsit durvább szemű, mint a dunai, és ezért a drávai asztalon nem posztó van, mint a dunain, hanem maga az asztal lapja bordázott.”

Házilag mostunk aranyat

Lementünk a Hajógyári-szigetre egy zsáknyi eszközzel, hátha arannyal megpakolva térünk majd vissza. Egy parabola antenna célirányosan alkalmas hátsó burkolatát használtuk mosótálnak. Igazából bármilyen hasonló eszköz megteszi, a nagyobb virágalátéttől a fémtálcákig. Azt a metódust viszont, amikor a higanyt szarvasbőrön, vagy vásznon átnyomva préselik ki, esetünkben csak imitáltuk. Mivel sejtettük, hogy aranyra nem lelünk, hoztunk magunkkal piritet, hogy fogjunk valami aranyjellegűt a kezünkben. A piritet a bolondok aranyának hívják, ugyanis a hozzá nem értőket könnyen megtéveszti.

A Tiszának nem hiányzik az aranymosás

Amikor az aranymosást még megélhetésszerűen űzték, az is problémát jelentett, hogy egy folyó csak korlátozott számú aranymosót tudott eltartani. Ráadásul a régi időkben az arany birtoklása az uralkodó hatáskörébe tartozott, tehát a kimosott aranyat csak a királyi beváltóhelyen lehetett értékesíteni, így titkolni sem lehetett a birtoklását. A királyi beváltóhelyeken mindig sokkal alacsonyabb áron vették át az aranyat, mint amennyiért a szabadpiacon.

Ma már a modern aranymosást nagyipari léptékben végzik, ami hatalmas környezetszennyezéssel járhat. 2000. január 30-án mintegy százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz került az ausztrál-román tulajdonban lévő nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került, kiirtva a folyó élővilágát.

Így mossunk aranyat

Szerezzünk egy lapos, nagy felületű tálat. Lapátoljunk egy keveset a tálba, merítsük a tálat a vízbe és türelmesen várjuk meg, míg a víz átmossa az iszapot. Akkor lesz jó, amikor az iszap már nem ereget buborékokat, ezután lassan körkörös mozdulatokkal kezdjük el szitálni az anyagot, míg a nehezebb szemcsék alulra nem kerülnek az aranyunkkal együtt. A munkát meggyorsítja a mosópad, ami a kézi eljárás gyorsabb és továbbfejlesztett alkalmazása. Ezt a technikát leginkább a sebes folyású patakoknál használják. A mosópad általában 150-180 centi hosszú, oldalán kis peremmel, hogy a víz ne csobogjon ki belőle. Ügyeljünk rá, hogy a felállított mosópad 8-12 fokos szögben lejtsen, hogy a rávezetett víz ne zubogjon. Így gyorsabb és kényelmesebb a munka. A pad felső részén van a rosta, ami egy három oldalán peremmel ellátott sűrű szövésű szita, melynek fel-le történő mozgatásával szűrhető ki a parti fövenyből a kavics. Ha a jól átmosott iszapban aranyszemeket látunk, a művelet sikerrel járt.

A jól termelhető arany nem az élővizekben van

Megkérdeztük szakértőnket, hogy milyen eséllyel indulhat egy amatőr aranymosó? „Gyakorlott aranyász, akinek jó föveny jut, napi néhány grammot moshat magának. Ebből szűkösen akkor is meg lehetett élni, amikor az aranynak nem volt ára, de főfoglalkozásként kis hazánkban egy tucatnyi ember se foglalkozik ilyesmivel. Ha a kezdő próbálkozik, és tudja, hogyan kell kinéznie az aranyos fövenynek, megközelítheti az egy grammot - ha elég ügyes és szorgalmas -, amit kimos. Nem tudok róla, hogy a Dunán és a Dráván kívül máshol is mosnának, ami nagy hülyeség, mert a jól termelhető arany nem az élővizekben van - de a derék vállalkozók érdeklődése rögvest aláhanyatlik, amikor arról beszélek, hogy az olcsón, gazdaságosan termelhető arany évi néhány tucat kiló."

"Akkor mind azt mondja, neki ez kis tétel, viszlát! Pedig ennyit minimális beruházással és szerény üzemköltséggel össze lehetne hozni, de ezt most hagyjuk pocsékba menni.”

Csepel lesz az új Deadwood?

Fölösleges tömegesen megrohamozni az alábbi helyeket, mert értékelhető aranyat csak a véletlen vagy hatalmas munka hozhat. Európa egyik leggazdagabb aranymosó helye az őskortól napjainkig a Kárpát-medence volt, legfőképpen Erdély, a Kisalföld és a Muraköz. A Duna kisalföldi szakaszán, a csallóközi parton Gúta, Naszvad, Bős, Csicsó, Kolozsnéma, Aranyos, és Doborgaz lakói éltek aranymosásból. A Szigetközben pedig Ásvány, Lipót, Nagybajos voltak a leghíresebb aranymosó helyek.

Csepel-sziget: ha a megfelelő szakaszon próbálkozunk, érhetnek meglepetések, de rengeteg idő és pénz ráfordításával mutatkozhat csak eredmény. Addig csak várhatjuk a szerencsés fülest. Azok közül páran, akik eddig próbálkoztak, azt állítják, hogy kemény munkával akár napi 1-2 gramm arany is kimosható.

Budakalász: Luppasziget – vannak évek, amikor a Duna vize itt igen alacsony, ilyenkor jól be lehet menni. A Duna felduzzadása 1945-ben tíz métert meghaladva rekord vízmagasságot ért el és itt rengeteg iszap és üledék rakódott le.

Börzsöny-hegység: Nagybörzsönyhatárában a középkor óta számos helyen ismeretesek nemesfém-előfordulások. A turisták számára a legismertebb ilyen forrás a Vasas-kút, ahol a napfényben szabad szemmel is jól látható az aranypikkelyek csillogása, ám ha megpróbáljuk kézzel kiemelni őket, azonnal eltűnnek.

Bezina-völgy: (Somos-kút) a környéken végzett kutatások igen magas aranykoncentrációt mutattak ki. Főleg termésarany és argentit (ezüst-szulfid) jelenlétét.

Parádfürdő: az arany-tellurid ásványok mellett pirit zárványaként kimutatható a termésarany.

Recsk: a recski mélyszinti ércbánya 125 éven keresztül aranyat termelt, melyet pirit kőzet hordoz. Jelenleg a területen felszíni és bányabeli kutatásokat végeznek.

Tokaj-hegyalja: A hegység területén a középkor óta ismert aranylelőhely Telkibánya, Alsókéked és Rudabányácska. Közülük Telkibánya a hét felső-magyarországi bányaváros egyike volt. Aranybányászatát jelentősnek tartották.

A Duna aranypikkelyben gazdag

Amit az aranymosó keres azt föveny-vagy mosóaranynak hívják. 1933-ban a Duna Mosonmagyaróvár és Győr közötti szakaszán 0,05–0,1 g aranytartalmat mutattak ki a hordalékból (1 g arany megközelítőleg 100 000 aranypikkelyből áll). Ez ugyan kevés az iparszerű termelés elindításához, viszont a hobbi aranyászok számára ideális. Állítólag, ha szerencsés helyen ütnek tanyát, napi 1-5 g aranyra lehet szert tenni, igaz nem csekély munkával. A Duna egész magyarországi szakaszán az arany apró pikkelyekben jelenik meg. Tehát a magyar föld aranyban gazdag, de a kutatáshoz rengeteg pénzre és szerencsére van szükség.

Blogmustra