#ÉLETEM

Szembenézni a problémáddal még nem elég

2011. március 14., hétfő 14:19

Vannak helyzetek, amikor tenni, lépni kell. Első lépésként nem arra törekszem, hogy legyőzzem az ellenfelem, hanem saját magamra figyelek. Váratlan helyzetek, a meglepetés, a stressz váratlan reakciókat válthat ki belőlem. Jankulár László coach-tanácsadó saját, harcművészeti példáján keresztül mutatja be, hogyan kezeljük az életben adódó nehézségeinket.

10-12 évesen megbabonázva néztem a kung-fu filmek hőseit, akik nagyon látványos módon mindig legyőzik az ellenfelüket. Mint a legtöbb korabeli srác, én is szerettem volna hozzájuk hasonló lenni, ügyes, bátor és fıként legyőzhetetlen. Sok év munkába került, mire rájöttem, megtapasztaltam, hogy a harcművészet főként nem erről szól.

Az a jó harcos, aki üt és rúg?

Igen, az ember megtanul, ütni, rúgni mozogni. De mi van a színfalak, az ütések,
rúgások mögött. Mi kell ahhoz, hogy az ember eljusson egy – egy mozdulatig? Tényleg az a jó
harcos, aki üt és rúg? Ezek voltak azok a kérdések amelyek a következő néhány sor megírására ösztönöztek.

Az általam gyakorolt rendszert Ving Tsun-nak nevezik. Számomra ez teljesen más a
többi harcművészeti rendszerrel összehasonlítva. Nem jobb, nem rosszabb. Más. Visszatérve a legelső kérdéshez, mi is kell ahhoz, hogy az ember eljusson az első mozdulatig, vagy az életben az első lépésig a kitőzött cél felé?

A körön belül senki nem veszélyeztet

A Mesterem egy beszélgetés alkalmával ezt nagyon egyszerűen, érthetően magyarázta
meg nekem. Egy kört rajzolt körém, aminek a sugara a lábam hosszúsága volt. Azt
magyarázta, hogy a körön kívül bárki bármit csinálhat, nem is kell mozdulnom, semmit nem
kell csinálni, nem kell reagálni, mert biztonságban vagyok. Senki nem érhet el, nincs semmi a
közelemben, ami veszélyeztethetne engem.

Amikor valaki belép a körbe, akkor dönthetek, hátrálok vagy előre megyek – támadok. Nem védekezek, mert a védekezés mindig passzív dolog. Nekem kell irányítani, ellenőrizni a
helyzetet.

A hátralépés nem jelent valódi biztonságot

A hátramenetel az életben is gyakran megtörténik velem. Ha valami váratlan dolog történik, egyet hátralépek, hogy ismét biztonságban érezzem magam. Sajnos, sokszor szembesültem már vele, hogy ez általában álbiztonság. Hiszen azért léptem előre korábban, hogy változtassak az adott helyzeten, de ha valami változás állt be hirtelen, amire nem számítottam, biztonságosabb a már megszokott, régi, jól bevált helyzet.

A támadás alatt nem feltétlenül kell mindig agresszív dologra gondolni, bár jelentése az
esetek nagyobb részében ezt sugallja. A támadás – az életben és a Ving Tsun-ban is, gyakran
egyszerűen annyit jelent, hogy szembenézünk az ellenféllel, az adott helyzettel. Szembenézünk. Ez a rendszerünk legalapvetőbb „szabálya”. Nem elfordulunk, hogy kis felületet mutassunk az ellenfélnek, nem sétálunk vagy ugrálunk körülötte. Megállunk, és szembe állunk vele, mozdulatlanul. Bízva magunkban, képességeinkben. Sokszor ennyi is elég ahhoz hogy egy-egy csatát megnyerjünk.

Amikor lépni kell

Vannak helyzetek, amikor sajnos nem elég a szembenézés a problémával, helyzettel. Tenni, lépni kell. A harcban is, az életben is vannak kitűzött célok. Sok ember véleménye az önvédelemről, a harcról, hogy az ellenfél megsebesítése, legyőzése a cél. Ebben részben
igazuk is van.

Van azonban számomra egy, még sokkal fontosabb dolog. Saját magunk kontrolállása. Első lépésként nem arra törekszem, hogy legyőzzem az ellenfelem, hanem saját magamra figyelek. Váratlan helyzetek, a meglepetés, a stressz váratlan reakciókat válthat ki belőlem.

Először is arra kell figyelnem, hogy tudjak hideg fejjel gondolkodni, cselekedni. A „mindenáron” megvédem magam, megütöm az ellenfelem nem szokott igazán sikeres stratégia lenni. Sokkal fontosabb, hogy ne az ellenféllel, ne a körülményekre, hanem saját magamra figyeljek, a mozdulataimra, a testhelyzetemre, egyensúlyomra, stb. Ha saját magamat tudom figyelni, kontrollálni, akkor sokkal egyszerűbb a helyzetet is kezelni. Ha elveszítem a önkontrollt, akkor csak a szerencsében bízhatok.

Nem szeretek a szerencsében bízni

Az életben sem és a küzdelem közben sem szeretek a szerencsében bízni. Számomra az élet és a küzdelem sok tekintetben ugyanarról az egy dologról szól. Figyelni magamra, reakcióimra és ezeket javítani, ezeken dolgozni nap mint nap.

Az edzőteremben végzett munka hatással van a mindennapjaimra és a világnézetemre
is. Nincs nagy különbség. Az edzés az a fizikai megvalósítása sokszor azoknak a helyzeteknek amikkel nap mint nap találkozom – csak fel kell fedezni a párhuzamot. Tudni kell, ki is vagyok, milyen képességekkel rendelkezem. Figyelni egy-egy helyzetben a reakcióimat és azokat tudatosan javítani, sokszor önmagamat is legyőzve nem meghátrálni ijesztő, új dolgoktól hanem szembenézni vele. Számomra ez is a harcművészetet jelenti.

Évekbe telt az önmegismerésnek az az útja, amit én választottam, de nap mint nap megerősödöm a hitben, hogy megéri dolgozni ezért, mert minden nap van mit gyakorolnom van miben fejlődnöm.

Jankulár László
www.vingtsunhungary.com

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.03.14 15:42:02Johnny Tinenbalm

    promó. hol az (X)?

  • 2011.03.14 21:22:47_______________

    Annak nagyobb kört rajzolnak.

  • 2011.03.15 08:33:24magyar bucó

    "Egy kört rajzolt körém, aminek a sugara a lábam hosszúsága volt. Azt
    magyarázta, hogy a körön kívül bárki bármit csinálhat, nem is kell mozdulnom, semmit nem
    kell csinálni, nem kell reagálni, mert biztonságban vagyok."

    Ez abból a - teljesen téves - feltételezésből indul ki, hogy az ellenfél támadótávolsága egyenlő az enyémmel.

  • 2011.03.15 09:48:21waszabi

    Azt gondolom, hogy bölcsebb a helyet jobban megválasztani, ahová a kört rajzolod. Ne légy rosszkor rossz helyen, s nem az önvédelemmel telik az életed. Általában van az embernek megérzése, mikor, hol nincs keresnivalója - érdemes hallgatni rá. A mai világban profi gyilkosokkal futhatsz össze, akik nem egyedül járnak, biztosra mennek, s lehetsz bármilyen jó, egy Cosma gyilkossághoz hasonlóan koreografált akció ellen tehetetlen vagy, ha csak nincs nálad lőfegyver s használod magabiztosan. De ebben már benne van, hogy kihívod magad ellen a sorsot, mert eleve ilyen helyzetekre készülsz, vársz. Józanul kell felmérnünk helyzetünket, esélyeinket, mert nem minden kihívás az, aminek látszik.

  • 2011.03.15 09:57:04Bambano

    a paragrafus címmondata: a körön *belül* semmi nem veszélyeztet. A paragrafus tartalma: a körön *kívüli* dolgokra nem kell reagálnom, a körön belülieknél támadni kell.

    A cikkírót nem érdekelte a saját cikke?

  • 2011.03.15 12:55:56Flagellum

    mindenesetre tudom irigyelni az ilyen embereket, akiknek jobb dolguk sincsen mint ezen dolgokkal foglalkozniuk...engem komolyabb helyzetek foglalkoztatnak mint az ilyen életvezetési, talmi szabályok...persze és majd ha ezt követem meg a többi száz módszert akkor igazán boldog leszek!...a hócipőm van már tele az ilyen über okosságokkal!...ahány ember annyi élet helyzet, nincs egyetemleges recept!

  • 2011.03.17 12:05:16G. Judit

    Kedves László,

    Gratulálok a cikkéhez. Nagyon jól átgondolt és rendkívül tanulságos írás. Nekem legalábbis nagyon bejön ez a harc – élet analógia. Nem értek a harcművészetekhez, de azt még laikus fejjel is el tudom képzelni, hogy ha valahol, akkor az edzőteremben lehet fegyelmet és önkontrollt tanulni. Ezekre a képességekre viszont az élet küzdőterőn is nagy szükségünk lehet néha.

    Mert igenis, harcolni és védekezni csak akkor kell, ha ellenség van, de még ennél is fontosabb az önkontroll, mert ha a „legyőztem az ellenséget” vagy másképp fogalmazva, például „jól megmondtam neki a tutit” élethelyzet után sem érezzük igazán jól magunkat, akkor bizony a módszerünkben van a hiba, ezért nem kaptuk vissza a hőn áhított kontroll élményt az események felett.

    Az önmegismerés útján elindulni, soha nem lehet fölösleges időtöltés, szerintem is megéri a fáradtságot. Az önmagunkra figyelés, a meglévő képességeink fejlesztése vagy mi több, újak megszerzése pedig, amellett, hogy megerősít és jobbá tesz, az álmaink, vágyaink megvalósításában is nagy segitségünkre lehet később.

    Az előttem hozzászólók negatív hangvételű, névtelen bejegyzéseit remélem, figyelemre sem méltatja. Hiszen mint tudjuk, ütni, rúgni már az első hét évben megtanulunk...

    Öszinte tisztelettel,
    Gellérd Judit
    Székelyudvarhely

  • 2011.03.18 11:05:59az_eső_lába

    Nem nagyon van mit hozzátenni. Inkább csak a Judit előtt hozzászólók kedvéért megismétlek egy idézetet az utolsó mondatból:
    "minden nap van mit gyakorolnom, van miben fejlődnöm".
    És ezt akár harcművészet nélkül, otthon fejben is művelhetem.

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta