Mindig nyitott ablaknál szexelt - szomszédok, akik megkeserítik az életünket

Zanza!

Annak, aki családi házban él, esélye sincs megtapasztalni, milyen az, amikor egy igazán elviselhetetlen szomszéd keseríti meg minden nap az életét. Persze a szomszéd házból is lehet szívatni a szomszédokat, de felkopogni a plafonon, vagy villáskulccsal ütni a fűtéscsövet csak társasházban van értelme. Válogatott szomszédtörténetek következnek.

A Gáborék lakása alatti emeletre egy éve költözött egy magányos, fiatal nő, aki kéthavonta többoldalas kézzel írott levéllel lepi meg a szomszédokat. Ebből kiderült, hogy nagyon magas a törlesztőrészlete, amiért sokat kell dolgoznia, ezért szüksége van a pihenésre.

De ő nappal szeretne aludni

Igen ám, de ő nappal aludna, mert éjszaka dolgozik. Ezzel nincs is baj, a felette lakó család reggel fél nyolckor elmegy otthonról, és csak öt körül ér haza. Mivel egy szem gyerekük első osztályos, így este nyolc után csend van a lakásban, a gyerek alszik. Havonta csupán egy hétvégét töltenek otthon, az utóbbi öt évben még születésnapi buli sem volt náluk.

Mégis arról szólnak a levelek, hogy mennyire elviselhetetlen az a zaj, amit folyamatosan a lakásban csapnak: a konyhában beszélgetnek és tárgyakat dobálnak. Jobb, ha tudják, hogy az alattuk lévő lakásba minden szó lehallatszik, és az ott lakó mindent hall természetesen, és a lépcsőházban nem illik beszélni, miközben a saját lakásukat közelítik meg.

Elviselhetetlen a zaj: 20 ezer forint

Norberték se jártak sokkal jobban: szintén dolgozó család, napközben munkahelyen vagy iskolában van a család minden tagja, hétvégén vidéken. A szomszéd mégis többször feljelentette őket az önkormányzaton, mert szerinte elviselhetetlen az a zaj, amit a négy és hatéves gyerekek délutánonként az ébrenlétük alatt, napi három órában csapnak.

Az önkormányzat két figyelmeztető levelet küldött, majd berendelték a családfőt, és bár ők is nonszensznek nevezték az egész történetet, húszezer forintos bírságot helyeztek kilátásba, ha a szomszéd még egyszer feljelentést teszt. Ki nem mennek, zajszintet nem mérnek, oldják meg maguk között!

Este tíz után ne használd a fürdőszobádat!

Dóráék újszülött kisbabával költöztek, ahol rögtön az első napon becsöngetett az alattuk lakó, és kérte, hogy este tíz után ne használják a fürdőszobát, mert őt zavarja a lefolyó víz hangja, és különben is, szemben az anyukával, ő dolgozik.

Boglárka szomszédjairól, egy első ránézésre konszolidáltnak tűnő jogász házaspárról kiderült, hogy folyton cseszegették a takarítónőt, hogy ne reggel takarítsa a lépcsőházat, mert ők felébrednek a partvis hangjára. A szomszédok csendes, négy személyes filmnézését őrült partiként élték meg, és átmentek másnap, hogy nagyon remélik, ilyen nem fordul elő többet. Aztán házirend-paragrafusokat nyomtattak ki, hogy ráragaszthassák a senkit semmiben nem zavaró folyosón tárolt biciklikre, miután kiszúrták a kerekét. Ezeket a szomszédokat egy tényleg hangos, de jó előre bejelentett bulival sikerült vidékre üldözniük Boglárkáéknak, de előtte a szegény szomszéd elvesztette a fejét, és rájuk akarta rúgni az ajtót.

Volt egy keményebb harc az ajtóban

Ekkor volt egy keményebb harc az ajtóban sok szemtanúval, amiért másnap elnézést kért, de pár hónap múlva inkább családi házba költözött. Bosszúból egyetemistáknak adták ki a lakást, kéjesen jelentve be, hogy öt új szomszédjuk lesz, de szerencsére csendes jogászpalánták voltak,  így az Activity partik egyáltalán nem zavartak senkit. Ennek fényében különösen vicces az a hatgyerekes keresztény család, aki a másik szomszédban lakik, és mindig, ha összefutnak, szabadkoznak, hogy biztos hangosak a gyerekek, mire mindig azt válaszolják, hogy semmi baj, úgysem hallják a zenétől.

Panninak két „kedvence” is akadt:

Vasárnap reggel 6-kor bekapcsolta a tévét

Egyik a középkorú, egyedül élő nő. Onnan fogva, hogy a papírvékony falra felszerelte a 70 centis plazmatévét, reggelente nem kellett vekker, a tévéjére kelt az egész család, mindig tudták, mit néz - azóta is előszeretettel néz olyasmit, amiben sírnak, üvöltenek, nyögnek, szenvednek, stb.

Egy időben fejből tudták, mik a szomszédasszony kedvenc számai, mert azokat mindig felhangosította, már az első taktusokból mindenki tudta mi következik, azóta pl. Moby nem túl népszerű Panninál. Végül ezt megoldotta egy beszélgetés, amiből kiderült, a szomszédasszony nem sejtette, hogy bárkit zavarna a zene, annyira hozzászokott ahhoz, hogy senki nem lakik a szomszéd lakásban. Ennek ellenére szombaton és vasárnap továbbra is reggel hatkor kapcsolja be a tévét, de ezt már szinte kezdik megszokni.

A szexelős szomszéd

Ebben a házban is lakik mindenki kedvence, a szexelős szomszéd, akihez mondjuk délelőttönként jár a szeretője, és kötelességüknek érzik nyitott ablaknál, hangosan sikoltozva megélni az élményeiket. Szerencsés a helyzet, ha ilyenkor fel lehet hangosítani a zenét, de ha ugyanez a szomszéd éjjel kezdi el a sikoltozást, akkor marad az ablakon kikiabálás.

Sanyi szomszédai minden délelőtt tízkor egymásnak estek hetente háromszor. Ennek állandó koreográfiája volt, amit a szomszédok hamar megtanultak, és fél perccel megelőzve a párocskát ők is előadtak. Fogócskával kezdődött, majd a kutyát a Buksi kifelé! legalább tízszeri elmondásával parancsolták ki a szobából. Aztán amikor az egész ház a Buksi kifelé-t kiáltotta, megértették, hogy illene bezárni az ablakot.

A szomszéd feneke csúszkál a kádban

Az se szerencsés, ha valakinek a fürdőszobája a szomszéd hálószobájával határos. Hajnalban arra ébredni, hogy a szomszéd feneke csúszkál a kádban, nem vicces. Panni szomszédai meg is kapták a Bálnák becenevet, mert fürdéskor mindig olyan hang jött át tőlük a falon, mintha bálnákat edzenének a kádban. Miután elköltöztek, utánuk jött egy fiatal srác meg egy lány, de nehéz volt eldönteni, hogy tesók vagy járnak. A lány imádott fürdeni, ezért ő is megkapta a korábbi bálna minősítést, de ő rosszabb volt, mert a nap bármely szakában és akár többször is egy nap lenyomta a pancsolást. Amikor éppen nem pancsoltak, akkor valamilyen konzoljátékon lőtték egymást, hatalmas hangfalakkal.

Tipikus, és úgy tűnik, minden házban lakik egy macskás néni, akinek legalább hat macskája van. Ezek a macskák előszeretettel vizelnek a szomszédok lábtörlőire, amit persze a néni tagad, mert az ő macskái nem járnak ki a lakásból.

A büdös szomszéd mindent visz

Másik kedves szomszédtípus a büdös. Ő az, akinél olyan szag van a lakásban, hogy ha kinyitja a lakásajtót, akkor mindenki sírva menekül a lépcsőházból. Általában nyáron se szellőztet, de ha igen, akkor az összes lakó egyszerer rohan becsukni a saját ablakát. Szagos probléma lehet még egy nagyon sokat főző szomszéd is. Feri azért adta el a lakását, mert az alatta lakó meglehetősen kedves és barátságos indonéz szomszédok miatt soha nem tudott ablakot nyitni. A soktagú családban egész nap főtt valami, ami eleinte izgalmas volt, de később, amikor egy utazás alatt a bőröndöt kinyitva indonéz étel szaga terjengett a levegőben, Feri feladott egy lakáshirdetést.

Néhány tanács, mielőtt elköltöznél

Jobb, ha tudod, hogy a családi házakban élőknek is van szomszédjuk. Angliában például a legtöbb szomszédvita a tuják miatt alakul ki. Az angolok képesek éjjel kivágni egymás tujáit, de nem egyszer riasztják a rendőrséget a bokrok miatt összeverekedő szomszédokhoz is.

A közösképviselők szerint a problémák megbeszélése és a kompromisszumkészség lehet csak megoldás a gondokra. A pereskedés mindkét fél életét tönkreteszi, hosszú éveket képes elvenni a családok életéből, és a lakók gyakran észre se veszik azt a pillanatot, amikor már csak a gyűlöletnek élnek.

A közös képviselő erre jó

Vitás esetben a közösképviselők gyakran nyomtatják ki mindkét félnek a házirendet, amiben benne van, hogy illik tájékoztatni a szomszédot az esti házibuliról, de az is, hogy a lakásfelújítási munkálatokat hétköznap kell végezni.

Harminc éve még ismerték egymást a társasházak lakói, igaz, akkor sem szerette mindenki az összes szomszédját. Akkoriban egy-egy partvisnyéllel feldörömbölésnél ritkán ment messzebb a vita. Közhelyesnek tűnik, de igenis működik a vasárnap átvitt süteményszelet, vagy a zajos gyerek kedves rajza az idős szomszédról.

Blogmustra