Mostanában több helyen olvasható, hogy sokan költöznek vissza Budapestre az agglomerációból. A kilencvenes évek kiköltözési hulláma csillapodni látszik: mi történt? Megunták a kertet? Túl drága lett az élet? Vagy csak a statisztika csalóka.
A sok szám, a közlekedési adatok és a foglalkoztatottsági statisztikák mellett, mi első kézből próbáltunk információt szerezni. A pest-megyei településekre nemrégiben (max. 5 évvel ezelőtt) költözött férfiaknak és nőknek tettük fel ugyanazokat a kérdéseket, és meglepő módon az utolsóra, amelynél arra vártunk választ, megbánták-e, hogy elhagyták a várost, kivétel nélkül mindenki nemmel felelt. Persze arrafelé sem fenékig tejfel az élet, pláne, ha világéletükben városban élő arcok találkoznak olyan - addig csak tévében látott - dolgokkal, mint a szippantós kocsi, vagy az extrém méretű pók, szélsőséges esetben a kertet túró vaddisznó.
A kertes háznak van kertje
Lássuk be, van benne romantika: a harmincas pár összedugja a fejét, és kitalálják, hogy ezentúl kertes házban élnek, maguk termesztik a paradicsomot, a lány már látja is magát valami csodás, virágmintás szettben, ahogy a rózsáit metszi, a férfi pedig arról képzeleg, napégette, megizmosodott karjaival vágja fel a téli tűzifára valót az udvarban. A kertes ház csodálatos álomnak tűnik, pláne, ha a XI. kerületi lakásunk áráért simán szerezhetünk egyet az agglomerációban. Azonban ahogy a IX. kerületből kicuccolt, most Érden élő Péter mondja, a nevében is benne van: az ilyen háznak kertje van.
"Két szó: idő vagy pénz. Valamelyik legyen, ha kertes házban akarsz lakni, különben egy retkes/mocskos szemétdomb lesz, amit te is utálni fogsz. Ez persze egy budapesti kertes házra is igaz. Olyan tök evidens dolgok meg sem fordulnak az ember fejében, hogy mondjuk, ha végre felépítetted vagy felújítottad a csodaszép kis házadat, azt várhatólag egy kert veszi körül, ami, ha használhatatlan (rosszabb esetben még ott állnak a sitthalmok), ugyanúgy elrontja a kedvedet, ha ránézel. A kert, az mocsok sok munka, megcsinálni és állagmegóvni egyaránt, ha csináltatod, akkor meg elég szép pénz. Egyszeri mindenképpen, de utána is le kell nyírni a füvet, tetves a bokor, sárgul a tuja, metszeni kell a fát, levágni a száraz ágat, meg még mit tudom én mit. Viszont, ha van pénzed vagy időd, akkor egy nyári estén hazaérni a saját kertedbe (vagy inkább a bankéba, de ez akkor nem jut eszedbe), felpattintani egy sört, és elnézegetni a kölykeidet, ahogy a golfgyepen(!!!) ugrándoznak, megfizethetetlen. És zseniális, hogy nincs sem korrupt közös képviselőd, sem gigászi közös költséged, és a lakógyűlés nevű óriáspolippal sem kell többé megküzdened. "
Péter véleményét Edina is osztja, aki párjával Piliscsabán épített házat. A fantasztikus panoráma, az erdő szélén fekvő telek, a tiszta levegő és a nagy ház elhomályosította éleslátását.
"Nagyon élvezem a csendet, és hogy nem lakik senki se felettünk, se alattunk. Imádom, hogy naponta tanúja vagyok valamilyen természeti csodának. Akár minden nap főzhetek a kertben, ha úgy tartja kedvem, ez is jó. Ugyanakkor úgy terveztem, hogy egy röpke év alatt befejezzük a házat, és minden csodás lesz. (Álmodj, királylány!) Na, ez nem így van. Azóta is, azaz négy éve építgetjük, formázgatjuk, javítgatjuk, ahogy a pénzünk engedi, és még finoman szólva sem vagyunk még a közelében sem annak, hogy kész legyen. Kert helyett például még mindig csak puszta van."
A budapesti agglomeráció
A jelenlegi szabályozás szerint a 2538 km2 területen fekvő budapesti agglomeráció a 2007. január 1-jei beosztás alapján 80 település gyűrűjéből áll. Lakossága 725 ezer fő. Az itt élők között az ország más területeihez képest magasabb a foglalkoztatottak és a felsőfokú képesítéssel rendelkezők aránya. Korábban az egyik legfőbb vonzerejének számítottak az alacsony ingatlanárak, mára ez több településen változott, Vecsés például az egyik legdrágább ebből a szempontból, főleg azért, mert nagyon közel van a fővároshoz, illetve a kiépített infrastruktúra miatt. Az infrastruktúra sok más településen nem megfelelő, és a fejlődés mértéke sem tart lépést a kiköltözők számával és igényeivel. A másik nagy probléma a közlekedés, a Budapestre bevezető utak túlterheltek, ráadásul mivel más településeken is keresztül mennek, az ott élők életminőségét is rontják.
Új közösség
Azzal is számot kell vetni, hogy egy teljesen új közösségbe kell beilleszkedni. Ez egyrészt mázli kérdése, másrészt sok múlik a mi attitűdünkön is. Amiről szintén könnyű elfeledkezni: nemcsak az őslakosokkal, de a többi frissen kiköltözött szomszéddal is együtt élünk ezentúl.
"Imádom, hogy (magyar viszonylatban) udvariasak és türelmesek egymással az emberek, nem kell embert ölni ahhoz, hogy besoroljak egy sávba, vagy nem lőnek le, mert parkolok, és feltartom a forgalmat. Tök jó, hogy az emberek beszélgetnek egymással, nem néznek hülyének, ha beszélgetni kezdesz, mondjuk a buszon vagy a boltban. Minden sokkal emberléptékűbb, mert kisebb, barátságosabbak az orvosnál, az állomáson, mindenhol" - meséli lelkesen Eszter az érdi lakosokról. Edina viszont kicsit többet várt az új szomszédoktól:
"Azt gondoltam, hogy itt olyanok az emberek, mint a „hú, de happy minden” amerikai filmekben. Ez nem jött be, itt is vannak vérbunkók, akik szemetelnek, nincsenek tekintettel másokra, előadják a kiskirályt. Azt hiszem, ez volt az első csalódásom."
Erre nem voltunk felkészülve
Rácsodálkozások
"Emésztő! A jó kis csatornázotthoz szokott családunknál mindig az utcára folyik a szar, mire rájövünk, hogy csinálni kéne valamit."
A leghosszabb választ arra a kérdésre kaptuk: mire nem voltál felkészülve? Zsolt csodálatosan részletes listát állított össze a naivabb álmodozók számára:
"Tősgyökeres belvárosi a következőkkel szembesülhet (különösképp, ha vette a házát, és nem építette):
- Ház körüli munkák, azaz villany-, víz,- gáz- és csatornaszerelés, mivel nem lehet/nem éri meg minden kis szar melóhoz mestert hívni.
- Kóbor kutyák kukatartalom szétszóró bajnoksága: a jobbak egy teljes utcafronton szét tudnak teríteni egy mellényzsebnyi szemetet
- Kukaszállítás heti egyszer: ez mondjuk rendre nevel, mivel, ha nem jut eszedbe kivinni, szagolhatod még egy hétig.
- Hulló falevél eltakarítása: ez reménytelen. Mindig mindenhova visszafújja a szél.
- Bogarak, pókok, muslicák, zsizsikek, hangyák. Ellenszer nincs, meg kell tanulni szimbiózisban élni velük.
- A macskák által levadászott és dicsekvésképp a nappali/konyha/hálószoba közepére kiterített egér/pocok/sáska/lótetű tetemek. Rosszabb esetben az áldozat még él, és akkor be is mutatja a kis dög, hogy is kapta el az imént.
- Zajok éjszaka: kezdetben paranoid hajlamokat váltanak ki az éjszaka süket csendjében pattogó ajtók, szélben eldőlő seprűk, macska által az asztalról levert dísz bádogvödör."
Minden messze van
A legnagyobb probléma mindig a távolság. Sokan nem készültek fel a napi ingázásra, ami nem csak rengeteg időt és pénzt emészt fel, de minden reggel és este a dugóban idegeskedni hosszú távon elég idegölő lehet. Ráadásul a településen belül sem olyan egyszerű eljutni ából bébe. Péter arra is felhívta a figyelmünket, hogy a tél és a gyerekek nehezítő körülménynek számítanak.
"Akármilyen közel van, az messze van. Általában mindentől, de a civilizációtól mindenképp. Persze ki lehet fogni szerencsés fekvésű telkeket, de az általános az, hogy az utcád nem aszfaltos, a közértig csak sárga busszal jutsz el, az orvosi rendelő, a gyógyszertár, a bármi is kocsis téma. Pest után ez nagyon furcsa volt. Ott kiteszed a lábad, megbotlasz egy boltban, és beesel egy kocsmába, onnan meg az sztk-ba. Két gyerekkel camel trophy a sárga busz is: hátul fér fel a babakocsi, de elől fizetsz a sofőrnek. A kettő között ki fogja a gyerekeidet? Ráadásul ez télen még jobban kijön, nehézkesebb a kijárás, közlekedés, pláne kisgyerekkel, eléggé be lehet szorulni a négy fal közé."
Nála is nehezebben élte meg az új helyzetet Edina: "Akkor fogott el a düh és a kétségbeesés, amikor néhány nap után rájöttem, hogy innentől kezdve mindig hatalmas dugóban tudjuk csak megközelíteni a melóhelyet. Az egyébként 40 perces út sokszor másfél, sőt, volt, hogy két órát jelentett. Ez naponta átlagosan oda-vissza három óra utazás. Ezt még mindig gyűlölöm. Próbálkoztam a vonattal is, és az sem jobb sajnos."
Ingatlanárak
Akár már 10 millióért is vehetünk jó állapotban lévő, 70 nm2-es házat Zsámbékon, ugyanennyiért 90 nm2-eset Tárnokon. Érden 150 nm2-es házat kínálnak 24 millióért, de Maglódon vagy Gyömrőn új építésű lakóparkokban vehetünk 50-70 nm2-es házat 13 millió körüli áron. A legdrágább települések közé tartozik Üröm, Szentendre, Budakalász, egyre drágább Vecsés, de nőttek az árak Dunaharasztiban és Szigetszentmiklóson is.
Írjátok meg nekünk ti is a történeteteket, hogy megbántátok-e vagy sem a kiköltözést, illetve milyen nem várt nehézségekbe ütköztetek. A válaszadók között egy könyvet sorsolunk ki, amelyet a nyertes a bookline.hu-ról választhat ki 5000 Ft értékben. A leveleket a divany@divany.hu címre várjuk.