Ki a legszimpatikusabb hazánkban élő külföldi?

Zanza!

Agnieszka a bulizós, leendő fizioterapeuta, Faisal, a palesztin srác, aki szexuálisan túlfűtöttnek talál minket, vagy Joao, ki a suli helyett inkább az éjszakai életet választotta. Budapesten él még az olasz Vincenza, akit meglepett, milyen rámenősek a magyar lányok, Carlo, aki szerint a magyar ember szívesen marasztal, Bisan a szír önkéntes lány, és Ákos, aki Venezuelában nőtt fel, de Magyarországon érzi magát otthon. Ön kit kedvelt meg? Szavazzon!

A magyar fiúk nem flörtölnek

Az olasz Vincenza Guglielmi már majdnem két éve él Magyarországon, egy nemzetközi gyógyszergyártó cégnél dolgozik. Szereti a város látképét, Pest ezernyi arcát, a lerobbant underground, nosztalgikus kocsmákat. A legrosszabbnak a hajléktalanok helyzetét ítéli, mert úgy látja, a belváros szinte minden bérházában ott vannak. Szerinte a magyar emberek egyfelől nagyon büszkék a nemzeti értékeikre, a történelmükre és a kultúrájukra, ugyanakkor mégsincs az országnak jó marketingje. Úgy gondolja, a magyar lányok és fiúk flörtölési szokásai nem az olasz példát követik. Míg az olasz fiúk előszeretettel udvarolják le a lábukról a lányokat, addig hazánkban a lányok a rámenősebbek. “Lehet, hogy ennek az itteni fiúk passzivitása az oka, illetve, hogy a magyar lányok nagyon szépek. Olasz lányként így nem könnyű a helyzetem”- ismerte be.

A magyar nők szépek

Faisal Abu Ghaben palesztin egyetemista, aki egy éve él Magyarországon, az ELTE-n tanul angol irodalmat, és muszlimként próbál hazánkban boldogulni. Szerinte egy magyar vagy európai férfi olyan motivációk bűvkörében él, minthogy miként szerezze meg a menőbb kocsit, a szexisebb nőt, hogyan tegyen félre a Karib-tengeri nyaralásra. Azt is kiemelte, hogy mindenki azon ügyködik, hogy egy jobban fizető állást szerezzen magának például New Yorkban. A palesztin férfi gondolatai leginkább az elhunyt bátyja, a Korán szavai, a béke, és az öröklét kérdései körül keringenek. Faisal szereti az alkoholmentes sört, a BKV-t, a magyar nők szépségét, a toleranciát és azt, hogy a magyarok képesek szerények maradni.

A magyarok alapvetően nyitottak

Bisan, a szír önkéntes lány szereti a cigányzenét, a magyar konyhát, és a jól szervezett tömegközlekedést. “Olyan jó, hogy bármikor bárhonnan hazajuthatok. Nekem a legfurcsább Budapesten – pozitív értelemben - a Tűzraktér. Alkotóház, szórakozóhely és munkahely is egyben” - mondja Bisan. Épp chaten zárta le egy problémás otthoni kapcsolatát, mikor a Tűzraktérben odalépett hozzá Viljo, az észt önkéntes srác. Azóta együtt kalandoznak Budapesten. Esznek, isznak, beszélgetnek, dolgoznak, és koncertekre járnak, élvezik egymás társaságát. Bisan muszlim, de nem fanatikus. Úgy látja, a magyarok alapvetően nyitottak a más vallások és kultúrák felé.

A magyarok marasztalnak még egy italra

„A magyar emberek igazán nagyon kedvesek és segítőkészek. Sokszor már túlságosan is” – írta le első benyomásait Carlo Alonso. Szerinte a magyarok szeretnek beszélgetni, magukról mesélni, és van, hogy nehezen engednek el, csak azért is marasztalnak még egy, és még egy italra. A 32 éves brazil fiú csak nemrég érkezett hazánkba. "Szeretek csak úgy, úticél és térkép nélkül nekivágni a pesti utcáknak. A legjobb helyeket mindig egy kis sötét kapualj alatt lehet felfedezni. Ha valahova nagy, kivilágított jelek vezetnek, az biztos nem lesz olyan jó, mint ezek a felfedezésre váró, rejtett helyek.”- tapasztalta Carlo.

A Morrison’s egy húspiac

Agnieszka Markowska 23 éves, fizioterápiát tanul Budapesten, a Semmelweis Tudományegyetemen. Nagyon megszerette a városunkat. “Meghosszabbítottam az ösztöndíjamat, hogy még többször átsétálhassak a Margit hídon, és útközben borozgatva élvezzem a Parlament látványát." A Szimplát hangulatosnak, a Morrison's-t azonban olyannak látja, mint egy hentesboltot, ahol a fiúk a lányokat, mint a húst méregetik. „A BKV-ellenőrök szívatják a külföldieket, a magyarok általában szomorúak, és nem beszélnek angolul” - így foglalta össze a lengyel lány a véleményét fővárosunkról.

Ahol nincs közbiztonság, önzők az emberek

Farkas Ákos, a magyar származású, Venezuelában felnőtt fiú öt éve kezdett magyarul tanulni. Szeptemberben Budapestre költözött, mesterképzésre jár az ELTE-re, középkori magyar történelmet tanul, magyarul. Célja új forrásokat feltárni, és új irányból közelíteni a magyar történelemhez. Szabadidejében a középkori Magyarország történelméről szóló szócikkeket fordít magyarról spanyolra, hogy bővítse a Wikipedia anyagtárát. Ákos szerint Venezuelában diktatúra folyik, nagyon rossz a gazdasági helyzet, nincs közbiztonság, és ez önzővé tette az embereket. “Magyarországot tekintem a hazámnak. Bár Venezuelában születtem, és nőttem fel, úgy éreztem ott magam, mint egy földönkívüli”- mondja.

Budapesten az éjszakai élet a legjobb

A 24 éves, portugál Joao Rocha szintén egy éve él Budapesten. Joao első szemesztere egy érdekes órával indult az ELTE pszichológia szakán. Az előadó szerinte egy Indiana Jones stílusú biokémikus volt, Joao pedig az esszéje benyújtásakor inkább Belgiumban sörözgetett, hamar lemorzsolódott az egyetemen. Legtöbb idejét a Gödör környékén vagy a Mumusban tölti, sörözik, meccseket néz, néha pedig táncol az utcán, vagy autók tetején osonva igyekszik haza a budapesti hajnalban. ”Budapesten a sodró éjszakai élet a legjobb, a non-stop boltok és a klasszicista épületek. Az Arany Ászok a legjobb magyar sör, a Kőbányai se rossz, az építőmunkások söre, ami egy Szofival tökéletes párosítás”- állítja.

Blogmustra