Megígértem a barátomnak, hogy nem halok meg - sorsfordító utazások

Bori három hónapos utazása során bejárta Chillét, Bolíviát, Argentínát, Perut, sok élménnyel gazdagodott és sok ismerőst szerzett. Mostani beszélgetésünk alkalmával a Machu Picchu kalandjára tért ki. Januárban volt egy földcsuszamlás Peruban, ezért mire ők odaértek, le volt zárva a hegy, de úgy döntöttek, beszöknek. 4.rész.

Egy utazás, ami megváltoztatta az életem - Piros, aki Lappföldön találta meg új céljait

32 évesen rájöttem, mit is akarok - Anita frissdiplomásként Máltára ment dolgozni

Úgy éreztem, túl jól ismer, ezért elmenekültem - Szilvi Granadán töltötte a nyarat, és kitágult a horizontja

Kapott egy térképet

Vigh Bori 25 éves és marketinges területen dolgozik. “Amikor 11 éves voltam, láttam egy dokumentumfilmet a tévében, ahol tangóztak. Nagyon megtetszett, amilyen szenvedéllyel táncoltak az idős emberek. Akkor megfogadtam, kimegyek Argentínába, mielőtt betöltöm a 25. életévemet.” Boriban az évek során nem homályosodott el a vágy, tavaly egy kapcsolati válság az út megvalósításához vezetett.

Mint sokaknak, nekem is az volt az első kérdésem Borihoz: anyagilag ezt hogy tudta kivitelezni. Mint mondta, kezébe került a Kérd és megadatik című könyv, ebben pedig azt írták, képzeljük el az álmunkat, és ne arra koncentráljunk, hogy ezt hogyan fogjuk elérni, hanem arra, hogy már elértük. “Persze, és csak úgy megérkezik a megvalósításhoz szükséges összeg a számlámra, mi”- gondolta Bori először szkeptikusan. Másnap kiderült, hiba történt adóbevallásának készítése során, így 150 ezer forintot vissza kell kapnia. Ezt nem lehetett nem jelnek venni, így nyitott egy számlát Buenos Aires néven, és még három hónapig gyűjtögetett. Megvette a repülőjegyeket, és kinézett néhány önkéntes munka lehetőséget a neten. Később Buenos Airesben egy árvaházban dolgozott.

A három hónapos utazása során bejárta Chillét, Bolíviát, Argentínát, Perut, sok élménnyel gazdagodott és rengeteg ismerőst szerzett. Mostani beszélgetésünk alkalmával a Machu Picchu kalandra tért ki.

Januárban volt egy földcsuszamlás Peruban, ezért amikor márciusban odaértek, már le volt zárva a hegy, de úgy döntöttek, beszöknek. “Már Cuscóban hallottuk, hogy vannak, akik bemásztak. Itt találkoztam egy francia sráccal, Anthony-val, aki kapott egy térképet négy amerikai lánytól, akik pár napja bemásztak. A komolynak hitt térkép olyan instrukciókat tartalmazott, hogy 30 kilométer után, a kék konténernél fordulj jobbra. Hárman indultunk neki: a francia, egy argentin sráccal és én. Red bullal, kajával megpakolva."

Sziklák és szakadékok közt

Egy nyolcszemélyes busszal kezdtük a túrát, amibe tizenhat embert zsúfoltak be. - Tudni kell, hogy Peruban szinte minden hónapban két busz lezuhan, mert részegek a sofőrök, és olyan utak vannak, amik sziklák és szakadékok közt mennek, és ha ez nem lenne elég, még vízesés csapkodja a szélüket. - Reggel indultunk, három lerobbanás után este 11-re érkeztünk meg, és tudtuk, hogy reggel 7-ig kell bemásznunk, mert fél 7 és 7 között volt őrségváltás. A térképre rá volt írva, hogy keresd Antoniót egy adott kocsmában.

Egy kihalt, westernfilmre emlékeztető, nyugodt városra számítottunk, de Santa Tereza tele volt bepánikolt turistákkal, akik mind a Machu Picchura készültek illegálisan. Megtaláltuk Antoniót, aki elkeserítő hírekkel szolgált, miszerint a sárömlés teljesen elmosta a hídhoz vezető utat, illetve hogy megduplázták az őrséget.

Hétszáz forintért kaptunk éjszakára szállást a városban. Nekem 40 fokos lázam lett, de a fiúk napközben megismerkedtek egy perui nővel, akinek volt egy kisebb utazási irodája. Rajta keresztül eljutottak a polgármester feleségéhez, majd magához a polgármesterhez. Az újdonsült perui segítőnk társaságában délután találkoztunk a polgármesterrel. Itt előálltunk egy kamu tervvel, azaz, hogy olyan új utakat tervezünk, hogy Santa Terezán keresztül vinnénk a turistákat a Machu Picchura. Én a cég kelet-európai képviselőjeként vettem részt a megbeszélésen. Végül a polgármester adott nekünk egy belépési engedélyt a lezárt területre Aguas Calientesig, és két vezetőt is kaptunk tőle.

Katasztrófavédelmi terület

Sokáig olyan volt az út, mintha a Bükkben sétáltam volna, és szépen lassan kezdett dzsungelesedni az egész. 3600 méterről indultunk, onnan mentünk fölfelé, és eléggé lihegtünk, mert érezhetően kevesebb volt az oxigén. Onnan 12 km-t tettünk meg Aguas Calientesig, ami Machu Picchu turisztikai központja. Innentől katasztrófavédelmi területen voltunk, ahova a helyieken kívül csak helikopterrel lehetett behatolni. Gyorsan beültünk egy helyi étterembe, ahol leöltek nekünk egy lámát, majd nekiindultunk egy négy órás túrának, amit a vasúti síneken kellett megtennünk. Olyan volt, mint egy számítógépes játék. A pallókon kell lépkedni, alattunk a gyorsan áramló folyó, és a pallók alatt 100-200 méter a távolság. Köztük pedig semmi, csak a mélység. Én fejlámpával mentem, és már húsz perc után beleszédültem.

4 óra múlva megérkeztünk, és a polgármester volt olyan kedves, hogy kinyittatott nekünk egy hostelt, ahol 24 óra után le tudtam zuhanyozni. Itt Aguas Alientesben is bementünk a polgármesterhez, hogy engedélyt kérjünk a tovább induláshoz, de kiderült, hogy a Machu Picchu nem állami, hanem magánkézben van, ezért vissza kellett fordulnunk.

A srácok elkezdtek üvölteni: run!

Amikor visszafelé a szikla mentén, a szakadék fölött sétáltam, észrevettem, remeg a föld. Láttam, ahogy a kis kavicsok ugrálnak mellettem. Átnéztem a szakadék túloldalára, és azt láttam, hogy egy hasonló út, mint amin én vagyok, elkezd belecsúszni a folyóba. Ez a mozgás elindított még egyet, mögöttem körülbelül 20 méterre. A mögöttem lévő srácok elkezdtek üvölteni: run! Én elkezdtem futni, és előttem az egyik vezető egy hatalmas sziklát próbált ott tartani az úton, és sarat pakolt alá. A szikla mögött nem volt semmi, azért kellett megtartani, hogy majd erre tudjunk lépni. Mikor odaértem hozzá, mondta, hogy még ne lépjek rá, mert még túl instabil, de mögöttem azt üvöltötték, hogy szaladjak. Hirtelen átugrottam a sziklát a vezetővel együtt. Akkor azt éreztem, hogy megígértem a barátomnak, hogy vissza fogok menni, ezért nem halhatok meg.

A földcsuszamlás miatt nagyon porhanyós volt a föld, ezért a következő útszakaszon átlósan kellett lépkednünk, miközben a vezetők alánk rakták az övüket. A folyón egy két csiga közé kifeszített dróton kellett a levegőben átlendülnünk, és akkor voltunk csak túl a kalandos részen."

Bori végül tehát nem jutott fel a Machu Picchura, de túlélte a kalandot. A Machu Picchu pedig egy héttel később kinyitott, de neki tovább kellett indulnia körútja újabb állomására, a  Nazca vonalakhoz.

Oszd meg másokkal is!
Mustra