Előző cikkünkben már írtunk a testi-lelki problémák diagnosztizálására alkalmas 6 motívumos rajztesztről. Ezúttal a firkák jelentőségét járjuk körbe. Legyen az felismerhető, vagy akár felismerhetetlen vonalhalmaz, elemzése mind-mind önmagunk megismerésében segíthet.
Rajz vagy firka?
Nem mindig egyértelmű a firka és a rajz közötti különbséget definiálni. Ha rajznak az íróeszközzel készített szabadkézi alkotást tekintjük, akkor mi a helyzet a tengerpart homokjába egy bottal, fagylaltpálcikával vagy saját ujjunkkal odakanyarított ábrával? Mi a helyzet a filmekben látható rúzzsal tükörre, vérrel falra vetett felismerhető szimbólumokkal? És mi van a graffitikkel?- teszi fel a kérdéseket Gyulai Zsuzsanna grafológus szakoktató.
Gulyás Jenő István tanár, grafológus szakértővel 2003-ban adták ki először a „Felnőtt firkák – intim háttérrel” című gyűjteményes kötetet. Ebben a firkákról és rajzokról addig kevéssé ismert információkat hoztak napvilágra. A könyvben lévő ábrák jelentésének tanulmányozásával, az olvasó komolyabb önismeretre tehet szert. A Firkakontroll című részben már konkrét gyakorlatok is vannak, melyek akkor segíthetnek, ha a felismerést követően valamely tulajdonságunkban vagy akár gondolkodásmódunkban szeretnénk változást elérni.
Mindenki hagy nyomot
A firkálás tipikus szituációi a munkahelyi megbeszélések és a telefonálás folyamata. Amíg egymást hallgatva ülünk az asztal körül, amíg várunk a kapcsolásra, vagy éppen már beszélgetünk, szinte automatikusan jára kezünk. „Ezek a megszülető képi produkciók - és szándékosan nem rajzot említek - leginkább a firkák körébe sorolhatók. Ilyenkor a figyelem megosztása történik, ahol a hangsúly a megbeszélésen vagy épp a telefonáláson van, s így a rajzban inkább a tudattalant vetítjük ki. Ezeknek a szimbólumoknak mindig emocionális töltetük van, éppen ezért az adott pillanatra, szituációra érvényesek, és ezeknek a rajzolóra ható aktuális érzelmeiről szólnak.”
Az egyéb, mindennapi firkáinkban gyermekkorunk emlékeit is hordozzuk, de bennük vannak sok egyéb mellett, szeretni tudásunk, agressziónk, kontrollunk, strukturáló képességünk, segítség iránti vágyunk, rendszeretetünk, akadályaink és tilalmaink.
„Ha valaki soha nem rajzolgat, nem firkálgat, akkor ott valami mélyen és szándékosan elnyomott érzelemvilágra gondolhatunk, amivel érdemes foglalkozni. A rajz, a firka egyetemes emberi ténykedés, véleményem szerint nem függ a hajlamtól vagy rajzkészségtől. Ugyanúgy értelmezhetők a törzsi díszítő jelek, a pálcikaemberek, mint bármely más, akár művészi alkotás. Írni nem biztos, hogy mindenki tud, de jelet, nyomot hagyni igen.”
A firka a tudattalan kivetülése
Zsuzsa a holisztikus elemzés híve, ezért nála az íráselemzés elválaszthatatlan része a rajzolás is. Amikor azt kéri a hozzá elemzésért fordulótól, hogy firkáljon-rajzoljon valamit, akkor a szabad asszociációs képesség működésére kíváncsi.
„Ilyenkor többnyire elhangzik a két mondat valamelyike: 'Jaj! Én nem tudok rajzolni!', vagy a másik: 'jó, de mit rajzoljak?'. Az első esetben az önmaga megmutatása körüli belső félelmek lehetnek érdekesek, a másodikban pedig az önállóság, a valaminek megfelelni vágyás, azok a kérdések, amelyekre majd a választ is megkapjuk a rajzocskák elkészültével. Van, hogy azt kérem a klienstől, rajzoljon egy fát, vagy egy virágot-és innentől már egyszerűbb a helyzet. Tapasztalatom szerint egy ilyen feladathelyzetben hajlamosak vagyunk gyermekként gondolkodni. A firka, a rajz ugyanis – a tudattalan, a gyermeki lelkünk.
A helyszíni firkálásnál ugyanakkor én sok esetben strukturált teszteket használok, vagyis adott konkrét vonalakkal vagy ábrákkal dolgozunk, amelyek magukban rejtik a vizsgálandó tulajdonságokat, hozzáállást.”
A firka és a rajz, ugyanis önmagában is alkalmas az ember személyiségének feltárására. A skiccekben az alakzatok térbeni elrendezése, a vonalak alakja, a vonal erőssége sok egyéb mellett optimizmusról, kishitűségről és céltalanságról egyaránt árulkodhat. Ha pedig jól felismerhető az ábra, akkor annak jelentése is segít körvonalazni a személyiség működését.
Amikor a jobb agyfélteke rajzol
A jobb agyféltekés módszer alkalmazása óta tudjuk, hogy a rajzolás, mint kompetencia fejleszthető. A módszer segítségével néhány nap alatt tanítják meg az olyan embereket minőségi és aprólékos módon kidolgozott arcportré rajzolására, akik korábban belátásuk szerint nemcsak, hogy nem tudtak, de egyenesen utáltak rajzolni. Az inverz rajzolás szerint egy tárgyat vagy képet úgy kell lemásolni, hogy csak a kép világos és sötét felületeire szabad koncentrálni, miközben a tényleges képtől el kell vonatkoztatni.
Amíg az iskolában háromdimenziós tárgyakat kellett kétdimenziós formába átültetnünk, addig itt eleve csak két dimenzióban szabad gondolkodnunk. Azonban ehhez be kell „kapcsolnunk” az irracionális és intuitív képességekért felelős jobb agyféltekénket is, mivel a balnak, többek között, a logikus gondolkodást és a racionális, térbeli látásmódot köszönhetjük. A módszer alapja tehát a másolás, és egy újfajta felület-látásmód aktivizálása, ami azt bizonyítja, hogy gondolkodásmódunk mennyire képes korlátozni agyunkat és képességeinket.
A firka is egy tanult dolog
Legalábbis, ami az alapjait illeti. Amikor gyermekként írni tanultunk, volt néhány vonalforma, amelyeket a kezdetekben rengeteget használtuk. Mintegy belénk vésődtek. Ilyen például a kör, az egyenes, a ferde és a hullámos vonal vagy a csésze-alak. Felnőtt korunkban többnyire ugyanezek jellemzik a firkáinkat.
„Nagyon sokszor találkozom körformával, vagy kocka alakzattal. Természetesen nem mindegy, hogy ezekből egy darab, vagy rendszerbe épített több darab születik. Az sem mindegy, hogy ezek kapcsolódnak-e vagy önállóan, esetleg sorozatban állnak, üresek-e belül, vagy satírozottak. Mi grafológusok, a mozdulat létrejöttét is vizsgáljuk. Egy kör rajzolása egy folyamatos mozgást, míg a kocka kialakítása a ceruza meg-megállását követeli. A kör – egy labda például – könnyen elgurul, míg egy kocka több ponton támaszkodik, stabil...ezek mind-mind árulkodó jelek.”
Firkateszt a gyakorlatban
Gyulai Zsuzsanna gyakran alkalmazza a következő gyorstesztet: egy papírt tesz a kliens elé, melyen 12 négyzet található. A 12 négyzet mindegyikében van egy egyszerű vonal, vagy vonalrészlet: az egyikben például kör, a másikban a keret aljára rajzolt négyzet, míg a harmadikban a telefongombról is jól ismert kettős keresztre emlékeztető forma, de üres négyzet is akad a 12 között. A feladat egyszerű: a négyzetekben a vonalak felhasználásával kell kialakítani egy-egy ábrát tetszés szerint, ami éppen akkor az ember eszébe jut.
"Az ilyen strukturált egyszerű tesztek jól használhatóak, mert a képek ősi szimbólumainak megfelelően az emberek nagy százalékban, jellemzően ugyanazokat az ábrákat kanyarítják a négyzetekbe. Ezért a firkálásoknál ugyanúgy, mint az íráselemzéskor jól értékelhetők és elemezhetőek az azonosságok és az eltérések."
Zsuzsa tapasztalata szerint például a fenti 3 négyzetbe az emberek többsége jó eséllyel egy napot, egy házat és amőba játékot rajzol. "Ezzel az egyszerű firkálással máris eláruljuk, hogy mit gondolunk önmagunkól, hogyan mutatjuk meg saját magunkat a világ számára. Megtudhatjuk azt is, hogy a belső, vagy külső értékek fontosabbak számunkra, és hogy egy probléma megoldása érdekében várhatóan hogyan cselekszünk majd."
Te mit rajzoltál volna?
Ha kíváncsi vagy a bővebb megfejtésre és elvégeznél egy firkatesztet, vagy kipróbálnád a jobb agyféltekés holisztikus rajzolás módszerét, segítségedre lehet:
Gyulai Zsuzsanna
grafológus szakoktató, szaktanácsadó
