EGO

Hagyja abba a panaszkodást, meg fogják unni

Sákovics Diana 2014. október 5., vasárnap 11:31

Épp túl voltam egy elég kemény vizsgaidőszakon, amikor fáradtan, de a csomó új információtól lelkesen magyaráztam a pasimnak, mennyire csodálatos dolog a pszichológia. Hosszasan magyaráztam. Ő ült mellettem, bámulta az utat, némán vezetett. Aztán egyszer csak, a monológom kellős közepén lenyúlt a rádióhoz, és lecsavarta a hangot. Nagyon zavarták az érdektelen zajok. A kínos csak az volt, hogy nem hallgattunk rádiót. 

Ezen a sztorin aztán elég sokat röhögtek a barátaink, és egész természetesen tudtam rajta mosolyogni én is, bár rettenetesen fájt, hogy ennyire untattam. Pocsék érzés unalmasnak lenni. De vajon mivel untatjuk igazán a másikat? Mit nem bírnak az emberek? Mitől válunk érdektelenné? Ezekre a kérdésekre számos pszichológiai kutatás kereste már a választ, és most a Psychology Today egy klassz cikkben össze is foglalta, mire jutottak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Alig eszem, mert rettegek, hogy hányni fogok

Steiner Kristóf 2014. október 4., szombat 17:57

Bár még mindig akadnak olyanok, akik az étkezési zavarokra hollywoodi sztárbetegségként tekintenek, a valóságban az egész társadalmunkat, sőt egy kicsit talán mindannyiunkat érintő problémáról van szó. A Dívány Life coach rovatába érkezett levél szerzője egy viszonylag kevéssé ismert étkezési zavarról, az emeto-, azaz hányásfóbiáról mesél, ám még mielőtt rátérnék a mailre, el kell mondanom: a társadalmunk egy rendkívül prózai szinten is felelős a hasonló problémákért. Nevezetesen: nem hagyjuk egymást élni. Szülők traktálják a gyerekeiket, hogy egyenek, akkor is, ha nem éhesek, az egészség égisze alatt zsíros húsokkal és fehér kenyérrel, cukorral és vajjal megpakolt süteményekkel rakják tele az asztalt, és ha valakin nincs egy réteg extra zsír, azt sokan azonnal anorexiásnak könyvelik el.

Ráadásul az evés és az emésztés – ahogy az életben minden – a befogadásról, és az adásról, elengedésről szól, és ahogy a kapcsolataink során gyakran azon kapjuk magunkat, folyton csak adunk, és nem kapunk cserébe semmit, úgy az étkezés kapcsán is eltolódhat az egyensúly. Van, aki szeretetre vágyik, de fánkkal tömi magát, mások elismerésre áhitoznak, erre pedig önmaguk éheztetésében látják a megoldást. Megint mások az élet különféle területein jelenlévő fegyelmezett önmegtartóztatást vezetik le nagy zabálásokban, és olyan is akad, aki elképesztő mennyiségű ételt fogyaszt el, majd hányja ki azt – mintha büntetné magát a túlkapásért.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Beszívva a magányt is könnyebb elviselni

Sákovics Diana 2014. október 3., péntek 18:28

A magány megöl. Szó szerint. Család, barátok, partner és társas támogatás nélkül csökken az immunrendszerünk ellenállóképessége, hajlamosabbak leszünk a szívbetegségre, a rákra, az Alzheimer-kórra, könnyebben keletkezik gyulladás a testünkben, és 50 százalékkal valószínűbben halunk korai halált. Ráadásul mindeközben még átkozottul fáj is, tompán, de folyamatosan csavar belülről, rátelepszik a hétköznapokra és agyonnyomja azokat. Kivéve, ha az ember füvet szív. Akkor egy kicsit jobb. De vajon miért? 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gond van, ha a Facebook-jelszón múlik a kapcsolat

Sáfár Zsófia 2014. október 1., szerda 20:31

Észrevette, hogy a párkapcsolatokban újabban sokszor azon múlik a férfi és a nő egymás iránti bizalma, hogy megosztják-e egymással laptopjuk vagy okostelefonjuk jelszavát? Esetleg ön is szabadon belelát partnere levelezéseibe vagy kémkedtek már ön után? A Facebook elterjedésével sokan egyre kevesebb titkot őriznek meg maguknak, sőt, megesik, hogy szándékosan ki is teregetik a problémákat. Na de hogyan befolyásolja mindez a párkapcsolatokat?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Óránként 17 perc szünet kell a munkában

Sákovics Diana 2014. szeptember 30., kedd 19:33

A halogatás utálatos dolog. Nemcsak rém kellemetlen, de még a testünknek is rossz, ráadásul ilyenkor nemcsak az elménk azonnali kielégülésre törekvő részével, de a határidők közeledtével ránk törő pánikszörnnyel is meg kell küzdenünk. (Erről itt olvashat részletesebben.) Azt azonban elég nehezen lehet belőni, hogy pontosan mi is számít halogatásnak. A tevékenységek priorizálása nyilván nem az, ahogy nem lehet halogatásnak minősíteni azt sem, amikor az ember kicsit pihenteti az agyát munka közben. De vajon mennyi az optimális agypihentetésre szánható idő? Hol a határ a hatékonyság növelése és az időhúzás között? Most már tudjuk

shutterstock 146958293
Távolról sincs vége, olvasson még »

Rágódással könnyen depresszióba kergetheti magát

Sákovics Diana 2014. szeptember 29., hétfő 15:55

Bár a depresszió és a szorongás nem feltétlenül valami kemény életesemény miatt alakul ki, egy friss kutatás szerint azért leggyakrabban mégis ez az eredője. Pontosabban az, ahogy az ember hozzááll a történésekhez. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A távkapcsolatnak sem kell szívásnak lennie

Sákovics Diana 2014. szeptember 28., vasárnap 18:14

Távkapcsolatban élni kemény. Különösen akkor, ha az ember átkozottul szerelmes, és szívesen töltené minden szabad pillanatát a másikon csimpaszkodva. A távkapcsolatban ugyanis nemcsak az értékes együtt töltött időről, de a napi szintű testi érintésről, az ölelésről, a szexről, az együtt alvásról is le kell mondani, pedig ezek a dolgok mind lényegesek két ember közötti kötődés kialakításában és fenntartásában. A másik hiányát persze meg lehet próbálni kompenzálni véget nem érő cseteléssel, skype-olással és telefonbeszélgetésekkel, de még így is rengeteg feladat marad a képzeletünkre. Nem véletlen hát, hogy a távkapcsolatban élők az átlagnál elégedetlenebb párkapcsolatukkal. Következzen nekik néhány tudományos tanács a túléléshez. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A kapcsolati krízisek még sokáig fájnak

Sákovics Diana , Kuna Gábor 2014. szeptember 27., szombat 18:48

Ahhoz, hogy az élet összességében klassz legyen, hogy boldogok legyünk a bőrünkben, a legtöbbünknek szüksége van párkapcsolatra. Jó párkapcsolatra. De vajon mi kell ahhoz, hogy elégedettek legyünk a viszonyunkkal? Mitől jó az egyik kapcsolat és mitől nem a másik? Leginkább ezek a kérdések kattogtak az agyunkban, amikor összeállítottunk önöknek egy párkapcsolati elégedettséget vizsgáló kérdőívet, amit önök ki is töltöttek szépen hétszáznyolcvanöten. Ki is derült belőle, hogy általában közepesen elégedettek párkapcsolatukkal, de jöjjenek az eredmények részletesebben. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

És önt mikor ölelték meg utoljára?

Sákovics Diana 2014. szeptember 25., csütörtök 19:07

Csodás érzés átölelni valaki olyat, akit igazán szeretünk. Érezzük a másik testét, a lélegzetvételét, az illatát, eltöröljük a fizikai távolságot, lebomlanak a közöttünk lévő határok. Ölelkezni meleg és megnyugtató, elsöpri a magány és a bizonytalanság érzését, és a szerelemtől a támogatáson át a féltésig és a sajnálatig olyan érzéseket tudunk kifejezni vele, amikre nincsenek szavaink. Legalábbis nincsenek olyan szavaink, amiket ki tudnánk mondani. De miért ilyen jó ölelkezni? És mi történik közben a testünkben? 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Elégedett asszonytól lesz boldog a férfi

Sákovics Diana 2014. szeptember 24., szerda 11:09

Egy házasság akkor boldog, ha mindkét fél egyformán elégedett a kapcsolattal. Igaz? Nem igaz. Úgy tűnik, hogy amikor az asszonynak jó, a férje is boldogabb, tök mindegy, hogy ő egyébként hogyan vélekedik a házasságukról. Tehát a férfi számára a házasság minőségét jobban meghatározza az, ahogy a nő gondolkodik a viszonyól, mint az, ahogyan ő maga érez. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Jobban fáj a tökön rúgás, mint a szülés?

Sákovics Diana 2014. szeptember 23., kedd 10:33

Vajon mit nehezebb kibírni: ahogy egy dinnyényi gyereket kinyom a nő egy ránézésre elég apró lukon, vagy ha a férfiak kívülre került hiperérzékeny belső szerveit éri egy lendületes rúgás? Nem egyszerű. Nem is lesz rá jó válaszunk, de azért akad itt hozzá egy kis tudomány. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A hirtelen jött napsütés öngyilkossághoz vezethet

Dívány 2014. szeptember 22., hétfő 21:24

Az ember azt gondolná, hogy napsütés időben mindenkinek jobb lesz a kedve, még annak is, aki depresszióval küzd. Ez azonban nem teljesen igaz, nyáron például sokak számára nehezebb megküzdeni a betegséggel, hiszen ilyen szinte kötelező boldognak, kipihentnek és aktívnak lenni. A Bécsi Orvostudományi Egyetem munkatársai pedig egy merőben új összefüggésre bukkantak rá, és eredményeikről a JAMA Psychiatry szakfolyóirat is beszámolt. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért viselkedik megszállottan a kamasz

Sákovics Diana 2014. szeptember 21., vasárnap 10:41

A kamaszok agya a fenőttekénél sokkal érzékenyebb a jutalmakra, ami részben megmagyarázhatja, miért is viselkednek olyan furán. Legalábbis ez a tanulsága annak a közelmúltban megjelent tanulmánynak, amit a Psychological Science című szaklapban publikáltak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Maximalistának lenni szívás, örök elégedetlenséggel jár

Kuna Gábor 2014. szeptember 20., szombat 12:02

Ma is elevenen él bennem az a gyermekkori élményem, amikor öt alát kaptam angolból, pedig én voltam az osztályban a legjobb ebből a tárgyból. Pontosam emlékszem rá, hogy kibuggyantak a könnyeim az osztály előtt, rettenetesen elkeseredtem és elöntött az értéktelenség, az érzés, hogy nem vagyok elég jó. Vagy amikor a sikeres egyetemi felvételim után, ahelyett, hogy hátradőltem volna, és élveztem volna a vágyott cél elérésének örömét, csak üresség maradt bennem és annyit tudtam magamban mondani: hogy „pipa, ezt vártuk”. Azon nyomban megjelentek a gyötrő kétségek is. Mert az egy dolog, hogy felvettek, erre mindenki képes, de mi lesz, ha túl nehéznek bizonyul az egyetem, és nem fog sikerülni?

Perfekcionistának lenni nem olyan nagy tragédia – gondolhatjuk, hiszen a tökéletesség iránti vágy ösztökél a minél jobb eredmények elérésére. És valóban, a társadalom is megbecsüli a jól teljesítő maximalistákat, általában honorálja a sikerért tett erőfeszítéseiket. Gyakran a médián keresztül is megerősítő üzeneteket kapunk: „ne elégedj meg azzal, ami van, légy még boldogabb, szebb, sikeresebb”, „ha van jobb, cseréld, le a régit”. A látszólagos előnyök mögött azonban gyakran az örök elégedetlenség béklyói akadályozzák a tökéletességre törekvő embert a boldogág elérésében.

shutterstock 169585907
Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyermekkori molesztálásban a titok a legnagyobb teher

Sákovics Diana 2014. szeptember 19., péntek 20:50

„Pár éve kezdtem emlékezni. Arra, mennyire utáltam a nagyszüleimnél lenni, arra, ahogy elbújok a kertben vagy a házban, arra, ahogy kifutok a szobából, arra ahogy csapdába esem a fürdőszobában, arra, hogy állandóan vetkőzésre biztat, fürdet, simogat, hozzám ér ott. Valahogy a földre kerülök, de nem emlékszem semmire a szőnyeg mintáján kívül. Egyszer, kétszer, évekig? Óvodás voltam, de ez még nem ok, hogy ennyire zavaros legyen az egész. A Jézus kép a falon, ami még mindig ott van nagyanyám új lakásában, ahol rendszeresen rám jön az émelygés” – Lolita, 22 

Ez a történet sok másikkal együtt a Beszélj róla! nevű oldalra került fel, egy olyan honalapra, ahol a gyerekkori szexuális abúzus áldozatai beszélhetnek szabadon traumájukról. A titokról, ami gyerekkoruk óta kísérti őket, a szégyenről, a bűntudatról, a szorongásról, ami ezekből a korai tapasztalatokból fakad. A gyermekkori szexuális bántalmazás következményei közül ugyanis ezek a legrosszabbak. Nem az fáj a leginkább, ami fizikai szinten történik, nem a fogdosás, az aktus, hanem az, hogy együtt kell élni a titokkal, egyedül. Ez az egyik legfontosabb dolog, ami a Tilos Rádión futó pszichológiai műsor, a Teszt és lélek szeptember tizenharmadikai adásából kiderült, ahol Víg Sára pszichológus és Anoni Mara a a Beszélj róla! projekt egyik alapítója, egykori áldozat beszélt a gyerekkori szexuális bántalmazásról. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Simán lehet, hogy az ön főnöke is pszichopata

Sákovics Diana 2014. szeptember 18., csütörtök 09:49

Gondolta már azt, hogy a főnöke egy pszichopata barom? Lehet, hogy nem is tévedett. Legalábbis több esély van arra, hogy a felettesei között van valódi, klinikai értelemben vett pszichopata, minthogy az utcán találkozzon eggyel. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

De, egy igazi férfi is depressziós lehet

Sákovics Diana 2014. szeptember 17., szerda 21:10

Milyen egy depressziós ember? Szomorú, nyilván. Az orrát lógatja, nincs kedve semmihez, ilyenek. És még? Ki lesz depressziós? Miért? Mit lehet vele kezdeni? Annak ellenére, hogy a depressziós jelzőt a köznyelvben olyan lelkesen aggatjuk az épp rossz passzban lévő társainkra, a betegség természetéről gyakran csak ködös elképzeléseink vannak. Ködösek és sokszor tévesek. Pedig a depresszióval nem árt képben lenni, mert egyrészt ez az egyike a leggyakoribb pszichiátriai betegségeknek (a magyarok 15 százaléka lesz depressziós élete során), másrészt olyan súlyos szövődményei lehetnek, mint az öngyilkosság, az alkoholizmus, a drogfüggőség és megnövekedett hajlam a különböző testi megbetegedésekre. 

A depresszióval kapcsolatban tehát érdemes ködöt oszlatni és tudást megosztani, amit a The Huffington Post meg is kísérel nemrég megjelent cikkében. Hat tévhit következik tehát a depresszióról. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tudatos álmodás: győzze le a félelmeit álmában!

Sákovics Diana 2014. szeptember 16., kedd 18:35

„Régebben rengeteget repültem álmomban. Az volt benne az igazán jó, hogy közben tudtam: álmodom. Ha pedig álmodom, mindent megtehetek, így repülni is repülhetek. Összeszedtem az erőm, elrugaszkodtam, és csak repültem a szobámban, ki az ablakon, a kutyasétáltató park felett, meg az iskolámban" – mesélte a minap egy barátom kissé párás szemmel, és lerítt róla, hogy mennyire imádta. A mázlista. Én bezzeg csak a rémálmaim közepette döbbentem rá néha, hogy valószínűleg álmodom, szóval nem kell rögtön szörnyet halni a rettegés okozta szívrohamban. De mégis hogyan lehetséges ez? Honnan tudhatjuk, hogy álmodunk, miközben álmodunk? És még inkább: hogy lehet az, hogy ilyenkor képesek is vagyunk irányítani az álmainkat?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kényszeresen retteg valamitől? Önnek fóbiája van!

Kuna Gábor 2014. szeptember 13., szombat 18:45

Mindannyian félünk néhány dologtól, és ez jól is van így. Ha mesze elkerülünk egy veszélyesnek tűnő kutyát, nem lépünk ki egy szakadék szélére, vagy éjszaka nem sétálgatunk egyedül egy rossz hírű környéken, azzal a saját biztonságunkat szolgáljuk, és az is lehet, hogy az életünket mentjük meg. A félelmeink tehát óvnak, védenek minket. 

Ám ha ön egy barátságos kutyától is annyira tud félni, hogy soha nem merné megsimogatni, esetleg ey erkélyre is csak kalapáló szívvel tud kilépni, vagy még úgy sem, vagy tömegbe, utcára nemhogy éjjel, de még nappal sem mer kimenni, akkor ez már több mint félelem. Ez a fóbia. 

Na de mi is pontosan a fóbia? Nagyon erős, a pánikig fokozódó félelemérzet, amely mindig egy konkrét dologra vonatkozik: állatra, helyekre, tárgyra, természeti jelenségre vagy társas helyzetekre. Lehet, hogy ön valamilyen megmagyarázhatatlan okból fél az előbb felsorolt dolgokkal való találkozástól, vagy még inkább a találkozás lehetséges következményeitől. Félhet attól, hogy egy egér megharapja, és ettől fertőzést kap, de attól is, hogy egy társaságban megnémul, vagy ellenkezőleg, hülyeségeket mond és kinevetteti magát. Aki egy fóbiától szenved, kényszerű vágyat érez a rettegett tárgy vagy helyzet elkerülésére, még akkor is, ha képes felismerni, hogy a helyzet valós veszélyeihez képest a félelme túlzott és alaptalan.

shutterstock 104465735
Távolról sincs vége, olvasson még »

Imádja a testünk, ha magunkról posztolunk

Sákovics Diana 2014. szeptember 12., péntek 19:32

A közösségi média használata alapjaiban változtatta meg a társas életünket: nem gond többé a fizikai távolság, sokkal több emberrel lehetünk egy időben kapcsolatban, mások a kommunikáció szabályai, az emotikonok meg megoldják az érzelemkifejezés nehézségét. Nincs ebben semmi új, unalomig hallgattuk már. Szemben azzal, hogy mit tesz a közösségi média a testünkkel, pontosabban az agyunkkal. Az AsapSCIENCE biológusai legutóbbi videójukban éppen ezt az infóhiányt igyekeztek pótolni, és össze is szedtek öt fura jelenséget a témában. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyerekkori bántalmazás felnőttkori elhízást okozhat

Sákovics Diana 2014. szeptember 10., szerda 19:40

A gyerekkorban elszenvedett bántalmazás, a rossz bánásmód, az elhanyagolás nemcsak a korai éveket, de a felnőttkort is meghatározzák, sőt az egész hátralevő életünket megmérgezheti, ha csak a félelem, a megaláztatás és az eltaszítás jut akkor, amikor a leginkább szükségünk lenne szeretetre, gondoskodásra és védelemre. A tudományos kutatások ezt már bebizonyították, ahogy azt is, hogy a bántalmazott gyerekek agya és így a személyiségük is máshogy fejlődik az élet során. Most egy friss vizsgálatból az is kiderül, hogy a gyerekként meghatározó negatív élmények nemcsak az agyunkra és a lelkünkre, de a testünkre is hatnak. Például elhízással.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hosszú távon csak szerelmesen lehet elviselni bárkit

Kuna Gábor , Sákovics Diana 2014. szeptember 9., kedd 17:50

Igazunk van? Vagy lehet az ember elégedett a párkapcsolatával szerelem nélkül is? És ha nincs idő egymásra? Vagy ha semmilyen közös érdeklődési körük sincs? Na, akkor mi van?

A kávé bizony drog, úgy is működik

Sákovics Diana 2014. szeptember 7., vasárnap 13:24

Azt eddig is tudtuk, hogy a kávé felpörgeti az agyat, a testet, hogy erőt ad, hogy hatékonyabbá tesz, hogy megkönnyít egy rakás feladatot a tanulástól az emlékezésen át a feladatmenedzselésig. De vajon hogyan csinálja mindezt? Mit művel a koffein az agyunkkal? Tényleg drog? És ha igen, túladagolható? 

Az AsapScience biológusai elmagyarázták már, hogy miért ragadós az ásítás, hogy miért néznek a pasik focit vagy hogy miért is olyan cukik a kisgyerekek, aktuális videójukban pedig a kávé és a testünk kapcsolatát boncolgatják.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Rendszeresen iszik, tehát alkoholista. Vagy mégsem?

Kuna Gábor 2014. szeptember 6., szombat 19:22

Aggodalmat kelt önben, hogy párja a partizást követően másnap meglepődve hallgatja, milyen lehengerlően táncolt az asztal tetején előző éjjel, miközben neki nem dereng semmi? Hogy néhány hete beteget kellett jelentenie, mert a másnaposság az ágyához szegezte? A múltkor ittas vezetésen kapta a rendőrség az ön előzetes figyelmeztetése ellenére? Netalán pofozkodásba keveredett egy mámoros pillanatában?

Ha ilyen és ehhez hasonló, a túlzott alkoholfogyasztásból adódó kellemetlen szituációk fordulnak elő az emberrel, akkor sajnos az abúzív ivók táborába tartozik. Nagy szerencse, hogy az alkohol sokkal kevésbé hatékony szer a rászokás szempontjából, mint a nikotin vagy a heroin – még a rendszeresen sokat ívók sem feltétlenül alkoholfüggők. De a problémát nem érdemes a szőnyeg alá söpörni, mert azon kívül, hogy ittas állapotban nagyobb eséllyel szenved balesetet, válik bűncselekmény áldozatává, hoz rossz döntéseket, a gyakori ivás hosszú távon sok egészségügyi problémát is okoz, de talán ez nem új információ. De azt tudja, hogy mennyi az annyi?

shutterstock 143207707
Távolról sincs vége, olvasson még »

A koleszos szobatársától lesz alkesz

Sákovics Diana 2014. szeptember 5., péntek 11:45

Együtt élni valakivel, napi szinten alkalmazkodni hozzá elég kemény feladat. Különösen akkor, ha egyáltalán nem ismerjük az illetőt, és csak a véletlen, meg a kényszer sodort minket össze –például egy kollégiumban. Persze, ha mázlink van a szobatársunkkal, akkor remek pajtások lehetünk, ami az egész koleszos létet egy konstans mókává alakíthatja. Ez jobbik eset. A rosszabb, hogy egy idegesítő, irritáló alakot kapunk élettársnak. De bárhogy is alakul, az, akivel megosztjuk a szobánkat, rengeteg dologra hatással lesz az életünkben. A The Atlantic pedig most össze is szedte, mit mond erről a tudomány.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43

Blogok, amiket olvasunk

FAPADOS Új menetrend és a legjobb jegyek

Tippek a jó előre tervezőknek, mi az, amire most kell lecsapni, és mi az, amit egyelőre bottal sem piszkálunk, mert annyira drága még. Fapados tippek a profiktól.

FILMVILÁG Csapatjátékos, Robinson, filmes hős

"Most már megpihenhetsz, hiszen filmértékek sokaságát hagytad magad után." A népszerű-tudományos dokumentumfilmek csodálatos egyéniségétől búcsúzunk.

KETTŐS MÉRCE Gyerekek a rácsok mögött a határon

A menedékjogi törvény módosítása embertelen. Európa álszent, helyettük végeztük el a piszkos munkát. Bonyolult kérdés, sok erkölcsi buktatóval.
Ajánlok blogbejegyzést

Travelo utazási ajánlatok

  • Még több Málta Pazar látnivalók, színes programok és garantált napsütés Máltán.
  • Vegyen ki egy-két hét szabadságot, és használja fel SZÉP kártyáját belföldön! Segítünk!
  • Varázslatos gyöngyszemek az azúrkék tengerben, vagy Guadeloupe-tól Savonáig.
  • Töltse az ünnepeket külföldön, Párizs, London, Róma városnézés, olasz hajóút, síelés Ausztriában.

Hirdetés