EGO

Ezt teszi a túlterheltség az egészségével

Sákovics Diana 2015. november 4., szerda 20:55

Van, hogy az élet egyszerűen túl sok, túl nehéz. Van, hogy olyan kihívások előtt állunk a munkában, a tanulmányainkban, a magánéletünkben, ami szorongat, ami félelmetes, amiről fogalmunk sincs, hogy az ördögbe fogjuk megoldani. Van, hogy túlterheltek vagyunk, hogy túl sok helyen kellene teljesítenünk, hogy hajtunk, de mégsem vagyunk képesek utolérni magunkat. Meg van olyan is, amikor régóta, tartósan, kilátástalanul rossz: amikor nem tudjuk megoldani a munkahelyi gondokat, amikor rossz a párkapcsolatunk, amikor régóta ideges a partnerünk, vagy éppen régóta vagyunk magányosak. A stressz érzése százféleképpen bukkan fel az életünkben. De a stressz nemcsak egy érzés. A stressz egy komplex reakció, ami szervezetünk egészére hatással van, és ha nem tart sokáig, akkor ez így is van jól. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Megvan, mi történt A ruhát fehér-aranynak látók agyában

Sákovics Diana 2015. november 3., kedd 20:13

Emlékszik még A ruhára? Tudja, arra amelyiken a fél világháló vitázott 2015. februárjában. A ruhát az emberek egy része fehér és arany színűnek, míg a többiek (helyesen) kék, fekete csíkosnak látták. Persze a ruha nemcsak a népet hozta lázba, a pszichológusok is lelkesen csaptak le a jelenségre, hogy milyen csodás példa ez az észlelésünk működéséről, vagyis arról, hogyan keveredik a szenzoros információ a sajátos, ránk jellemző értelmezéssel.

Bár a többség nyilván már rég lejött A ruha kérdéséről, a tudomány malmai lassabban őrülnek: közel egy év kellett ahhoz, hogy kézzelfogható bizonyítékok is szülessenek arról, amit annak idején a pszichológusok állítottak. Köszi, német agykutatók! Köszi, Research Digest! 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A tökéletes védőháló, ha omladozik a kapcsolat

Sákovics Diana 2015. november 2., hétfő 16:06

Az elmúlt évek kutatásaiból úgy tűnik, hogy ha szeretnénk lelkileg egészségesek lenni, ha a boldogságot keressük, fontos, hogy megtanuljunk hálásnak lenni, azért amink van. Bármi is legyen az. 

A hála megnyugtat, jót tesz a szívnek, erősíti az immunrendszert. Hálásan az ember kevésbé irigy, dühös, kevésbé ostoroz másokat és önmagát, így hosszú távon az érzés segít a depresszió megelőzésében, és segíti az egészséges önértékelést is. A hála az egyik elsődleges fegyverünk a lelki elsősegélynyújtásban, az eszköz, amit alkalmazhatunk, ha éppen a padlón vagyunk. A hála érzése tehát már önmagában csodás dolog, de még többet érünk el vele, ha képesek vagyunk kifejezni annak, akit szeretünk. Ez ugyanis mindkét félben erősíti a másikról kialakított pozitív képet, és segít a felmerülő problémák kezelésében is. Ráadásul egy friss kutatás szerint a hála kifejezése egy nehéz időszakban a házasság megmentéséhez, a válás megelőzéséhez is hozzájárulhat. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

10 érv, hogy miért ne csak hallgassa a gyerek a zenét

S-W. Zsó 2015. november 1., vasárnap 09:04

Ön játszott valaha valamilyen hangszeren? Esetleg a mai napig rendszeresen gyakorol? Akkor van egy jó hírünk: egyre több bizonyítékot találnak az idegkutatók arra, hogy a zenei képzés roppant előnyös az agy bizonyos funkcióinak fejlesztése szempontjából. Ez talán nem is olyan meglepő, ha belegondolunk, hogy egy hangszer megszólaltatása mennyire összetett folyamat, hiszen a figyelmünket, az emlékezetünket, az érzékelésünket és a motoros képességeinket is jól megdolgoztatja. Vagyis nem mindegy, hogy csak hallgatjuk a jó zenét, vagy műveljük is azt. A Psychology Today oldalán bukkantunk rá azokra a nyomós érvekre, amik szerint érdemes minél előbb hangszert ragadni. Azért önnek sem késő, de a gyerekek előnyben vannak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A rítusok hiánya nehezíti a gyászunkat

Sákovics Diana 2015. október 31., szombat 08:42

Hogyan kell gyászolni? Egyáltalán hogyan lehet? Mi természetes gyász idején, és mi nem? Kell-e, szabad-e a gyászunkról beszélni? Kivel? Mennyit? Ha nemrég vesztettünk el valakit szabad-e társaságba menni, szórakozni? Mit kell mondani egy gyászolónak? Vagy csak békén kell hagyni? Hogyan, hogy az ördögbe kell viselkedni, amikor a halállal találkozunk? Nem egyszerű ezekre a kérdésekre csípőből válaszolni, és nem véltelenül. Ma a legtöbb embernek fogalma sincs arról, mihez kezdjen a halállal, hogyan kezelje saját gyászát és hogyan másokét. Nem, nem azért, mert bénábbak, érzéketlenebbek, hedonistábbak vagyunk, mint rég, hanem azért, mert erre senki sem tanít meg minket. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A lelki bántalmazás éppen annyira megnyomorítja a gyereket, mint a fizikai

Sákovics Diana 2015. október 29., csütörtök 18:45

Tudjuk, hogy a gyerekek bántalmazása és elhanyagolása szörnyű dolog. Tudjuk, hogy a gyerekkori bántalmazás maradandó változásokat okoz az agyban, hogy felnőttkorra is kiterjedő következményei vannak mind lelkileg, mind testileg. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a bántalmazás különböző formái eltérő mértékben károsak, hogy egyedi következményeik vannak, és másképpen hatnak a különböző nemű és rasszú gyerekekre. Rosszul hisszük. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kényszerbetegség: amikor a rendrakás a pánikot fedi el

Sákovics Diana 2015. október 29., csütörtök 18:29

A kényszerbetegség az, amikor valaki folyton kezet most, pedáns rendben tartja a cuccait és háromszor visszamegy bezárni az ajtót. Igaz? Nem igaz. A kényszerbetegségnek becézett obszesszív-kompulzív zavar (OCD) egy súlyos és kínzó pszichiátriai betegség, ami jóval bonyolultabb, mint azt sejtenénk. Összeszedtük hát a betegséggel kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hat hatékony feszültségoldó technika

Sákovics Diana 2015. október 28., szerda 15:56

Mindannyiunknak van rossz napja. A nap, amikor morcosak vagyunk, keserűek, gyorsan felhúzzuk magunkat, a megszokottnál hevesebben reagálunk, odakaffantunk, csapkodunk. Ebben az ingerlékeny állapotban szervezetünkben magas a stresszhormon, a kortizol szintje, aktiválódik az ősi harcolj vagy menekülj rendszer, érzékeink élesebbek, minden apróságra felkapjuk a fejünket, és minden apróságon újra és újra fel is húzzuk magunkat. Nem valami jó érzés. Ráadásul nemcsak mi szenvedünk, hanem a környezetünk is. Az ingerlékenység ugyanis gyorsan terjedő méreg, hangulatunkkal pillanatok alatt ronthatjuk el a munkahelyi légkört, a családi vacsorát, vagy éppen a boltos lány teljes munkanapját. De vajon mit lehet tenni, hogy megszabaduljunk az ingerlékenységtől? 

Ezt a kérdést járta körül a Psychology Today-ben Guy Winch pszichológus, aki az elmúlt években lelkesen kutatta hogyan is lehetne jobb a pszichés higiénénk, hogyan kezelhetjük hatékonyabban lelki sérüléseinket, és hogyan nyújthatunk magunknak lelki elsősegélyt kudarc, visszautasítás, magány esetén. Jöjjön Winch hat ellenszere az ingerlékenységre.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vajon a bizonytalanság, vagy a biztos rossz a szarabb?

Sákovics Diana 2015. október 27., kedd 20:36

A nagymamám szerint az univerzum legnagyobb démona, amit mindig, minden körülmények között érdemes – amennyire lehet – elkerülni, legyőzni, kiküszöbölni: a bizonytalanság. A nagyi pedig nem véletlenül tanította ezt. Amikor nem tudjuk mi lesz, amikor minden lehetséges kimenetel párhuzamosan pörög az agyunkban, amikor igyekszünk a legrosszabbra felkészülni, és közben reménykedünk a legjobban, amikor az élet tervezhetetlen és csak egy helyben toporgunk, általában pocsékul érezzük magunkat. A bizonytalan helyzetekkel gyakran folyamatos feszültség, ingerlékenység, szorongás jár együtt. De vajon tényleg annyira rossz a bizonytalanság? Valóban rosszabb lenne, mint a biztos rossz teljes tudatában lenni? Hiszen a bizonytalanságban még ott a remény, a másik esetben pedig csak a rideg valóság marad. Amerikai kutatók erre keresték a választ. 

shutterstock 303031352
Távolról sincs vége, olvasson még »

Vegye észre, ha manipulálják! - Trükkök, amiket az érzelmi zsarolók bevetnek

S-W. Zsó 2015. október 26., hétfő 20:43

"Ha igent mondok az ajánlatra, mikor kellene kezdenem?" - kérdeztem a minap egy állásinterjún. "Tegnap" - vágta rá gondolkodás nélkül a munkaadó. Nekem pedig ott és azonnal döntenem kellett. Aztán megígértem, hogy még aznap visszahívom. Végül nemet mondtam a szűkös határidőre hivatkozva és ekkor már kezdett engedményeket tenni, hogy gondoljam át, még jövő héten is kereshetem, nincs késő... Ez döbbentett igazán rá, hogy az interjú során mennyire próbáltak manipulálni a sürgetéssel és szándékos feszültségkeltéssel.

Szerencsére ez csak egyetlen alkalom volt, de vannak, akik nap mint nap átélnek hasonló élményeket. Ha valaki úgy próbálja irányítani, hogy egyenesen vagy burkoltan büntetéssel fenyegeti, akkor bizony esélyes, hogy önt is manipulálják. Az érzelmi kizsákmányolás lényege, hogy az elkövető hatalmi egyenlőtlenséget teremtsen, kontrolláljon másokat, és ezzel elérje, hogy áldozatai kárára saját akarata érvényesüljön. Ha tudni szeretné, mi minden árulkodhat érzelmi zsarolásról, görgessen tovább!

Távolról sincs vége, olvasson még »

A kontrolláló szülő boldogtalan felnőttet nevel

Sákovics Diana 2015. október 26., hétfő 09:50

A pszichológusok régóta tudják, hogy a korai tapasztalataink, gyerekkori élményeink alapvetően befolyásolják, hogy milyen emberré válunk, milyen lesz a személyiségünk, hogyan állunk önmagunkhoz, a párkapcsolatokhoz, az élethez. A gyerekkorunk legmeghatározóbb elemei pedig a szüleink, pontosabban a velük való kapcsolatunk. Most egy friss brit kutatás számokkal is igazolta azt, amit a terapeuták szakmai tapasztalatból állítanak: a szüleinkkel való kapcsolatunk egész életünkben hatással van arra hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Elveszítjük a kontrollt, és csak a magány marad

Sákovics Diana 2015. október 24., szombat 10:45

Mentális betegséggel élni kemény, főleg, hogy még mindig hajlamosak vagyunk ezt gyengeségnek, akarathiánynak, lustaságnak vagy éppen kifogásnak tekinteni, tetézve ezzel a betegek szenvedéseit. Mert bizony szenvednek. Arról, hogy mennyire, olvasóink írtak már korábban, ott első kézből olvashatta, milyen érzés pánikrohamtól 140-es pulzussal fuldokolni, milyen depressziósan a biztonságos, de kínzó elszigeteltségben élni, vagy milyen az embernek a betegségét titkolni minden barátja előtt.  

Mind mások vagyunk, így nyilván mindenki máshogy éli meg a betegségét, de ahhoz, hogy képesek legyünk változtatni a mentális betegségekhez való hozzáállásunkon, hogy képesek legyünk empatikusak és megértőek lenni, hogy el tudjuk képzelni mit élnek ők át a mindennapjaikban, nem árt, ha beleolvasunk egy-egy ilyen személyes beszámolóba. Így gondolkodott az egyik kedvenc pszichoblogunk, a Research Digest szerzője is, aki nemrég összegyűjtött egy rakás leíró jellegű tanulmányt, melyekben a különböző mentális betegségekben szenvedőkkel készített interjúk tapasztalatait foglalták össze. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Van egy rejtett tulajdonság, amire veszettül buknak a nők

Sákovics Diana 2015. október 23., péntek 12:44

A legtöbben szívtunk már az életben a párválasztás nehézségeivel, nem véletlen, hogy annyi embert érdekel, mitől is lehet vonzó a másik nemnek. Nincsenek ezzel máshogy a pszichológusok sem: a vonzalom népszerű kutatási téma, ennek köszönhetően pedig mi is minden vizsgálattal eggyel bölcsebbek lehetünk. A korábbi kutatásokból tudjuk például, hogy a nők általában buknak a mélyebb hangú, széles arccsontú férfiakra, akik ugyan sokban hasonlítanak hozzájuk, de az immunrendszerük mégis különböző, és akik nem biztosak abban tetszik-e nekik a nő. Ahogy a párválasztási preferenciákról az is megvan, hogy mindkét nem szereti az alázatos és nonkonformista partnereket. Egy friss kutatás ehhez az információhalomhoz tett most hozzá, ráadásul egy elég fura megállapítást: a nők odavannak a jelentudatosságért. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az agyunk is megváltozik, ha hangszert ragadunk

Sákovics Diana 2015. október 20., kedd 15:48

Az agyunk egy folyamatosan változó, rugalmas rendszer, melynek területeit a legkülönbözőbb hétköznapi tevékenységekkel fejleszthetjük. Ha például több nyelven beszélünk, a logikus gondolkodásért, memória menedzselésért, a tervezésért és a problémamegoldásért felelős agyterületeken több szürkeállományt szerzünk, ha edzünk, az agyunk rugalmasabb, az egyensúlyozást igénylő mozgásokkal (például fára mászás) pedig a memóriánkat fejlesztjük. Az agykutatók vizsgálataiból tudjuk, hogy az összetett feladatok hatnak legjobban az agyunkra, azok, amelyek megdolgoztatják a figyelmünket, az emlékezetünket, az érzékelésünket és motoros képességeinket is. Tipikusan ilyen például a hangszerek megszólaltatása, nem véletlen, hogy a zenészek agya sokban különbözök az átlag emberétől. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezt teszi a házastársi vita a testével

Sákovics Diana 2015. október 19., hétfő 16:04

Konfliktusba keveredni nem jó érzés. Különösen nem jó konfliktusba keveredni valakivel, aki igazán közel áll hozzánk. De akármilyen kellemetlen és béna, a problémás helyzetekbe érdemes beleállni, érdemes felvállalni a vitát, a veszekedést, azt, hogy kiállunk gondolataink, elképzeléseink mellett, hogy elmondjuk, ha rosszul érezzük magunkat, ha a másik megbántott minket, ha valami fáj. Ha ugyanis kerüljük a konfliktusokat, ha magunkba zárjuk a problémákat az hosszú távon megöli a kapcsolatokat. Ezekben a helyzetekben az érzelmekkel telített titkok az intimitás ellen hatnak, növelik a felek közötti távolságot, a magányosság érzését. A magányosság pedig átkozottul fáj. Sokkal jobban fáj és sokkal károsabb a testi és lelki jóllétünkre hosszú távon, mint az, ha belemegyünk egy vitába. De mi a helyzet akkor, ha a viták mindennaposak, ha folyton készen kell állnunk a harcra? Az bizony éppen annyira káros a szervezetünkre, mint az elszigetelődés és a magány. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az egészségének is rossz, ha a dugóban rostokol

Sákovics Diana 2015. október 18., vasárnap 19:20

Emlékszik még a kilencvenes évekből az Összeomlás című filmre? Arra, amiben a keményen dolgozó amerikai kisembert alakító Michael Dougles a lánya szülinapjára sietve a nagyvárosi dugóban ragad, megkattan, és eszeveszett ámokfutásba kezd? A férfi összeomlását nyilván nem a közlekedési dugó okozza, de nem véletlen, hogy az váltja ki. Idegőrlő dolog nap, mint nap a dugóban vánszorogni, passzívan várakozni, tehetetlenül alkalmazkodni. Értékes családtól, barátoktól, hobbiból elvett holtidő ez, ráadásul megúszhatatlan. De vajon ennek a napi szívásnak – azon túl, hogy megnyomorítja a hangulatunkat – van bármilyen hosszú távú következménye a pszichénkre? Nyilván van.

Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index
Távolról sincs vége, olvasson még »

Jobb élni, mint megijedni - Itt van Almási Kitti "bátorság-takönyve"

Steiner Kristóf 2015. október 17., szombat 19:39

Bár mindannyian szeretjük magunkat olyan erősnek és rendíthetetlennek mutatni, mint Madonna és Napoleon együttvéve, valójában rengeteg gátlás és félelem van bennünk – még a legegyszerűbb helyzetekben is. Almási Kitti új könyve, a Bátran élni komoly kérdéseket feszeget: leélhetünk-e egy egész életet rettegésben? Képes-e egyáltalán valódi intimitásra, megvalósíthatja-e legmélyebb vágyait, aki állandó önvédelemre rendezkedik be? 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért kell kikérdezni a gyereket felelés előtt

Sákovics Diana 2015. október 16., péntek 18:10

Emlékezetünk bonyolult és összetett rendszer, de szerencsére rugalmas, vagyis tudatosan fejleszthető. A pszichológiai kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy az elegendő alvás, a kiegyensúlyozott étkezés, az edzés, az egyensúlyozást igénylő mozgásformák, a kávézás és a rendszeres szex is fejleszti az emlékezetet, míg az alkoholfogyasztás rontja. Ahogy tudjuk azt is, hogy számos olyan technika létezik, amivel növelhetjük memóriánk kapacitását, ehhez a speciális módszereken túl az is bőven elég, ha csukott szemmel igyekszünk valamit felidézni, vagy éppen ismételgetjük azt, amit meg akarunk jegyezni. Az ismételgetés egyébként a legelterjedtebb tanulási módszer, bár a hatékonyság szempontjából egyáltalán nem mindegy hogyan csináljuk. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mitől lesz a szerelem? Magától? Vagy csinálni kell?

Kuna Gábor 2015. október 14., szerda 16:55

Mindannyian szeretünk, vagy legalábbis szeretnénk szerelembe esni. Találni valakit, akivel meg lehet élni a tökéletes egymásba gabalyodás és feloldódás érzését, semmi mással nem is foglalkozni, csak vele és a boldogsággal. Amíg keressük ezt az érzést, és hozzá a legmegfelelőbb személyt, nagyon vágyunk rá. És ha végre megtaláljuk, hát… akkor meg gyorsan elveszítjük. „Óriási szerelem volt a miénk, aztán szép lassan elhidegültünk egymástól. Rögtön megvolt a szikra, szerelem első látásra, de amikor összeköltöztünk, elkezdtünk egymás agyára menni.” Ugye, milyen ismerős? De hová tűnik vajon ilyenkor az érzés, amire annyit vártunk? Nem lehetne valahogy mégis fenntartani a kezdeti fellángolást? 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Inkább egyedül, mint házasan magányosan

Sákovics Diana 2015. október 13., kedd 17:47

Tudjuk, hogy a szinglik és a tartós párkapcsolatban élők merőben más életet élnek, az előbbiek például többet sportolnak, több időt fordítanak tanulásra, művelődésre, miközben kevesebb időt rabol el tőlük a házimunka és a bevásárlás. Ebben persze túl sok meglepő nincs, a szinglik nyilván több időt töltenek egyedül, szóval lehet, hogy több idejük van egy csomó dologra, de valószínűleg magányosabbak is. Igaz? Nem igaz.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Megvan, mivel győzhető le a szorongás

Sákovics Diana 2015. október 12., hétfő 20:06

Az optimista gondolkodás nemcsak azért jó, mert úgy megvalósíthatóbbnak tűnnek az álmok, szebbnek a holnap és boldogabbnak az élet, de azért is, mert jó hatással van az immunrendszerre, és az ember optimistán kevesebbet szorong. Az optimizmus és a szorongásra való hajlam ugyanis nemcsak elméleti szinten üti ki egymást, de biológiailag is. Legalábbis erre jutottak azok az agykutatók, akik nemrég a szorongás és az optimizmus kapcsolatát vizsgálták, persze agytérképező eljárásokkal, mi mással. Köszi a témát, Psy Blog

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így nem lesz felesleges szívás a házimunka

Sákovics Diana 2015. október 11., vasárnap 17:49

Mosogatás, mosás, teregetés, vasalás, takarítás: mind rengeteg időt vesznek el az életünkből. Oké, ma már jóval kevesebbet, mint ötven éve, de akkor is. Mennyi hasznos, klassz dolgot lehetne csinálni az életben ezek helyett, igaz? Talán. Vagy nem. Ahogy annyi más dolognál, ez is azon múlik, hogyan állunk hozzá, hogy mi jár mindeközben a fejünkben. Legalábbis ez derül ki egy frissen megjelent kutatásból. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ha ezeket tapasztalja, akkor önnek alkoholproblémája van

Sákovics Diana 2015. október 10., szombat 13:40

Olvasónk fél. Fél az alkohollal való viszonyától. Fél attól, hogy az alkohol szórakoztatja, felszabadítja, fél attól, hogy ittasan érzi leginkább jól magát, és fél attól, hogy ez baj, hogy ez már betegség. Olvasónk névtelen, és azt sem szeretné, ha leveléből akár egy sort is idéznénk, de szeretné tudni, hogy mekkora nála a gond. És valóban, honnan az ördögből tudhatná? 

Amikor elkapunk egy fertőzést könnyű a dolgunk, valami - gyakran pillanatok alatt - megváltozik, máshogy vagyunk, és ez a máshogy rossz. Amikor egy betegség tünetei lassan, fokozatosan alakulnak ki (például egy porckorongsérvnél), már jóval nehezebb észrevenni, hogy betegek vagyunk. Ha nincs éles határvonal a jól- és a rosszullét között, sokkal nehezebb felismerni azt, hogy bajban vagyunk. Az alkoholproblémák pedig pont ilyenek: lassan, fokozatosan alakulnak ki és mélyülnek el. Ilyen esetekben hajlamosak vagyunk nem észrevenni, tagadni a problémát, hajlamosak vagyunk magyarázatokat találni az aktuális állapotunkra, vagy ha fel is ismerjük, hogy nem vagyunk rendben, hajlamosak vagyunk legyinteni, bagatellizálni a problémát, hinni, hogy az idő majd megoldja. Ez a jelenben, az itt és mostban sokkal könnyebb, mint szembenézni a helyzetünkkel, változtatni a szokásainkon. Súlyos esetben pedig a tagadás hátterében az áll, hogy nehezen mondunk le a viselkedésünk kellemes hozamáról, félünk, nem merjük, nem tudjuk abbahagyni az ivást.  

Ahhoz, hogy mégis képesek legyünk rendezni a szerrel való viszonyunkat, az első lépés az, hogy felismerjük, belássuk, hogy valami nincs rendben, ehhez pedig tudnunk kell viszonyítani valamihez, ismernünk kell a tüneteket. Az Amerikai Pszichológiai Társaság útmutatása alapján most összefoglaltuk hát, hogy mire érdemes figyelni.  

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az első szex ritkán frenetikus, de ettől még nem kell feladni

Sákovics Diana 2015. október 8., csütörtök 19:27

Ismeretlenül flörtölés, egymás kerülgetése, mulatozás vagy összehozott randi, bárhogy is kezdődik, de egyszer eljön az új partnerrel az első szex ideje. De vajon milyen lesz? És ez mitől függ? Egyáltalán számít, hogy milyen? Összeszedtük, amit az első együttlétről tudni érdemes. Legalábbis a kereteket. 

Azt ugyanis, hogy milyen lesz két konkrét, két különböző háttérrel, tapasztalattal, személyiséggel rendelkező ember első együttléte, rengeteg dolog befolyásolja. Eleve, hiába tudjuk, hogy a párkapcsolati és a szexuális elégedettség együtt jár, de az már kevésbé lőhető be, hogy egy embernél mit is takar adott esetben az elégedettség. Ez persze nem is csoda, hiszen már a miért szexelünk kérdésre is legalább 237 különböző indokot tudnak felsorolni az emberek, legalábbis ebben a kutatásban ennyit találtak az okosok. Az indokok között egyébként olyan kijelentések is szerepeltek, hogy “meg akartam valakit fertőzni nemi úton terjedő betegséggel” vagy hogy “szerettem volna tapasztalatot gyűjteni.” Ennyit a romantikáról. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így nyírhatja ki észrevétlenül párkapcsolatát

Sákovics Diana 2015. október 8., csütörtök 13:00

Az okostelefon klassz dolog. Az emberiség történetében soha nem volt még ennyi információ ilyen közel, mint amióta telefonjainkkal élünk, soha nem volt még ilyen könnyű interakcióba keveredni térben távoli társainkkal, vagy csak szimplán elszórakoztatni magunkat üres perceinkben. Az okostelefon tehát klassz, csak a folyamatos nyomkodása elvesz tőlünk egy fontos dolgot: azt, hogy megéljük a jelent. 

Amikor egy adott szituációban a telefonjainkba mélyedünk, akkor eltűnünk onnan, kikerülünk a helyzetből, nem éljük meg a pillanatot, ráadásul közösen nem éljük meg, nem osztozunk rajta a körülöttünk lévő emberekkel. Pedig az, hogy képesek legyünk szeretteinkkel valóban együtt lenni a kapcsolódás, a kötődés, az intimitás alapfeltétele, ha ezek nincsenek, akkor lelkileg, érzelmileg távolabb sodródunk, és hiába vagyunk fizikailag jelen, a másik magányossá válik mellettünk. Ez persze az egyik legsötétebb kimenetele a folyamatos telefonnyomkodásnak, de a pszichológiai kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a párkapcsolatunk boldogsága érdekében tényleg nem árt odafigyelni kütyühasználati szokásainkra. 

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43

Blogok, amiket olvasunk

FAPADOS Új menetrend és a legjobb jegyek

Tippek a jó előre tervezőknek, mi az, amire most kell lecsapni, és mi az, amit egyelőre bottal sem piszkálunk, mert annyira drága még. Fapados tippek a profiktól.

FILMVILÁG Csapatjátékos, Robinson, filmes hős

"Most már megpihenhetsz, hiszen filmértékek sokaságát hagytad magad után." A népszerű-tudományos dokumentumfilmek csodálatos egyéniségétől búcsúzunk.

KETTŐS MÉRCE Gyerekek a rácsok mögött a határon

A menedékjogi törvény módosítása embertelen. Európa álszent, helyettük végeztük el a piszkos munkát. Bonyolult kérdés, sok erkölcsi buktatóval.
Ajánlok blogbejegyzést

Travelo utazási ajánlatok

  • Még több Málta Pazar látnivalók, színes programok és garantált napsütés Máltán.
  • Fedezze fel Madagaszkár, Burma, Peru kincseit, Indiát a kelet csodálatos világát.
  • Varázslatos gyöngyszemek az azúrkék tengerben, vagy Guadeloupe-tól Savonáig.
  • Vegyen ki egy-két hét szabadságot, és használja fel SZÉP kártyáját belföldön! Segítünk!

Hirdetés