EGO

Ez történik, amikor a pszichodráma találkozik a képzőművészettel

Sáfár-Williams Zsófia 2016. április 24., vasárnap 20:21

Gyerekkoromban akárhányszor megláttam egy illusztrációt egy mesekönyvben vagy egy festményt a falon, arról ábrándoztam, hogy milyen izgalmas kaland lenne a kép szereplőjévé válni, "belevarázsolni" magam és ott élni a kép terében, alakítgatni, ha nem tetszik egy részlete, vagy bővíteni, színesíteni azt. Nemrég részt vettem egy érdekes pszichológiai tárlatvezetésen a Ludwig Múzeumban, ahol ehhez a már-már feledésbe merült gyerekkori álomhoz hasonló élménnyel gazdagodtam: egy teljesen új és szokatlan nézőpontból, a műalkotásokba „belemászva” fogadhattam be és szabadon vizsgálgathattam a kiállított műveket. Mivel nem egyszerű szavakba önteni mindazt, ami a két és fél órás csoportos foglalkozás alatt lezajlott bennem, mindenkinek ajánlom, hogy maga tapasztalja meg az úgynevezett dramatikus képélményt, másrészt megkértem a módszer kidolgozóit is, hogy meséljenek a gyökerekről és a gyakorlat lényegéről.

Benczúr Emese: Ha száz évig élek is, 1997. Ruhacímke, hímzés.
Benczúr Emese: Ha száz évig élek is, 1997. Ruhacímke, hímzés.
Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Távolról sincs vége, olvasson még »

Az állandó csetelés, posztolás olyan, mintha online sírnánk

Kurán Zsuzsa 2016. április 23., szombat 18:56

Bár alapvetően az Internetet, a Facebookot is hasznosnak találom, több kliensemnél látom, mennyire megijednek, szoronganak még csak a gondolatától is annak, hogy ténylegesen egyedül kell maradniuk valamennyi időre. A tényleges egyedüllét alatt pedig az offline módot, a magunkkal való idő töltést értem.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fogyókúrázik? Csaljon néha!

Sákovics Diana 2016. április 23., szombat 10:19

Tudjuk, hogy könnyebb elérni céljainkat, ha azok belülről fakadnak, ha vannak terveink, ha a megvalósítást kis változtatásokkal kezdjük, és akkor is, ha beszélünk róluk. De vajon hogy érdemes belefogni mondjuk egy életmód változtatásba? Teljes elköteleződésre van szükségünk, vagy kell hozzá egy kis lazaság? Egy új kutatásban többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ. 

shutterstock 73002610
Távolról sincs vége, olvasson még »

Megvan, miért vesz ruhát, ha rosszkedvű

Marjai Kamilla 2016. április 20., szerda 14:43

Megtalál, leemel, felpróbál, pénztárhoz visz, kifizet. Többnyire így néz ki egy vásárlás a bevásárlóközpontokban és a különböző márkák üzleteiben, bár egyre gyakoribb a következő sorrend is: megtalál, rákattint, kosárba tesz, kifizet, kézhez kap. Legyen szó internetes vagy hagyományos vásárlásról, az élet egy olyan mindennapos velejárója ez, mely más egyéb viselkedési aktusokhoz hasonlóan függőség kialakítására képes. De hogy lehetséges ez? Mi számít függőségnek? A rövid válasz úgy hangzik, hogy a függőség ott kezdődik, ahol a tevékenység motivációja átlépi a vásárláshoz kötött hagyományos funkciókat. Ezek a motivációk azonban többnyire rejtve maradnak és nehezen fejthetőek meg. Ami azonban szembetűnő, az a megvásárolt áruk felhalmozása, a saját pénztárcához mérten kiugróan magas kiadások, a gyarapodó adósságok.

453488522
Fotó: Matt Cardy
Távolról sincs vége, olvasson még »

A mindennapi örömöktől fosztjuk meg magunkat, ha folyton a jövőt tervezzük

Sákovics Diana , mzd 2016. április 18., hétfő 18:13

“Régen tényleg minden jobb volt?” -tettük fel önnek a kérdést néhány nappal ezelőtt, aztán még egy csomó másikat is kérdőívünkben, amiben arra voltunk kíváncsiak, hogyan is áll ön az idővel. Szeret az emlékeibe mélyülve utazni az elméjében? Sokat rágódik a múlton? Mennyi időt tölt a jövő tervezgetésével? Vagy mindez nem érdekli, él a ma élvezetének, esetleg csak hagyja, hogy történjen, amit a sors akar? 

Az, hogy hogyan válaszolunk ezekre a kérdésekre befolyásolja a döntéseinket, gondolkodásunkat, viselkedésünket, azt ahogy élünk, barátkozunk, amilyen kockázatokat vállalunk, de még azt is, hogy mire költünk és milyen gyakran járunk orvoshoz. “Az idő az a víz, amely tudatunk áramlását mozgatja.” - írja Philip Zimbardo, a híres stanfordi pszichológus. - “Annak ellenére azonban, hogy központi szerepet játszik az életünkben, ritkán gondolunk bele, hogyan szab határokat és ad irányt és jelentőséget létünknek." Tehát bár ritkán tudatosítjuk magunkban, az, hogy hogyan állunk az időhöz egy kognitív keretet, rendszert ad a gondolkodásunknak, jelentést az eseményeknek. Így egyáltalán nem mindegy, milyen időperspektívában gondolkozunk. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Külföldön élek, de magyar pszichológushoz mennék

Sebők Franciska 2016. április 17., vasárnap 11:28

Egyre többen döntenek úgy, hogy életüket egy másik országban folytatják. Nem egyszerű azonban egy idegen országban való helytállás. A korábbi énképet felépítő keretek külföldön mit sem érnek, párként csak egymásra számíthatnak a felek. Számos körülmény, belső megélés nehezítheti a beilleszkedést, a problémák sem mindig maradnak itthon. Van-e értelme ilyenkor „online pszichológushoz járni”?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mérő László: ma már konvertálható tudásra van szükség

Sákovics Diana 2016. április 16., szombat 15:57

“A régmúltban olyan volt a világ, hogy többé-kevésbé ki lehetett számítani matematikailag. Most olyanná válik a világ, hogy matematikailag bebizonyítható: nem számítható ki egy csomó jelensége. Márpedig, ami nem számítható ki, arra nem tudunk felkészülni és felkészíteni közvetlenül. Ezért fontos az, hogy közvetve készüljünk fel, hogy olyan tudást nyújtsunk, ami jó eséllyel olyan problémák megoldására is alkalmas lesz a jövőben, amiről ma még azt se tudjuk, hogy ezek valójában problémák.”

 
Távolról sincs vége, olvasson még »

Minél jobban meg akarjuk óvni magunkat a csalódástól, annál inkább megszívjuk

Sákovics Diana 2016. április 15., péntek 13:44

Hogyan befolyásolják a korábbi tapasztalatok az új párkapcsolataink alakulását? Mi a következménye annak, ha minden áron meg akarjuk óvni magunkat a csalódástól? Egyáltalán: mennyire nehéz dolog a múltunkat a hátunkon cipelve belevágni egy új kapcsolatba? Többek között ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus Újrakezdés című előadásában, amit 2016. április 15-én, pénteken 17. órától tart az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, a Pszinapszison.   A nemrég megjelent Bátran élni című könyv szerzőjét most előadása témájáról kérdeztük. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Már napi 20 perc autogén tréningtől jobban lesz

Sákovics Diana 2016. április 14., csütörtök 21:13

Ülünk a szobában, hátunk egyenes, kezek a combon, a szemünk csukva. Izomról izomra haladva lazítjuk el a testünket, végtagjaink nehezednek, melegednek, figyelünk a légzésünkre, a szívverésünkre… De van-e ennek bármi értelme? Több, mint elsőre tűnik. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Boldog szelfit készíteni könnyű. Offline boldogulni sokkal nehezebb.

Sákovics Diana 2016. április 13., szerda 09:47

Isteni szelfik – a tükörbe inkább nem nézek... Online boldogságparádé és offline valóság kapcsolata az idővel. Ezzel a címmel tart előadást Tari Annamária pszichoanalitikus április 16-án, szombaton, 18 órától az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban megrendezésre kerülő Pszinapszison. A nemrég megjelent Generációk online című könyv szerzőjét most az online és offline lét kettősségéről kérdeztük. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A negatív érzéseinkkel együtt is lehet boldog életet élni

Sákovics Diana 2016. április 12., kedd 10:09

“Fogjon a kezébe egy szem mazsolát, és nézze meg alaposan. Nézze meg a felszínét, a redőit, hullámait, a színét. Most csukja be a szemét, és tapogassa végig, érezze a barázdáit. Ezután szagolja meg, morzsolgassa és hallgassa, aztán tapogassa a nyelvével is, finoman harapjon rá, érezze az ízét. Végül nyelje le, és figyelje meg, hogy milyen utóízt hagy maga után.”

Sikerült? Ha igen, akkor most tapasztalhatta meg, milyen a mindfulness, vagy tudatos jelenlét gyakorlása. Ezzel a fogalommal az elmúlt években egyre többször találkozhatunk, felbukkan nemcsak a boldogságkeresés, a pozitív pszichológia és a meditációval kapcsolatos hírekben, de hallhattunk róla a rákos betegek gyógyításával, a házimunka legyűrésével, de még a társkereséssel kapcsolatban is. 

De mi az ördögöt takar pontosan a tudatos jelenlét? Miért jó nekünk? Hogyan segíthet abban, hogy teljesebb életet éljünk? És mégis, hogyan érdemes elsajátítani? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettem dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológussal, családterapeutával, kutatóval, a Megélni a pillanatot - Mindfulness, a tudatos jelenlét pszichológiája című könyv szerzőjével.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Régen tényleg minden jobb volt?

Sákovics Diana 2016. április 11., hétfő 18:28

Segítünk, hogy ne csessze el a hétköznapjait!

Sákovics Diana 2016. április 11., hétfő 11:24

Szeretne boldogabb hétköznapokat? Olyanokat, amikben nem arra vár, hogy végre elfogyjon a dolog, és lerogyjon a kanapéra, amiben nem a hétvége tartja önben a lelket, ahol nem egy átkozott taposómalom az élet? Számos olyan egyszerű trükk, olyan kézre eső life hack létezik az életben, amit bárki, bármikor alkalmazhat egy klasszabb napért. Ehhez pedig nincs szükség másra csak arra, hogy felismerjük, mitől lesz jobb az életünk, majd gyakoroljuk és tudatosan alkalmazzuk a megtanultakat.

shutterstock 219143941

Ebben személyesen segít most Sákovics Diana, a Dívány pszichológusa, ha velünk tart 2016. április 15-én, pénteken fél 7-kor az Angyalföldi József Attila Művelődési Központba, ahol idén 20. alkalommal kerül megrendezésre a Pszianpszis, vagyis a Budapesti Pszichológiai Napok. Mi ott leszünk, és fél7 és fél10 között megmutatjuk önnek például azt, mit tesz az agyával a multitasking, vagy hogyan programozhatja magát egyszerűen a pozitív gondolkodásra. A jelentkezéseket érkezési sorrendben fogadjuk, és már csak nyolc hely van, szóval írjon nekünk gyorsan a divanycoach@mail.index.hu címre. A tárgyban tüntesse fel life hack kifejezést, valamint küldje el nevét és elérhetőségét, és azt is, miért szeretne részt venni a műhelyen. A műhelyen való részvétel ingyenes, várjuk szeretettel. 

Perverzebbek vagyunk, mint hittük

Sákovics Diana 2016. április 10., vasárnap 12:35

Azt, hogy a szexben mi számít normálisnak vagy kórosnak, sokszor nagyon nehéz megmondani. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseinket meghatározza az a történelmi kor, az a kulturális közeg, amiben élünk, a szűkebb környezetünk értékei, hozzáállása, ahogy meghatározzák személyes tapasztalataink is. Ami az egyik helyen, időben a többség számára a szexualitás természetes része, az máshol üldözött deviancia. Például bő száz évvel ezelőtt a csiklón át élvező nőt infantilisnak tartották, hatvan évvel korábban pedig a mentális betegségek diagnosztizálására használt kézikönyv, a DSM a szexuális devianciák között említette a homoszexualitást. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A szégyent senki sem bírja hosszú távon elviselni

Juhász Dániel 2016. április 9., szombat 14:32

"Legszívesebben eltűnnék a föld színéről. Kimenekülnék a világból. Megszűnnék létezni". Ezek talán mind olyan gondolatok, amelyek sokunk fejében megfordultak már. A közös bennük az, hogy mindegyik mögött a szégyen érzése lakozik, amely az emberi lét legfájdalmasabb élményei közé tartozik. A szégyen pusztító hatást gyakorol lelkünkre, fenyegeti társas kapcsolatainkat és magunkról alkotott képünket is jelentős mértékben beárnyékolja. A szégyent képtelenség elviselni, ezért ösztönösen igyekszünk elkerülni élményét, de persze az a legjobb, ha képesek vagyunk megelőzni azt. A pszichológia segítségével jobban megérthetjük ezt a kínzó jelenségét és következményeit, ezáltal könnyebben megküzdhetünk vele.

shutterstock 295688654
Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért jár a második esély a Viszkisnek, és miért nem egy nemi erőszakoló úszóedzőnek?

Farkas Edina Lina 2016. április 8., péntek 13:33

A napokban kavart óriási botrányt, hogy 1962-ben a bíróság öt év szabadságvesztésre ítélte csoportosan elkövetett nemi erőszak bűntettéért a hazai úszósport egyik sikeralakját, Kiss László úszóedzőt, a Magyar Úszóválogatott szövetségi kapitányát. Kiss másodfokon végül három évet kapott, de csak húsz hónapot töltött le büntetéséből. A férfi karrierje a történtek után töretlenül folytatódott, évtizedek óta fiatal sportolók generációival foglalkozott pedagógusként, úszókapitányként - annak ellenére is, hogy megállapított tény: szexuális bűnelkövetésben különösen magas a visszaesés veszélye.

A pár napja kirobbant botrányban nem is az a legmegdöbbentőbb, hogy Kiss a múltjában ilyen titkot rejtegetett (hiszen a szó klasszikus értelmében nem volt mit "rejtegetni", annak idején az újságok is beszámoltak az esetről), vagy hogy ez szakmai körökben köztudott volt róla, és ebben senki sem talált kivetnivalót, hanem az, hogy épp ezek fényében hogyan dolgozhatott évtizedeken át egy szexuális bűnelkövető továbbra is hatalmi pozícióban gyerekekkel és fiatal felnőttekkel.

Cikkünk azoknak szól, akik azon értetlenkednek, mi értelme volt ezt az ügyet 50 évvel később "felhánytorgatni", ha egyszer Kiss már "leülte a büntetését, járt neki az újabb esély!". Ezzel párhuzamosan az is nagyon tanulságos, ahogyan a közvéleményben beindult az azonnali bagatellizálás, áldozathibáztatás az egykori áldozattal szemben. A témával kapcsolatban Dr. Gyurkó Szilviát (Eszter Alapítvány) és Tóth Györgyit, a NANE Egyesület munkatársát kérdeztük.

shutterstock 300645185
Fotó: Shutterstock
Távolról sincs vége, olvasson még »

Jól néznek ki a barátai? Ez önről is sokat elárul.

Sákovics Diana 2016. április 7., csütörtök 21:27

Bár a mondás szerint az ellentétek vonzzák egymást, a pszichológiai kutatások szerint ennek éppen a fordítottja igaz. Általában vonzóbbnak találjuk azokat az embereket, akik külsőre, személyiségükben, érdeklődésükben és hiedelmeikben hozzánk hasonlóak. Ez pedig nemcsak a pár-, de a barátválasztásban is befolyásol minket. Ráadásul nem is kicsit. Egy nemrég végzett vizsgálat szerint például legközelebbi barátainkhoz genetikailag is annyira hasonlítunk, hogy akár rokonok is lehetnénk. De vajon mi történik akkor, ha egy rakás vadidegen ember között kell megtalálnunk a helyünket? Mi alapján választunk magunknak csoporttársakat ilyenkor? 

shutterstock 259613912
Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért nem tudom, hogy függő vagyok?

Marjai Kamilla 2016. április 6., szerda 18:18

Annak a pillanatnak súlya van, amikor valakinek először hagyja el a száját az a két szó: függő vagyok. Azon túl, hogy egy ilyen mondatnak talán drámai hangzása van, sok mindent jelenthet. Jelentheti a személyes mélypont átélését és a változtatás szándékának megfogalmazódását. Jelenthet egy új identitást, mely feladatokat, de a korlátokkal együtt lehetőségeket is kijelöl a jövő tervezésére nézvést. Jelentheti a betegségbelátás kialakulását, egy krónikus betegség fennállásának jóváhagyását. És jelentheti a felépülés napról napra történő megerősítését is annak tudatosítása, hogy mivel is áll szemben egy szenvedélybeteg. Mégis miért van ekkora jelentősége a felismerésnek? És miért olyan nehéz eljutni ehhez a kétszavas tőmondathoz?

shutterstock 114721051
Távolról sincs vége, olvasson még »

7 pszicho life hack egy klasszabb napért

Sákovics Diana 2016. április 5., kedd 20:47

“Olyan, mintha nem is élne igazán. Átlagosan napi tíz-tizenkét órát tölt a multinál, aztán hazajön lerogy a kanapéra, eszik, bámulja a tévét és nyomkodja a gépét meg a telefonját. Azt mondja, hogy tiszta stressz, hogy tele a feje a munkával, nem akar rá gondolkodni, és semmihez sincs kedve. Amikor már nem bírja nyitva tartani a szemét, elájul és másnap kezdődik elölről az egész” – panaszkodik olvasónk kétségbeesetten. Aggódik és sajnálja barátját, szeretné, ha jól lenne, ha boldog lenne, de a srác szerint ez majd akkor jön el, ha rendeződnek a dolgai a cégnél. És ezzel máris csapdába csalta magát. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem véletlenül kell olyan férfi, aki az apánkra üt

S-W. Zsó 2016. április 4., hétfő 20:29

Lépten-nyomon azt hallom, hogy édesapám fiatalabb kiadásához mentem feleségül, amivel egyébként teljesen tisztában vagyok (és semmi bajom nincs vele), de azt is tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A gyerekkori tapasztalatoktól függően egyeseknek elszomorító, mások számára izgalmas a felismerés, hogy partnerük szinte egy az egyben az anyjuk vagy apjuk – akár külső, akár belső tulajdonságokról van szó. A szexuális imprinting szerint tehát a fájó emlékek ellenére is belemegyünk egy olyan párkapcsolatba, ahol a másik fél a szülőre emlékeztet. Ha kíváncsi a miértekre, görgessen tovább!

Távolról sincs vége, olvasson még »

A depresszió több mint mentális zavar: az egész szervezetet érinti

Sákovics Diana 2016. április 3., vasárnap 12:23

Tudjuk, hogy a depresszió egyike a leggyakoribb mentális zavaroknak, de ennek ellenére sokszor nem betegségként, hanem gyengeségként, hisztiként tekintenek rá. Pedig a korábbi kutatásokból kiderült, hogy a depresszió együttjár különböző testi betegségek, így a rák, kardiovaszkuláris megbetegedések magasabb kockázatával, és a depresszióban szenvedők gyakran rövidebb ideig is élnek. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vége a kapcsolatnak – Most hogyan tovább?

Steiner Kristóf 2016. április 2., szombat 21:36

„Ő vissza akar kapni, de én nem bízom benne.” „Vissza akarok menni hozzá, de nem bízom magamban." „Olyan magányos vagyok egyedül, és tudom, hogy ő is az nélkülem.” „Mi lesz velem, ha elkezd másokkal randizni?”„Soha többé nem akarom látni”, „Megírjam neki, hogy hiányzik?” – néhány a klasszikus „szakítás utáni” állapotot jellemző gondolatsorból, melyek bármilyen paradox viszonyban állnak is egymással, rendszerint egy és ugyanaz az ember végigmegy az összes f(r)ázison.

shutterstock 135195434
Távolról sincs vége, olvasson még »

Ez a különbség a nárcizmus és a magas önbecsülés között

Brownie 2016. március 31., csütörtök 21:38

Számtalanszor írtunk már arról, hogy mi minden jellemző a narcisztikus, saját maguk iránt szélsőségesen érdeklődő egoista személyekre, akiket könnyen össze is téveszthetnénk a magas önbecsüléssel rendelkező emberekkel, hiszen a pszichológiában és a populáris kultúrában is elterjedt az a hiedelem, hogy a nárcizmus a túlzott önbecsülés egy formája. Egy új pszichológiai tanulmány azonban rávilágít a két tulajdonság közötti lényeges különbségre.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így cseszi el a negatív gondolkodás a hétköznapjainkat

Sebők Franciska 2016. március 31., csütörtök 08:44

Gondolja végig egy tipikus napját: miken bosszankodik? Milyen jelzőkkel illeti magát? Tényleg azért lett rossz kedve, mert valaki nem köszönt önre, esetleg “csúnyán nézett”? Mi fájt ezekben a helyzetekben? Milyen gondolatok jutottak eszébe elsőként? Gyakran nem a konkrét történések, hanem azok értelmezése miatt érezzük rosszul magunkat. Hiedelmeink, automatikus gondolataink nagyban befolyásolják életünket. Most összeszedem, melyek lehetnek a legtipikusabb gondolkozási hibák, melyek befolyásolják mindennapjainkat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Aki sok pornót néz egyenlőbbnek tekinti a nőket

Sákovics Diana 2016. március 29., kedd 20:43

A pornó a nőgyűlölet legegyértelműbb, legtömörebb, legélesebb kifejezési formája, hímsoviniszta műfaj, ami a nők megalázására, kiszolgáltatottságára, tárgyiasítására és kizárólag a férfiak élvezetére és hatalmára épít. Legalábbis ez a radikális feminista nézet, és persze ebből egyenesen következik az is, hogy az a férfi, aki szereti a pornót, inkább hisz a férfi felsőbbrendűségben, és inkább lenézi, lekezeli a nőket, mint pornóabsztinens társai. De vajon valóban így van? Egy friss kutatás szerint egyáltalán nem. 

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés