EGO

Annak van önkontrollja, aki nem is esik kísértésbe

Brownie 2016. december 26., hétfő 22:09

Annak idején a Paradicsomban Éva nem tudott ellenállni a Tudás fáján termő almának, aminek aztán az egész emberiség itta meg a levét. Mindenki ismeri a bűnbeesés történetét, de míg a Biblia erkölcsi bukásnak és büntetendőnek tartja, ha a kísértés legyőzi az önuralmat, a mai pszichológusok nem hibáztatják a tettéért Évát. Szerintük ugyanis a kísértésbe esés semmiben sem különbözik más döntéshelyzetektől, és nem kellene annyira rosszul éreznünk vagy büntetnünk magunkat, amikor nem tudunk ellenállni a csábításnak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

3 gyakorlat, melyekkel teljesebbé teheti a mindennapjait

Sákovics Diana 2016. december 25., vasárnap 18:32

A hála csodás dolog. Az, hogy képesek vagyunk örülni és értékelni azt, amink van a kutatások szerint a boldogságunk egyik nélkülözhetetlen eleme. A kutatásokból tudjuk azt is, hogy a hála érzése megnyugtat, jót tesz a szívnek, erősíti az immunrendszert és növeli a mentális ellenállóképességünket, ráadásul olyan agypályákat aktivál, amiktől élvezetesebbnek éljük meg a társas érintkezést, és a figyelmi fókuszunkat az életünk pozitív részére tereli. A hála az egyik elsődleges fegyverünk a lelki elsősegélynyújtásban, az eszköz, amit alkalmazhatunk, ha éppen a padlón vagyunk, és segít abban is, hogy jobban értékeljük a párkapcsolatunkat, könnyebben megoldjuk kapcsolati problémáinkat. Főleg, ha ezt az érzést képesek is vagyunk kifejezni a másiknak. 

Ennek ellenére a mindennapokban ritkán gondolkozunk el azon, miért is lehetünk hálásak az életben. De talán most, az ünnepi nyugalomban akad néhány perce arra, hogy befelé forduljon, foglalkozzon egy kicsit a saját lelkével. A Greater Good összeszedte, hogyan is érdemes ebbe belekezdeni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

10 tipp, a garantáltan pocsék karácsonyért

Sebők Franciska , Kurán Zsuzsa 2016. december 24., szombat 13:42

A karácsonyt lehetetlen érzelmek nélkül megúszni. Az ünnep előtt másfél hónappal már karácsonyi pompában díszelegnek a boltok, az arcunkba ömlik a karácsonyi kínálat, a város feldíszítve, szól a karácsonyi zene, bennünk pedig egyre nagyobb a nyomás. Nemcsak azok lesznek egyre feszültebbek és idegesebbek, akik irtóznak a karácsonytól, de azoknak sem könnyebb, akik már hónapokkal előtte ezt várják minden évben, akik készülnek arra, hogy nekiállhassanak végre a karácsonyi készülődésnek. Aki utálja ezt az ünnepet, annál egyértelmű, miért is nyomasztó a karácsony. De a mi a helyzet a többiekkel?

shutterstock 525688093

Nálunk gyakran arról van szó, hogy a tökéletesre vágyunk. Arra, hogy megtaláljuk a tökéletes ajándékot, elkészítsük a tökéletes vacsorát, megteremtsük a tökéletes hangulatot. Mindezt úgy, hogy az egyéb dolgainkat, a munkánkat, a családi teendőinket is rendben, időre elvégezzük. Az ünnepi teendőkből tehát teljesítményhelyzetet kreálunk. Ezt pedig legtöbbször kapkodás, bosszankodás, szorongás kíséri. Mi más kellene egy pocsék karácsonyhoz? Szóval, ha idén is ezt az utat kívánja követni, már nem kell, hogy egyedül rontsa el, szívesen segítünk. Pszichológus csapatunk ugyanis összeállított egy listát azokról a dolgokról, amiket feltétlenül érdemes megtennie egy pocsék ünnepért.   

Távolról sincs vége, olvasson még »

Túlélni vagy átélni akarjuk az ünnepeket?

S-W. Zsó 2016. december 23., péntek 21:08

A hanuka, a Yule, a Saturnalia, a Mithrász-kultusz, a kara csun, az advent és a karácsony más-más kultúrák és vallások hagyományai, ám mind az emberiség egyik legősibb ünnepéhez, a téli napfordulóhoz kötődnek. A szertartásoknak nagy szerepe van a számunkra fontos események megünneplésében, ezért a hanuka alatt, karácsonykor vagy egy-egy születésnap alkalmából összejövünk szeretteinkkel, hogy együtt köszöntsük egy újabb év eljövetelét. A kultúrák alakulásával persze folyamatosan változnak szokásaink és rítusaink is, így az ünnepi forgatókönyvek idővel "átíródnak". Ám azért, hogy ezek a különleges és meghitt események ne túlélhetővé, hanem átélhetővé váljanak, egyedül mi tehetünk. Ez volt a fő üzenete Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeutának, aki a Pszinapszis Adventi Kavalkádon tartott érdekes és szórakoztató előadást az ünnepek lélektani jelentőségéről.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyerekek szerint, ha jót teszünk boldogok leszünk

Sákovics Diana 2016. december 22., csütörtök 19:18

Mi a boldogság? Ez a kérdés az elmúlt évtizedekben egyre inkább foglalkoztatja a nyugati embert, főleg, amióta kiderült, hogy attól, mert egyre tehetősebbek vagyunk, egyre jobban élünk, még nem leszünk boldogabbak. Az elmúlt évek pszichológiai kutatásai megmutatták, hogy a boldogság nem adottság, és nem is egy stabil állapot, sokkal inkább melléktermék, ami akkor jelenik meg, ha önmegvalósító módon éljük meg valódi emberi szükségleteinket. A boldogság tehát abból fakad, ahogy élünk, amit másokért teszünk, ahogy a világot szemléljük. Többek között ezekre a dolgokra tanítja a gyerekeket a Jobb veled a világ alapítvány boldogságprogramja. Hogy miben fogható meg tehát egyszerűen a boldogság? Hallgassa meg, mint mondanak erről az elsős és másodikos gyerekek az alapítvány videójában. Vigyázzon, cuki lesz!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Megvan, mi kell az igazán jó ajándékhoz

Sákovics Diana 2016. december 21., szerda 19:30

Ideális esetben már rég kitalálta, elkészítette vagy megvette az ajándékot mindenkinek, előkészítette az ünnepekre, amit kell, lezárta a még futó munkaprojektjeit, és már csak karácsonyi dalokat dúdolgatva ücsörög a karosszékében, kezében egy pohár jó forralt borral. Ha azonban mégsem ilyen mázlista, ha vár még önre egy utolsó kör agyalás, rohanás, kapkodás, de mégis szeretne elég jó ajándékot adni szeretteinek, akkor érdemes venni egy mély levegőt, és tudományos alapokra helyzeni az ajándékvásárlást. Még jó, hogy a téma a pszichológusokat is érdekli. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A boldogsághoz a hibáinkat is el kell fogadni

Sákovics Diana 2016. december 20., kedd 18:57

Mindannyian hibázunk. Rontunk, felejtünk el dolgokat, hozunk rossz döntéseket, bevállalunk felesleges kockázatokat, bántunk meg akarattal, vagy éppen akaratlanul másokat. Mindannyian hibázunk tehát, de az, hogy egy ilyen helyzettel aztán mihez kezdünk, változó. Van, aki úgy védi önmagát, hogy fel sem ismeri hibáit, van, aki nem képes szembenézni azokkal, nem képes elismerni másoknak, de még saját magának sem a felelősségét. Aztán van, aki felismeri, vagy akár meg is érti saját szerepét a történtekben. Hogy mi történik ilyenkor? Leggyakrabban az, hogy kínoz minket a bűntudat, a lelkiismeret furdalás, ostorozzuk magunkat, hogy hogyan lehettünk ennyire hülyék, rágódunk a múlton, azon fantáziálunk, hogyan kellett volna máshogy cselekedni. Mindeközben pedig pocsékul érezzük magunkat. Van azonban más út is. Nem kell, hogy a hibáink a rossz döntéseink a jól-létünk, a boldogságunk ellen hassanak. 

Képzelje el, mit tesz akkor, ha egy önhöz közel álló ember, egy szerette, barátja osztja meg önnel egy rossz döntésének történetét. Ha empátiát érez, akkor általában szeretettel, kedvességgel, megértéssel, esetleg megbocsátással reagál. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne segíthetnénk ilyenkor levonni a tanulságokat, támogatni a másikat abban, hogy - ha lehet - próbálja fel- vagy megoldani a problémás helyzeteket, és nem jelenti azt sem, hogy ne segítenénk neki rájönni, milyen területeken érdemes fejlődni, mit érdemes gyakorolni, hol van lehetőség a növekedésre. Az alapvető hozzáállás azonban nyitott, kedves és elfogadó. Tudjuk, hogy a másik rosszul érzi magát, hogy fáj neki, hogy sérült a lelke, mi pedig segítünk ellátni ezeket a lelki sebeket. És pontosan ez az, amit saját magunkkal is érdemes megtennünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A hűtlenséget a legnehezebb elviselni egy párkapcsolatban

Böszörményi Edina 2016. december 18., vasárnap 17:33

A szakítás átkozottul fáj. A hozzánk legközelebb álló ember elvesztése kínzó testi tünetekkel jár, veszteségérzéssel, kétségbeeséssel, ürességgel és magánnyal. De akármilyen iszonyú folyamat ez, a legtöbben mégis többször átesünk rajta az életben. Hiszen van, amikor muszáj. Vannak a kapcsolatokban megbocsáthatatlan dolgok, áthidalhatatlan nehézségek. De vajon melyek ezek? Mi az, ami a legtöbb embernél azonnal kiveri a biztosítékot? A Sapio nevű társkereső alkalmazás 2000 fős felméréséből kiderült.  

Távolról sincs vége, olvasson még »

4 hasznos dolog, amit álmában tanulhat

Brownie 2016. december 17., szombat 19:01

Egyszer egy biosz témazáró előtti este kétségbeesetten dugtam a párnám alá a tankönyvet, hátha csoda történik. Nyilván nem jött be az ősi trükk, de egy próbát azért megért. Jó hír viszont, hogy van egy-két olyan készség, amit alvás közben tényleg fejleszthetünk, ám ehhez bizonyos hanghatásokra van szüksége agyunknak. Az IFLScience nyomán összeszedtük, mik azok a hasznos dolgok, amiket álmunkban tanulhatunk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyerekeinket veszélyeztetjük, ha nem beszélünk velük a szexről

Böszörményi Edina 2016. december 16., péntek 19:54

Milyen a szexuális felvilágosítás az iskolában? Hogyan kezelik magát a szexualitást ezekben az intézményekben? Mi a szexualitás szerepe a társadalmi egyenlőtlenségek (újra) termelésében egy középiskolában? Többek között ezekről a kérdésekről beszélt az ELTE TáTK Mesterségem címere című előadássorozatának első rendezvényén Rédai Dorottya genderkutató. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ha lesz önbizalmam, lesz pasim is?

km 2016. december 16., péntek 17:57

Minden női magazin kedvenc témája, bármikor elő lehet rángatni: az önbizalom és annak hiánya. Önbizalom bizony kell, nem csak a pasizáshoz, hanem az élet minden területéhez. És ha van önbizalom, akkor jön a siker, pénz, csillogás, meg bármi, ami épp jól hangzik. De mielőtt ennyire előre szaladnánk: egyáltalán, mi az az önbizalom? Gondolkozott már rajta? Merthogy a definíciója valahogy nem is olyan egyértelmű, mint elsőre gondolnánk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Olyan rehabot akartam, ahol továbbra is hereként létezhetek

Sákovics Diana 2016. december 15., csütörtök 19:57

Tudjuk, hogy melyek a legveszélyesebb drogok, tudjuk hogyan juthat el odáig valaki, hogy rájöjjön, függő, ahogy tudjuk azt is, mire érdemes figyelni, ha valaki le akar szokni a drogokról. Tudjuk mindezt szakmai szempontból, addiktológusoktól, pszichológusoktól. De vajon hogy néz ki ez az egész kérdés a drogfüggő szempontjából?

Erről ír most Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő, szenvedélybeteg segítő. Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer és alkoholmentesen, felépülésben.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Érzelmileg labilis? Nagyobb az esélye a depresszióra!

Sákovics Diana 2016. december 15., csütörtök 09:00

Kik vagyunk? Milyen a személyiségünk? És miért olyan, amilyen? Ezek a kérdések nemcsak a magukon merengő embereket, de a pszichológusokat is régóta foglalkoztatják. A személyiségpszichológia jelenlegi állása szerint a kérdésekre elég összetettek a válaszok, ugyanis a biológiai, pszichológiai és szociális hatások egyaránt formálnak minket. A személyiségünk gyerekkorban épül, felnőttkorban is változik, de ennek a változásnak megvannak a maga biológiai korlátai. 

A családok és az ikerpárok tanulmányozása alapján a pszichológusok úgy vélik, hogy személyiségünk körülbelül 40 százaléka öröklött, ennyi múlik tehát azon, milyen géneket kapunk szüleinktől. A genetikusok az elmúlt években lelkesen keresték azokat a konkrét  génvariációkat, melyek a személyiségünk alakulásáért felelősek, de mivel nem egyes különálló génekről, hanem azok kombinációjáról van szó, ez elég kemény feladat. A Research Digest szerint azonban egy kutatócsoport nemrég jelentős eredményeket ért el ezen a területen. 

shutterstock 532817416
Távolról sincs vége, olvasson még »

Hiába kínos, hatékonyabb személyesen szívességet kérni

Sákovics Diana 2016. december 14., szerda 17:12

Nem vagyunk valami jók abban, hogy munkatársainktól, távoli ismerőseinktől szívességet, segítséget kérjünk. Gyakran érezzük úgy, hogy van ezekben a helyzetekben valami megalázó, valami kellemetlen, ráadásul még kiszolgáltatott, bizonytalan is a pozíciónk, hiszen a másik simán nemet mondhat a kérésünkre. Az meg elég béna érzés. Különösen akkor, ha személyesen éljük át. Nem véletlen, hogy mostanában gyakran intézzük az ilyen jellegű ügyeket online (mailben vagy cseten), úgy legalább kevésbé fáj a visszautasítás. De vajon mennyire hatékony személytelenül szívességet kérni? A kutatások szerint kevéssé. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ez az oka, ha nem bírja az anyósa

Brownie 2016. december 12., hétfő 19:44

Sok nő párkapcsolatát keseríti meg az a helyzet, amikor (leendő) anyósa mindenbe beleüti az orrát, kritizálja a főzőtudományát vagy kéretlen tanácsokat osztogat arról, hogyan kellene a háztartást vezetnie vagy a gyerekeket nevelnie. A pszichológusok már évtizedek óta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mi áll az anyós-meny konfliktusok hátterében, ami olyan sok családi perpatvar alapja is. De mennyire megalapozott az a sztereotípia, hogy az anyós egy házisárkány és minek köszönhető, hogy sok meny(jelölt) úgy érzi, nem kedveli őt a párja édesanyja?

shutterstock 247154647
Távolról sincs vége, olvasson még »

Ettől könnyebb hűségesnek maradni

Böszörményi Edina 2016. december 11., vasárnap 17:54

A párok kapcsolatuk során több ezer új emberrel találkoznak, de vajon milyen mögöttes pszichológiai tényezők kellenek ahhoz, hogy elkötelezettek maradjanak a partnereikhez? Min múlik a hűség? Nyilván rengeteg tényezőn, az önértékelésünktől kezdve, az elköteleződéstől való félelmen át, az értékeink stabilitásáig. De persze ezeken túl az sem mindegy, mit látunk meg a világból, hogyan értékeljük az onnan beérkező ingereket. Például más emberek megjelenését. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így segíthet az álmodozás egy jobb élethez

Sebők Franciska 2016. december 10., szombat 15:37

„Az intuitív elme szent adomány, a racionális elme pusztán hűséges szolgája. Olyan társadalmat teremtettünk, amely a szolgát jutalmazza, az adományról pedig tudomást sem vesz.” Albert Einstein

A legtöbb ember ébren töltött idejének csaknem felét álmodozással tölti. Azonban sem a tanárok, sem a főnökök nem örülnek, mikor az ablakon kibambuló arcokat látják, így hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy semmi haszna nincsen, sőt minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy figyelmünket egyre jobban tudjuk fókuszálni életünkben.

Gyakran megesik, hogy egy számunkra nehéz döntéshelyzet szétzilálja mindennapjainkat. Jár az ember feje reggeltől estig, az egyik percben így gondolja/érzi, a másikban pedig amúgy. Sokszor az a megoldás, ha egy kicsit mással kötjük le magunkat. Amikor hagyunk időt és teret magunknak „semmit tenni”, agyunk egy másfajta üzemmódba kapcsol. Ebben az állapotban figyelmünk szétszóródik, és egyfajta belső monológ alakul ki, amely segítségével addig nem látott összefüggésekre, új nézőpontokra tehetünk szert. Mi történik ilyenkor?

shutterstock 464538905
Távolról sincs vége, olvasson még »

Amíg még dühít a másik, addig van remény

Sákovics Diana 2016. december 9., péntek 17:23

Levinnéd a szemetet? Ez egy egyszerű kérés, egy konkrét helyzetben, egy konkrét pillanatban. Egy olyan párkapcsolatban azonban, ami tele van feszültséggel, sérelemmel, amiben a felszínen a felek aktuálisan csak negatív érzésekkel képesek kapcsolódni egymáshoz, ebből a mondatból hatalmas veszekedés kerekedhet. Veszekedés, amiben pillanatok alatt eljutunk oda, hogy a másik sohasem segít, hogy mindig piszkál, hogy nem fontos neki a család, a párkapcsolat, sőt: már nem is szeret igazán. Már ha egyáltalán valaha szeretett. 

De hogyan jut idáig egy pár? És mi történik akkor, ha ez a hangulat jellemzi a pár, a család életét, mindennapjait? Van még ebből az állapotból visszaút? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Tilos Rádió Teszt és lélek című műsorában dr. Tarján Emőke és Iszlai Zoltán család-rendszer terapeutákkal, a Család-rendszer Terápiás Műhely munkatársaival. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Negatívan látja a világot? A szíve bánja.

Sákovics Diana 2016. december 6., kedd 18:50

Ha valaki pesszimista, nagyobb az esélye, hogy a szívkoszorúér-betegség vigye el. Legalábbis ezt az összefüggést találták nemrég finn kutatók egy 11 éven át tartó vizsgálatban, melyben 2815 52 és 76 év közötti embert követtek nyomon. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

18+ Ennyit tanulhatunk a pornóból a valódi szexről

Csonka Balázs , Sákovics Diana 2016. december 5., hétfő 18:55

Ön mit gondol, mennyit? Töltse ki kérdőívünket, és megmondjuk.

Van, akinek egyáltalán nem okoz örömet a zene

Brownie 2016. december 4., vasárnap 19:35

Amikor meghallunk egy jó zenét, sokszor kézzel-lábbal dobogni kezdünk az ütemre vagy dúdoljuk az ismerős dallamot, ami még kellemes emlékeket is felidézhet bennünk, de lehet, hogy éppen elszomorít. A lényeg, hogy valamilyen reakciót vált ki belőlünk - legalábbis legtöbbünkből. Vannak ugyanis, akik "immunisak" mindenféle dallamra és nem jelent számukra élvezetet a világ legjobbnak ítélt számainak meghallgatása sem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy érzéketlenek lennének, hanem azt, hogy agyuk egyszerűen nem reagál semmilyen zenei hanghatásra, amit a tudósok specifikus zenei anhedóniának (örömképtelenség) neveztek el.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az alkohol lenyugtat. Ez akkora baj?

Sákovics Diana 2016. december 3., szombat 15:08

Az első ijesztő jel az volt, hogy folyton volt itthon sör. A második az, hogy szinte naponta ki is bontottam egyet. Mondjuk a sör még a jobbik verzió volt, abból kisebb gond, ha este elfogy egy üveg, de sajnos borból is simán elfogyott volna annyi. Azért szerencsére az gyakran megvolt, hogy mikor jön el a kontrollvesztés állapota, és az előtt egy hajszállal az esetek többségében abbahagytam a borozást. Aztán volt, amikor nem. Szóval, ez már önmagában elég aggasztó volt, jól jött a Száraz November. Különösen, hogy október utolsó hetében a pasim kétszer is lesamantházott, és nyilván nem azért, mert Ewingnak képzelte magát. 

Olvasónk - nevezzük Editnek - ezzel a történettel indította a Száraz November tapasztalatairól írt levelét. Az alkoholmentes november a Kék Pont Alapítvány projektje volt, amit azért hirdettek meg, hogy akik legalább hetente egyszer vagy annál többször isznak, többet megtudhassanak az alkoholhoz fűződő viszonyukról. A résztvevőknek tehát lehetőségük volt egyfajta közösségi önismereti munkában részt venni. A felhíváshoz sokan csatlakoztak, és az elmúlt napokban - a tiszta hónap végével - számos helyen olvashattunk az emberkísérletek eredményeiről. Ezeknek a a beszámolóknak az egyik legnagyobb előnye, hogy a személyes tanulságokon és döntéseken keresztül minket is segíthetnek az alkoholhoz, szerhasználathoz fűződő viszonyunk felderítésében, vagyis segíthetnek minket az önismeretben. Edit levele ebből a szempontóból különösen hasznos volt, mi pedig pontokba szedett tanulságait a pszichológus megjegyzéseivel egészítettük ki. 

shutterstock 140725696
Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért nehéz a másik szemébe nézni, ha beszélünk

Sákovics Diana 2016. december 1., csütörtök 19:40

Először azt hittem, bejövök neki. Folyamatosan bámult, egyenesen a szembe. Aztán meglett, hogy nem mosolyog közben. Faarccal bámult. Onnantól feszengtem, és az egész történetet nem tudtam hová tenni. Rém kellemetlen volt. 

Szorongásra erősen hajlamos barátnőm így foglalta össze legelső tapasztalatait a pasijával. A kellemetlenség érzés persze idővel alábbhagyott, főleg, mikor a lány rájött, hogy tényleg bejön a pasinak. Mondjuk ennek nem volt köze a szemkontaktushoz, a srác mindenkit így bámul. Nem csoda, hogy könnyű félreérteni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

6 dolog, amivel megszívja, ha intelligensebb az átlagnál

Brownie 2016. november 30., szerda 18:20

Hasznos dolog a tudás és az intelligencia, nem véletlenül irigykednek sokan azokra, akikből csak úgy ömlenek az elmés gondolatok, mindenre van egy bölcs válaszuk, és a fejük sem fáj amiatt, hogy nem tudnak miből megélni. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt gondolni, hogy sokkal jobban érvényesülnek a mindennapokban azok az emberek, akiknek az átlagosnál magasabb – vagy kiugróan magas – az intelligenciaszintje. Pedig az ő életük sem fenékig tejfel, amit a Quora egyik nagy kérdésére (Mikor nem áldás, hanem inkább átok az intelligencia?) érkezett magyarázatok és személyes élménybeszámolók is bizonyítanak. A Business Insider pedig összeválogatta a legfontosabb tapasztalatokat és érveket azzal kapcsolatban, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az éles eszű embereknek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

5 lecke, amit a cukormegvonás alatt tanultam

Brownie 2016. november 28., hétfő 18:28

Édesszájúként egyrészt puszta kíváncsiságból, de sokkal inkább azzal a szándékkal vágtam bele nemrég egy cukormegvonós kísérletbe, hogy megértessem a szervezetemmel, finomított cukrok és mesterséges édes ízek nélkül is lehet kerek a világ. Mindezt persze zéró tapasztalattal, mások meggyőző élményeiből kiindulva gondoltam így, miközben felkészültem arra, hogy kész tortúra lesz egy egész hetet kedvenc finomságaim nélkül kibírni. Végül összejött, sőt a hétnapos kihívásból végül egy hónapos kísérletezgetés lett és visszagondolva nem is volt olyan borzalmas élmény, mert az eleinte kínzó sóvárgást lassan legyőzte az a motiváló tényező, hogy sokkal jobb lett az általános közérzetem a korábbinál. Most, hogy már van viszonyítási alapom, megfogalmaztam eddigi tapasztalataimat.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés