A Jóbarátok egyik részében Joey fel van háborodva, mert kiderül, hogy apjának szeretője van. Chandlernek kesereg arról, hogy bár ő maga is több nővel jár egyszerre, de ha megtalálja majd az Igazit, akkor ez változni fog, monogám lesz majd. Chandler biztatja: „…És én szeretnék abban a hitben élni, hogy amikor rátalálsz arra az igazi nőre, ki tudod mondani, hogy: köszi nem, már nős vagyok.”
Kétféleképp tud a szerelem extra kínokat és kellemetlenségeket okozni: ha az iránt érezzük, aki iránt nem kéne, illetve ha az iránt nem érezzük, aki iránt kéne. Ha pedig a két eset egyszerre áll fenn, az az igazi szívás. Nagyjából az ókor óta vannak bizonyítékaink arról, hogy az emberek azt gondolják, hogy a szerelmet csak úgy dobja a gép, vagy nyilazza Ámor, és semmi esélyünk nincs változtatni azon, hogy kibe és mennyire vagyunk szerelmesek. Még a pszichológusok sem nagyon vizsgálgatták ezt a kérdést, a szerelem érzésével kapcsolatban alig-alig találni kutatásokat.
Pedig mennyire jó lenne már, ha szabályozni tudnánk a szerelmet! Mondjuk csak annyira, hogy egy szakítás után ne kelljen hónapokig szenvednie a még mindig szerelmes félnek. Vagy képesek lennénk feléleszteni, vagy netán hosszútávon fenntartani a lángolást egy házasságban. Persze ez van, akinek sikerül. De hogyan csinálja? Dr. Holly Parker a Harvardon oktatja a közeli kapcsolatok pszichológiáját, és azt mondja, hogy egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy valamennyire irányítani tudnánk a szerelmet. Hiszen a szerelem is csak egy érzés, és az érzéseinket bizonyos fokig tudjuk kontrollálni.
A pszichológusok rengeteget dolgoznak azon, hogy az érzelmek szabályozására, regulációjára megtalálják a megfelelő eszközöket, és ezeket megtanítsák az érzelmeiktől szenvedő embereknek. De ezek a munkák általában a negatív érzelmeket érintik: szorongáscsökkentés, dühkezelés, fóbiák legyőzése. Ezeken a területeken vannak sikerek. Az érzések befolyásolhatók, kontrollálhatók. Lehet, hogy a szerelmet csak azért hisszük a nagy könyvben megírtnak, mert még nem néztünk utána, hogyan lehetne kezelni?
Egy kutatás szerint elképzelhető, hogy az érzett szerelem hőfokán állíthatunk: le- vagy felcsavarhatjuk, attól függően, hogy mik a céljaink.
Sandra J. E. Langeslag és Jan W. van Strien a Missouri és a Rotterdami egyetemeken kérdeztek embereket a szerelemről. Főként pedig arról, hogy szoktak-e kísérletet tenni, hogy befolyásolják az általuk érzett szerelem mértékét: vagyis például egy szakítás után hogyan próbálnak (próbálnak-e tudatosan) kiszeretni a vágy hiábavaló tárgyából, illetve egy hosszú kapcsolatban mit tesznek azért, hogy felélesszék a szerelmet.
Bár sokan kijelentették, hogy a szerelem nem befolyásolható, sőt, egyenesen hiba lenne tudatosan hatni rá, mégis úgy tűnt, hogy mindenki többé-kevésbé tesz valamit, hogy kordában tartsa a szerelem-érzést. Az jött ki, hogy az ugyan kevéssé tűnik befolyásolhatónak, hogy ki iránt érzünk szerelmet, az érzéseink mennyisége, intenzitása viszont már inkább az. Aztán azt is mondták, hogy a szerelemben a másik iránt érzett szenvedély nehezen kezelhető, de a másik iránt érzett kötődés erősségére már tudunk akaratlagos hatást kifejteni.
És hogy hogyan? Hát egyrészt a szeretett személy „átértékelésével”, aztán figyelem-eltereléssel, szórakozással; és a helyzetek megválogatásával (vagyis nem megyek oda vásárolni, ahova az exemmel jártam). Egyvalaki említette a szerelem érzésének akaratlagos elnyomását – de kutatások bizonyították, hogy ez nem nagyon szokott sikerülni, ráadásul az elnyomott érzelmeknek az élet egyéb területein elég negatív hatásuk van, így ez inkább ellenjavalt.
Azt találták, hogy azok hittek leginkább a szerelem akaratlagos irányíthatóságában, akik az átértékelést alkalmazták. Talán azért, mert ez tényleg hatásos technika? A kutatók igyekeztek utánajárni. A kísérletben résztvevők fele hosszú távú kapcsolatban élt, haladva a megszokás felé, a másik fele pedig éppen szakításon volt túl, begyógyulatlan sebekkel, és fájó szerelemmel a szívében. Azt kérték, hogy hozzanak jó sok képet a partnerükről vagy az exükről, ki milyen státuszban volt éppen. Ezeket a képeket kivetítették nekik, és a fele csapatot arra kérték, hogy minden képnél „értékelje fel” a partnert, azaz sorolja magában azokat a pozitívumokat, amik a partneréhez köthetők, és amik a képről eszébe jutnak. A másik csapatot „leértékelésre” kérték, azaz a partnerük negatívumait kellett összegyűjteni. És a dolog működni tűnt. Akik felértékelték a partnert, azok valóban erősebb szerelmet éreztek a kísérlet végén; míg akik le, azok gyengébbet. És ez az eredmény nem csak szóbeli beszámolók alapján jött ki (azaz nem csak megkérdezték őket, hogy mennyire vagy most szerelmes), hanem egy érzelmek jelenlétét és intenzitását jelző agyi jelet ( LPP =late positive potential) vizsgáltak, és az mutatta ki.
Mi tehát a recept? Egyelőre csak néhány tanulság van, és annak az ígérte, hogy tovább fogják vizsgálni a dolgot, mert van esély rá, hogy valamifajta eszközt kapjon sok sebzett szívű szerelmes. És a néhány dolog, amit érdemes azért előhúzni a kalapból, és megpróbálni alkalmazni, ha a szükség úgy hozza:
- Az szerelem intenzitását legjobban átértékeléssel tudjuk befolyásolni. Ezt használhatjuk akkor, ha megszabadulnánk az érzéstől, mert mondjuk egy nem kívánatos illetőbe vagyunk szerelmesek – például a legjobb barátunk feleségébe, vagy a minket csúnyán elhagyó gitárosba. Ilyenkor az adott ember negatív jellemzőire fókuszáljunk.
- De akkor is nagyon érdemes használni, és ez kevésbé jut az emberek eszébe, ha régi partnerünk iránt szeretnénk feléleszteni a szerelmet. Akár slide-okat is nézhetünk róla, mint a kísérletben, de ha ezt némileg idióta helyzetnek találnánk, akkor elég csak tudatosan arra szorítani magunkat, hogy a pozitívumait, jó tulajdonságait vegyük észre. Felidézni azokat a helyzeteket, amikor úgy viselkedett, hogy nem csoda, hogy beleszerettünk.
- Hosszú távú kapcsolatokban nagyon jól működik még az érzés felélesztésére a szórakozás, figyelem-elterelés: valami olyan közös program, új dologban való részvétel, ami mindkettőnknek izgalmas, érdekes. Ez bizonyíthatóan erősíti a kötődést a pár tagjai között.
- És ha pedig abban az egyedinek távolról sem tekinthető, de mégis igen vacak helyzetben vagyunk, hogy hosszútávú kapcsolatunkból – bár semmi baj nincs vele, és komolyan gondoljuk a holtodiglant – múlik a szerelem, és ezzel párhuzamosan egyre vonzóbbnak találunk valaki mást, akkor a nehéztüzérséget lehet bevetni. Már ha időben észbe kapunk, és meg akarjuk akadályozni, hogy a társunkon kívül valaki mással bonyolódjunk szerelembe. A nehéztüzérség pedig a módszerek kombinációja: vágyunk új célpontjánál alkalmazzuk a negatívumok kihangsúlyozása technikát. Ez kis szomorúsághoz fog vezetni, oldjuk szórakozással közösen a hosszútávú párunkkal, mert ez növelni fogja az iránta érzett szeretet intenzitását. Végül pedig gondoljunk párunk pozitívumaira, amivel szintén feltuningolható a szerelem.
Vagy pedig higgyünk a romantikában, és vessük el azt, hogy a legszebb érzéseinket valamiféle tudományos eredmények alapján próbáljuk értelmezni!
