Párkapcsolataink nem mindig csodásak. Nem vagyunk mindig szerelmesek, lelkesek, de még elégedettek se feltétlenül. A jobb és rosszabb időszakok azonban váltakoznak, nehézségek mindenhol akadnak, a kérdés, hogy mihez kezdünk velük. De vajon mi jellemzi a problémás időszakokat? Mivel van leginkább bajunk egy hosszú távú kapcsolatban?
Többek között erre voltunk kíváncsiak tavalyi kérdőívünkben, ahol arra kértük a Dívány olvasóit, vagyis önöket, hogy pontozzák, mennyire gyakran szembesülnek a felsorolt 11 tipikus párkapcsolati probléma bármelyikével. 2416 olvasónk pedig lelkiismeretesen válaszolt is a kérdéseinkre, ők átlagosan 35,5 évesek, 63,5 százalékban nők, háromnegyedük felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és átlagosan 9 éve élnek párkapcsolatban.
A férfiak és a nők ítéleteiben három esetben volt szignifikáns a különbség, méghozzá a családtagokkal, a szexszel és gyerekneveléssel kapcsolatos problémák terén. Ráadásul mindhárom területen gyakoribbnak ítélték meg a nézeteltéréseket a férfiak, mint a nők. Azt, hogy ennek mi lehet a hátterében, nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy függetlenül attól, milyen problémával szembesülünk, az, hogyan is vagyunk a hullámvölgyekben, hogyan tudjuk kezelni a változást, mennyiben tudunk ezekhez alkalmazkodni, meghatározza a kapcsolatunk sorsát, jövőjét. Ez pedig a kutatások szerint az egyik legfontosabb dolog, amit érdemes észben tartanunk. A tartós párkapcsolatoknak ugyanis két eltérő megközelítése létezik. Az egyik szerint az igazit csak meg kell találnunk, és utána már boldogan élhetünk, amíg meg nem halunk (heló hollywoodi minta!) , a másik viszont a kapcsolatra, mint folyamatra tekint, a partnerre pedig mint útitársra.
Bárhogy fogjuk fel a kapcsolatot, a boldog idők ugyanolyan csodaszépnek tűnhetnek mindenki számára. A nehéz helyzetekben, na ott jön elő a különbség. Azok, akik partnerüket a másik felüknek tekintik, nehezebben kezelik a hullámvölgyeket, és kevésbé is elégedettek a kapcsolatukkal. Hogy az ördögbe ne? A tökéletes társsal nincs drámázás. Ha azonban a másikkal egy közös utat járunk, ha úgy döntünk végigkísérjük és támogatjuk egymást, akkor a nehéz helyzeteken is könnyebb átbillenni, könnyebb meghozni azt a döntést, hogy közösen dolgozunk a kapcsolaton. Ez pedig nemcsak a kapcsolat fejlődéséhez, de a benne élő felek önismeretéhez, személyes növekedéséhez is hozzájárul.
