EGO

Túlélni vagy átélni akarjuk az ünnepeket?

2016. december 23., péntek 21:08 |

A hanuka, a Yule, a Saturnalia, a Mithrász-kultusz, a kara csun, az advent és a karácsony más-más kultúrák és vallások hagyományai, ám mind az emberiség egyik legősibb ünnepéhez, a téli napfordulóhoz kötődnek. A szertartásoknak nagy szerepe van a számunkra fontos események megünneplésében, ezért a hanuka alatt, karácsonykor vagy egy-egy születésnap alkalmából összejövünk szeretteinkkel, hogy együtt köszöntsük egy újabb év eljövetelét. A kultúrák alakulásával persze folyamatosan változnak szokásaink és rítusaink is, így az ünnepi forgatókönyvek idővel "átíródnak". Ám azért, hogy ezek a különleges és meghitt események ne túlélhetővé, hanem átélhetővé váljanak, egyedül mi tehetünk. Ez volt a fő üzenete Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeutának, aki a Pszinapszis Adventi Kavalkádon tartott érdekes és szórakoztató előadást az ünnepek lélektani jelentőségéről.

Mire jók a rítusok?

Mindenkinek megvannak a saját hétköznapi rutinjai és praktikái. Például az, hogy a reggeli kávé mellé lekváros pirítóst eszik, hogy munka után bevásárolni vagy edzeni megy, vagy az, hogy esténként mesét olvas a gyerekeinek. A mindennapos szokások mellett pedig időnként lehetőségünk van olyan érzelmekkel telített, különleges és jelképes események megélésére, mint a karácsony, a születésnapok, a Szilveszter, az iskolai ballagások, a diplomaosztó, az eljegyzés, a házasság vagy a házassági évfordulók.

„A rítusok segítenek kimondani, átélhetővé tenni, hogy eddig volt valahogy, ezentúl viszont másként lesz, vagyis strukturálják az időt azáltal, hogy segítik az átmenetet az egyik szakaszból a másikba, mindemellett jelképesen megjelenítik az értékeinket vagy a választásainkat. A karácsony ünneplésének egyik visszatérő eleme, a bejgli is az időspirált jelképezi: elválasztja a hétköznapit a jelentőségtelitől, az ünnepitől. Amikor ugyanis valamit ünneplünk, általában máshogy öltözünk fel. Bár ez manapság már kevésbé jellemző, régen volt ünneplő öltöny, amit a megfelelő alkalmakkor, például vasárnaponként fel kellett venni. Az ünnepek lényege tehát, hogy átszellemülünk, a megszokottól eltérően működünk és az ünnepi időszak lecsengésével nagyon jó érzés visszatérni a hétköznapi állapotba. A másik nagyon fontos funkció, hogy a rítus átélhetővé teszi az összetartozást. Összejövünk a szeretteinkkel és ebben a közösségben megélhetjük az identitásunkat, illetve átadhatjuk a mintáinkat” – mondta Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus.

MG 1561
Fotó: Beregi Endre

De mit nyerhetünk azzal, hogy megéljük a számunkra érvényes rituálékat?

Fontos tudni, hogy a valós ünnepek és élmények (amikor szemtől szembe kommunikálunk egymással) mellett nincs szükségünk úgynevezett pszeudo-rítusokra, olyan élményekre, amikor a virtuális térben érintkezünk a barátokkal és a rokonokkal. Az ilyen álrítusoknak semmi jelentősége nincs számunkra, csak az adott kultúra tolja elénk azokat; a Valentin-napot, a Halloweent vagy azt a bizonyos Fekete Pénteket, amikor a bevásárló központokba tóduló vásárlók szinte ölik egymást holmi – állítólag – akciós plazmatévékért. „A függősek is afféle pszeudo-rítusok, hiszen pótolják a valódi rítusokat - a berúgástól a berúgásig vagy a füvezéstől a füvezésig. A valódi rítusoknak is része a tudatmódosítás, nagyon fontos különbség azonban, hogy a függőségekből nehéz a visszatérés, míg a valós rítus egyszer elmúlik, vagyis a csillogásból, az átlényegülésből visszatérünk a megszokott hétköznapokba. Mindezzel csak arra szeretnék utalni, hogy jól működő rítusok esetén kisebb az igény a pótszerekre” – fűzte hozzá a szakember.

A rítusok lefolyása sem ugyanolyan már, mint régen

Az ünnepekhez természetesen hozzátartoznak az előkészületek, mint például a karácsonyt megelőző Advent időszaka; vagy az eljegyzés és a házasságkötés között a leány-, illetve legénybúcsú megtartása. - Az átlényegülés a külsőségek kialakítását és a belső átállítódás folyamatát jelenti. Az élő, változó kultúra révén azonban változnak az ünnepeink és a szokásaink is. Az Advent és a karácsony is már inkább arról szól, hogy baromi sok pénzt költünk, stresszelünk és egyik helyről rohanunk a másikra, mindenhova szinte csak beköszönünk illemből, a vége felé pedig megpihenünk egy kicsit. A háziasszonyok meg persze ki van borulva, hogy három napig a konyhában sürögtek-forogtak, aztán a rokonok csak beugranak, kajálnak egy jót és jövő karácsonyig megint nem hallanak felőlük. Sőt egyre trendibb már az is, hogy nem megyünk el látogatóba a nagybácsikánkhoz, hanem inkább elküldjük magunk helyett az ajándékot. Azzal jelezzük a szeretetünket. Meg azzal, hogy az okostelefonokon meg a közösségi oldalakon árasztjuk el a rokonokat a szebbnél szebb virtuális képeslapokkal – folytatta Kozma-Vízkeleti.

„Egy rítustalan kultúrában megnövekszik az igény a rítusteremtésre: régi hagyományok átértelmezésével, illetve új szokások importjával vagy alkotásával igyekszünk a hiányt pótolni. A locsolkodás is egyre kevésbé menő hagyomány, a családok inkább elmenekülnek otthonról, mert mennyi macerával és rákészüléssel jár már, ha jönnek a lányokhoz a locsolók a szagos kölnijekkel és etetni, itatni kell őket?! Nem nagyon szokás már színházba se kiöltözni vagy gyermekáldáskor komatálat vinni, miközben a nem átélhető rítusok helyett átélhetőeket teremtünk: a párkapcsolatban élők például képesek kitalálni nap-, hónap- és évfordulókat maguknak, hogy mindig legyen mit ünnepelni. A jeles évfordulók, az életciklusváltásokhoz és szerepekhez (diplomaosztó, doktorrá avatás) kapcsolódó beavatások és a sikerek megünneplése természetesen fontos, hiszen az egyén számára az átélést, a közösség számára pedig a kinyilvánítást jelentik” – magyarázta a szakember.

Hagyományaink és kapcsolataink

„Valószínűleg mindannyian tapasztaltuk már, hogy a közösen átélt élmények érzelmi hőfoka nagyobb. Ha pedig belegondolunk, hogy a rítusokhoz is köthetők a szeretetnyelv elemei: az elismerés, az időnk egymásra szentelése, az ajándékozás, a szívességek kérése és teljesítése vagy az érintések, akkor mondhatjuk, hogy az ünnepeink olyanok, mint a kapcsolataink – vagy fordítva. Emellett az ünnepeknek is megvan a maga forgatókönyve, amiben ki vannak osztva a szerepek, meg van szabva, hogy kinek mi a feladata, és hogy mi jön mi után. De közös vonás az is, hogy a kiüresedett, nehezen átélhető rítusainkat lebontjuk és kitalálunk helyettük mást: új helyeket látogatunk meg, együtt játszunk vagy közösen alkotunk valami újat. Egyszóval azt tesszük, ami valóban rólunk szól. A lényeg az, hogy bármit csinálhatunk, de ne játsszuk el, hogy meglepődünk a következményein” – tette hozzá a szakértő.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

KETTŐS MÉRCE Percenként keres annyit, mint más havonta

Mészáros Lőrinc tavaly 96 milliárd forinttal gazdagodott. Napi 263 millió, percenként 183 ezer forint gyarapodás. Nem rossz!

KREATÍV PSZICHOLÓGIA Ezek a játszmák teszik tönkre a kapcsolatainkat

A játszmákkal nem csupán saját magunkat tehetjük boldogtalanná, de embertársainkat is az őrületbe kergethetjük játszi könnyedséggel.

HATÁRÁTKELŐ Hogyan szerezzünk barátokat külföldön?

Négy éve költöztünk Svédországba, nulla kapcsolattal. Innen épült fel a társaságunk. Tippek barátkozáshoz.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés