Az, hogy elégedettek vagyunk-e a munkánkkal, hogy jól érezzük-e magunkat a munkahelyünkön rengeteg dologtól függhet. Például attól, hogy azt csináljuk-e, amit szeretnénk, hogy érdekel-e, biztonságot ad-e a munkánk, hogy milyen emberekkel dolgozunk, milyen odabent a kommunikáció, milyen a szervezet felépítése, mennyire keresünk jól, mennyire érezzük hasznosnak a munkánkat. (Mondjuk az utóbbi két feltétel közül érdemesebb inkább az utóbbira ráerősíteni. Boldogabbá az fog minket tenni.) Ezek a körülmények nyilván egyénenként változnak, a kutatási adatokból mégis tudunk néhány olyan tényezőről, ami általánosságban befolyásolja, hogy mennyire vagyunk elégedettek a munkánkkal. Pontosabban két tényezőről tudjuk biztosan.
A Journal of Managementben nemrég publikált tanulmányból az derül ki, hogy korral egyre elégedettebbek vagyunk a munkánkkal, az elégedettségünk viszont csökken az adott munkahelyen eltöltött évek számával. Az eredményeket a kutatók két, összesen 21 ezer főt elérő amerikai, longitudinális kutatásból nyerték ki.
Shoshana Dobrow Riza és munkatársai azzal magyarázzák az eredményeket, hogy korral egyre több tapasztalatot szerzünk a munkaerőpiacon, így jobb lesz a munkánk, magasabb a fizetésünk, viszont minél több időt töltünk egy munkahelyen, annál inkább csökkennek a lehetőségeink, és annál jobban unatkozunk. Ideális esetben tehát idővel újra és újra érdemes munkahelyet váltani, ez ugyanis - a kezdeti időszakban biztosan - növeli majd a munkahelyi elégedettségünket. A munkahely, de legalábbis a rendszeres munkakörváltás, amúgy is sok esetben javallott, hiszen a motivációnk fenntartásán túl ez abban is segíthet, hogy megelőzzük a kiégést, vagyis azt a túlterheltséggel, levertséggel sikertelenséggel kombinált állapotot, amiben a környezetünkben élők irritálónak tűnnek, és amit hiába igyekszünk, kipihenni sem tudunk.
Persze ezek a kutatási eredmények sokkal inkább szólnak az amerikai munkaerő-piaci lehetőségekről, mint a hazaiakról. De vajon mi mennyire vagyunk elégedettek a munkánkkal?
