Tényleg finomabb a háztáji hús?

Akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk, és annyit, amennyire szükségünk van. Igaz? Nem, nyilván nem az. Ha igaz lenne, nem lenne rajtunk ennyi súlyfelesleg, és nem virágozna így a fogyókúraipar sem. A gasztropszichológiai kutatásokból már egy ideje tudjuk, hogy étkezési szokásainkat nem a tényleges testi szükségleteink, nem az éhség irányítja: az, hogy mit és mennyit eszünk sokkal inkább függ a környezetünktől, a hiedelmeinktől és az aktuális érzelmeinktől. Ezek a tényezők pedig nemcsak az elfogyasztott étel mennyiségét és a fogyasztás gyakoriságát befolyásolják, de azt is, milyen élményt nyújt az evés, mennyire ízlik az étel. A Northeastern Egyetem kutatói ezt bizonyították egy nemrég publikált tanulmányban

A PLOS one-ban megjelent kísérletsorozatban több, mint 400 főiskolai hallgató kóstolt és értékelt - különböző szempontok mentén - feldolgozott marhahús-termékeket. A pszichológusok vizsgálatukban abból az elképzelésből indultak ki, hogy az ipari körülmények között előállított hús rossz, míg a boldog, szabadban tartott, természetes körülmények között nevelt állat húsa jó, és arra voltak kíváncsiak, vajon ez a hiedelem befolyásolja-e a húsfogyasztás élményét és mennyiségét. Befolyásolta. 

shutterstock 111297428

Attól függően, hogy egy adott terméket (például sonkát) milyen eredetsztorival kínáltak a résztvevőknek változott az étel ízének értékelése, az, hogy mennyit ettek belőle, de még az is, hogy mennyi pénzt lettek volna hajlandóak fizetni érte. Hiába kóstoltak a résztvevők két pontosan ugyanolyan húsfélét, a háztájinak címkézett terméket jobban szerették, 22 százalékkal többet fizettek volna érte és 8 százalékkal többet is ettek belőle, mint iparinak hitt párjából. A vizsgálat érdekes eredménye, hogy nem a háztáji jelző tette vonzóbbá a húst, hanem az ipari jelző volt az, ami csökkentette a hús szubjektív ízélményét. Vagyis nem a háztáji szóra fut össze a nyál a szánkban, inkább az iparira megy el az étvágyunk. 

Korábbi kutatásokból már kiderült, hogy a biónak hitt zöldséget élvezetesebbnek ítéljük, a drágának hitt bort finomabbnak tartjuk, és most úgy tűnik, nincs ez máshogy a háztáji húsok megítélésével sem. Az tehát, hogy milyen hiedelmeink, érzéseink vannak egy adott étellel kapcsolatban befolyásolja elemi élményeinket, az ízlelésünket, fogyasztási viselkedésünket. Ez mondjuk nem árt, ha eszünkbe jut kosztszakértés közben. 

Oszd meg másokkal is!
Mustra