Hónapok óta ismertük egymást. Minden találkozásunknál lelkesen beszélgettünk, csodás érzés volt a közelében lenni, vonzódtam hozzá, de gőzöm sem volt arról, hogy ő hasonlóképpen érez-e. Még akkor sem tudtam, hogy áll hozzám, amikor a közös munkánkat szabotálva órákig fetrengtünk a fűben egy parkban. Valójában, csak akkor lettem biztos abban, hogy ez az egész több puszta barátkozásnál, amikor egy éjjel ittasan, frusztrált fejjel rákérdezett, hogy mégis mi az ördög zajlik közöttünk. Kiderült, hogy az elmúlt hónapokban ő is éppen olyan bizonytalan volt, mint én. Pedig nem szokott az lenni. Ahogy én sem.
Az eset óta sokat töprengtem azon, hogy hol csúszhatott félre ennyire a kommunikációnk, és minél inkább agyaltam, annál egyértelműbbé vált, hogy sem az adott közeg, ahol találkoztunk, sem az én - és mint kiderült, az ő - aktuális élethelyzete nem engedte meg, hogy nyíltan flörtöljünk egymással. Maradt a visszafogott, csendes, udvarias vonzalomkifejezés. Ezt a flörtölési formát azonban az emberek többsége nem, vagy csak nagyon nehezen érti meg. Úgy tűnik, mi sem voltunk kivételek.
Túl sok minden jelzi ugyanazt
“Nagyon rosszak vagyunk annak detektálásában, hogy valaki flörtöl velünk. Azt viszont sokkal jobban értjük, ha valakinek nem jövünk be.” - állítja dr Jeffrey Hall, kommunikációs szakértő, aki szerint a flörtvakságnak leginkább az az oka, hogy a vonzalmat helyzettől és személyiségtől függően számos különböző formában lehet kifejezni, és egyszerűen képtelenség minden lehetséges verziót észrevenni.
Hall és munkatársai a Journal of Nonverbal Behaviorben megjelent kutatásukban 102 heteroszexuális, egymás számára idegen ember 10-12 perces kommunikációját elemezték, különös tekintettel a vonzalomkifejezés jelzéseire. Az eredményeiket aztán összevetették a résztvevők a partner attraktivitásáról adott értékeléseivel, és ezek alapján öt különböző flörttípust azonosítottak, melyek más és más viselkedéseket foglalnak magukba.
A fizikai flörtben a testünkké a főszerep, aki így fejezi ki vonzalmát az kevesebbet bókol, nehezebben bírja a kávézóban ücsörgős, beszélgetős helyzeteket, de mondjuk egy szórakozóhelyen, vagy akár tánc közben kiteljesedhet. Ebben az esetben sok, egyértelmű, intenzív vonzalomkifejező nem verbális jelzés figyelhető meg. (Ezekről részletesen itt olvashat.)
A szerzők által tradicionálisnak keresztelt stílus esetében a nők finomkodó, illedelmes viselkedést mutatnak, és gyakrabban alkalmazzák a nem verbális jelzések közül a kezük és a csuklójuk mutogatását, ami alapvetően alárendelődést kifejező mozdulat. Ezzel szemben a tradicionálisan flörtölő férfi asszertív, nyílt viselkedést mutat, ahogy nyílt a testtartása is és gyakran hajol közelebb potenciális partneréhez.
Nyílt flört esetén a másik közelsége kényelmes, ilyenkor kevesebbet fészkelődünk, piszkálódunk, viszont többet mosolygunk. A nyíltan flörtölő nő önfeltáró, miközben intenzíven figyel a másikra, nehezen veszi le róla a tekintetét. Itt a flörtölés ténye egyértelmű, ahogy a játékos flört esetében is, ami teljesen nyílt vonzalomkifejezéssel és konkrét udvarlással jellemezhető. Bezzeg az udvarias flörtöt nehéz megérteni: a felek kimértebben, távolságtartóbban viselkednek, visszafogottan beszélnek, nem hajolnak egymáshoz túl közel, és szinte kínosan ügyelnek a fizikai távolság fenntartására.
A vonzalomkifejezéshez használható viselkedésrepertoárunk tehát elég széles, és ezekből a helyzettől és a személyiségünktől függően más és más verziókat ránthatunk elő. Nem meglepő hát, ha gyakran bizonytalankodunk. Ilyen helyzetben érdemes azt felidézni, hogy ha nem jövünk be valakinek, azt általában biztosan tudjuk, szóval, ha kétségeink vannak, nem árt alaposabban figyelni mind a nem verbális,mind a verbális üzenetekre. Vagy érdemes egyszerűen elmélyíteni a helyzetet. Mondjuk azzal, hogy nyíltan kifejezzük mennyire kedveljük a másikat, keressük a fizikai közelségét, tartjuk a szemkontaktust és igyekszünk minél több közös élményt szerezni.
