Ez valami rossz vicc? Biztosan tévedés történt vagy nem volt más jelentkező – magyarázkodik, amikor felveszik álmai munkahelyére. Aztán megállás nélkül ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében: Mindenki rajtam nevet. Holnap tuti, kirúgnak. Ez nekem nem fog menni. Kevés vagyok ide. Bármennyire is jól teljesít, egy imposztor szindrómában szenvedő személy soha nem elégedett az eredményeivel, állandóan lenézi vagy a szerencsének tulajdonítja képességeit. Hihetetlen, de pont azokra az átlagon felüli sikereket elérő emberekre jellemző ez az önbecsmérlő attitűd, akiknek semmi okuk amiatt aggódni, hogy nem elég jók. Szerencsére ezen lehet változtatni; Amy Morin pszichoterapeuta, a 13 dolog, amit a mentálisan erős emberek elkerülnek című könyv szerzője hasznos tanácsokat osztott meg az Inc.com oldalon.
Elégedetlenség és félelem
„Munkám során rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik nem érezték hozzájuk méltónak a sikereket – függetlenül attól, hogy egy friss diplomás fiatalról volt szó, aki egy jól fizető állást kapott, vagy egy tapasztaltabb személyről, akit már többször is előléptettek. Nem számít, mennyire sikeres valaki, ez a krónikus önbizalomhiány és a rossz mentális szokások szabotálják a sorozatos pozitív eredményekkel járó öröm és elégedettség érzését” – írja Amy Morin pszichoterapeuta, aki szerint ráadásul ezek az emberek állandó félelemben élnek. Attól tartanak, hogy kiderül róluk, nem értenek ahhoz, amit csinálnak és nem elég okosak, azaz, hogy csalók. Ezek az önkorlátozó hiedelmek márpedig meggátolhatnak minket abban, hogy a siker következő szintjére lépjünk.
Hogyan szabadulhatunk meg az irracionális gondolatoktól?
A módszer nem is olyan bonyolult: ha elhinnénk magunkról, hogy igenis megérdemeljük az elismerést és a jutalmat azért, amit elértünk, viselkedésünk is megváltozna, ami pedig további sikerekhez vezetne. Ön is érezte már, hogy nem elég jó munkaerő, vagy netán állandó jelleggel ilyen önostorozó gondolatok járnak a fejében? Megnyugtatjuk, ezzel nincs egyedül és még tehet is ellene. Az első és legfontosabb, hogy ismerje (f)el a problémát, aztán fogadja meg az alábbi jó tanácsokat:
1. Szembesítse magát az erősségeivel!
Lehet, hogy a munkatársakkal éppen egy kedvezőbb, szerencsésebb időszakon vannak túl, de ne akarjon minden sikert a jó szerencsére fogni. Vegye tudomásul, hogy van érzéke és tehetsége a dolgokhoz, különben nem tartana ott, ahol. Jegyezze fel, mi mindent ért el eddig és rendszeresen olvasgassa ezt a listát – különösen akkor, amikor nem érzi magát elégedettnek teljesítményével. Ha gyakrabban emlékezteti magát arra, hogy mik az erősségei, idővel száműzheti azt az alapvető meggyőződését, hogy nem elég jó ahhoz, hogy sikeres legyen.
2. Ossza meg a szenvedélyét másokkal!
Nagyon könnyű megfeledkezni arról, mennyi mindent tanultunk, és honnan hova jutottunk el életünk során. Az ismeretek továbbadása, a blogírás, vagy valakinek a mentorálása azonban szembesíthet minket eddigi eredményeinkkel. A szakmai tudás megosztása másokkal ráadásul abban is nagy segítség lehet, hogy elkerüljük a kiégést és mindig szenvedéllyel végezzük a munkánkat.
3. Harcoljon az önbizalomhiány ellen!
„Ha felüti a fejét a fránya önkritizálás és elégedetlenség, ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk a negatív érzés, reagáljunk rá azonnal. Ha kell, beszéljünk magunkhoz mint egy megbízható baráthoz és ne higgyünk a káros, irreális belső monológnak” – javasolja Amy Morin.
4. Ne féljen játszani!
A szakértő szerint viselkedésünk megváltoztatása elengedhetetlen ahhoz, hogy az érzelmeink is változzanak. Éppen ezért ne feledkezzen meg azokról a dolgokról, amiket kimondottan szeret csinálni. Engedje meg magának a lazítást, így nem fogja túl komolyan venni magát és a munkát. Attól, hogy néha kikapcsol, még nem lesz hanyag vagy rossz munkaerő, sőt feltöltődik és megtanulja élvezni a kemény munka gyümölcsét. Mindez pedig segít, hogy rájöjjön, mennyire megérdemli a jutalmat.
5. Fogadja el az elismerő szavakat!
Az imposztor szindrómában szenvedők általában vállat vonnak vagy hárítanak, amikor valamilyen bókot kapnak kiváló munkájukért: Ugyan már, ne túlozz, semmit nem csináltam - mentegetőznek és lekicsinyítik a kiemelkedő, egyedülálló teljesítményt is. Ehelyett viszont el kellene fogadniuk és egy köszönömmel nyugtázniuk a dicsérő szavakat.
Az is fontos, hogy különbséget tegyünk érzések és tények között, hiszen néha mindenki alkalmatlannak vagy butának gondolhatja magát, de az, hogy így érez, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy így is van. „Akinek viszont a kitartó próbálkozások ellenére sem sikerül megszabadulnia a problémától, érdemes szakemberhez fordulnia, hiszen ha nem foglalkozunk vele, szorongáshoz és depresszióhoz is vezethet” – figyelmeztet Morin.
Önbizalomhiányos „szélhámosok”
Az úgynevezett imposztorszindróma az önbizalomhiánynak egy speciális formája, ami a nők körében nagyobb arányban fordul elő, mint a férfiaknál. Azok, akik ebben szenvednek, azt gondolják magukról, hogy semmihez sem értenek, tehetségtelenek, és csak azért van jó állásuk, mert el tudják hitetni magukról, hogy megfelelnek egy bizonyos pozíciónak, vagyis tökéletes imposztorok. A szindrómát először 1978-ban azonosította két pszichológusnő, Pauline Clance és Suzanne Imes. A szakértők szerint az állapot kiváltó oka gyakran a tökéletesség utáni vágy; az érintetteknek túl magasak a saját magukkal szembeni elvárásaik. Ugyan valóban motiváló lehet, ha nem elégszünk meg kompromisszumokkal, és mindig a legjobbak szeretnénk lenni, ugyanakkor ez egy negatív folyamatot is beindíthat. Mindegy, mit érünk el, az sosem lesz elég számunkra. A „szélhámosok” is ezt érzik, mégis állandóan a kákán is a csomót keresik.
