A gyermekkori agresszió számos szülőnek, gyereknek, meg persze a környezetüknek okoz nehézséget, nem véletlen hát, hogy a témával olyan lelkesen foglalkoznak a pszichológusok. A kutatásaikból tudjuk például, hogy az agresszió jelentős részben genetikailag kódolt, ahogy azt is, hogy az álmos, kialvatlan gyerek gyakran agresszívabb társainál. Most egy friss vizsgálat nyomán a Psy Blog azt is összeszedte, hogy milyen szülői minta az, ami befolyásolhatja az erőszakos viselkedés, azon belül is a szülők ellen fordított agresszió kialakulását. Íme az a négy dolog, ami rajtunk, szülőkön múlik.
“Vannak olyan esetek, amikor a kamasz azért bántalmazza a szüleit, mert a szülők maguk is erőszakosak voltak vele, vagy éppen egymással. Ha a gyerek ki van téve a családi erőszaknak, maga is rátanul az erőszakos viselkedésre.” - kezdi dr Esther Calvete, a kutatás vezetője - “Más esetekben az érzelemmentes szülői viselkedés, a szülői pozitív kommunikáció hiánya, és a keretek nélküli, szélsőségesen megengedő szülői nevelési stílus áll az agresszió hátterében.”
Calvete és munkatársai Developmental Psychologyban megjelent kutatásukban három éven át majdnem hatszáz fiatalt és szüleiket követték nyomon. A kutatás megerősítette azt is, hogy az agresszív, erőszakos viselkedés elsajátításában nemcsak a szülői viselkedés, de a genetikai adottságok, a temperamentum is számít: van, aki jóval gyorsabban, könnyebben tanul rá az erőszakos viselkedésre.
Fontos azonban tudni azt is, hogy sem a gyerekkori környezetünk, sem a kapott szüli minta nem determinálja a viselkedésünket. Önismerettel, odafigyeléssel, tanulással, gyakorlással képesek vagyunk tudatosan is formálni saját viselkedésünket, nemcsak felnőttként, de kamaszként is. A családunktól kapott minták tehát láthatatlanul ugyan befolyásolják sorsunkat és viselkedésünket, de mindig van lehetőségünk megváltoztatni ezeket.
