Az első szex ritkán frenetikus, de ettől még nem kell feladni

Ismeretlenül flörtölés, egymás kerülgetése, mulatozás vagy összehozott randi, bárhogy is kezdődik, de egyszer eljön az új partnerrel az első szex ideje. De vajon milyen lesz? És ez mitől függ? Egyáltalán számít, hogy milyen? Összeszedtük, amit az első együttlétről tudni érdemes. Legalábbis a kereteket. 

Azt ugyanis, hogy milyen lesz két konkrét, két különböző háttérrel, tapasztalattal, személyiséggel rendelkező ember első együttléte, rengeteg dolog befolyásolja. Eleve, hiába tudjuk, hogy a párkapcsolati és a szexuális elégedettség együtt jár, de az már kevésbé lőhető be, hogy egy embernél mit is takar adott esetben az elégedettség. Ez persze nem is csoda, hiszen már a miért szexelünk kérdésre is legalább 237 különböző indokot tudnak felsorolni az emberek, legalábbis ebben a kutatásban ennyit találtak az okosok. Az indokok között egyébként olyan kijelentések is szerepeltek, hogy “meg akartam valakit fertőzni nemi úton terjedő betegséggel” vagy hogy “szerettem volna tapasztalatot gyűjteni.” Ennyit a romantikáról. 

Ez fűti odabent a vágyat

Az első együttlétet tehát számos dolog motiválhatja, de az szinte biztos, hogy izgalmas élménynek éljük meg. Nem véletlenül. Genetikailag vagyunk ugyanis arra huzalozva, hogy az új mindig vonzó, mindig izgató legyen. Részben ezért is szexelünk annyival többet a kapcsolatok elején, ezért alakul ki a pornófüggés (és okoz aztán otthon gondokat a szexben) és ezért van az, hogy az ember, akit a hosszú távú kapcsolatában már rég nem érdekel annyira a szex egy potenciális új partnerrel egyszerre vérmes szeretővé változik. Ezt a jelenséget nevezi a pszichológia Coolidge-hatásnak, ami az állatvilágban és az embereknél is megfigyelhető jelenséget takar, vagyis azt, hogy amikor a hímek új nősténnyel találkoznak, sokkal gyorsabban képesek lesznek újra a szexre, mint korábbi partnerükkel tennék.

A jelenség hátterében a dopamin nevű hormon áll, ami újabb és újabb ingerek felé hajt minket, ami motivál a szerzésben, mindegy, hogy éppen élményre, ételre vagy szexpartnerre vágyunk. A kutatásokból tudjuk, hogy az új, potenciális szexpartner jelenléte megdobja a dopaminszintünket, vagyis hormonális szinten is akarjuk a másikat. Persze az, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a dopaminra, hogy hogyan reagálunk rá, egyénfüggő, de részben magyarázza az első szex előtti izgalmat és vágyat. Ahogy persze magyarázzák a gyengéd, romantikus érzelmeink is: ha szeretünk valakit, bejön nekünk, akkor vágyunk a testére is, hogy felfedezzük, megismerjük, kifejezzük az érzelmeinket még egy kommunikációs csatornán, és persze hogy örömet okozzunk neki és örömöt kapjunk tőle. De vajon mitől függ, hogy mindez sikerül-e?

A múltunk és a félelmeink is mind velünk bújnak ágyba

Alapból is rengeteg dolog befolyásolja a szexhez való viszonyunkat: függ ez a genetikánktól, a temperamentumunktól, és attól is, milyen volt a gyerekkorunk, milyen viszonyban voltunk szüleinkkel, az elsődleges gondozóinkkal. Esther Perel amerikai terapeuta szerint az elsődleges gondozónkkal megélt történetünknek van a legnagyobb hatása a későbbi szerelmi életünkre, ezek az élmények határozzák meg, hogy mi izgat fel, mi lohaszt le bennünket, hogy mennyire bírjuk, engedjük a közelséget, az intimitást, hogy el tudjuk-e fogadni az örömöket azzal, akit szeretünk. A pszichológus tapasztalata szerint ráadásul azok az élmények, amik a legnagyobb fájdalmat okozták gyerekkorunkban, később a szexuális izgalom forrásivá válhatnak, ami számos fura vagy bizarr szexuális szokást, vágyat magyaráz. 

Mindannyian múlttal, tapasztalatokkal és érzésekkel érkezünk az első közös együttlétre, amik meghatározzák nemcsak a szexhez, a partnerhez, a helyzethez, de a saját testünkhöz, a saját szexualitásunkhoz való viszonyunkat is. Ha az ember nincs békében a saját testével, ha bizonyos testi hibáit kirívónak, szégyellni valónak tartja, ha számára szorongást okoz az, hogy a másik látja őt, tapintja meztelenül, az gyakran alapjaiban mérgezi meg az együttlétet. A jó szexhez ugyanis arra van szükség, hogy feloldódjunk a jelenben, a pillanatban, hogy képesek legyünk a másikra és a saját testünkre, az érzékeinkre, érzéseinkre koncentrálni, ez pedig nem működhet úgy, ha közben attól rettegünk, hogy a másiknak nehogy feltűnjön az anyajegyünk, hogy lóg a mellünk, vagy hogy kicsi a péniszünk. Ha az ember szex közben kívülről figyeli magát, ha eluralkodik rajta a szorongás, akkor nem lesz jó az élmény, pedig azok a vélt hibák, amikre hajlamosak vagyunk így rágörcsölni, a másik vágyát valószínűleg nem befolyásolják különösebben.

Nem árt, ha fejben rendben vagyunk

Az első szexuális együttlét élményét nemcsak a távoli, de a közvetlen múltunk is meghatározza, az, hogy éppen milyen életszakaszban vagyunk, mennyire stresszes az életünk, milyen veszteségek értek minket, hogy túl vagyunk-e korábbi párkapcsolatunkon, hogy ott milyen sérüléseket szenvedtünk, hogy dolgozik-e bennünk a feldolgozatlan kudarcélmény. Ezek a tényezők mind mind negatívan hatnak a szex szubjektív élményére, akadályoznak minket abban, hogy képesek legyünk feloldódni, élvezni a szexet. Persze mindez nem azt jelenti, hogy aki nincs jól, az ne is ismerkedjen, ne szexeljen, de azt igen, hogy az együttlét megítélésben nem árt figyelembe vennie saját lelkiállapotát. Arról ugyanis, ha rossz volt együtt, nem feltétlenül a másik tehet, de talán még nem is az, hogy ketten működünk rosszul, egyszerűen lehet, hogy lelkileg nem voltunk készen a szexre. 

A csalódást egyébként úgy a legkönnyebb elkerülni, ha képesek vagyunk várni a szexszel addig, amíg jobban megismerjük a másikat, amíg biztonságban érezzük magunkat mellette, amíg azt nem érezzük, hogy akarjuk ezt a kapcsolatot, az embert, azon az egy éjszakán túl is. A kutatások szerint legalábbis az elkötelezett kapcsolatokban az első együttlét csak növeli a bizalmat és a közelséget, míg a nem elkötelezett viszonyoknál az első szex után gyakori a kényelmetlenség érzése, a megbánás és a bizonytalanság. Várakozni egyébként azért sem árt, mert bepörgeti a fantáziánkat, a vágyunkat, és ezek csodálatos afrodiziákumok, bezsongva pedig valószínűbb, hogy katartikusabb élmény lesz az első együttlét. Nem beszélve arról, hogy az élvezetes és biztonságos szexhez a legtöbb embernek szüksége van a bizalomra, az érzelmi intimitásra, ami csak idővel, a másik megismerésével képes kiépülni.

Kommunikáció, az kell

A fentieken túl persze az első szex szempontjából az sem lényegtelen, hogy a felek mennyire illenek össze szexuálisan: biológiailag (például milyen méretekkel rendelkeznek. igen, mindketten) és pszichésen (például milyen a szexszel kapcsolatos attitűdjük), vagy éppen a stílus tekintetében (például a gyengédebb vagy a szenvedélyes szexet szeretik-e). Ha bármelyik területen nagy az eltérés két ember között, ha az ellentétes szélsőségeket képviselik, az nehézkessé teheti az első szexet, persze dráma akkor sincs: odafigyeléssel és nyílt, őszinte kommunikációval mindenen rengeteget lehet javítani. Ez utóbbiban mondjuk különösen rosszak vagyunk, soha senki nem tanította meg hogyan kellene beszélnünk a szexről, és pláne zavarban vagyunk attól, hogy az első alkalommal bármit verbalizáljunk. Vagyis valahogy úgy tűnik, mintha kevésbé intim dolog lenne lefeküdni valakivel, mint beszélni vele a szexről. Pedig, ha képes vagyunk rá, akár egy “kicsit jobbra” vagy egy “kicsit lassabban” jellegű kérés is csodákat tehet. Persze ehhez tudnunk kell azt is hogyan jó nekünk. Heló, korábbi tapasztalatok, heló, önismeret!

Bárhogy is, az első szex élményét annyi minden befolyásolhatja, hogy ritkán lesz valóban frenetikus élmény, hiszen egymás alapos megismeréséhez, az összecsiszolódáshoz, összehangolódáshoz  idő kell, ahogy idő kell ahhoz is, hogy a szorongásaink oldódjanak és merjünk a másikkal nyíltan önmagunk lenni az ágyban is. Ezen viszont dolgozni kell, próbálkozni és kommunikálni, így ha elsőre nem is volt mindent elsöprő az élmény, egy bénázó indításból is kinőhet a klassz szexuális élet. Hajrá!