A napokban a Vegan in Hungary Facebook csoport egyik lelkes hölgy-tagja posztolt egy képet Jared Letorol – mellette pedig egy női altest rajza volt látható, amelyből hatalmas vízesés zubogott. A kollázs mellett ez volt olvasható: “Amikor találkzol egy vonzó férfival... és megtudod, hogy vegán.” A bejegyzés példátlan sikert aratott a több, mint 4000 tagot számláló csoportban, és bevallom, magam is odabiggyesztettem egy “lájkot” Jared félmeztelen fotója alá. A lány – talán maga sem tudja – de olyan témát vetett fel, amely kétség kívül rendkívül megosztó – ez a vegaszexualitás.
A vegaszexuális szó 2006-ban került be az emberiség közös tudattárába – bizonyos Annie Potts alkotta meg - a Centerbury Egyetem kutója, és az Új-Zéldandi Ember-Állat Tamulmányok Kutatóközpontjának igazgatója. A szakértő 157 vegánt és vegetáriánust faggatott ki szexuális preferanciáikról. Akkor a magyar MTI is közzétette a kutatás ereményét: egyesek úgy érveltek, hogy még csak csókolózni sem tudnának egy húsevővel, és sokan állították: képesek felismerni egy vegán “illatát” ismerkedéskor – ez pedig ösztönösen jobban vonzza őket, mint a “ragadozók” illatanyagai. Emellett persze rengetegen akadtak olyanok is, akik bár szexuális vonzalmat éreznek húsevők iránt is, de meggyőződésük: semmi értelme aktusba bonyolódni egy nem-vegánnal, hiszen ha kapcsolat úgy ssem bontakozna ki a kalandból: morális akadályt jelentene számukra.
Egyen húst, ha akar - csak ne kelljen vele együtt élni
Nem tartozom azok közé a vegánok közé, akik nem tolerálják a húsevők jelenlétét egy asztalnál – én abban hiszek, hogy érdekes párbeszédekkel és finom vegán falatokkal többet teszek az állatok jogaiért, mintha hátatfordítanék egy egyébként értékes embernek, csak mert nem osztja az ideologiámat. A barátaim nagyrésze nem vegán – de nyitott, és érdeklődő. Ha pedig egy “harcosvegán” a szememre veti a Facebook oldalamon, hogyan haverkodhatok “ragadozóval”, rendszerint visszakérdezek: mégis hol a határ? Nem járhatunk nem vegán pszichologushoz? Nem mosathatjuk a kocsinkat mekis sajtburgert majszoló benzinkutassal? Egyáltalán járthatunk kocsival? – hiszen a légszennyezés nem túl vegán. De akkor mi a következő lépés? Már olyanokkal sem barátkozunk majd, akik kocsival járnak, mert már az is túl messze esik majd a saját meggyőzősésünktől?
Ám miközben végtelenül toleráns vagyok a nem-vegán barátokal és kollágákat illetően, beismerem: magam sem tudom elképzelni, mégis hogyan működnénk egy húsevővel, ami az intim kapcsolatot illeti. És itt nem csak a szexről beszélek. Arról, hogy megosztjuk a hűtőnket, és ha minden reggel, mikot kinyitom, halott állatok és csirke petesejtek szemeznek velem, nem fog jól indulni a napom, nem tehetek róla. Attól se lenne szebb, ha baconös szendvicset majszolva szájon csókolna. Az pedig végkép lehangoló lenne, ha mondjuk még le is szólná a gondolkodásmódomat, vagy ostobságnak tartaná, hogy nem akarok részt venni a “használlatoknak” nevezett élő és érző lények kizsákmányolásában. És bár sok húsevőt alaposan felbőszint ez a fajta “diszkrimináció”, valójában semmivel kevésbé “kirkesztő”, ha valaki nem kíván dohányosokkal, vagy mondjuk családos emberekkel randizni.
Exkluzivan vegán társban gondolkodni "étkezési zavar"?
Az ember azt hinné, jogunk van mindehhez anélkül, hogy bárki bélyegeket sütne rán, ám Dr. Forgács Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense másként látha: a vegaszexualitást egyenesen az étkezési zavarok közé sorolja "Az evés egyre több mentális zavart vonz magához" - véli az evészavarkat kutató szakember, aki pszichés problémákhoz hasonlítja a vegaszexuálitást, párhuzamba állítva azt olyasmivel, mint mondjuk hogy valaki kevesebbet eszik egy nyári táborban, csak hogy ne kelljen nyilvános helyen vécéznie, vagy hogy valaki nem eszik egész nap, csak hogy az esto bulin erősebben üssön a pia.
Nem gondolom, hogy a vegaszexuálisok betegek volnának, és kezelésre szorulnak – számora ijesztő, hogy ezt egyáltalán bizonygatni kell. Magyarországon tíz évvel ezelőttig még az is “fura” volt, ha valaki biciklivel járt Budapesten, ha pedig a sótól, borstól és paprikától eltérő fűszereket használok a konyhában, akkor én “érdekes ízű” kaját főzök. Talán ezért is van az, hogy nálunk nem, hogy kultúrája, de még precedense se nagyon akad annak, hogy valaki büszke vegaszexuálisnak vallja magát. Nem így külföldön, ahol tucatni másik zöld-randioldal műküdik. Közülük is az egyik legnépszerűbb a VeggieFishing.com, amelynek mottója: “Találkozz emberekkel, akik utálják a húst, de szeretik az egészséges embereket.”
Biológia és párválasztás
És bár nyilvánvaló, hogy nem minden vegán egészségesebb a húsevőknél, ez a megközelítés talán választ adhat a vegaszexualitás terjedésének miértjeire. Statisztikák bizonyítják, hogy a vegánokra kevésbé jellemző a kóros elhízás, a magas koleszterin-szint, az érelmeszesedés, és a merevedési problémák, sőt, a rákos megbetegedések kezelésére és visszaszorítására is ajánlják. Az Amerikai Orvosi Kamara magazinjának egy 2012-lapszáma szerint 29%-al csökkenti az esélyét a fenti egészségügyi gondokra, aki a novenyi alapú étkezés mellett dönt. Abban pedig feltételezem semmi meglepő nincs senki számára, hogy párválasztás esetén békés, kiegyensúlyozott “másik felet” keresünk – a kutatások pedig azt igazolják, hogy a vegán és vegetáriánus életmód jellemzően tesztoszteront-szint eséssel jár. A hormont, amelyet tévesen exkluzivan “férfi nemi hormonnak” neveznek, bár nők petfészke és mellékveséje is termeli, több kísérlet hozta összefüggésbe az egresszióval: megfigyelték például, hogy az agresszív bötrön rabok tesztoszteronszintje jóval magasabb volt, mint az együttműködő raboké, és hasonló eredményeket láttak a küzdősportokat űzőknél is.
Miért olyan elképzelhetetlen, hogy trend-hajhászat vagy komoly pszichés betegség, sznobizmus, esetleg pusztán a rosszindulat és a húsevők kirekesztése helyett valaki pusztán azért vonzódik potenciális vegán társhoz, mert valahol a ösztön-szinten úgy érzi: egyszerűen “biztosabb befektetés” vegaszexuálisnak lenni?
