„Rá kell találnunk az egészséges szexuális étvágyunkra"

„A szexualitás mellett a másik legősibb ösztönünk az étvágyunk, amely több szempontból is párhuzamba állítható a szexualitással, s az egyes ember életében is közös bölcsőben nevelkednek“ – így kezdi április 19-én vasárnap 18-19 óra között a Pszinapszison tartandó előadásának összefoglalóját Hevesi Krisztina egyetemi oktató, több szexuálpszichológiai könyv szerzője. A pszichológust előadása témájáról, azaz a gluténmentes szexualitásról kérdeztük. 

Milyen párhuzamokat lehet vonni az étvágy és a szexualitás között? Mit jelent pontosan az, hogy az ember életében ezek „közös bölcsőben nevelkednek”?

A száj születésünk pillanatától központi funkciót tölt be a kommunikációban: az étkezés kötelezően társas élmény babakorunkban. Az étel elfogadása, adása-kapása egyben a gondoskodás és a szeretet kifejezése is. És azt, hogy mennyire érzékenyek vagyunk ennek mikéntjére, jelzi a csecsemőkori gyarapodási kudarc jelensége is, amit jellemzően az érzelmileg sivár baba-mama kapcsolat okoz. A pszichoanalitikus irodalom a korai anyai odaszentelődés fontos elemének tekinti a megfelelő „tartó viselkedést”, így a szemek dialógusa mellett az ölbe vétel milyenségét is. A gyengéd, a baba szükségleteihez, testtartásához igazodó, szeretetteli és empatikus anyai gondoskodást a baba étvágya is jelzi, míg kettejük kapcsolatának zavara (például a túlságosan beburkoló vagy a gyereket tárgyként kezelő anyai viselkedés) gyakran mutatkozik meg a kicsi súlygyarapodásának elmaradásában. Az étkezés tehát világra érkezésünktől kezdve társas élmény, amiképp ölbe vétel iránti szükségletünk is fennmarad felnőtt korunk ölelés iránti vágyaként. És ahogyan e korai időszakunkban tartanak, érintenek minket és gondoskodnak rólunk, az a későbbiekben is meghatározó, és kihat szerelmi viszonyainkra is. Attól emberien szép mindkettő – az evés több az éhség csillapításánál, és a szex is a puszta ösztönnél –, hogy megosztjuk másokkal.

hk

Azt állítja, hogy a szexualitás terén a túlkontrolláltság jellemző a társadalmunkban. Hogyan kell elképzelni a túlkontrolláltságot a gyakorlatban, és ez milyen nehézségeket, problémákat okoz az embereknek?

Mindannyian, mire felnövünk, kialakítunk magunkban számos komplexust és szégyent a szexualitással szemben. Gyerekkorunkban önfeledten rajzolunk, és nem korlátoz minket ennek örömében az, hogy másoknak megfeleljen az alkotásunk. Ugyanez igaz a tánc terén is – boldogan mozdulunk a zene ütemére, majd mire felnövünk, zavarba jövünk mindkettőtől: „Nem tudok rajzolni.” „Én nem tudok táncolni.” Elveszítjük e tevékenységek önfeledt örömét. Legátolom, megtagadom a természetes ösztönt, csak azért, mert félek attól, hogy mások miképp ítélnek meg, vagy épp elítélnek amiatt, hogy örömömet lelem benne.

Az előadásában szó lesz arról, hogy miként oldható fel ez a szexuális anorexia (a szexuális vágy elvesztése), hogyan segíthetnek ezen az egészséges testi-lelki afrodiziákumok. Mik azok az egészséges afrodiziákumok? 

Egy kicsit le kell halkítanunk a sok zajt, ami körülöttünk van, hogy meghalljuk a testeink hangját, kívánságát. A sok mesterséges ízfokozó, színezőanyag és adalék helyett visszatérni az egészséges, a természetes táplálkozásra – és ez igaz szexuális étvágyunkra is. De természetesen szó esik a testi afrodiziákumokról is.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Oszd meg másokkal is!
Mustra