EGO

A fiam meleg. Gyógyítható?

2015. március 18., szerda 21:37

„Kiderült számunkra, hogy 20 éves fiúnk maga is a fiúkat szereti, és kapcsolata is van egy nála idősebb homokos férfival. Azóta nem térünk magunkhoz, fogalmunk sincs, mi történhetett. Mindig rendes gyerek volt, bár kicsit visszahúzódó, kamaszkorában sem járt el sokat otthonról, és nem volt soha semmi komolyabb balhéja. Jól tanult, főiskolára jár most is. Azt hittük, hogy zárkózott típus, amit nem is bántuk nagyon, bár én néha aggódtam érte, és az apja is panaszkodott néha, hogy nem érdeklik a gyereket a fiús dolgok, de ettől eltekintve teljesen normálisnak tűnt. Mit ronthattunk el? Nem akarjuk, hogy ezért hátrányba kerüljön az életben. Jó lenne, ha vissza lehetne őt terelni a normális kerékvágásba. Olvastunk arról, hogy a homoszexualitás kezelhető, hogy visszafordítható. Tudna olyan szakembert ajánlani, aki meg tudja őt gyógyítani?” 

A fenti idézet egy középkorú anyától származik, akiről kiderül, hogy bár nagyon szereti a gyerekét, nemcsak nem tudja, de nem is akarja elfogadni fia szexuális orientációját. Megoldást keres: egy hiteles és megbízható szakembert, aki tudományosan megalapozott módszerekkel egyszerűen megszünteti azt, ami számára felfoghatatlan és feldolgozhatatlan. Olyan szakemberre van szüksége, aki képes elmulasztani a homoszexualitást. Ilyen szakember azonban nem létezik. 

A homoszexualitás nem betegség, így nem is gyógyítható

„A viselkedéses és szociális tudományágak, valamint az egészségügyben tevékenykedő, mentális egészséggel foglalkozó szakemberek régóta egyetértenek abban, hogy a homoszexualitás az emberi szexuális orientáció normális változata. A homoszexualitás önmagában nem mentális betegség” – olvasható az Amerikai Pszichológiai Társaság oldalán. A tárasaság a hetvenes évek óta fellép minden homoszexuálisokat sújtó előítélet, diszkrimináció, stigma ellen, és a második évezredtől kezdve kifejezetten támogatja is a leszbikus, meleg és biszexuális emberek egyenlőségét. Hogy miért? Mert a társaság állásfoglalása szerint: „több mint 35 évnyi objektív, jól megtervezett társadalomtudományi kutatás bizonyítja, hogy a homoszexualitás önmagában nem jár együtt mentális zavarokkal, illetve érzelmi, emocionális problémákkal.” Ez alapján fel sem merülhetne, hogy a homoszexualitást gyógyítani kellene, mégis akadnak olyanok, akik megpróbálkoznak vele.

shutterstock 170953826

Az elmúlt két évszázadban számos bizarr módszerrel próbálták már kezelni a homoszexualitást: az ördögűzéstől kezdve a hipnózison, áramütéseken, hideg zuhanyokon, lobotómián, hormonkezelésen keresztül egészen a borospohárban felszolgált vizelet és hányást kiváltó injekció segítségével történő kondicionálásig. A levélírónknak igaza van abban, hogy a mai napig lehet olyan emberekről olvasni, akik állítják: pszichoterápia segítségével képesek megszüntetni az egyén vonzalmát saját neme, és vágyakat kelteni benne az ellenkező nem iránt. Ezek a terápiák konverziós, reparatív vagy helyreállító néven futnak, alkalmazóik rengeteg különböző technikát, módszert használhatnak (mivel a területnek nincs valid tudományos háttere, így konkrét irányelvei sincsenek), de a hatékonyságukra nincs tudományosan megalapozott bizonyíték. Ha akadt is hasonló, később azt is visszavonták

De mitől lesz valami tudományosan megalapozott? A randomizált, kettős vak vizsgálatoktól. A helyreállító terápiák hátterében ilyen vizsgálatok nincsenek. Mindeközben a személyes beszámolókon alapuló kutatásokból úgy tűnik, hogy a szexuális irányultságot a helyreállító terápia nem képes tartósan és hatékonyan megváltoztatni. Egy 2002-es vizsgálatban 202 konverziós terápiában részt vevő meleg férfi adatait elemezték, és kiderült, hogy mindössze 3 százalékuk tapasztalta a szexuális orientáció tartós változását, és ők mindannyian valamilyen ex-gay – egy erősen vallásos – szervezet munkatársai voltak.

A kutatásokon túl a szakmai szervezetek, így – az amerikai kollégákhoz hasonlóan – a brit pszichológusok, pszichiáterek is egyetértenek abban, hogy nincs megfelelő bizonyíték a konverziós terápiák hatékonyságára, veszélyt ellenben hordozhatnak. Nem véletlen, hogy Kaliforniában be is tiltották ezeket. 

A neves szakmai tömörülések tehát ellenzik a helyreállító terápiát. Hogy miért? Leginkább azért, mert logikátlan és etikátlan kezelést ajánlani bármire, ami nem betegség. Meg persze azért is, mert az, aki megjelenik egy ilyen terápián sérülékeny, bizonytalan, kiszolgáltatott, és a terapeuta csak erősíti ezt. A helyreállító terápia már a létével is azt hirdeti, hogy a saját nemhez vonzódás rossz és abnormális. Ezt hirdeti a potenciális klienseknek és ezt hirdeti a tágabb társadalomnak is. A terapeuta tehát ezekben a helyzetekben megsérti az orvoslás egyik alapelvét, azt, hogy ne ártson.

De nem ez a lényeg

Minden kezelés, gyógyszerezés, terápia alapja a hit, és ha valaki hinni akar valamiben, arra a neten talál is bizonyítékot. Akár arra is, hogy a megfelelő számsorra koncentrálva elérhető az örök fiatalság. A helyreállító terápia hívei jöhetnek azzal, hogy a szakmai szervezetek csak a politika és a LMBT-lobbi szócsövei, előcitálhatják például Joseph J. Nicolosi magyarul is megjelentSzégyen és kötődésvesztés – a helyreállító terápia gyakorlata című könyvét, találnak a témában ilyen-olyan kutatásokat is, melyek számukra nyilvánvalóan erősebb bizonyítóerővel bírnak majd, mint bármilyen tudományos érv. 

shutterstock 25399945

Az elméleti háttér és a különböző bizonyítékok előcitálása azonban olvasónk problémáján nem segít. 

A pszichológus válasza: az elfogadás, az segít igazán

Kedves asszonyom!

Szexualitásunkban, a szexhez való hozzáállásunkban nemcsak a génjeink, az élet során alakuló személyiségünk, a tapasztalataink, de a családunk, barátaink, a számunkra fontos társak, a szűkebb és tágabb környezet, a kultúránk, a múltunk is meghatározó. A szexualitás tehát egy komplex, dinamikus, képlékeny folyamat, amit rengeteg dolog befolyásol. A tudomány történetének első professzionális szexkutatója, Alfred Kinsey szerint a szexuális irányultság nem fekete vagy fehér, a világ nem osztható hetero- és homoszexuálisokra. Az emberek egy része a szexuális orientáció skála valamelyik végpontján helyezkedik el, azaz egyértelműen hetero- vagy homoszexuálisnak vallja magát, mások utaznak a skálán, az idő és a helyzet függvényében változhat szexuális érdeklődésük. Ha innen nézzük, elméletben elképzelhető, hogy a fia, aki most éppen egy másik férfival jár, a jövőben kapcsolatba kerül lányokkal is, de az ön levélből úgy tűnik, hogy a szexuális orientáció tekintetében a fia stabil. Ő a saját neméhez vonzódik. Ez a vonzalom pedig erős, meghatározó, mélyről jövő, így a fia akkor lesz boldog, ha enged annak, ami számára a természetes. Az önök levele alapján feltételezem, hogy a fia küzdött, kételkedett, harcolt magában eleget, mire elfogadta a tényt, hogy a saját neméhez vonzódik, megkockáztatom, hogy nem volt könnyű útja idáig.

Szexuális orientációtól függetlenül találkozunk jó és rossz kapcsolatokkal, így az, hogy boldog lesz-e a fia a jelenlegi vagy későbbi párkapcsolatában, nem azon múlik, hogy egy férfival vagy egy nővel él együtt, hanem azon, hogy milyen a kapcsolat minősége. Ebből a szempontból tehát éppen ugyanannyira kellene aggódnia akkor is, ha a fia egy lánnyal járna.

Ha segíteni szeretne a gyermekének, ha azt akarja, hogy ne kerüljön hátrányba az életben, ha meg akarja őt óvni a nehézségektől, akkor valóban jó ötlet a terápia. Egy olyan terápia, ahol megtanulja, hogyan fogadja el önmagát, hogyan küzdjön meg az előítéletekkel, azzal a félelemmel, hogy a szerettei nem képesek a választását – és talán őt magát sem – elfogadni, hogyan küzdjön meg azzal, ha a vallása, a neveltetése szemben állnak legmélyebb érzéseivel. Mert nem heterónak lenni ebben a világban valóban nehéz feladat. 

Önnek és a férjének szintén azt javasolnám, hogy keressenek fel egy szakembert. Átkozottul nehéz lehet önnek ez a helyzetet, ahol akár a vallása, akár a neveltetése, akár a sokunkban élő különböző előítéletek miatt, de szembe került az ösztönös szülői érzésekkel. Átkozottul nehéz lehet szembe fordulni azzal, akit ennyire szeret. Ennek a helyzetnek, akármilyen nehéz is, de a kulcsa az elfogadás. A gyerekünknek – bármilyen életkorban is van – ezzel adhatjuk a legtöbbet: akár egyedül, akár szakember segítségével, de érdemes megpróbálnia erre törekednie. 

shutterstock 172081193

Ha a fentiek után is gondolkodik azon, hogy helyreállító terápiába vigye el a gyermekét, kérem hallgassa meg Mathew Shurkát. Ez a fiatal férfi szülői nyomásra, 16 éves korától kezdve, öt éven át járt helyreállító terápiára, ahol leginkább azt tanulta meg, hogy milyen előítéletek élnek a terapeutájában a hetero- és a homoszexuálisokról.  „Az az öt év elég rossz volt – mondja. – Az ember ott soha nem tanulja meg elfogadni magát, mindig azt hiszi, hogy valami baj van vele, próbál túljutni valamin, amin nem lehet túljutni, és közben rosszul érzi magát, mert a terápia nem működik, és azt hiszi, hogy valamit ő csinál rosszul.” Ilyen sorsot kíván a fiának? 

Írjon nekünk!

Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. Kuna Gábor pszichológus, család- és párterápiás tanácsadó, az ÖNSEGÍTŐ Személyiségfejlesztő Műhely szakmai vezetője szívesen válaszol munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban is. A life coach csapat tagja továbbá Sákovics Diana pszichológus, akihez fordulhatnak párkapcsolati problémákkal, függőséggel, életvezetési válságokkal kapcsolatban, de bármilyen problémát is vetnek fel, munkatársaink igyekeznek majd megtalálni önöknek a legmegfelelőbb szakvéleményt. 

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés