Idézzen fel bármit az elmúlt két hónapjának történéseiből! Megvan? Nagy eséllyel valami különleges, kiugró, izgalmas, de legalábbis nem szokványos emlék jutott az eszébe. Ezek ugyanis valahogy mélyebbre égnek az agyunkban, nagyobb a hatásuk az életünkre, több érzelmet, emléket kavarnak fel, mint egy átlagos hétköznapi esemény, így könnyebben is idézzük fel őket. Pedig nem lenne rossz, ha azok a szokványos mindennapi történések is jobban megmaradnának. Hogy miért? Mert állítólag utólag sokkal szívesebben emlékszünk rájuk.
„A ma szokványos pillanatait általában nem tekintjük elég értékes élményeknek ahhoz, hogy megérje később felidéznünk őket. A kutatásunk azonban bizonyítja, hogy ebben tévedünk. Ami ma szokványosnak tűnik, az a jövőben különlegessé válik. Különlegesebbé, mint sejtenénk” –állítja Ting Zhang, a Harvard pszichológusa. Zhang és kollégái a Psychological Science című szaklapban publikálták eredményeiket.
A pszichológusok vizsgálatukban a tavaszi szemeszter végén 135 főiskolást kértek meg arra, hogy szedjenek össze, írjanak le különböző élményeket a vizsgálatot megelőző időszakból. Például a legutolsó társasági eseményt, amin részt vettek, beszélgetéseket, zenéket, amiket aktuálisan hallgatnak, meg egy szemelvényt a legutóbbi dolgozatukból. Ezt követően a főiskolásoknak meg kellett tippelniük, hogy melyik emlék mennyire lesz meglepő és érdekes, amikor később felidézik, majd mindenki elment szépen végigmulatni a nyarat. Az új szemeszterben aztán kiderült, hogy a diákok következetesen alulértékelték ezeknek az élményeknek az erejét. Ahogy alulértékelték a párkapcsolati hétköznapok jelentőségét azok is, akik a kutatók online vizsgálatában vettek részt. Ők meg voltak győződve arról, hogy sokkal szívesebben olvasnának a jövőben valami különleges közös pillanatról, mint egy szokványos beszélgetésről. Tévedtek.
Azt, ugye, tudjuk, hogy nem vagyunk valami jók a jövőbeni érzéseink bejóslásában, ahogy nem vagyunk jók abban sem, hogy lássuk, milyen ember lesz belőlünk, milyen értékekkel bírunk majd, és milyen emlékek, élmények válnak fontossá számunkra. Zhang és kollégái szerint épp ez lehet a magyarázata annak, hogy miért az életünk különleges pillanatait igyekszünk megjegyezni, képekkel és emléktárgyakkal dokumentálni, ahelyett, hogy egyszer egy átlagos napot, egy baráti beszélgetést vagy egy munkahelyi pillanatot örökítenénk meg.
A kutatásokból összeségében tehát az derült ki, hogy jóval kevésbé emlékszünk a hétköznapi eseményekre, mint hisszük, és sokkal kisebb jelentőséget is tulajdonítunk ezeknek, mint amilyennek megéljük őket később. Szóval, ha van kedve jót tenni jövőbeni önmagával, dokumentáljon néhány nem különösebben rendkívüli, de kellemes eseményt az életéből. Hátha tényleg megéri.
