1. Mikor végezték a kutatást?
A tudományos cikkeknél íratlan szabály, sőt, több helyen kritérium is lehet, hogy az adott állítás forrásául szolgáló hivatkozás nem lehet öt évnél régebbi. Ha egy terméket úgy próbálnak eladni neked, hogy az állítólagos jótékony hatásait a '80-as, '90-es években végzett kutatások eredményeivel támasztják alá, akkor jobban jársz, ha erősen kétségbe vonod ezek érvényességét.
Persze kétségtelen, léteznek olyan alapigazságok, amiket az idő nem dönt meg, így például a zsírok mindig közel kétszer annyi energiát fognak szolgáltatni, mint a fehérjék vagy a szénhidrátok, és az alkohol sosem lesz javasolt a májbetegeknek. De az például, hogy milyen genetikai háttere van egyes betegségeknek és ezek hogyan függnek össze az étrenddel, folyamatos kutatások tárgya. Így e téren a mai tudásunk öt év múlva minden bizonnyal elavultnak számít majd.
2. Hány fővel készült a felmérés?
A legtöbb étrend-kiegészítő, új élelmiszer, termék marketingstratégiájában szerepel néhány tudományos vagy annak tűnő kutatás eredményeinek feltüntetése, amivel a vásárló bizalmát igyekeznek növelni a cég felé. Amennyiben ezek a cikkek elérhetőek, érdemes egyből azt is figyelni, mekkora mintán végezték a kutatást. Az evidens, hogy száz fő alatt nem illik százalékokról beszélni, és ez alatt nem is igen érdemes elgondolkodni, vajon működik-e az adott módszer vagy sem. Ha ezer vagy ennél is több főt vizsgáltak, akkor már hitelesebb eredményekre számíthatsz. Az mindenesetre kecsegtető, ha egy vizsgálati minta reprezentatív, és ezt nem csak a szervezők mondják, hanem statisztikai módszerekkel számították ki, hogy hány fővel és milyen összetételű mintán kell végezniük a felmérést.
3. Milyen módszert alkalmaztak?
Ha egy ún. intervenciós tanulmány eredményeiről számolnak be a kutatók (például valamit előre tervezett módon megváltoztattak a résztvevők étrendjében), akkor nem mindegy, hogy ezt mennyire és milyen gyakran ellenőrizték. Lehet, hogy a résztvevők kaptak hetente egy mintaétrendet, de azt vagy betartották, vagy nem. A legjobb, bár nem túl életszerű megoldás, ha ezeket az ételeket meg is kapják, mert így biztos hogy azt eszik, aminek a hatásait vizsgálni szeretnék.
Ha kérdőívvel ellenőrizték a betartást, az kevésbé hatékony, mert könnyű megszépíteni az eredményt. A táplálkozási napló azért jobb, főleg, ha nem csak egynapos (ezt nevezik 24 órás visszakérdezésnek), mert abban valós ételeket kell leírni (lehetőleg még aznap, különben a memóriádon múlik, mit írsz le és mit nem, csalni pedig itt is lehet, sajnos), amiket jellemzően dietetikusok, ráadásul energia- és tápanyagszámító szoftverrel értékelnek ki. Ahhoz, hogy ez minél valósághoz közelibb, értékelhetőbb legyen, vissza is kérdezik a leírt adatokat. Bővebben erről itt.
4. Volt-e kontrollcsoport?
Ez ma már alap, és szinte már az óvodások is sorolják a kettős vak, placebo-kontrollált, randomizált és hasonló szakszavakat, amelyek egy jól felépített kutatással összefüggésbe hozhatók. Ha valamely hatóanyag, például egy vitamin, növényi alkotórész hatását szeretnénk vizsgálni, fontos, hogy legyen egy olyan csoport, aki ezt nem ette, hogy lássuk, anélkül is hatásos-e, hogy bevennék a kapszulát (vagyis érvényesül-e a placebo-hatás). Az is lényeges, hogy a kontroll csoport semmilyen utasítást, tanácsot nem kaphat az étrendre vonatkozóan, ha például az étrend összetételét vizsgálnánk. Még így is előfordulhat (és elő is fordul), hogy a kontroll csoport tagjai önszorgalomból kezdenek változtatni az étrendjükön, életmódjukon, és így jobb eredményeket érnek el a végén, ami mellett esetleg az új, vizsgált étrend, életmód okozta hatások eltörpülnek. Így akár az is lehet a tanulság, hogy az új étrend, módszer nem is olyan hatékony (vagy éppen nem káros). Nem egyszerű a helyzet, mivel nem robotok vagyunk és nehéz csak egyetlen tényezőt vizsgálni, különösen, ha étrendről van szó. Aki például több zöld teát iszik, jellemzően több zöldséget, gyümölcsöt is eszik, így nehéz megállapítani, vajon a zöld teának vagy az étrendnek összességében van-e jó hatása a szívre vagy a prosztatára.
5. Hol készült?
A megbízhatóság szempontjából az sem mellékes, hogy milyen intézet, egyetem, klinika kutatási eredményeit közlik le. Ha például a neves professzor, aki az eredményeket közreadja, éppenséggel a terméket forgalmazó cég szakértője is egyben, akkor kicsit gyanús lehet, hogy nem volt teljesen pártatlan a döntése. Azért nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, de a független szakértők nem hiába függetlenek. Általában az országos, állami intézetek eredményei a leghitelesebbek, ezekben bízzál. Hazánkban ilyen például az OÉTI, OGYEI, OEFI, KÉKI, MGSzH, külföldön a WHO, EFSA, FDA, USDA stb.
