A tömeg kiszámíthatatlanná válik
A szélsőségesen stresszes helyzetben, pánikhelyzetben is másként viselkedünk, mint egyébként. Amikor ez a két szituáció összeadódik, az a tömegpánik. Pánikhelyzetben a tömeg máshogy kezd viselkedni, kiszámíthatatlanná válik, mindenki próbálja a saját érdekeit képviselni, így például saját magát szeretné menteni, és kevésbé törődik másokkal, mint egyéb szituációban. Még akkor is, ha ezzel a saját menekülési lehetőségét csökkenti, vagy akár lehetetlenné is teszi - írja egy pszichológiával foglalkozó blog.
Három áldozatot követelt a tragédia
Három fiatal vesztette életét szombat éjjel egy budapesti Nyugati téri szórakozóhelyen. Eddig még nem világos okokból pánikhangulat alakult ki a tömegben, amelynek szerepe lehet a fiatalok halálában. A mentők szombat éjjel fél 12 előtt néhány perccel kaptak riasztást a szórakozóhelyen történt balesetről. A bejelentés több eszméletlen fiatalról szólt. A mentőszolgálat hat egységet riasztott a helyszínre, az első egységek öt percen belül megérkeztek. A mentősök három fiatal lányt találtak a bejáratnál, egyiküknek sem volt szívműködése és légzése. Azonnal megkezdték az újraélesztésüket, ami több mint fél óráig tartott, de sajnos már nem tudtak segíteni rajtuk, csak a halál beálltát tudták megállapítani.Valós vagy vélt probléma indítja el a tömegpánikot? A dolog pszichiátriai és viselkedéstani részét tekintve teljesen mindegy. Azonban mindkettőben azonos, hogy a fenyegető vagy fenyegetőnek vélt hatásra az emberek elrugaszkodva a realitásoktól, nem adekvát módon cselekszenek.
A félelem ragadóssá válik
Mi vezet ahhoz, hogy a félelem túl gyorsan terjed a tömegben? A tömeghisztéria egyik alapvető eleme az, hogy az érzelmek könnyen „átragadnak” másokra. Az agyat vizsgáló kutatások kimutatták, hogy azoknak az érzelmeknek, melyeket más emberektől tapasztalunk, direkt hatással vannak az agyunkra. Az agy amygdala nevű régiója kifejezetten a félelem érzésében játszik fontos szerepet, ez az agyi terület irányítja ilyenkor a viselkedést.
A poszttraumás stressz szindróma
Kialakulására azokban az esetekben lehet számítani, amikor az ember valamilyen komoly megrázkódtatáson, stresszhatáson esik át. Egy közeli barát vagy családtag halála, vagy súlyos betegsége, válás, szexuális zaklatás vagy erőszak is kiválthat hasonlót. Sőt a terrorcselekmények szemtanúi, természeti katasztrófák túlélői is a poszttraumás stressz tüneteit mutathatják. A szindróma tünetegyüttese fenyegetheti a budapesti szórakozóhelyen a tragédia idején tartózkodó fiatalokat, akik közvetlen közelből élték meg és voltak részesei a tömeghisztériának.
A fenti eseményeket átélt embereknél 3 nagy tünetcsoport kialakulása jellemző. Ezek egyike az állandósult szorongás és félelemérzés, ami akár a napi tevékenységet is akadályozhatja. A másik jellemző tünet, hogy a beteg újra meg újra akaratlanul is végigéli a történteket, mintegy filmszerűen leperegnek előtte az átélt események. Ezek a szakirodalomban flashbacknek vagy emlékbetörésnek hívott epizódok váratlanul jelentkeznek. A történtek gyakran álmaikban is visszatérnek, alvászavarok is kialakulhatnak. Mindemellett jellemző, hogy a beteg elvonul a külvilágtól, bezárkózik, "beszűkül". Szélsőséges esetben kapcsolataik megszakadnak, munkaképtelenné válnak. Egyfajta "transzállapot" is létrejöhet, melynek segítségével a beteg elmenekül a valós világtól. Nem ritkán depresszióssá vagy alkoholistává válnak, súlyos esetben öngyilkosságot követhetnek el.
Kísérletek bizonyították, hogy ha egy ijedt arcot mutatunk valakinek, ez aktiválja az amygdala működését, ezáltal a félelem valósan megjelenik az agyban. Képzeljük csak el, hogy a tömegben a számtalan ijedt arc látványa milyen emóciókat indukál az amygdalában. A félelemnek két mechanizmusa van, a gyors, egy ősibb, primitívebb forma jön az amygdalából, mely gyakorlatilag egy pánikjelenség, a másik az agykéregből származik, mely megalapozott, racionális félelem. Az olyan helyzetekben, amikor valakit pánikban lévő tömeg vesz körül, az agykéregnek nincs esélye az amygdalából jövő félelem megfékezésére. Ez volt látható a mostani tragédia kapcsán.
A szeretteinkért izgulunk, nem a túlélésért küzdünk
Azt gondolnánk, hogy a túlélésért való küzdelem a legfontosabb ilyen helyzetekben, de kutatások szerint az első, ami ilyenkor átfut az emberek agyán az, hogy a szeretteik, akik szintén a közelben tartózkodnak, biztonságban legyenek. Idegen emberek jelenléte, mint ahogy a mostani baleset kapcsán is történt, növeli a pánikreakciót, és az inadekvát cselekvési módok, illetve a tragédia bekövetkeztének lehetőségét.
Bear Grylls 3 tanácsa diszkópánik esetére
A Túlélés törvényei (Ultimate survivor) című műsor legendás túlélési szakértője egy alkalommal a zsúfolt diszkóban kialakult pánikot modellezte. Túlélési forgatókönyve szerint néhány lépéssel megakadályozhatjuk, hogy áldozatai legyünk egy esetleges tömegpániknak.
1. Ahogyan a terembe lépünk, figyeljük meg, hogy hol találhatók a vészkijáratok, és melyek a legrövidebb utak kifelé.
2. Ne hagyjuk magunkat a terem közepe felé sodródni, törekedjünk a fal felé.
3. Ha pánik törne ki és tehetetlenül sodródni kezdenénk a tömegben, igyekezzünk talpon maradni, amennyiben elesünk, semmiképp ne húzzuk össze magunkat a földön védekezésképp, így ugyanis agyontaposhatnak, hanem mások ruháiba kapaszkodva próbáljunk felállni és törekedni a kijárat felé.
Bear Grylls három évig szolgált a Brit Hadsereg különleges alakulatánál (British Special Forces). 23 évesen, a legfiatalabb brit hegymászóként jutott fel a Mount Everest csúcsára, majd az Everestet megjárt csoport tagjaival együtt jetskivel megkerülte az Egyesült Királyságot. Rekordjai közé tartozik az is, hogy elsőként szelte át egyedül a fagyos észak-atlanti óceánt egy felfújható, nyitott csónakban.
