KEDVENCEK

Kisgyermekeknek a belépés szigorúan tilos!

2010. április 21., szerda 11:17

tilos_m„Gabriella, akarod az itt megjelent Gábort hites férjedül...." - indította a kérdést az idős pap. Nagyot nyeltem, és még mielőtt átadhattam volna magam a teljes elérzékenyülésnek, a násznép másfél éves Nándikája váratlanul ordítani kezdett.
Kalandok egy kisgyerekkel, 2. rész

Az előző részben egy anya mesélt arról, hogyan próbálta kezelni azokat a helyzeteket, amikor kislánya - természetesen nem rossz szándékkal - kellemetlen helyzetbe hozta. A folytatásban egy egyedülálló, huszonéves lány számol be a kisgyerekekkel kapcsolatos élményeiről. Íme a szingli kalandjai.

A kisautó is előkerült, de hiába

Az esküvőn Nándika önkényesen közbeiktatott intermezzója egy szempillantás alatt tönkretette a meghatottságom. A szertartás finom ritmusa derékba tört - és mindez pont akkor, amikor testi-lelki jóbarátnőm élete egyik legfontosabb pillanatához érkezett.

Nándikát mindez hidegen hagyta. Elszántan nyomta a bömbölést. Tenyérnyi feje mély lila árnyalatba fordult. Szemeiből óriás krokodilkönnyek potyogtak, a  templom fájdalmától visszhangzott. Édesanyja csitítgatta, ringatta. A kedvenc kisautó is előkerült a táska aljából, de semmi nem segített. Körülöttük pár másodpercre minden elcsendesedett, mire az édesanya felkapta a kis csendháborítót, és tűsarkú cipőben nagyot sprintelt a templomajtóig.

Időbe telt, mire az idős pap összeszedte darabjaira hullott figyelmét, és második nekifutással - ezúttal Nándika tiltakozása nélkül - újra feltette barátnőmnek az életre szóló kérdést. Én azonban hiába próbáltam lelkiekben újra vele lenni, a pumpám a mennyezeti freskót verdeste, és azon kattogtam, mégis miért nem lehetett pár órára otthon hagyni a gyereket? Hol vannak ilyenkor a nagymamák, a legjobb barátnők, a bébiszitter vagy mit tudom én kicsoda?

Intolerancia vagy jogos kiakadás?

Miért kell magukat olyan megpróbáltatásoknak kitenni, melyeket szemmel láthatóan sem ők, sem a környezetük nem visel jól. Nem kisgyereknek való a hosszú templomi szertartás, sem az étteremben megkövetelt fegyelem és a könyvtárban kötelező csend sem. Léteznek olyan alkalmak, helyek és események, amelyek egész egyszerűen a másik emberről, annak zavartalanságról szólnak. Ezekben a helyzetekben pedig nem illik a másik türelmét, megértését gyermeki hangoskodással, rosszasággal, hisztivel próbára tenni. (Ez alól még az sem ad felmentés, hogy Nándika az egyik legjópofább kisbaba, akivel valaha találkoztam).

Gyermeki türelem

Az ordítós, fegyelmezetlen és hisztis pillanatok nemcsak a felnőttek türelméről szólnak. A gyermekek tűrőképessége is határos, akik nap mint nap a felnőttek tempóját kényszerülnek felvenni. Elég betévedni egy bevásárlóközpontba, és az ember tucatnyi, a szüleikkel keményen „dolgozó" kisgyereket lát, akik mesterséges környezetben, műfény, zsivaj és embertenger közepette, törpeszinten próbálják elcsípni a nagyok ritmusát. Bevásárolnak, próbálnak, egyenesen ülnek, nem futkároznak, csendben maradnak, jól viselkednek, rohannak - a végén pedig törvényszerűen kiborulnak. A legelszántabbak toporzékolnak, a padlóra vetik magukat, de látni olyan törpeharcost is, aki minden erejét kizárólag a hangszálak erejébe fekteti, levegőt sem vesz, annyira üvölt.

A jelentet természetesen senki nem viseli jól. Szenved a gyerek, szenved a szülő és szenved a környezet - legtöbbször azonban senki nem szól egy szót sem. Nem illik beszólni ugyanis, de néha nehéz megállni.

 

cikk-tipus-linkek

Ördögi gyerek - egy anya kalandjai

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.04.22 18:40:00kocanyuszi

    Nézzük csak ugyanezt lózungok nélkül.
    Tehát adva van egy esküvő egy boldog ifjú párral és a násznéppel. Minő szörnyűség a nászépből gyermeki sírás hallatszik, mire a boldog ifjú pár boldogsága azonnal semmivé foszlik.

    A pap a következőképpen folytatja a ceremóniát:

    Kedves ifjú pár!

    Ez az élet. Ez vár rátok is, pont erre szerződtök ebben a magasztos pillanatban.
    Ha életetek legszerelmesebb időszakában egy pár pillanatig hallható gyermeki sírást láthatólag nem tudtok elviselni, akkor talán nem kellene összeházasodnotok. Tudjátok, ha nektek is lesz gyermeketek, akkor ő sokszor éjszakákon át fog bömbölni és napközben nem egyszer visítani.
    Szemmel láthatóan ti nem vagytok alkalmasak a szülői szerepre. Megbuktatok a vizsgán. Sajnos nem kérhetem rátok Isten áldását.
    Menjetek békével és csak akkor gyertek vissza, ha biztosak vagytok benne, hogy egy gyermek hangja nem elveszi a köztetek fennálló harmóniát, hanem megerősíti.

  • 2010.04.22 19:04:44mfazekas

    Ha az esküvő csak a menyasszony "zavartalanságáról" szól akkor minek násznép? Mi van ha a nagyira rájön a köhögés, vagy a hugi nem kapcsolta ki a mobilt?!
    Gyereket nem viszek hangversenyre, csak ha tudom, hogy végigüli, de esküvőre, étterembe?

  • 2010.04.22 19:47:26goobyhill

    Szerintem sem kell ezt tul lihegni. "az etteremben megkövetelt szigor" az mi ? mata reszeg arcok orditozhatnak az asztalnal a kis gyerek meg nem rohangalhat kedvere ? dehogynem!

  • 2010.04.22 19:57:17Rézvirág

    Nem, nem a "zavartalanságáról" szól.
    Viszont vannak az életben megismételhetetlen pillanatok. Az esküvő, a boldogító igen is ilyen. Az ifjú pár (de a menyasszony biztosan!) hónapokkal előtte készül rá, sőt, álmodozni annál is régebben álmodozik róla. A násznép meg arra van, hogy ezt a pillanatot megossza velük, nem azért, hogy azt a (soha meg nem ismételhető) pillanatot megzavarják, a varázsát tönkre tegyék.

    Persze ezen nem múlik semmi, ettől még ugyanúgy egybekelnek, és igen, ennél sokkal nagyobb "sokkokat" is átélnek majd a saját gyerekeikkel, ....de vannak pillanatok, amikor ne a túlélésre játszunk már! A menyasszonynak talán ez az utolsó varázslatos pillanat az életében, ami _csak_ róla és a párjáról, a szerelmükről szól, egy olyan pillanat, amire majd visszagondolva erőt meríthet, amikor hajnali 4-kor kialvatlanságtól már sírva próbálja megnyugtatni a síró kisbabáját...ne pancsoljunk már bele!

    Soha eszembe sem jutott, hogy esküvői szertartásra bevigyek egy kisbabát. Amikor egy rokonunk ment férjhez, és az egész család ott volt velünk ugye, nem volt kire bízni a kisfiunkat, nos akkor én a szertartás alatt a templom kertjében tologattam a babakocsit, aztán a lakodalom további részén együtt ünnepeltünk mi is az ifjú párral.

  • 2010.04.22 20:17:19Rézvirág

    Nem, mata részeg arcok sem ordítozhatnak az asztalnál.
    (úristen, hova jársz te étterembe....?!)
    A mi törzshelyünkön még sosem fordult elő, hogy valaki mata részegen ordibált volna. Most azon gondolkozom, voltam-e már úgy étteremben akárhol, hogy valaki mata részegen ordibált, de egy ilyen sem jut eszembe...mindenki normálisan beszélget az asztaltársaságával, 99%-ban ilyen emlékeim vannak...

    Nekünk két kicsi gyerekünk van. Néha lepasszoljuk őket, hogy lazíthassunk, elmegyünk moziba, étterembe, és olyankor az ember lazítani szeretne. Az nem lazítás, hogy a sajátom helyett más gyerekének a bömbölését hallgatom, és nem a sajátom, hanem más gyereke bújik az asztalunk alá és törli a nadrágomba a lekváros/zsíros/akármilyen kezét...persze nem muszáj tekintettel lenni egymásra, a mi gyermekünk a világ közepe, mindenki más meg bekaphatja...hm?

  • 2010.04.22 20:27:13dévény

    A mata részeg arcok sem ordítozhat(ná)nak az asztaloknál, és tisztességes helyeken ki sem szolgálják őket, ha már túl sok van bennük. Ők viszont a saját felelősségükre részegek.
    Abba viszont belegondolt már bárki is, mennyire veszélyes, ha egy kisgyerek elszabadul egy étteremben? Bármint magára ránthat, megütheti magát, leöntheti magát valami forróval, stb. de ezek még mind "csak" a szülő felelősségére történnek. Ha viszont, teszem azt, a picér kézét löki meg véletlenül, és úgy éri baleset, akkor bizony a pincért kapják elő. Ha a pincér épp egy torony tányért egyensúlyoz a karján, evőeszközökkel megpakolva, és egy gyerek váratlanul elészalad, bele sem merek gondolni, mi történhet.

    Higgyétek el, nem a levegőbe beszélek, az étteremben nem azért nagyon fontos, hogy a szülők kordában tartsák a gyereket, hogy azok ne zavarjanak másokat, hanem azért, mert iszonyú veszélyes terep. Egy olyan országban dolgoztam évekig kifejezetten család-/bababarát éttermekben, ahol ennek egyébként is nagy divatja van, mondhatni elvárás. Ne tudjátok meg, hányszor kaptam frászt, mert egy hajszálon múlt, hogy nem lett nagy baj...

    Hosszú lett, bocs, de a lényeg annyi, hogy ésszel kellene mindent csinálni. Egyetértek Rézvirággal a megismételhetetlen pillanatok dolgában, és csak annyit kérnék a kisgyerekesektől, hogy ne vegyenek mindent személyes sértésnek, vagy a szabadságjogaik korlátozásának. Igenis a legtöbb ilyen mögött nagyon is észszerű indok áll a háttérben, csak tekintettel kellene lennünk egymásra. (Ugyanezen éttermekben egy kisebb gyerekszobányi játékot zsúfoltunk be egy szekrénybe, ahonnan a vendégek csemetéi kedvükre válogathattak, és a nem kis disznóólat is zokszó nélkül kellett eltakarítanunk utánuk... félreértés ne essék, többnyire imádtuk a kicsiket, nem az volt a baj, hogy játszottak, még csak enm is az, hogy kicsit többet kellett takarítani utánuk, hanem az, hogy anyuka esetleg nem gyűrte bele pl. egy papírzsepibe, amit a gyerek az asztalra köpködött...)

  • 2010.04.22 20:55:41hatvalami

    OMFG

    1. ha az kifejezetten egy ilyen családosoknak kitalált étterem volt nem értem mit kell háborogni. ha nem akarsz ilyet látni akkor menj 5 csillagos étterembe dolgozni.

    2. ha ki akarod zárni a gyereket a lagziról írd rá a meghívódra, hogy bocs sznob buli van. át akarom élni a menő amcsi filmekből ismeretes pillanatot.

    "A menyasszonynak talán ez az utolsó varázslatos pillanat az életében" jesszus ember hol élsz???? egyrészt azt hinné az ember h azért házasodnak össze h mostantól az össze ilyen varázslatos legyen. na meg ez a "jaj nekem tökéletes esküvő kell és én vagyok a királykisasszony"

    "Az ifjú pár (de a menyasszony biztosan!) hónapokkal előtte készül rá, sőt, álmodozni annál is régebben álmodozik róla." muhahaha


    készek vagytok

  • 2010.04.22 21:22:18Nűnű

    Talán nem az esküvő az, ahol a legzavaróbb a kisgyerek, de például temetésen, hagyományos templomi szertartáson, vagy van egy raklapnyi olyan helyzet, ahol baromira zavaró, hogy egy apró teremtmény rohangál a lábaid között, és fülsértően visít. Igen, fülsértően, mert pont olyannak vagyunk programozva, hogy az a hang fülsértő legyen, hogy figyeljél rá, hogy tegyél valamit, hogy az okát megszüntesd, mert szenved, baja van, stb.
    De persze, a kisgyerek az szent tehén, ha szólsz, akkor te vagy a gyerekgyűlölő, de ha például véletlenül rálépsz a négykézláb lévő pici kezére, akkor meg?

  • 2010.04.23 07:15:42Rézvirág

    Ahogy mondod: királykisasszony :-) -és ennek semmi köze a sznobsághoz.
    A nők nagy része, még ha Te talán nem is, kislánykora óta ábrándozik arról, hogy majd egyszer ott áll élete szerelmével az oltár előtt, egy meseruhában, körülötte a család és a barátok, és mindenki az ő szerelmüket ünnepli.

    "egyrészt azt hinné az ember h azért házasodnak össze h mostantól az össze ilyen varázslatos legyen." - na az ilyen házasságok szoktak kb egy év után felbomlani. Akik azt hiszik, hogy ezután is mindig minden így marad, ilyen varázslatos lesz...Szerintem az emberek azért házasodnak össze, hogy családot alapítsanak, gyerekeik szülessenek, ami egy felemelően szép, ugyanakkor embert próbáló feladat, és minden, csak nem romantikus. _minden_ meg fog változni. Egészen másfajta energiák jelennek meg, míg mások leépülnek, más lesz az alap élethelyzet...lehet ezt elfogadni és használni az új energiákat, meg lehet foggal-körömmel ragaszkodni a régihez, és beleerőszakolni egy gyermektelen pár életstílusát egy gyerekes házaspáréba...de ebből csak felfordulás lesz, feszültség.






  • 2010.04.23 14:03:56captain

    "a szertartás finom ritmusa"
    Ilyet ki talál ki????

    Persze a menyasszony azt akarja, hogy egy csapat cuki 3 éves habos ruhába öltözött angyalka kísérje őket a templomba, de a szertartás alatt meg ne mukkanjon egyik se, mert oda a PILLANAT!!!
    Embert nem ismerek, akinek az lett volna élete legszebb pillanata, hogy kimondja az igent az oltár előtt.

    Ezeket könyvből szedte ki a cikkíró??? Elég lányregény hangulata van...

  • 2010.04.23 17:26:01dévény

    Hatvalami, ez szerinted háborgás? Szerintem ez egyáltalán nem az a hangnem (és főleg nem az a hangnem, amire OMFG-zni kellene).
    Lehet, hogy én nem tudok világosan fogalmazni, de csak azt próbáltam elővezetni, hogy éppúgy, ahogy a külvilág részéről is kell egy egészséges mértékű tolerancia a kisgyerek(es)ek felé, utóbbiaknak sem kellene azt gondolniuk, hogy ők most aztán már tehetnek mindenkire magasról, csak mert gyerekük van. Az éttermi példánál maradva: az étterem mindent megtesz azért, hogy egy család gyerekekkel együtt is jól érezhesse magát ott. Ebből viszont nem következik, hogy azt is szívesen veszik, ha a gyerek őrizetlenül rohangál fel-alá a pincérek útjában, vagy egy kisgyerekes családtól megszokottnál aránytalanul nagyobb mocsok marad utánuk...
    Jah, most látom, Rézvirág uganezt mondja: "persze nem muszáj tekintettel lenni egymásra, a mi gyermekünk a világ közepe, mindenki más meg bekaphatja..."
    Egyébként meg épp azt fejtegeti fentebb a többiek, hogy a lagziról semmiképp sem akarják kizárni a gyereket, csak szeretnének egy bömbölésmentes, csendes templomi ceremóniát. Mindenféle nagy szavak nélkül: 20 év múlva megnézed a videofelvételt, és nem hallatszik az igen, meg a beszéd, meg a zene, mert XYka túlordítja... te örülnél neki? Majd a saját esküvőjén lehet ő a főszereplő...

  • 2010.04.24 09:43:03sony

    És miután sikeresen szocializáltuk arra a gyereket, hogy gyereknek (hangosnak, kicsit neveletlennek) lenni szégyenteljes dolog, ők majd remélhetőleg a posztírót fogják kitiltani a plázákból, éttermekből, kultúreseményekről öregkorában, mert öregként már nem szalonképesek. A gyerkőcök olyanok lesznek, amivé a környezetük neveli. És ne feledd el kedves posztíró, most azt hiszed, te soha nem kerülsz át a másik oldalra, de hacsak nem halsz meg hamarabb, bizony, te is kerülsz majd olyan helyzetbe, amikor a te jelenléted lesz terhes.

  • 2010.04.25 13:18:13Silverstar

    Azért egy esküvőbe beleordítani mégis bunkó dolog, ez egy egész életre szóló esemény (bár nem tudom, miért írtad, hogy főleg a menyasszonynak, én úgy tapasztaltam, inkább a férfiak mániája, hogy az összetartozásról hivatalos papír kell). Ha egy gyerek még nincs annyi idős, hogy kibírja csendben, akkor kínzás rákényszeríteni, hogy csendben, mozdulatlanul üljön. Pár óráig bébiszittert felvenni csak van pénze a szülőknek, ha már alkalmi ruhára meg ilyenekre van.

    Egyébként nagyapám temetésére az egyik ismerős, aki tanár, elhozta az osztályát, mert "nem tudta hová tenni őket". Ott toporgott a gyászolók közt vagy 20 tíz év körüli gyerek rikító narancssárga meg rózsaszín kabátban, odagyűltek a sírgödör mellé bámészkodni, mert ilyet még nem láttak, a húgom alig fért oda tőlük... egyik legtaplóbb viselkedés volt, amit éltetemben láttam, de itt se a gyerekek hibája, a felnőtté, aki felelt értük.

  • 2010.06.22 12:01:57Nellas

    Annyira imádom, hogy MINDIG van valaki, aki megmagyarázza, miért is fasza az, ha egy neveletlen gyerek ordít.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta