Féltékenység – A kisajátítás beteges vágya

feltekenyseg-leadAkin a „zöld szermű szörny” elhatalmasodik, az már nem ura önmagának, pedig a beteges féltékenység gyógyítható – interjú dr. Haraszti László pszichiáterrel. 

"A lélekgyógyászat a szerelmi féltékenységgel nem foglalkozott mindezidáig tudományos alapossággal, holott a kóros esetek felismerhetők, kezelhetők"

article-type-interju


Aki nagyon szeret, az erős érzelmi függőségben él. Ha nem kap folyamatos visszacsatolást, gyanakodni kezd, hogy a másikat valaki elszerette tőle. Mindezidáig tudományos alapossággal még a lélekgyógyászat sem kutatta a szerelmi féltékenységet, ezzel az érzelmi problémával dr. Haraszti László, a kistarcsai kórház pszichiátriai osztályának a főorvosa kezdett el foglalkozni.
 

– Néhány éve részt vehettem egy féltékenység miatt megromlott párkapcsolat pszichoterápiás kezelésében – mondja a főorvos.  – Egy-két hónap múlva azt tapasztaltam, hogy ebből a krízisből még a szakemberek segítségével sem tudtak kikecmeregni. Akkor gondoltam arra, hogy fontos lenne a pszichiáterek előtt is feltárni ennek az érzelemnek a sajátosságait, fázisait, s azt is, hogy miért és hogyan szorulnak bele egyesek ebbe az emocionális csapdába. Kutatásokat végeztem.

Valójában a szerelmi féltékenység nagyon gyakori érzés, szinte egyik pillanatról a másikra rátörhet valamelyik félre. Az emberek 90–95 százaléka élte már át ezt az érzést – kortól és társadalmi státusztól függetlenül – az élete valamely szakaszában, vagyis szinte mindenkit megkörnyékezhet ez a kísértet, akit Shakespeare – Othello című tragédiájában – „zöld szemű szörny”-nek nevez. A szerelmi féltékenység bizonyos határig normális érzelmi reakció, hiszen amikor szerelmesek vagyunk, valójában egyfajta nagyon intenzív érzelmi állapotba kerülünk, ami beszűkült tudatállapottal, a realitásérzék elvesztésével is együtt jár. Aki szerelmes, az a párját a világ legcsodálatosabb, legkívánatosabb emberének látja, és azt gondolja, hogy ezzel így vannak a kívülállók is. A szerelemben a két ember szinte eggyé válik, és természetes, hogy nem akarnak osztozni egy harmadik féllel. 

A féltékenység gyakran nem is kimondottan a partnerre, hanem csupán a kapcsolat intimitásának féltésére szorítkozik. Akkor azonban negatív érzelmi reakcióvá válik, amikor valamilyek fél – valóságosnak vélt,vagy csak feltételezett jelek alapján – meggyanúsítja a partnerét az érzelmi vagy szexuális hűtlenséggel.

Előfordulhat, hogy ez az érzés meggyőződéssé változik, s olyannyira elhatalmasodik valakin, hogy szinte kifordul önmagából, vagyis olyasmikre vetemedik, amiket józan pillanataiban  soha meg nem tenne. Például kutat a párja holmijai között, a zsebeiben, vizsgálgatja a fehérneműjét, ellenőrzi a mobilját, az e-maljeit, leselkedik vagy nyomoztat utána, vagyis a másik tudta és belegegyezése nélkül hatol bele annak intim-szférájába. Ha van bizonyíték, akkor is, ha nincs, akkor is vesztesnek és becsapottnak érzi magát. Ekkor már olyan ördögi körbe kerül a szerelemféltő – és a gyanúsított fél is –, amiből önerőből nehéz kitörni.

– Miből táplálkozik a féltékenység? Birtoklási vágyból, hiúságból, vagy a státuszvesztéstől való félelemből, önbizalomvesztésből?

–  Elsősorban az elbizonytalanodásból, az önbizalom elvesztéséből. Sokszor annyi is előhívhatja, ha a szeretett partner figyelme, érdeklődése veszít az addigi intenzitásából, mondjuk azért, mert egzisztenciális gondok nyomasztják. Ez az érzelem szinte egyik percről a másikra ki tud robbanni abból, aki úgy érzékeli, hogy a párkapcsolati pozíciója megrendült. Egyébként a féltékenység intenzitása nagyban függ a partner iránti érzelmek erősségétől. Aki nagyon szeret, az erős érzelmi függőségben él. Ha nem kap folyamatos érzelmi visszacsatolást, könnyen a meggyőződésévé válik, hogy ez csak azért lehet, mert a másikat valaki elszerette tőle. Ráadásul azt árulásként, a személye és a kapcsolat leértékeléseként éli meg. A szerelemféltés – extrém esetekben – akár bűncselekménybe is sodorhatja azt, akit sikerül maga alá gyűrnie. Éppen mostanában olvashattunk ilyen indítékból elkövetett gyilkosságokról (egyébként ez nem új jelenség a kriminológiában, hiszen az életellenes bűncselekményeknek majd’ egynegyede származtatható vissza szerelmi féltékenységre). Érdekes az is, hogy a pusztító indulatok szinte soha nem a lehetséges, vagy feltételezett harmadikat célozzák meg, hanem a féltékeny fél – aki az esetek többségében férfi – a szerelmét akarja elpusztítani (és ezzel végleg magáénak tudni). 

A lélekgyógyászat a szerelmi féltékenységgel nem foglalkozott mindezidáig tudományos alapossággal, holott a kóros esetek felismerhetők, kezelhetők, az ebből eredő kapcsolati válságok, sőt a családi drámák is megelőzhetők lennének, mert a beteges féltékenység ma már felkészült – ennek az érzelemnek a természetét ismerő – szakemberek segítségével, pszichoterápiás módszerekkel, párkapcsolati mediációval, sőt akár gyógyszeresen is gyógyíthatók. Manapság azonban a szerelmi féltékenységgel kapcsolatos problémáik megoldása érdekében a párok nem szokták szakemberekhez fordulni, pedig legalább olyan személyiségrombolóvá, ön- és közveszélyessé tud válni, mint például valamilyen szenvedélybetegség, a pánikbetegség vagy akár a depresszió. 

– Gyakoriak az olyan párkapcsolatok is, ahol  a féltékenység izzítja fel újra a partner érdeklődését, a kihűlőfélben lévő kapcsolatot...

– Valóban, sokszor egy érzelmileg már lanyhuló kapcsolatban újra felértékelődik a partner, ha fizikailag távol van, vagy ha kiderül, hogy más is szemet vetett rá. A féltékenység felkeltésének, a flörtölésnek a praktikájával pedig általában a nők igyekeznek visszaszerezni a párjukat, több-kevesebb sikerrel.

– Léteznek úgynevezett féltékeny típusú emberek? Mi hajlamosít például a kisajátítási vágyra, mitől válik valaki érzelmileg függővé? A neveltetés, az otthonról hozott nemi viselkedésminták, az  önzés, az önbizalomhiány, a szeretetéhség? 

– A gyerekkori túlzott mértékű testvérféltékenység például – ma már kutatásokkal bizonyítottan – a későbbi, kamasz- és felnőttkori párkapcsolatokban visszaköszönhet szélsőséges féltékenységi reakciók formájában. Ezért is kell a szülőknek odafigyelniük, segíteniük a gyereküknek, hogy érzelmileg pozitívan, ne a kitaszítottság érzésével dolgozza fel a nagyobb a kicsi érkezését, létezését. A gyerekek többsége a testvér megszületését élete első és megrázó, „átformáló” történéseként éli meg, hiszen osztozniuk kell a szüleik szeretetén egy „idegennel”. Persze, a családi modellkövetés is belejátszik abba, hogy az emberben kórossá tud-e növekedni a másik ember birtoklásának a vágya. Abban a családban, ahol a szülők valamelyike féltékeny a társára, és a viták is e körül forognak, a gyerek valójában a bizalmatlanságot, az állandó gyanakvást és gyanúsítgatást  veszi természetesnek

– Van-e különbség a nők és a férfiak között abban a tekintetben, hogy miképpen élik meg a gyanúsítgatást, hogyan reagálnak az állandó vádaskodásokra, esetleg a fizikai vagy verbális agresszióra? 

– Nincs. Akit hűtlenséggel vádolnak, az legtöbbször megbántódik és visszahúzódik, vagy éppen ellenkezőleg, folyamatos magyarázkodásra kényszerül. Mindkét viselkedés csak olaj a tűzre, mert még magasabbra lobbantja a féltékeny ember indulatait. Kialakul egy véget nem érő játszma, amely a felek elhidegüléséhez, nem ritkán szakításhoz vezet.

– Az első gyerek megszületése után gyakran megfigyelhető, hogy az apák féltékenyek a csecsemőre, aki az anya teljes figyelmét, érzelmeit kisajátítja. Ez természetes reakció?

– A fiatal férfiak, még a kívánt és várt utód születését is a rivális színpadra lépéseként, érzelmi veszteségéként élik meg. Ha azt látják, érzik, hogy a társuk érzelmileg is és szexuálisan is visszahúzódik a női szerepből, csak a gyerekére fókuszál, az anyai szerepet helyezi előtérbe, tartósulhat náluk a mellőzöttség érzése, s ez elevezethet az első, ám nehezen kezelhető kapcsolati krízishez, amely akár a családi együttélést is aláaknázhatja.

– Ugyan a szerelemféltést – legalábbis a lángoló szakaszban – ön  természetesnek nevezte, de tehetünk-e valamit azért, hogy ne szabaduljon ki a palackból az a bizonyos „zöld szemű szörny”?

– Sokszor már az első apró és féltékenységgyanús jeleknél be kell vetnie a meggyanúsított partnernek a megnyugtató, önbizalmat adó gesztusokat, a szeretetnek minden olyan „fegyverét”, amely érzelmi biztonságba helyezi a féltékenykedő partnert. A bizalmas érintések, a simogatások üzenet értékűek lehetnek, arra utalhatnak, hogy nem változott az iránta érzett szeretet hőfoka, hogy társa igényli és elfogadja a párját testileg, lelkileg. Nagyon fontos tehát az elbizonytalanodott partner biztonságérzetének, önbizalmának erősítése, s hogy ne csak az érzelmeket, hanem az egymás iránti bizalmat is építsük, ápoljuk. Azt a kapcsolatot, amely a másik ember megbecsülésére és a biztonságra épül, ritkán tudja szétrombolni a féltékenység. 

A szerelemféltésre hajlamos partnernek viszonzásképp kötelessége kontroll alatt tartani saját viselkedését, megnyilvánulásait. Meg kell tanulnia a figyelmét valami másra átirányítani. Ha ez egyedül nem megy, akkor segíthetnek megszabadulni az önkínzó gondolatoktól az őszinte baráti beszélgetések, ám a kórosan féltékeny embernek akár pszichológusi segítségre, pszichoterápiára, sőt gyógyszeres kezelésre is szüksége lehet.
 

 

cikk-tipus-linkek

A megcsalás módjai – A rendelő padlója
Sokat beszélgettünk a fiú-lány barátságról, és egyetértettünk abban, hogy van ilyen – a fiú-lány barátság velejárója például, hogy az ember kirakott fenékkel hasra fekszik a rendelő padlójára terített takarón, ha már úgyis véget ért a műszak.

Megcsalásom története – Megvan, mi lesz a házasságommal!
Ahogy felfelé sétáltunk a hegyen, hosszú hetek óta először éreztem magam jól. Nem gyötörtem magam, nem nyomott semmi. Furcsán könnyű lettem, tán el is szálltam volna, mint egy luftballon, ha nincs kibe kapaszkodni. De volt. 

Oszd meg másokkal is!
Mustra