Kisgyermekes szülőknél jó néhány kérdéssel bővülhet a pihenés általános témaköre, miszerint felnyaláboljuk-e családunk minden tagját, és amúgy olaszosan felkerekedjünk, vagy gyermekünket hagyjuk a nagyszülőkre, esetleg engedjük-e őt különféle táborokba.
A kisiskolástól már bátran megkérdezhetjük, van-e kedve nélkülünk tölteni egy-két hetet a vakáció ideje alatt. Tapasztalataim alapján a mai gyerekek aktívabbak, érdeklődőbbek, nyitottabbak az újdonságok iránt, mint akár egy évtizeddel ezelőtt az akkori gyerekek.
A nagyszülőknél és a táborokban töltött nyarakat persze mi sem feledjük, de én személy szerint nem fogadtam túlontúl nagy lelkesedéssel a hasonló lehetőségeket annak idején. Ez is – mint szinte minden – egyén- és igényfüggő.
Az is elképzelhető, hogy a nyári szünet ideje alatt – munkahelyünk, elfoglaltságaink, anyagi helyzetünk okán – nem kínálkozik számunkra más megoldás, mint néhány hétre a nagyira bízni a csemetét. Amennyiben gyermekünk örömmel, izgatottan várja a kiruccanást, semmi gond, nincs okunk az aggodalomra, hiszen biztosak lehetünk abban, hogy a lehető legjobb kezekben lesz távolléte idején. Azonban, ha kissé ódzkodik a dologtól, beszéljünk vele. Őszintén, bizalmasan, kérdezzünk rá a félelmeire, érezze a támogatásunkat, szeretetünket. Meg fogja érteni, amit mondunk, kérünk.
Neked is, neki is jó a különnyaralás
Kétségkívül szülőként nagy szükségünk lenne külön töltött pihenésre, már pár nap kikapcsolódás is csodát tehet, és csemeténkre is jó hatással van, ha elengedjük a kezét, és hagyjuk kiszakadni megszokott környezetéből. Hiszen így felfedezhet új helyzeteket, élvezheti a nagyszülők kényeztetését, vagy éppen új barátságokra, ismeretekre tehet szert különféle érdekes, játszva tanító táborokban.
Amíg ő nyaral, ti is pihenjetek a pároddal, még ha nem is tudtok éppen szabadságra menni! A nyáresti, romantikus különprogramok kissé kiszakítanak a hétköznapokból. És most elegendő, ha csak egymásra figyelünk. A pihenés után mi is feltöltődünk, gyermekünk pedig millió élménnyel lesz gazdagabb, s alig várja, hogy beszámolót tarthasson, mert rengeteg mesélnivalója akad. Mindannyian profitálhatunk hát a külön megélt pihenésből.
Először külön, aztán együtt
Ez után jöhet az össznépi nyaralás. Azt semmiképpen sem javaslom, hogy kizárólag gyermekeinktől külön töltsük el a szabadságunkat. Feltétlenül szánjuk időt a közös nyaralásra is! Az én álláspontom szerint a külön, majd együtt töltött pihenés lehet épülésünk legeredményesebb, leghatékonyabb módja a család összetartó erejének megszilárdítására. Egészséges, kiegyensúlyozott szülők teremthetik meg azokat az ideális alapokat gyermeküknek, amelyek testi-lelki fejlődéséhez szükségesek.
Meglehet, ez a nézőpont néhány család esetében elképzelhetetlennek tűnik. Ők azok, akik azt vallják, mindent közösen szeretnének csinálni, és kizárólag közös élményekre vágynak. Dönthetnek így féltésből, túlzott aggódásból, de gyermekeinket önállóságra is muszáj nevelnünk, hogy életképessé váljanak, ne önbizalom-hiányos, antiszociális, tehetetlen felnőtté. Közhely, de valóban meghatározó időszakról beszélünk. Későbbi viszonyulásunk embertársainkhoz, környezetünkhöz, társadalmunkhoz, egyszersmind a világhoz, gyermekkorunkban szerzett tapasztalatainkhoz vezethető vissza. Szülőként óriási a felelősségünk, igyekezzünk legalább pár hétre felengedni, játszani, újra gyermekké válni! Az eredmény biztosan nem marad el…
