KEDVENCEK

Az anya végigsimít fia combján

2009. szeptember 25., péntek 10:10

Szállj le rólam, anya! – nem muszáj ilyen keményen, de igenis határt kell szabni a túláradó szeretetnek, különben egy fiú egész életében a „mama pici fia” marad – te pedig messze kerüld el az ilyen pasit.


Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt kívánom: csak a „mama pici fiától” kíméljen meg a sors! Bár, aki már megtapasztalta, milyen a mama pici fia mellett élni, nem bízza a sorsra: inkább ő maga kerüli el messziről ezt a pasifajtát. És talán jól is teszi, ugyanis bármennyire utálatos a mártír mama, ő általában jót akar, így a kialakult helyzetet igenis a pici fiúnak kell rendeznie! Kár, hogy az esetek többségében nem megy neki.

 

A mártír mamák béklyói

Általában a legkisebb fiú vagy a család egyetlen fia, illetve persze az egyke érintett a kérdésben. Kell hozzá egy erős (esetleg mártír típusú) mama-gyenge apa párosítás. Ha pedig az életkörülményeket nézzük, az apa vagy testvér halála, válás, krónikus beteg vagy beteges gyermek esetén alakulhat ki az erős függés.

– Ebben a kapcsolatban az anya szinte szerelmes a fiába – ezt már Csehák Hajnalka pszichológus mondja. Majd sietve hozzáteszi, hogy egy ilyen kapcsolat nem egyoldalú: általában a fiúk is erősen kötődnek anyjukhoz, mégpedig a bűntudat miatt. Sajnálják az anyjukat, és úgy érzik, megbántanák, ha nem viszonoznák vagy legalábbis viselnék el a túláradó érzelmeket. Ő mégiscsak az anyám! – mondják ilyenkor. Ha mindketten belemennek ebbe a függő játszmába, azt leginkább egy harmadik ember, a fiú párja fogja nehezen tolerálni. Ha egyáltalán…

 

„Szerelmes” csüngés

Akinek volt már dolga egy mama pici fiával, az tudja, hogy az ilyen típus szép. Mit szép? Gyönyörű! Legalábbis a kedves mama szerint.

Soha nem felejtem el, amikor a párom anyja – a saját lakásunkban – szerelmesen végigsimított a fia arcán, és azt mondta: olyan szép vagy! Majd rám nézett, és furcsa fintorral az arcán – esküszöm, láttam! – hozzátette: Edina sem csúnya… Ezt Edina meséli, aki azt is hozzáteszi, hogy az esetet párja egy nyámnyila mosollyal viszonozta. Pszichológusunk pedig bólogat. A szerelmes csüngés az anya részéről gyakori jelenség, pedig ebben a szituációban – a jó viszony megtartása érdekében – célravezetőbb azt mondani: szép pár vagytok.

 

Milyen külső jegyek alapján ismerhetjük fel a mama pici fiát?

A tipizálás könnyen félreviszi az embert, és rossz érzéseket szül. De ha muszáj, akkor: a jól fésült, precíz, gyakran szemüveges, szelíd, bújós, narcisztikus viselkedésű, önmagukra nagyon figyelő, tisztaságmániás, rendmániás fiúkról van szó, akikkel látszólag minden rendben van.

A mama folyton telefonálgat

Felvetődik a kérdés, kire kell haragudni: a mamára vagy a mindent nyelő fiúra?

A párom anyja uralkodik rajtunk, ő meg hagyja, vagyis nem mer lépni. Ha nálam van, a mama folyton telefonálgat, hogy miért nincs otthon. A barátom 38 éves – írja egy fórumozó lány.

Vagy ott van például az ismert magyar sorozat, a Tűzvonalban főhadnagya, Móricz, aki túl a negyvenen még mindig az anyjával él, és párkapcsolatai mennek rá arra (vagy el sem kezdődnek amiatt), hogy képtelen elszakadni tőle. Ki a hibás? A fiú, aki mindezt hagyja? Vagy a mama, aki akaszkodik? Hajnalka szerint elsősorban a fiú felelőssége, hogy tisztázza a helyzetet. A többség a szőnyeg alá söpri a problémát, de azért – igaz ritkán – van ellenpélda is.

 

Válassz: ő vagy én?!

– Ritka, hogy egy fiú meghúzza a határvonalakat, hiszen senki sem szeret rosszban lenni az anyjával. Mégis az a legjobb, ha őszintén megbeszéli a mamával, és tudatosítja benne, hogy független felnőttként szeretné élni az életét. Szabályokat kell felállítani, és ez az ő felelőssége! Arra azonban számítani kell, hogy mindennek sértődés lesz a vége. Ha fel is csattan a fiú, azt általában zsarolási játszma követi a mama részéről: mártírkodik, sőt, akár bele is betegedhet a vitába. Jobb esetben csak megsértődik, de ezt be kell vállalni a siker érdekében.

Felmerülhet az ultimátum – folytatja Hajnalka. Vagyis amikor a barátnő azt mondja: Válassz, a mama vagy én?! Ugyan nem a legkíméletesebb megoldás, de ha a barátnője mellett teszi le a voksát, és ezt elmondja az anyjának, azzal „betörheti” a mamát.

 

Én bezzeg megmondtam!

A korrektség jegyében azért tegyük hozzá, hogy a mama pici fia mellett ismerjük „apuci pici lányát” is.
A szülő-gyermek kapcsolatokban a konfliktusok szinte mindegyikét a függés okozza. Kezdetben a gyermek függ a szülőtől, aztán fordítva, pedig az ősöknek muszáj elfogadnia és kezelnie a tényt: a gyerek felnőtt.
A szülőnek kell többet és jobban alkalmazkodnia, és ez roppant nehéz – mondja Hajnalka, aki egyébként négy gyermek édesanyja. Azt már anyaként teszi hozzá: mindenkinek joga van elkövetni a saját hülyeségeit. A szülő a véleményrátukmálás helyett kérdezze meg gyermekét: kíváncsi vagy a véleményemre? És ami nagyon fontos: ha gyermeke elköveti a hibát, amitől előzetesen féltette, ott kell lennie anélkül, hogy azt ismételgetné: én megmondtam


 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.09.26 13:10:55madleine51

    Sajnos általában a "mama pici fia" egész éltére kihatással lesz ez a nevelési hiba!!!!
    Én két fiú édesanyjaként , nagyon is tudom, hogy amikor megjelenik az "első szoknya"a láthatáron, onnantól az anya szerep mindenképp háttérbe szorul, és ennek így is kell lennie, mert ez a természetes, hiszen a kisfiúk felnőnek és felnőtt férfiak lesznek.
    Az más kérdés és mondhatom elég fájdalmas is , ha olyan párt választ, aki minket nem éppen szívlel, viszont még akkor is tudomásul kell venni, hogy neki már az a családja, és lehetőleg, annyira jóban lenni a mennyünkkel, amennyire ez lehetséges.
    De ez persze nemcsak rajtunk múlik.
    Például én az egyik mennyemmel , szinte , barátnő viszonyban vagyok , a másikkal, meg épp csak beszélő viszonyban, ez természetesen az ő hozzáállásukon múlott.

  • 2009.09.26 13:57:03miamibitch

    Sajnos sok szulo elfelejti, hogy a legfobb feladata az, hogy onallo eletre nevelje a gyereket!
    Ha arra neveli, neki is oromet okoz latni a gyerek sikeret, boldogsagat, elorejutasat.
    Aki magahoz akarja lancolni oket, az osszeteveszti a szulo-gyerek kapcsolatot a parkapcsolattal....

  • 2009.09.26 22:23:36gycs

    Ne haragudjatok - de csak azért regisztráltam, hogy ehhez hozzá tudjak szólni...
    3 gyerekes apuka vagyok - de, már megbocsássatok, ez badarság...
    Nekem úgy tűnik, hogy egy ízig-vérig emanci mai női szerző, aki nagyot csalódott egy általa fentebb tipizált pasiban, jól kiírta magából a barót...
    Legjobb, hogy "gyakran szemüveges"... Úristen: a mama-pici-fiaság rontja a látást...???
    Vagy most jön, hogy a szemüvegesség által okozott kisebbrebdűségiérzés váltja ki a mamából ezt a majomszeretetet???
    Ez a cikk egy badarság, amit valamiféle önigazolás íratott meg a szerzővel. Visszaél azzal, hogy "írástudó", magánjellegű dolgokat gyógyít úgy, hogy közkeletűnek állítja be...

  • 2009.09.27 09:11:04molnaragi

    Kedves Gycs!
    Én lennék a szerző.
    Ez a mamapicifia jelenség - ha tetszik neked, ha nem - egy létező dolog, mindannyian ismerünk, vagy hallottunk már ilyen "férfiról" (és tegyük hozzá: lányról is), de ha más nem, a szülő-gyermek közötti függésről (szintén, mint jelenség) mindenképpen... Szívesen vitatkoznék veled arról, hogy a cikknek melyik része a badarság, őszintén érdekel egy három gyermekes apuka véleménye, ezért, ha valóban van véleményed és nem csak provokációból írtad a fentieket ("hogy kiírd magadból a barót"), megadom az emailcímemet - vitassuk meg! A témát természetesen tovább lehet szőni, az olvasók is biztosan örülnének, ha más szempontból is megközelítetnénk - ha épkézláb mondanivalód is van, szeretettel látnálak a folytatásban, mint megszólaló! Hm?

    A téma valóban az én ötletem volt (baj?), a tartalmát pedig egy pszichológus (Csehák Hajnalka: www.lelkititkaink.hu) segítségével jártuk körbe (ő mondta a tipizálást is, tehát NEM ÉN találtam ki hasraütésszerűen, bár tény, hogy - ahogy azt olvashatod - ez nem minden esteben állja meg a helyét), gondolom az ő több évtizedes szakértelmét nem vonod kétségbe.

    Várom válaszod!
    Molnár Ági

  • 2009.09.28 23:02:56gycs

    Kedves Ági - "lehiggadva" és összefoglalva:
    a cikket azért tarom badarságnak, mert túldramatizálja, túldimenzionálja, hogy úgy mondjam, bár elég magyartalan: "túltematizálja" azt a kapcsolatot, gesztusrendszert, ami szerintem szülő és gyerek között van, vagy lehet.
    Igen, értem én, hogy itt egy túlzó, túláradó majomszeretetről írunk; de nekem pl. vannak olyan tapasztalataim, amik írásra sarkalltak.
    Én vendégként láttam olyat, hogy egy nagyon férfias, nagyon szikár apuka házába hazatért a 20 éves fia, és ő rögtön öleléssel, puszival fogadta - nekem nem az jutott eszembe (igaz, papa volt, nem mama), hogy jaj de szörnyű ez a jelenet, hanem az, hogy milyen nagy szeretet van e két ember között... Nem szégyellték, nem takarták férfias elhárító szemérmesség mögé azt, hogy apja-fia igenis nagyon szereti egymást!
    De hogy "mamá"-ról is beszéljek: feleségem egyszerűen nem bírja ki, hogy fiaimat 7 és 9), de a legnagyobb tesót, aki lány (13), ne puszilgassa meg időnként alaposan! Sőt, bevallom, én is így teszek! Egyszerűen, mert szeretem őket! És ha a szeretet őszinte, akkor még 20 éves korukban is puszilgatni fogom őket - én, az apuka a fiaimat is...
    A különbség ott van, hogy ha majomszeretet van, akkor fals ez a szeretetmegnyilvánulás. Ha pedig igazi szeretet van, akkor én igenis puszilgatni fogom a 20 éves fiaimat is, és a feleségem is... Meg is kérdeztem 9 éves fiamtól, hogy ugye majd puszilgathatom 20 éves korában is??? Azt mondta, hogy igen... És ezzel nem hiszem, hogy káros folyamatokat gerjesztenék...
    Ennyit egyelőre - tudom, hogy kissé eltértem a tárgytól, de talán megbocsájtod nekem...
    Ami ezekkel a témákkal viszont a legnagyobb gondom, hogy nem tartom egyértelműen hasznosnak az ilyen témák "túlpszichologizálását" - hogy egy újabb magyartalansággal éljek! Ez amolyan "gondolta biz' a fene!" szindróma - vagy közérthetőbben a "tudod mit nyuszika, b...d meg a létrádat"-effektus. Bocsánat, tudom, ez a férfiak racionalizmusa... De talán nekünk is lehetnek néha jó meglátásaink...
    Üdv

  • 2009.09.29 08:25:01molnaragi

    Szia Gycs!

    Köszi a választ és hogy leírtad a tapasztalataidat!

    Szerintem van különbség (méghozzá óriási) az általad leírt és az általam bemutatott "jelenség" között. Ahogy te is fogalmazol: "eltértél a tárgytól". (Amit természetesen megbocsátok, hiszen örömmel vettem a véleményedet!)
    Nem írtam olyat, hogy a puszi gáz lenne, az ölelés pedig megkövezendő dolog.
    Amikor a szülő ölel, puszil (például amikor hazatér a "tékozló fiú" vagy lány :) ), az nem szörnyű jelenség, pláne nem káros, hanem egy természetes dolog, naná! Nem kell szégyellni, takargatni, hogy kéne? Nem erről volt szó. Ugyanis - szerintem - más az, amikor például egy anya naponta többször hívogatja felnőtt gyermekét (ld. megszólaló), odamegy a nyakára hívatlanul, rátukmálja a véleményét, beleszól a párkapcsolatába, kvázi irányítja (!!!), holott ennek fenőttkorban már nem kéne így lennie. Kettejük közös "hibája", ha ez így alakul. Nem tudom, mennyire dramatizáltam túl a témát, én csak azt mondom: ilyen is van... Nyilván léteznek árnyalatok, változatok (mintahogy nem minden mamapicifia szemüveges ;) ), de a jelenség létezik.

    Amit pedig a túlpszichologizálásról írsz: a szakértő megszólaltatásával éppen annak a látszatát akartam elkerülni (amit egyébként felróttál nekem), hogy ezzel a cikkel korábbi sérelmeimet orvosolnám, és én, a saját véleményemet, tényként beállítva megmondanám a jelenségről a tutit (vö: barót).

    Köszönöm még egyszer a választ, és szívesen venném, ha a későbbiekben is mellém ülnél a Díványra, már ha nem vettem el végképp a kedvedet. Ha már regisztráltál :)

    Ági

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta