Zanza!

Szállj le rólam, anya! – nem muszáj ilyen keményen, de igenis határt kell szabni a túláradó szeretetnek, különben egy fiú egész életében a „mama pici fia” marad – te pedig messze kerüld el az ilyen pasit.


Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt kívánom: csak a „mama pici fiától” kíméljen meg a sors! Bár, aki már megtapasztalta, milyen a mama pici fia mellett élni, nem bízza a sorsra: inkább ő maga kerüli el messziről ezt a pasifajtát. És talán jól is teszi, ugyanis bármennyire utálatos a mártír mama, ő általában jót akar, így a kialakult helyzetet igenis a pici fiúnak kell rendeznie! Kár, hogy az esetek többségében nem megy neki.

 

A mártír mamák béklyói

Általában a legkisebb fiú vagy a család egyetlen fia, illetve persze az egyke érintett a kérdésben. Kell hozzá egy erős (esetleg mártír típusú) mama-gyenge apa párosítás. Ha pedig az életkörülményeket nézzük, az apa vagy testvér halála, válás, krónikus beteg vagy beteges gyermek esetén alakulhat ki az erős függés.

– Ebben a kapcsolatban az anya szinte szerelmes a fiába – ezt már Csehák Hajnalka pszichológus mondja. Majd sietve hozzáteszi, hogy egy ilyen kapcsolat nem egyoldalú: általában a fiúk is erősen kötődnek anyjukhoz, mégpedig a bűntudat miatt. Sajnálják az anyjukat, és úgy érzik, megbántanák, ha nem viszonoznák vagy legalábbis viselnék el a túláradó érzelmeket. Ő mégiscsak az anyám! – mondják ilyenkor. Ha mindketten belemennek ebbe a függő játszmába, azt leginkább egy harmadik ember, a fiú párja fogja nehezen tolerálni. Ha egyáltalán…

 

„Szerelmes” csüngés

Akinek volt már dolga egy mama pici fiával, az tudja, hogy az ilyen típus szép. Mit szép? Gyönyörű! Legalábbis a kedves mama szerint.

Soha nem felejtem el, amikor a párom anyja – a saját lakásunkban – szerelmesen végigsimított a fia arcán, és azt mondta: olyan szép vagy! Majd rám nézett, és furcsa fintorral az arcán – esküszöm, láttam! – hozzátette: Edina sem csúnya… Ezt Edina meséli, aki azt is hozzáteszi, hogy az esetet párja egy nyámnyila mosollyal viszonozta. Pszichológusunk pedig bólogat. A szerelmes csüngés az anya részéről gyakori jelenség, pedig ebben a szituációban – a jó viszony megtartása érdekében – célravezetőbb azt mondani: szép pár vagytok.

 

Milyen külső jegyek alapján ismerhetjük fel a mama pici fiát?

A tipizálás könnyen félreviszi az embert, és rossz érzéseket szül. De ha muszáj, akkor: a jól fésült, precíz, gyakran szemüveges, szelíd, bújós, narcisztikus viselkedésű, önmagukra nagyon figyelő, tisztaságmániás, rendmániás fiúkról van szó, akikkel látszólag minden rendben van.

A mama folyton telefonálgat

Felvetődik a kérdés, kire kell haragudni: a mamára vagy a mindent nyelő fiúra?

A párom anyja uralkodik rajtunk, ő meg hagyja, vagyis nem mer lépni. Ha nálam van, a mama folyton telefonálgat, hogy miért nincs otthon. A barátom 38 éves – írja egy fórumozó lány.

Vagy ott van például az ismert magyar sorozat, a Tűzvonalban főhadnagya, Móricz, aki túl a negyvenen még mindig az anyjával él, és párkapcsolatai mennek rá arra (vagy el sem kezdődnek amiatt), hogy képtelen elszakadni tőle. Ki a hibás? A fiú, aki mindezt hagyja? Vagy a mama, aki akaszkodik? Hajnalka szerint elsősorban a fiú felelőssége, hogy tisztázza a helyzetet. A többség a szőnyeg alá söpri a problémát, de azért – igaz ritkán – van ellenpélda is.

 

Válassz: ő vagy én?!

– Ritka, hogy egy fiú meghúzza a határvonalakat, hiszen senki sem szeret rosszban lenni az anyjával. Mégis az a legjobb, ha őszintén megbeszéli a mamával, és tudatosítja benne, hogy független felnőttként szeretné élni az életét. Szabályokat kell felállítani, és ez az ő felelőssége! Arra azonban számítani kell, hogy mindennek sértődés lesz a vége. Ha fel is csattan a fiú, azt általában zsarolási játszma követi a mama részéről: mártírkodik, sőt, akár bele is betegedhet a vitába. Jobb esetben csak megsértődik, de ezt be kell vállalni a siker érdekében.

Felmerülhet az ultimátum – folytatja Hajnalka. Vagyis amikor a barátnő azt mondja: Válassz, a mama vagy én?! Ugyan nem a legkíméletesebb megoldás, de ha a barátnője mellett teszi le a voksát, és ezt elmondja az anyjának, azzal „betörheti” a mamát.

 

Én bezzeg megmondtam!

A korrektség jegyében azért tegyük hozzá, hogy a mama pici fia mellett ismerjük „apuci pici lányát” is.
A szülő-gyermek kapcsolatokban a konfliktusok szinte mindegyikét a függés okozza. Kezdetben a gyermek függ a szülőtől, aztán fordítva, pedig az ősöknek muszáj elfogadnia és kezelnie a tényt: a gyerek felnőtt.
A szülőnek kell többet és jobban alkalmazkodnia, és ez roppant nehéz – mondja Hajnalka, aki egyébként négy gyermek édesanyja. Azt már anyaként teszi hozzá: mindenkinek joga van elkövetni a saját hülyeségeit. A szülő a véleményrátukmálás helyett kérdezze meg gyermekét: kíváncsi vagy a véleményemre? És ami nagyon fontos: ha gyermeke elköveti a hibát, amitől előzetesen féltette, ott kell lennie anélkül, hogy azt ismételgetné: én megmondtam


 

Blogmustra