Zanza!

lomtalanitBizony mondom, ahogy egy nő lomtalanít, nem lomtalanít úgy senki! Különösen ilyenkor ősszel, amikor a  megsokasodott tárgyi feleslegtől igyekszünk megszabadulni. Alapszabály: ha már kitetted, soha semmit ne vigyél vissza a lakásba!




Kedden találtam meg a cetlit a postaládában, miszerint a polgármesteri hivatal értesít, hogy szerdán, azaz másnap kezdetét veszi a nagy tavaszi lomtalanítás, majd következett még egy kis felsorolás, hogy mely hulladékok (gumiabroncs, építési törmelék, zöldszemét) nem minősülnek lomnak – egyébként kellmes napot kívánt nekünk a hivatal minden dolgozója. Hogy speciel kicsit késve érkezett a szórólap, s hogy így aztán se időm, se kedvem nincs lomtalanítani, az ugye nem rájuk tartozik.

Pedig a lomtalanítás értéke mind a közösségre, mind az egyénre vetve őrült lehetőségeket rejt magában. Egyrészt ugye egyesek megszabadulnak az általuk lomnak, feleslegnek, kacatnak minősített tárgyaktól, mások viszont roppantmód örülnek a látszólag használhatatlan gyerekjátéknak, porosodó könyveknek, a Ludas Matyi című újság 1957–58 bekötött példányainak, a kétlábú tonettszéknek, fületlen nyulaknak és az úgyszintén fületlen bőröndöknek. Nekik ugyanis ez hiányzik a boldogságukhoz. És így minden rendben is lenne.

Törött, csorba? Akkor meg minek?

Csakhogy, amennyiben egy nő lomtalanításra adja a fejét, gyakorlati tapasztalataim szerint azzal csak a baj van. Példának okáért itt lennék én. Be kell, hogy valljam őszintén, nekem minden egyes darabért fájt a szívem. Bizonyára antik darab vagyok én magam is, képtelen vagyok tudomásul venni, hogy ebben a világban a változás jelenti az állandóságot. Hogy mindaz, ami ma a csúcsra járatott technikának köszönhetően remek, az holnap múlt idő, holnapután pedig kidobandó felesleg. Meg kissé mániásan ragaszkodom a régi dolgokhoz, valami furcsaság támad a szívem környékén, olyan jó kis bizsergető érzés, amikor a kezemmel végigsimítok, mondjuk, egy-egy kis szecessziós csorba csészén, egy régi faládán, ilyesmiken. Aztán persze rájövök, hogy az a csésze túlságosan is csorba, alig látszanak rajta a festett minták, a láda meg szúette és nem záródik, szóval csak lom.

Nem sorolom tovább, rátérnék a lényegre. Az alábbi pontokban összefoglalnám a legfontosabb teendőket lomtalanításkor.

Mit tegyen a nő, ha lomtalanít?

arrow_orangeLegalább a lomtalanítás előtt két nappal könyörtelenül vessen számot a lakásban felhalmozódott, amúgy használaton kívüli tárgyakkal. Kérje meg ugyanerre a gyerekeket is.
arrow_orangeErősítse meg a szívét, és azonmód pakolja őket egy fekete nylonzsákba. Soha ne kérdőjelezze meg az első döntést! Ami eddig nem hiányzott, ezentúl sem fog.
arrow_orangeA megfelelő napon az összegyűjtött lomokat helyezze a kijelölt helyre.

Mit ne tegyen a nő, ha lomtalanít?

arrow-lblueSoha ne hallgasson arra belső hangra, ami azt súgja: jó lesz ez még valamire! Ami lom, az lom.
arrow-lblueNe dőljön be párja, gyerekei esdeklő tekintenének, amennyiben nem kerülnek ki a lakásból a felesleges tárgyak, úgyis neki lesz velük dolga, és pakolgathatja őket ide-oda egy újabb lomtalanításig.
arrow-lblueAz utcára kitett kacatokból soha, de soha egyetlen tárgyat se vigyen vissza!
arrow-lblueAmennyiben a helyi lomtalanító brigádok széttúrnák a gondosan összekötözött zsákokat, akkor se foglalkozzon a maradékkal, egy újabb brigád is eltüntetheti, végül a szemetesek elvégzik az utolsó simításokat.
arrow-lblueEz talán a legfontosabb: ne gondolja azt, hogy mások feleslegének helye van az ő lakásában! Így ugyanis eléri a kiindulópontot: a tárgyak eluralják lakását és életét.

Ne feledd: ami lom, az lom – szabadulj meg tőle! A lomtalanítást pont erre találták ki!

 

 

Blogmustra