Egy Dalton tanár nem beszél, és nem fog színészkedni

Zanza!

Egy hely, ahol a diák is tanít. Ahol nem csak szabad, de egyenesen kötelező órán beszélgetni. Ahol viszont a tanár nem csak, hogy nem beszél, de írásban adja a diákoknak a feladatokat. Penzumlapok, tervezőtábla, és értékelés szmájlikkal. A Dalton módszer nem arra kíváncsi mit nem tud a gyerek, hanem, hogy mit akar megtanulni, és mit tud.

1. rész: A waldorfosok kísérleteznek, és nem buknak

Az alternatív pedagógiák programjának középpontjában a gyermek áll. Ez nagyon szépen hangzik, de ezt meg is kell valósítani - kezdte a beszélgetést Gömöryné Mészey Zsuzsanna, a Hungaro-Dalton Egyesület elnöke, aki immár tizedik éve Dalton pedagógus, és a személyre szabott oktatás szükségszerűségében hisz.

A Waldorf iskola egyik nagy előnyének a gyereket éveken át kísérő osztálytanító rendszerét tartják. A Dalton-módszer mitől speciális?

A Dalton-pedagógia egészen más keretek között működik, mint a Waldorf iskolák. A legfontosabb különbség, hogy bármilyen iskolában, minden szinten bevezethető, hiszen megfelel a tantervi előírásoknak, jól igazítható a helyi tantervekhez, eredményesen alkalmazható a tehetséggondozásban, és a felzárkóztatásban is. Alapvetően rendkívül egyszerű, minden más módszerrel kombinálható és különösebb anyagi ráfordítást sem igényel. Tulajdonképpen egy, az önálló/önszabályozó tanuláson alapuló, tanulásszervezési keretrendszer.

Ez azt jelenti, hogy nem minden órát Dalton terv szerint tanulnak.

A diák tanrendje pontosan úgy épül fel, mint bárhol máshol. Ha az iskolában csak a történelem és a magyar tanár Daltonos, akkor csak ezt a két tárgyat tanulják a módszer szerint, a többit,  a kémiát, fizikát, biológiát pedig hagyományos szellemben. Olyan iskola is van, ahol viszont sokkal több a Dalton-óra, és kevesebb tárgyat tanulnak a már megszokott módon.

Egy kicsit kakukk módon élünk, ugyanis, ha egy pedagógus érdeklődik, ő is bevezetheti iskolájában tantárgyai tanítása során a Dalton-pedagógiát. A pedagógus(ok) felkészítése az akkreditált tanfolyammal, referencia iskoláinkban történő hospitálással, és munkájának közvetlen segítésével, nyomon követésével zajlik.

Egy kis Dalton történelem

A Dalton-tervet a XX. század első évtizedeiben Észak-Amerikában Helen Parkhurst pedagógus fejlesztette ki. Pedagógiai modellje 1920-ban Dalton városban vált nemzetközileg ismertté, innen ered a Dalton-terv elnevezés. Az iskolai munka középpontjában az önálló/önszabályozó tanulás áll. A tanulók a munkautasításokat írásos formában, penzum néven kapják meg. A feladatlap összeállításánál 3 kérdésre fókuszálnak: mit kell megtanulniuk, miért kell azt tudniuk, és hogyan tehetik meg mindezt. A tanulók 2-3 összetolt padban, csoportokban dolgozhatnak. Az osztályban lévő külön szaksarkokban tankönyveket, CD-ket, lexikonokat, szakirodalmat, számítógépet használhatnak a mindennapi feladataik megoldásához. A feladatok megoldására nem kapnak sablont, ők döntik el, milyen módot választanak. Cselekvés útján, felfedező módon tanulnak, és a megoldások felfedezésében a kreativitásukat fejlesztik.

Mitől más egy óraadó Dalton tanár?

Egy Dalton tanár nem, vagy csak keveset beszél órán. Vagyis nem  a hagyományos pedagógus szerepet játszuk, hogy kiállok és előadok, elmondom, elmagyarázom a tananyagot, és végig csak én beszélek, - mint egy színész.

Ezek szerint ez probléma.

Ha én beszélek, az én kompetenciáim fejlődnének óráról-órára. Én leszek egyre jobb a saját szerepemben, a gyerekek pedig hallgatnak. Márpedig ebben az interaktív világban a gyerekek nem tudnak hallgatni. A mai gyerek figyelmét csak akkor tudjuk lekötni, ha maga is dolgozhat, része lehet az órának. Érdekeltté kell tenni őket a munkában, saját tanulási folyamatukban. Ahhoz, hogy sikeres legyen, ismernie kell önmagát, a képességeit. A Dalton épp ezért speciális, hiszen a gyereknek nem csak az önmegismerésben segít, de megtanítja őket az önmenedzselésre is. Ezt más módszerek nemigen tanítják ilyen mélységben.

Ez mit jelent pontosan?

Például azt, hogy nemcsak, hogy keveset beszélünk, de a diákoknak írásban adjuk oda a napi, vagy heti munkatervet. Ez a penzum. A penzumban viszonylag kevés a bebiflázandó kötelező feladat, nagyobb része inkább kiegészítő, választható, tudást elmélyítő, gazdagító feladat, melyekkel a gondolkodás legkülönfélébb szintjeit a legkülönbözőbb képességeikkel megmozgatjuk.

Itt nemcsak az a fontos, hogy megtanulja és visszaadja az anyagot, hanem alkalmazza, elemezze, összehasonlítsa valamivel, sőt a tehetségesek valami újat is alkossanak.  Egy történelem órán, a kötelezők elsajátításán túl a tanuló egyéni képességei, igényei szerint sokfajta tevékenységből választhat, és állíthatja össze saját tevékenységét: power point prezentációt készíthet a korról, megtervezhet egy várost, összehasonlíthatja a mai és az akkori viseletet, (középkori) város szerkezetét, környezetvédelmét, vagy akár énekelhet, táncolhat az adott korból merítve stb... Így válik személyre szabottá a Dalton-oktatás.

És ez minden évfolyamon, minden tantárgynál ilyen egyszerű?

Igen. A jó pedagógus bízik a tanulóiban, elhiszi, hogy a gyermekek az iskolában is tudnak úgy tanulni, mint az életben. Képesek bizonyos dolgokat megfigyelni vagy elolvasni, tanulmányozni, majd az „új ismeretek” birtokában a tanulókat engedi, hogy megpróbálják megoldani az ahhoz kapcsolódó iskolai feladatokat. Ha nem sikerül, akkor a gyerek újra megpróbálhatja, de kérheti társa segítségét is. Nem hagyjuk, hogy egy kisgyermek elveszítse a kedvét, mert sokadszorra sem jut el a feladat végére. A hibáikból tanulnak, és vonják le a tapasztalatokat a későbbiek számára.

A tanár nálunk jön-megy az órán, figyeli a diákokat, munka közben nagyon sok mindent megtanul róluk. Mi a diákokat tanulni tanítjuk meg, de ők építik fel saját tudásukat. Konkrét sémákat soha nem adunk a megoldásra, mert akkor beszorítanánk a gondolkodását. Kreatív embert pedig csak úgy tudunk nevelni, ha hagyjuk a maga módján gondolkodni. Mert mindenki más, máshogyan gondolkodik.

Nem zavarják egymást azzal, hogy mindenki egész órán beszél?

Az biztos, hogy a teremben nincs síri csend. Egészséges és természetes munkazaj van, ahogy az életben, a munkahelyeken egy egylégterű nagyobb irodában is. Sokszor megkérdezik tőlünk, Dalton-tanároktól, hogy a tanulók mindig a tananyaggal foglalkoznak-e? Igen, szinte állandóan. Persze együttműködés közben a beszélgetés a témához kapcsolódóan más vágányra is terelődhet, de csoportmunkában hamar visszatérítik egymást a fő gondolatmenethez, hiszen mindannyian felelősek munkájuk korrekt elvégzéséért. Ezért a daltonos órák mindenképpen hatékonyabbak, mint a frontális órák.

Egy Dalton órán az első percekben egyedül dolgoznak, nem beszélnek egymáshoz, így mindenkinek, még a lassabb felfogású gyermeknek is van ideje elgondolkodni, megérteni a feladatokat. Ilyenkor a tanár figyeli, kinek van szüksége segítségre. Ezután már szabadon beszélhetnek, dolgozhatnak együtt a gyermekek, majd az óra végén maguk ellenőrzik és értékelik a tudásukat

Ez azt jelenti, hogy nem a tanár, hanem a diák értékel?

Igen, és ő könyveli el, hogy sikerült e saját célját elérni, vagy sem. Ha nem, megállapítja, mi volt az oka, és társaival, tanárával megoldásmódot keresnek az elkövetkezendőkre. Ez az önmenedzsment része. Mivel ez egy felfedező tanulás, az óra végén senkit nem büntetünk azért, mert rosszul csinált valamit, vagy épp kevesebbet. Fel kell fedeznie a világot mindenkinek, ez kinek gyorsabban, kinek lassabban megy. A gyereknek minden órán sikerélménye van, mert a penzum kötelező tananyagrészét úgy állítjuk össze, hogy mindenki meg tudja csinálni. Van, aki már a kiegészítő feladatokkal is végzett, amíg a másik még a kötelezőt értelmezi. Nem baj. Senkinek nem kell bevárnia a másikat, a maga munkatempójában dolgozhat tovább, de az egész osztály közösen örül, ha mindenki teljesítette a kötelezőket.

Éppen ezért egyik alapelvünk például az együttműködés, ami nem csak a tanár diák viszonyra értendő. Sok helyen tapasztaltuk, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket a többiek feltétel nélkül segítik. Az alsóbb osztályokban figyeltük meg, hogy a gyerekek, akik látják, hogy most egy hosszabb szöveg jön, odaülnek a társaik mellé, megkérdezik, hogy 'meddig tudod olvasni, mert akkor a maradékot felolvasom neked', így ő is meg tudja oldani a feladatot, és csoportmunkában ez természetesen adódik.

És ez tényleg működik?

Működik. És minél kisebb  a gyerek, annál inkább, mert ők így nőnek fel. A hagyományos oktatás mindig veresengésre épül: ki a legjobb tanuló az osztályban, a legjobb magyaros, a legjobb matekos? A harmadik helyet még díjazzák, utána már csak a gyengék vannak. Nálunk pedig mindenki jó valamiben. Hiába olvas vagy ír valaki nehezebben, lassabban, ha például magyarórán egy színdarabban ugyanúgy részt vállal, mint a többiek, neki is nagyon jó jegye lehet magyarból. Azért, mert valaki diszlexiás, és nem tudjuk flottul megtanítani írni, olvasni, számolni, attól ő még ugyanúgy fog tudni mindent, csak lassabban, de ezért nem szabad őt leírni. Egy Dalton típusú órán pedig van ideje mindenre, a saját tempójában és módján tanulhat meg mindent vagy járulhat hozzá a csoport sikeréhez a közös munka során.

Pedagógusok által használt tanuláspiramis:

  • Az ismeretek rögzülésének módja és mértéke százalékban kifejezve:
  • 5% előadás során
  • 10% olvasás útján
  • 20 % látás és hallás során
  • 30 % bemutatás során
  • 40 % önálló feldolgozás, csoprtmunka, vita
  • 75 % aktív felhasználás, cselekvés által
  • 90 % mások tanításával, a tanultak közvetlen alkalmazásával

Pedig vannak szülők, akik épp attól félnek, ha az osztályba néhány tanulási nehézséggel küzdő gyerek jár, hogy a többieknek a haladása emiatt lehet döcögősebb.

Nem kell ettől tartani. A segítő diáknak nemcsak a szociális kompetenciái fejlődnek. Azzal, hogy el kell magyaráznia a másiknak az anyagot, az ő tudása is mélyül, strukturálódik. Ez a tanulási piramis lényege. Ha én meg tudom tanítani valakinek az anyagot, azt jelenti, hogy 90 %-ban már tudom.

A tanár osztályzatokkal értékel?

Ugyanúgy van nálunk feleltetés, dolgozat és osztályzás, de ez mind jól kiszámítható. A penzumlapok aljára minden tanár odaírja, hogy pontosan az anyagnak melyik részét, mikor, és hogyan, vagyis szóban vagy írásban fogja kikérdezni. Senkit nem ér váratlanul a számonkérés. Ha ennek ellenére valaki akár hónapokkal később szeretne javítani, van lehetősége, hiszen a tanár órán "nem tanít", ezért számtalan alkalom nyílik a stresszmentes számonkérésekre.

Ilyen egy Dalton óra:

  1. A tanár kiosztja a penzumot mindenkinek, elmondja, mit kell az anyagból megtanulni, és miért fontos annak elsajátítása. Tájékozódási pontokat, kapaszkodókat mutat a szövegben, hogyan indulhat el a feladatban, és megjelöli a helyeket, amelyekről csak rövid tanári ellenőrzés után léphet tovább. Ez a minimál tananyag.
  2. A diák egyedül értelmezi a szöveget, megtervezi magának a munkáját. Az önálló megértés után a tanulók megbeszélhetik tetszőlegesen választott társaikkal az olvasottakat, és megtervezhetik a közös munkát. Egy faliújságra akasztott tervezőtáblán bejelölik az időütemezésüket.
  3. Egyedül vagy csoportosan, stratégiákat keresnek a feladat megoldásához. Tankönyveket, CD-ket, lexikonokat, számítógépet, internetet is használhatnak az órán.
  4. Az elkészült feladatok eredményeit összehasonlítják a többiekével. Megbeszélik, ki hogyan jutott el oda, és miért azt a módszert választotta. Ilyenkor egymástól is tanulnak tanulni, tapasztalatot cserélnek.
  5. Az elemzés után a tanuló kiértékeli, hogy milyen kompetenciái fejlődtek. Ebben a "Képes vagyok..." kezdetű tanulással kapcsolatos állításokat tartalmazó táblázat segít neki, ahol szmájlikkal jelzik, amit tudnak, és üresen hagyják a sort, amiben még fejlődniük kell.

Évek óta főleg a Győr környéki településeken a hagyományos iskolákon belül tanítanak Dalton tanárok. Miért nincs a fővárosban ilyen módszer?

Érdekes, de Budapestről nem érkezett megkeresés, pedig nagyon örülnénk neki. Kíváncsi vagyok a fővárosi iskolákra, az ott folyó módszereket szívesen megismerném, ha szükséges, a Daltont is bemutatnánk. Ugyancsak szeretnénk a roma többségű iskolákban is felajánlani eddigi pedagógiai tapasztalatainkat.

Pedig az alternatív pedagógiai módszerekhez a szülők fejében legtöbbször komoly összegek kapcsolódnak. Egy Dalton diák szüleinek mennyibe kerül az ilyen típusú oktatás?

Semmibe. Éppen ez a Dalton-pedagógia nagy előnye. Olyanná adaptáltuk a módszert, hogy minden iskolában minden iskolafokon bevezethető legyen. Az iskolának a penzumok fénymásolása lehet az egyetlen dolog, ami elenyésző többletköltséget okozhat. Mi ugyanazokat a tankönyvcsaládokat használjuk, mint bárki más, a tankönyv feladataiból, amit lehet, beépítünk a penzumba, de természetesen ki is egészítjük azokat.

A tanárok nagyon szeretnek így tanítani, a diákok így tanulni, a szülőknek is kellemesebb az iskolai éveket megélni. Otthonra pedig nem nagyon marad tanulnivaló, ami mégis, azt a gyermek maga szeretné. A szülőnek kevesebb a gondja az iskolával, és mindenki számára kiszámíthatóbb a rendszer.

Azt olvastam az egyesület egyik kiadványában, hogy a hagyományos iskolai évek sokszor hibás önképű, saját érdekeit képviselni képtelen, akaratgyenge, hátrányos megítélésébe beletörődő gyereket formálhatnak. A Dalton-terv akkor erre reflektál?

Csupán szemléletváltás szükséges. Mindig azt keressük, ami jó, amit a tanuló tud. Ebben elég nagy szabadságot biztosítunk neki, széles az a skála, amit el tudunk fogadni. Nálunk maga a tanulási folyamat a lényeg, ez áll a középpontban. A saját teljesítményhez mért (ön)értékelés nagyon jól fejleszti a személyiséget, az önbecsülést. 'Innen indultam, ilyen nagy utat tettem meg nagy erőfeszítések árán, de erre büszke vagyok.'

Szemléletváltásra mondok egy példát. Elsőben nem javítjuk pirossal a csúnyán vagy rosszul írt betűket. Odaülünk a gyerek mellé, megnézzük a betűsorát, megkérdezzük tőle, hogy szerinte melyik szép betű ezek közül. Ő el is mondja, megjelöli, hogy melyik az, és melyik miért nem az. Nyilván ő mindegyiket szépen akarta leírni, azt is tudja pontosan mi a hiba, csak éppen kezének finommotorikája még nem elég fejlett ehhez. Miért vegyük el a gyermek kedvét a belejavított pirossal? A tanuláshoz önbizalom és sikerélmények kellenek.

Blogmustra