A kutyák a férfi gazdákat ismerik el falkavezérként

Zanza!

A Discovery News internetes felülete idéz egy tanulmányt, miszerint azok a kutyák, akiknek férfi gazdájuk van - főleg neurotikus férfi -, gyakrabban közelítik meg gazdájukat, mint ha nő a kutyatulajdonos. Ez ettől még nem jelenti, hogy a kutyák inkább a férfiakat kedvelik.

Egyre több bizonyíték gyűlik annak igazolására, hogy a házi kedvencek tulajdonosainak neme és személyisége befolyásolhatja az állat társas vonzódását a személyhez.

Nemrégiben például egy vizsgálat azt állapította meg, hogy a macskák és a nők között különösen szoros kötelék tud kialakulni. Néhány kutató, aki a macskás kísérletben vett részt, most a kutyák és az ember kapcsolatát vizsgálja. Így akár az is igazolódhat, hogy a kutya tényleg a (férfi)ember legjobb barátja.

"A kutyák gazdájuk neme iránti érzékenysége abból fakadhat, hogy a kutyáknak egykor a farkasok voltak az őseik. Náluk pedig a nemek jellegzetesen különböző társas szerepeket töltenek be" - nyilatkozta Manuela Wedl, a tanulmány egyik szerzője a Discovery Newsnak.

Igazából itt is a kisugárzás számít

Nagy Vera kutyaoktató nem lát olyan tendenciát az ember és a kutya kapcsolatában, ami arra utalna, hogy vannak az ebeknek olyan preferenciái, miszerint nőkhöz vagy férfiakhoz vonzódnának inkább.

Úgy látja, egy kutya arra vágyik, ha egy emberi családba lép, hogy a kutyafalkákhoz hasonló viszonyok alakuljanak ki, vagyis világos szabályok vonatkozzanak rá, és ezáltal megtalálja a család-falkában a helyét, a rangsorban el tudja magát helyezni.

"Egy kutyán két gomb van: egy igen és egy nem" - mondja. "Nem képes köztes helyzeteket megérteni, mint az »akkor ha« és a »talán«. Ingerekre válaszol ösztönszerűen. Ezért fontos, hogy a gazda következetes legyen vele, mert ha így van, neki nem kell gondolkodnia, helyzetekre megoldást találnia, hanem a falkavezér mondja meg, mikor mi a teendő, és mikor van az, amikor semmit sem kell csinálni" - magyarázza. "Ha egy gazda a kutyája felé a magabiztos nyugodt erőt tudja sugározni, az a kutyának a harmóniát jelenti. Az viszont igaz, hogy kor és személyiség nagyban befolyásolja, hogy ki képes erre és ki nem."

A bécsi egyetem munkatársai: Manuela Wedl, Kurt Kotrschal projektvezető és kollégáik  megfigyelték és elemezték, hogy kutyák és tulajdonosaik hogyan lépnek kölcsönhatásba egymással a kísérlet folyamán.

Hím kutyák tulajdonosait: tíz férfit és tizenkét nőt vontak be a tesztbe. Egyenként végeztették el velük a kívánt kísérletet. Megkérték őket, hogy nézzenek végig tizenöt kutyás képet, amit előzőleg egy szoba falára és ablakaira helyeztek el. Ezután három-három szót kellett leírniuk, ami elsőre eszükbe jutott minden egyes képről. Ez csak egy elterelő hadmozdulat volt a kutyák gazdái figyelmének a lekötésére, mert a tudósok inkább arra voltak kiváncsiak, ami ezután következett.

Ahogy az egyes gazdik a képeket tanulmányozták, a kutatás vezetői beengedték hozzá a kutyájukat. A kutatók azt akarták megtudni, milyen gyorsan megy oda a kutya a gazdájához és meddig marad mellette.

A kísérlet előtt a kutyatulajok kérdőíveket töltöttek ki, amiből következtetni lehetett személyiségtípusukra és a kutyájuk iránti érzelmeikre.

A lelki problémás kutya választása

Neurotikus férfiak és neurotikus kutyáik (az előbbit úgy írták körül, hogy "önbizalomhiányos" illetve "aggodalmaskodó", az utóbbit pedig hogy "kevésbé hangos és agresszív") úgy tűnt, hogy mágnesként vonzzák egymást, hiszen amikor beengedték a gazdához az állatot, nyílegyenesen az emberhez szaladt és ott is maradt. Hasonló természetű nőknél is nagyjából ugyanígy történt.

A tulajdonos személyisége úgy befolyásolhatja a saját viselkedését, hogy vagy hozzájárul vagy gátolja a kutya társas vonzódását. Például az erősen neurotikus kutyatulajdonos inkább egyfajta társadalmi támogatóként tekint kutyájára, igényli is ezért az állandó közelségét. Minél fontosabb a gazdának, hogy a lehető legtöbb időt töltse a kutyájával, annál többet vannak egymás mellett.

A rostocki egyetem munkatársa, Andrea Beetz szintén vizsgálta a kutyák és emberek közti interakciókat. Szerinte az, hogy milyen gyakran megy oda a kutya a gazdájához, nem egyenlő azzal, hogy őt jobban kedveli. "Az, ha a kutya gyakran odamegy a gazdájához - de nem folyamatos a kontaktus - egyrészt mutathat nagyobb vágyat a kapcsolat iránt, de azt is jelezheti, hogy a kutya nem érzi magát biztonságban a gazdájával való kapcsolatban, ezért mindig megerősítésre vágyik" - mondta Beetz.

Beetz véleménye szerint világosan kiderül, hogy a kutya vonzalma a gazdájához sok változón múlik, például a gazda személyiségén és a köztük lévő viszony minőségén. Wedl és kollégái szeretnének egy nagyobb lélegzetű tanulmányt, hogy megtudják, milyen társas vonzódása van a kutyáknak az emberekhez. Az eddigi vizsgálatban csak hím kutyák szerepeltek, emiatt nem világos most még, hogy ez mennyiben befolyásolta az eredményeket.

Blogmustra