Részeg volt, megpróbáltam megmenteni - apa-fiú kapcsolatok

A szülő-gyerek kapcsolat sosem egyszerű, ezen belül pedig az apa-fiú viszonyt is számtalan tényező befolyásolhatja és bonyolíthatja. Ezzel kapcsolatban négy fiatal férfi mesélte el nekünk saját történetét. amikből kiderült, hogy a haverság nem kifizetődő, van még, aki felnéz az apjára, és az is, hogy egy alkoholista családfőt is túl lehet élni maradandó lelki sebek nélkül.

Kelement, már amikor foglalkozott vele, haverként kezelte az apja, ami tinédzser korában igazi áldásnak tűnt, mára azonban másképp látja a dolgot.

„3 éve nem beszéltem az apámmal. Nem tudom, hogy haragszom rá, vagy megvetem. Semmiképp nem nézek fel rá. A szüleim elváltak, amikor kétéves voltam. 4-5 éves koromig tartottuk a kapcsolatot apámmal, aztán évekre eltűnt. 12-13 éves koromban ugyanilyen hirtelen megjelent, akkor jóban lettünk, de haver szinten."

Nagyon megbántott: tőlem kért kölcsön

"Mivel az anyukámat nagyon megbántotta még az elején, és gyerektartást se fizetett, ő eléggé ellenezte, hogy találkozzunk, de nem tiltott el tőle. Sosem hallottam őket normálisan beszélgetni, telefonon is egy perc után üvöltözni kezdtek, aztán valamelyikük lecsapta a kagylót. Tetszett akkor benne, hogy tök jó fej, hogy haver volt, mert anyámmal folyton veszekedtem, apától meg pont az ellenkezőjét kaptam meg. 4-5 évig sokat lógtunk együtt, aztán akkor fontosabb lett a gördeszka, a zenekar meg a barátok."

"Akkor kezdtünk eltávolodni egymástól, ráadásul neki mindig volt egy csomó gáz dolga, anyagi gondjai. Soha nem tudta eltartani magát, pedig nem hülye ember, tanár volt, két diplomával. Amikor utoljára találkoztunk, nagyon megbántott, mert tőlem kért kölcsön, én meg maximum 20 éves lehettem, nem volt semmim. Aztán még hívogatott egy darabig, de volt, hogy elfelejtette a szülinapomat. Amióta Pestre költöztem, egyáltalán nem is keressük egymást."

"Amíg tini voltam, nagyon tetszett, hogy apa ilyen laza. Viszont én tudok hinni ebben a klasszikus álomban, hogy család, gyerek, és egyáltalán nem akarok olyan lenni, mint ő volt. A család legyen igazi család. Én a saját gyerekemmel nem akarok nagyon szigorú lenni, eltiltani dolgoktól, mint anyám, mert ez velem sem vált be, de apám meg a ló másik oldala. És remélem, hogy 40 évesen nem ott fogok tartani, hogy egyik nőről szállok a másikra. Nyilván rendezni kéne a viszonyunkat, de majd valamikor, nem most. Most más dolgok foglalkoztatnak, többre vágyom, mint ő, meg akarom alapozni az életem.”

Egyszer megérted, hogy valaki érzelmi fogyatékos

Talán Erik története a legbonyolultabb az összes közül, de úgy látja, mégis sérülés nélkül úszta meg az alkoholista apjával töltött gyerekkorát, majd a szülei válását is.

„Az apámmal felszínes a viszonyom, csak sajnálatot érzek iránta. Beszélünk néhány hetente telefonon, ritkán találkozunk. De az egésznek semmi értelme, mert valójában nem számít, mi van a másikkal. A kisgyerekkori emlékeimben kedves és jópofa, általában arra emlékszem, hogy játszik velem. Volt, hogy ebéd utáni alvás helyett elvitt az óvodából moziba, akkor nagyon boldog voltam. De ezek nem valódi érzések, csak emlékek."

Egyre többet ivott és játékgépezetett

"Ott jött egy törés, amikor gazdagabbak lettünk és neki már dolgozni se kellett annyit, ellenben több szabadideje meg pénze volt. Onnantól többet is ivott meg játékgépezett. De ez sohasem sodorta a családot anyagi gondba, pedig sok pénzt játszott el. Viszont amikor ivott, akkor ugatott is, és mindennel baja volt. "

"Egy idő után már mindig mindennel baja volt, én pedig egyre távolodtam tőle: itt van egy felnőtt ember, aki valahogy az alapvető érzelmeken kívül mást nem képes megérteni. Nem törődött mással, csak magával. Ha mégis, akkor is csak reprezentálni akart valakinek. Nem hiszem, hogy teher lettünk volna neki a húgommal, egyszerűen kívül estünk a világán, ő meg a miénken."

Ki tudtam zárni az apámat

"Alapvetően nem hiszek a klasszikus családi viszonyokban, így nem is bántott, hogy nincs. Persze, kell egy pár ember, aki önzetlen szeretettel vesz körbe, olyanok, akik érzelmileg is intelligensek. Hogy ez épp egy apa vagy egy unokatestvér vagy a szomszéd néni, nem számít. Nekem ott volt az anyám, aki képes volt kitölteni az űrt. És mivel volt ez az erős burok és összetartás, ki tudtam zárni az apámat. Olyan lett az egész, mint egy kutya csaholása. Onnantól, hogy megérted, hogy valaki érzelmi fogyatékos, nem tud téged bántani."

"Egyszer 18 éves korom körül megpróbáltam őt megmenteni, meg talán mindenkit. Ekkor már azt éreztem, én vagyok az idősebb. Megértettem az egyszerűségét, hogy hogy lett ilyen, hogy egy bányász család tizenegyedik gyerekeként milyen alapokat kapott. Elloptam a húgom naplóját és megmutattam neki egy verset. Az volt a lényege, hogy hiányzik neki egy apa. Apám be volt rúgva és azt reagálta a versre, hogy dögöljön meg, ha meg akar. Ennyi volt, többé nem akartam segíteni rajta. Van, akit nem érdemes megmenteni, és van, akit nem is lehet."

"Nem az ő útján járok és nem is tudnék, de ebben nincs tudatosság. Igaz, nem nagyon iszom alkoholt, de nem miatta, hanem mert nem szeretem az ízét. Nem is játékgépezem, számomra nem nyújt élvezetet egy lyukba dobálni a pénzt, amiért cserébe egy gép villog. De egy csomó mindenben hasonlítok rá, ezernyi dolgot észreveszek magamon. Ezeket se megváltoztatni, se letagadni nem akarom. De más ember vagyok, nem az ő árnyéka."

"Ami viszont egy kifejezetten hasznos hozománya az egésznek, hogy sokkal felnőttebb vagyok, mint a legtöbben körülöttem. Az apámtól nem várhattam semmilyen segítséget, repülnöm kellett, amíg mások a fészekben vártak a megfelelő szélre. Ezzel semmi baj és szerintem így lenne normális, de én évek óta csak röhögök a barátaim úgynevezett bajain. Én éhenhaltam volna, ha nem találom fel magam.”

Bensőséges a viszonyunk

Ádám a szerencsés kisebbséghez tartozik, aki felnéz az édesapjára, és tudja, hogy bármikor számíthat rá, mégha ezt nem is beszélik meg naponta háromszor.

„Nem állítom, hogy tökéletes lenne a kapcsolatom apámmal, de harmonikus a viszonyunk. Ez általában a tágabb családomra is igaz, amivel a tapasztalataim alapján elég szerencsésnek mondhatom magam."

"Kisebb problémáktól eltekintve nekem mindig rendezett viszonyom volt a szüleimmel, nem voltak durva dackorszakok, komoly összeveszések meg ilyesmi, az apámra is mindig normális tisztelettel néztem - még ha azt is gondoltam, hogy vannak dolgok, amiben nem akarok olyan lenni mint ő, vagy amit szerintem rosszul csinál. Például nekem nem tetszik, hogy rengeteget dolgozik a saját pihenése és szabadideje kárára, szerintem ez egészségtelen. Ugyanakkor tisztelem azért, hogy ő tényleg megtesz mindent, hogy a munkájában meg a családjában rendben legyenek a dolgok, szóval mégiscsak a példaképem. Bár azt hiszem, én sokkal nagyravágyóbb vagyok, mint apa."

Olyat, hogy szeretlek, ritkán mondunk egymásnak

"Valamikor huszonéves koromban jöttem rá arra, vagy éreztem úgy, hogy a nagycsaládban, három másik testvérrel felnövésnek vannak hátrányai is. A szülők egyszerre nem tudnak minden gyerekre odafigyelni, és szerintem ez okoz problémákat, nekem legalábbis okozott. Ugyanakkor, ha valamivel apához fordultam, sose mondta azt, hogy nem ér rá meg nem foglalkozik ilyenekkel. Például azt, hogy a tanulással soha nem volt gondom, annak is köszönhetem, hogy otthon mindig rengeteget magyarázott."

"Szerintem bensőséges a viszonyunk, bár olyanokat, hogy szeretlek vagy tisztellek, ritkán mondunk egymásnak, én különösen. Ritkán beszélgetünk, de nincs bennem olyan érzés, hogy valamit ne mondhatnék el. Bár lelki dolgokról egyébként is inkább anyukámmal szoktam beszélni, elég sokat is, de ezt ők azt hiszem, munkamegosztásnak tekintik.”

Apa szerint anya sokat keresett, ezért nem akart fizetni

Barnabásnak szintén ambivalens a viszonya az apjával, és nem tudtak közel kerülni egymáshoz, amit részben talán az is magyaráz, hogy sokszor látta őt ittasan.

„Szoktunk rendszeresen beszélni, de elég semmilyen a viszonyunk. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy jó, de én soha, egyik szülőmmel sem voltam nagyon közeli viszonyban, nem tudom miért. Sose tudtam megnyílni meg elmondani a problémáimat nekik. Apukám sokszor próbálkozott, hogy jobb legyen a kapcsolatunk, de én mindig tartottam egy határt."

"Apa a szakmájában elérte, amit nagyjából el lehet, ilyen szempontból elismerem. De emberileg nem akarok olyan lenni, mint ő. Nem alkoholista, de társaságban elég sokat iszik, amikor bulizik, akkor tényleg bulizik. Ez már akkor is probléma volt, amikor még együtt voltak a szüleim, mert anyukám meg szinte soha nem ivott. Őt csak egyszer láttam részegen, apukámat meg nagyon sokszor. Ezért sokáig egyáltalán nem ittam a szüleim előtt, de most se szeretek."

Nagyon ritkán sírtam, de akkor igen

"A végén, mielőtt elváltak, már nagyon rossz volt, nagyon sokat veszekedtek mindenen. Mind a ketten hibásak voltak, próbálták helyrehozni, de nem tudtak már együtt élni a végén. Az az este, amikor apukám elment, nagyon szar volt. Nagyon ritkán sírtam, de akkor igen. De egyébként utána nem éreztem, hogy ez nekem rossz lenne, nem hibáztattam magam, csak elfogadtam, hogy ez van. Kisebb koromban apa kiabált velem, ha rossz voltam, sokszor féltem tőle, és anya volt, aki megvigasztalt. Miután elváltak, ez teljesen megfordult."

"A szüleim most is fújnak egymásra, igazából főleg anyagi okok miatt. Anya úgy gondolta, hogy apa nem támogat minket eléggé anyagilag, apa szerint meg anya sokat keresett, és akkor neki minek fizetni. Például várta, hogy én elkezdjek dolgozni, hogy ne járjon utánam a gyerektartás. Emiatt nem lehet anyának azt mondani, hogy apával jól éreztük magunkat a húgommal, mert megsértődik. Nem tiltott tőle minket, de amikor kéthetente hétvégén nála voltunk, akkor is mindig megsértődött."

"Néha megbízhatatlan, sokszor úgy ígér meg valamit, hogy közben már akkor is tudja, hogy nem fogja tudni megoldani vagy teljesíteni. De ezen kívül jó apa volt, nem nagyon lehet felróni neki semmit. Azt hiszem olyan apa szeretnék lenni, amilyen ő is akart volna, csak nem hagytam. Azt szeretném, hogy a gyerekemnek boldog gyerekkora legyen és mindig felnézhessen rám, bármi van. És ehhez hozzátartozik, hogy ne lássa, hogy készen vagyok, mert emiatt nem tudtam igazán felnézni rá soha.”

Oszd meg másokkal is!
Mustra