KEDVENCEK

Idegtépő verseny - még a bírót is megharapták

2010. november 24., szerda 18:32

Tom és Garfield élő példányaival is találkoztunk a hétvégén megrendezett MMME Nemzetközi Macskakiállításon, ahol közel 400 macskát csodálhatott meg a közönség. Állatbarát lévén kissé nehezményeztük a zsűrizés mikéntjét, viszont nagyon szerettük a törzskönyvezett macskák művészneveit.

A macskakiállítás egy azon furcsa jelenségek közül, amelyek tele vannak ellentmondással. Elvileg állatbarátok, tenyésztők rendezik abból a célból, hogy megmutathassák kedvenceiket és nemzetközi bírák előtt méressék meg őket, másfelől viszont meglehetősen kis helyen, ketrecekben sorakoztatják fel az állatokat, akiket aztán egy-egy bíró – a macska számára láthatóan kellemetlen módon – nyomorgat, ami olykor már-már egzecíroztatásnak is beillik.

Macskatáp, sminkkészlet és fánk

A hétvégén mi is egy ilyen eseményen jártunk, és mivel utolsó ilyen jellegű emlékünk körülbelül 15 évvel ezelőttre datálható, előítéletek nélkül közelítettük meg a Lurdy Ház első emeleti rendezvényközpontját. A macskákat szeretjük, és mint tudjuk, sok jó macska kis helyen is, de hogy ennyi macska és ilyen kis helyen... arra nem számítottunk. Ahogy arra sem, hogy a kiállítás terébe lépve azt fogjuk hinni, eltévedtünk: az első teremben ugyanis macskatápos-, tanácsadó-, illetve promóciós standok és cicás cuccok – köztük ruhák és plüssmacskák – sorakoztak, és amin a legjobban meglepődtünk, bizsut és sminkkészletet is kínáltak (nem macskáknak).

A meglehetősen kaotikus zsibvásárra hasonlító forgatag ránk tett hatása a belső, macskákat felvonultató teremben sem enyhült: belépve ugyanis annak az édes, olajban sült fánknak az illata csapott az arcunkba, amivel máskor legfeljebb a vidámparkban, vagy egyéb szórakoztatás céljára létesített rendezvényeken találkozunk. A forró olajban sercegő fánkocskáktól körülbelül 2-3 méterre pedig már a macskaketrecek álltak, szóval nem mondhatnánk azt, hogy értettük, ez a kettő hogy lehet egy helyiségben – pláne ilyen közel egymáshoz.

Biztonság, luxus, kényelem

A macskák ketrecsorai között sétálgatva egyébként a látvány elsőre egy piac benyomását keltette, ahogy a tulajdonosok belül, a nézelődők pedig kívül helyezkedtek el. Egy-egy cica sokszor éppen a belső térfélen vackolta be magát, így sokszor előfordult, hogy nem volt lehetőségünk jobban szemügyre venni a kiszemeltet. Az viszont nyugtatólag hatott ránk, hogy a macskák többnyire – várakozásainkkal ellentétben – láthatóan nyugodtak és nemtörődömök voltak.

Nem kapadoztak őrjöngve a kopár ketrecben, hiszen a lehetőségekhez mérten igencsak kellemes körülmények között, pihe-puha párnáktól, plüssfiguráktól és pokrócoktól övezve töltötték az időt – sőt: legtöbbjüknek valóságos saját kis sátra is volt, ahova bármikor bevonulhattak a kíváncsi tekintetek elől. A ketrec sem mindenhol volt jellemző: az erre a célra kifejlesztett, áttetsző, illetve hálós falú alkalmatosságok ugyan zárt helyen tartották az állatokat, de egy sajátos lakókocsi benyomását keltették.

Már kölyökkortól szokják a szituációt

Amikor a rendezvényt szervező Macskamánia Magyar Macska Egyesület elnökét, Aradi Bélát arról kérdeztük, nincs-e némi ellentmondás az állatszeretet és a ketrecek, illetve a stresszes versenyhelyzet között, elmondta: a kiállításokon szereplő macskák tetemes százaléka kölyökkorától kezdve szokja ezt a környezetet. Bár akadnak olyan állatok, amelyek csak felnőttkorban kerülnek ebbe a helyzetbe, érdemes már kiskorban hozzászoktatni őket a szituációhoz. A kiállítás bírái a külső adottságokon – az adott fajtára vonatkozó nemzetközi sztenderdnek való megfelelésen – kívül egyébként azt is figyelik, hogy mennyire kedves, játékos és nyugodt a macska.

Kedves nénik, szigorú szabályok

A zsűrizés folyamán a játékosság tesztelésére egyébként egy pálca végére erősített tollpamacs szolgált, amit néhányszor meglóbáltak az aktuálisan vizsgált macska előtt. A többek közt Ausztriából és az Egyesült Államokból érkezett bírók általában hangosan kommentálták az adott állat kvalitásait, miközben ide-oda forgatták a sokszor nyivákoló, magukat meglehetősen kellemetlenül érző macskákat.

A bírálat során egyébként sivár ketrecekben várták a sorukat, és akármennyire is kedves néniknek tűntek a zsűri tagjai, az egész valahogy egy ló- illetve rabszolgavásár benyomását keltette, amikor a fogakat vizsgálták, vagy amikor a kétségbeesetten morgó macskán a közönség jóízűt nevetett. (Az egyik „versenyző” azért hangot adott nemtetszésének: megharapta a bírót.) A díjazás pillanatai közül pedig kétségtelenül azok voltak a legemlékezetesebbek, amikor az illetékesek a lelkes tulajdonosok kezében ficánkoló macskák nyakába akasztották a nemzetiszínű szalagon lógó érmeket.

Királyerdei Pamacs Sodó és Bagolyvári Bolyhos Bóbita

A bizalomgerjesztőbb terep tehát – az egymás mellett elhelyezett közel 400 macska ellenére is – a tényleges kiállítótér volt, ahol jókat derülhettünk például a törzskönyvezett cicák „művésznevein”. Volt itt Britishkings Coco Chanel, Királyerdei Pamacs Sodó, egy imádnivaló, kék színű, skót lógófülű cica pedig a Bagolyvári Bolyhos Bóbita névre hallgatott.

A nevek azonban nem mindig vannak összhangban viselőjükkel – tudtuk meg Tóth Judit tenyésztőtől, akinek fekete-ezüst márvány cirmos színű, brit rövidszőrű kandúrja (aki nem mellesleg nemzetközi bajnok, és az aktuális napon fajtagyőztes lett) hivatalosan a Gold Star Al Capone néven fut, míg gazdái csak Lucinak szólítják. A Luci egyébként a Luciferből jön, de az Al Caponéhoz hasonlóan ez sem harmonizál túlzottan a macska személyiségével: gazdája elmondása szerint – bár már kölyökkora óta viszik versenyekre – a kezdetektől félénk és visszahúzódó, nem szereti a kiállításokat.

A reklám nagy úr

A macskaszemlén szemmértékre úgy tűnt, a legnépszerűbb fajta az – abból a bizonyos Whiskas-reklámból is ismerős – brit rövidszőrű (tulajdonos és néző részéről is többször felmerült az említett reklám), de nagyon sikeresnek bizonyult a helyenként hiúzra hajazó maine coon is, amelyről egyébként a Tom és Jerry Tomját mintázták. (Ezt a fajtát Amerika nemzeti macskájaként tartják számon, annak ellenére, hogy ősei Európából érkezhettek erre a területre.) És ha már rajzfilmfigurák: Garfield-hasonmásokkal és Nermalokkal is bőven találkoztunk.

Szfinx, bengáli és selkirk rex

A kiállításról természetesen nem hiányozhatott a sokak által végtelenül csúnyának ítélt szfinx fajta sem: a csupasz picinyek helyenként más állatokkal is összetéveszthetőek, egyszerre riasztóak és szeretnivalók. Ebben a felhozatalban ritkaságnak számított a göndörszőrű selkirk rex, bengáli macskából pedig ugyan többet láttunk, de egészen félelmetes volt, ahogy a leopárdmintás cicák magukon hordozták az egykor a bengáli leopárdmacska és egy házimacska véletlen párosodásából született vonásokat. A kiállításon tett körutunk végére annyiban biztosak voltunk: legközelebb kihagyjuk a zsűrizést.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta