Meghívhatlak egy kétezer évvel ezelőtti vacsorára?

Mi történik, amikor egy egyetemi docens, egy festőművész és egy tanszékvezető úgy dönt, hogy ők bizony hódolnak szenvedélyüknek, és mindenféle magvas gondolatok helyett főzni kezdenek? Egy szürreális vacsora az Andrássy út egyik bérházában, amelynek az ablakait Róth Miksa tervezte, az asztal hatalmas, a közönség pedig muzeológusokból, képzőművészekből és régészekből áll. 

Ókori menüsor

Előétel 

Pecsenyekacsamáj puding körtelekvárral

Főételek

Borda szenátor módra
(Ofellae Senator Modum )

Húsgombóckák sült répával
(Isicisa, Caroetae frictae )

Sült kacsamell alexandriai szósszal
(Ius Alexandrium con Anate )

Desszert

Mézes-sajtos lepény

Egy ilyen meghívásba csöppentünk bele, hogy megtudjuk, mit főztek a római háziasszonyok egykoron.

Filp Csaba DLA képzőművész, egyetemi docens, tanszékvezető hobbija az ókori gasztronómia, a rómaiak étkezési kultúrájában mélyedt el, és két barátja is csatlakozott hozzá. Sütő Róbert festőművész és Szabó Attila DLA képzőművész, egyetemi docens rendesen kitettek magukért, minden szempontból.

A vacsora elején kiderült, hogy Marcus Apicius Gavius római mesterszakács és szakácskönyvíró életét tanulmányozták, és 2014-ben kezdtek foglalkozni alaposabban a dologgal.

Sokat kísérleteztek, míg eltalálták a megfelelő fűszereket és állagokat.

Nem volt könnyű dolguk, de sikerült, legalábbis számunkra hihető volt, hogy ilyen jellegű ételeket fogyaszthattak az ókorban.

Volt például olyan fűszer, ami egyszerűen elérhetetlen, mert már kihalt a növényfajta, és az előszeretettel használt halszósz rekonstruálása sem ment könnyen. Ez a garum, amit a Távol-keleti üzletekben lehet leginkább beszeretni. Ennek ára annak idején 1000 sestertius volt, ennyiért 6.5 literes amfórát adtak. Viszonyításképp 2400-ért már egy rabszolganőt lehetett kapni, egy ruha pedig 15 pénzt kóstált.

Kedvelt növény volt még a bűzős husángnak vagy ördöggyökérnek is nevezett Asafoetida, melyet itthon főleg távol-keleti boltokban lehet beszerezni. Az ókori rómaiak nagyon féltek az ételmérgezéstől, ezért az ételeket kétszer hőkezelték, sütötték és főzték egyaránt. Volt olyan étel, amit agyagba dolgoztak bele, majd sütés után ezt egyszerűen összetörték, és így fogyasztották el. A közegészségügy is létezett, a zöldséget, húst és halat külön tartották, ahogy azt manapság is kötelező.

Ami biztosan tudható, hogy a rómaiak hedonisták voltak, a világ minden tájáról érkezett állatokat tartottak, de nem vetették meg a különleges gyümölcsöket is, mint az annak számító őszibarackot, melynek darabja 1 havi fizetésbe került.
Az osztrigát is kedvelték, ezt még Magyarországon is fogyasztották, ami igen nagy szó volt, mert ugye az állatokat élve kellett a tengertől haza juttatni. A férfiak a tricliniumon heverve fogyasztották el az ételeket, míg a nők ülve ettek. A konyhák jellemzően kicsik voltak, a kifőzdék száma viszont igen magas volt.
És, hogy borzoljuk a kedélyeket, a hideg előétel sertés agyvelőből, májból, belsőségekből készült, gyakorlatilag egy terrine volt. Az ókorban sót és cukrot nem használtak, helyette virágmézet és garumot - erjesztett halból készült szószt - használtak. 
Ám sajnos elkövettek egy nagy hibát, felfedezték az ólomcukrot, azaz az ólom-acetátot, mely az ólomedényben tárolt bor és az ecetsav reakciójából jött létre. Ez olyan volt, mint a kristálycukor, ám azzal a mellékes hibával, hogy mérgező volt, így még azt is megkockáztatjuk, hogy a Római Birodalom bukásának köze volt az édes ízű méreghez. 
Gabonát használtak, a tönköly terjedt el legfőképp, a rómaiak ráadásul abban a kiváltságban részesültek, hogy ingyen kapták. Gesztenye- és magliszteket is használtak, mint a tölgy és a bükk, a házasságkötéskor gesztenyelisztes süteménnyel ünnepeltek.
Kilenc fajta kenyeret jegyeztek fel, köztük olyat is, amit csak tunkolásra készítettek,és musttal ízesítették. A vacsora olyan volt, mint amikor három lelkes, de csillogó szemű amatőr összeáll, és rittyent valamit a barátainak, pont a tökéletlensége miatt szerettük. 
Oszd meg másokkal is!
Mustra