Általános iskolás koromban nagy divat volt diavetítőn levetíteni a kötelező olvasmányokat. A kőszívű ember fiait így például 15 perc alatt ki lehetett olvasni, a Légy jó mindhalálig még addig sem tartott. Igaz, a tesztkérdésekre így nemigen tudtunk válaszolni, de, mint ebből is látszik, már a diafilmgyártó-vállalat is tudta: bár az olvasás az emberek sajátja, azért ha ki lehet váltani filmmel, akkor sokan inkább azt választják...

Vannak bizonyos szakmák, amelyeket hajlamosak vagyunk csak az egyik nemhez társítani. Míg a sofőr, az adósságbehajtó, a kovács vagy az autószerelő hagyományosan férfifoglalkozás, női szakmák is akadnak szép számmal, könnyítésképpen: azok után gyakran kapcsoljuk a nő-szót. Úgy, mint óvónő, varrónő, titkárnő, filmrendezőnő. Vagy mégsem? Az utolsónál mindig elbizonytalanodom. Legutóbb az azóta Oscar-díjas Kathryn Bigelow miatt.

A borús jóslatok, melyek az ezredforduló óta különösen foglalkoztatják bolygónk pesszimistább lakóit egy olyan termékeny táptalajt biztosítanak a világméretű botrányokat, puskaporos helyzeteket és nagy horderejű közhangulatokat meglovagolni soha sem rest Hollywoodnak, amilyenről az Éli könyve szereplői csak álmodhatnak az elszikesedett, sivár vidéket pásztázva némi élelem reményében.

Gondolnád, hogy akár egy jó bulizással is segíthetsz azokon az ezreken, akik a Haiti földrengés következtében elvesztették otthonaikat, családjukat, esetleg súlyos sérülésekkel fekszenek nem túl felszerelt kórházakban? Elég egy sör árát rászánni, és máris tettél valamit értük, ráadásul remek koncertek részese is lehetsz!

Egy kövér lusta macskáról és egy kicsi, kerek sárga izéről mesélnék. Utóbbi egyszerre tilt, és ennek folytán vonz. Mellesleg különbséget tesz ember és ember között, azok mérete és életkora szerint. Az a kis sárga karika, ami szerint Garfield szigorúan veszélyes...