Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Obaku korábban ezt írta: A csippendél a gardróbból, de az egész levelezés megtalálható itt: Vibrátorológia, most, hogy sorozatba szerveztük.
LIBIDÓ. A köznyelvben nemi vágyat jelent, a szaknyelvben viszont ÉLTETŐ VÁGYAT. Életörömöt. Extázisra törekvést.
Most mondd, voltaképpen nem teljesen mindegy, mitől jutsz extázishoz? (Fú, mit fogok tőled kapni ezért. Nem baj, akkor is tartom, és be fogod látni, hogy igazam van.) A katartikus öröm pillanatában – abban az egyetlen pillanatban – tökmindegy, mitől, hogyan jutottál odáig. (Visszatérve a Vibrátorra, felteszem, ilyen örömszerzésre nem képes, merthogy agyunk és lelkünk is van, és sajnos az IGAZI extázis eléréséhez e két szervünk nem kiiktatható.)
Tehát az írás és a szex összefüggéséről: ha valakinek öröm az írás, az képes eljutni az égi örömökig is általa. (Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy olvasói is hasonlóképpen eljutnak, sőt.) Az írás, ha örömöt szerez, akkor még annál is nagyobb örömöt tud szerezni. Igazi kielégülést, kéjt, önfeledt gyönyört. De sajnos ez is éppoly törékeny öröm, mint az ágybéli. Vered a billentyűt, elképesztő iramban gyűlnek a betűk, már-már tőled függetlenül duzzadnak a sorok, nem is vagy ura többé a történéseknek, fogalmad sincs, honnan jönnek a gondolatok, de jönnek, jönnek, még, még, jó, nagyon jó… Aztán hirtelen fuccs, megdermed a kezed, mintha a fejedbe fújtak volna, a kurzor csúfondárosan lüktet (akár a te Vibrátorod), mintha csak azt mondaná, mi lesz már, gyerünk, ne hagyd abba! (Már előre látom, micsoda élvezettel sétálgatsz majd újra a jelképeim között…) Szóval a kezed megbénul, mintha görcsbe rándulna, szemérmetlenül széttárt ujjakkal mered a klaviatúra felett, az agyad lázasan csapong, arcodra torz vonások fagynak. És semmi. A szád szavakat formál, vagy inkább csak szótagokat, tátogsz, mint a hal, levegőért kapkodsz, egyre csúfosabb a pillanat. Csőd. Kudarc. Csütörtök. A monitor fénye marja a szemed, félbehagyott, ügyetlen sor néz vissza rád, milyen idegen.
Pedig már csak az az egyetlen pillanat kellett volna. Az az egyetlen, ihletett pillanat.
Minden alkotással így van ez, kedves barátom, Obaku. A vasalástól a főzésig, a portörléstől a freskófestésig, a subázástól a szexig… Majd egyszer próbáld ki! (Csak vicc, tudom, hogy tudod, miről beszélek.) Úgy hívják ezt (Freud nyomán), hogy szublimáció. Olyan, mint amikor van otthon egy üveg jó borod, de nem a torkodba döntöd, hanem inkább felturbózod vele a marhapörköltet. Kérdezted, mitől lesz spirituális szerintem a szex (vagy bármilyen alkotás). Ha a marhapörkölt a borodtól átlényegül, önálló lesz, életre kel, na, az SPIRITUÁLIS. (Csak vigyázz, ki ne szökjön a kondérból!)
Hogy a szex jelképeként jelesül a marhapörköltet használtam (jegyzetelj csak!), NEM JELENTI AZT, HOGY BAJOM VOLNA A SZEXSZEL. Nincs bajom a szexszel. Csak elvárásaim vannak felé, nem érem be akármivel. És teljesen igazad van, hogy előbb-utóbb minden út a lepedőn át vezet. A végtelenségig ugyanis nem lehet szublimálni. Visszaüt, úgy hiszem.
És igazad van abban is, hogy tényleg a szexről szól minden, a benyomva felejtett Caps Lock és a piros köröm is.
Tudod, mi zajlik egy nő fejében, amikor a körmét lakkozza? Eláruljam? Az égvilágon semmi. Olyan erősen koncentrál a lakkozásra, hogy még a nyelvét is kint felejti. (Én, legalábbis.) És mégis, eközben testének több milliárd sejtje dörzsölgeti a tenyerét, hogy hurrá, megyünk csábítani, hol egy pasi?!
Azt viszont sose értettem, hogy az ilyen gyerekes hülyeség, mint amilyen például a piros köröm vagy a tűsarok, hogy ér ilyen pontosan célba. Úgy képzelem, hogy tipegünk a tűsarkon a piros lábujjkörmünkkel, mire a pasi meglát, és azt gondolja: te jó ég, mennyit cicózhatott a patáival ez a csaj. És eközben testének több milliárd sejtje dörzsölgeti a tenyerét, hogy hurrá, piros köröm, szabad a szex, becserkészem, megdöntöm!!! Hm? Hogy van ez nálatok? Tényleg úgy működtök, mint Pavlov kutyája, elég egy szexisnek címkézett szimbólum, és már jön is a nyálcsorgás?
Ja, és abban is igazad van, hogy a csajok, akiknek nevében beszéltem (bocs, bocs, bocs), tényleg veled vannak, és nem velem. Főleg, ha piros a körmük, és heterók. És én is veled vagyok, Obaku. Vagyis nem kell félned többé, te és a Vibrátorod nem lesztek egyedül.
Ui.: A Bernadett név nem szigorú. Én vagyok szigorú (bár már nem annyira, mert az előző leveleddel megnevettettél). A Bernadett a Bernát férfinév női változatának becézett formája. Vagyis nem kéne tovább becézni, én se mondom neked, hogy Obakuka. Vagy mégis?
Szeretettel: Berni
