Nem egy helyes, természetesen szép lánnyal találkoztam, aki mindent magára aggatott a nagy napra. Ekkor gondolja azt minden jóérzésű vőlegény, hogy ha így látom meg először, biztos nem veszem el.

A diákok közötti agresszióban a megszégyenítés inkább a lányok módszereire jellemző. A gyerekek egymás közti agressziója mellett jelentős a tanárokkal szemben elkövetett erőszak is, derült ki egy magyar vonatkozású felmérésből.

Hetente járunk az usziba - egyszer mindösszesen. Nekem pont elegendő ahhoz, hogy miközben a Kicsit, meg a Nagyot vizslatom az üvegfalon túlról, meghallgassam a szülőtársak ilyen-olyan történeteit. Elmesélem őket. Valamennyit. Meg a mi történeteinket is.

Alig reggeliznek, keveset mozognak, naponta négy órát görnyednek a tévé vagy a számítógép előtt. A gyermekkori elhízás elleni küzdelem programja két éve indult.

Ötödszörre mondom a gyereknek, hogy kíméljen, igazán ne húzzon fel, menjen oda a tesójához, az apjához, a nagyihoz, és kérjen bocsánatot. Mert valamit nagyon elrontott. Erre ő csak néz, nem érti, hogy mit nem értek, meg se nyekken. Kiver a víz. Hát hogy mondjam, hogy értse: bocsánat?

Ha csörög, fel kell venni, vagy vissza kell hívni, ám lehet hogy épp neki, épp nekem nem alkalmas... Akinek mobilja van, az elvileg mindig, mindenki számára elérhető. De vajon jó-e mindig készenlétben állni? Egy kommunikáció-kutató szakember szerint a válasz: nem.

Nehezen köteleződnek el, ha mégis, akkor a szerelem veszi az eszüket, a trónvesztést megkínlódják, szeret(né)nek apaként is férfiak maradni. Tényleg kihalna az emberiség, ha a családalapítás kizárólag a férfiakon múlna?