Ahogy Vekerdy mondta egyszer: van egy jó és egy rossz hírünk. A jó hír az, hogy minden a családon múlik. A rossz hír ugyanez.
"Rossz" büntetéssel menekülőstratégiába kényszerítjük a gyereket, például eltitkolja, ha hibázott, azaz hazudjon, és még távolabb kerülünk egymástól
A családi szokások és minták értékeket örökítenek át, de néha traumákat, bénító félelmeket is. Tanuljuk meg elengedni, amire már nincs szükség!
Sokszor a kamasz mellett jövünk rá, valami lényegeset rontottunk el a nevelésben. Na de mit lehet ilyenkor még tenni?
Magunk ostorozása (Mekkora hülye barom vagyok!) nem motivál, hanem épp ellenkezőleg, szorongást kelt és tehetetlenné tesz.
A hogyan ne kattanjunk bele abba, hogy a gyerek versenyző, nem is annyira könnyű kérdés. Sok a csapda, ami a szülőkre les.