"Ha házat építesz, olyanokkal dolgozz, akikről tudod hol laknak!"

Zanza!

A grafikusként dolgozó Fenyvesi Zsófi két évvel ezelőtt vágott bele egy faház építésébe a Nagykovácsi erdő szomszédságában. A lokáció kiválasztásától kezdve, a tervezésen és az építkezésen át a tereprendezésig, mindenből kivette a részét. Tapasztalatairól kérdeztük, és segítségével egy sor tévhitet is eloszlatunk. Nem csak a faházakkal kapcsolatban...

Fenyvesi Zsófi nem az a fajta ember, aki szeret egy helyben ülni, vagy arra várni, hogy valaki más majd megoldja helyette az életét. Művészeti diplomáját Ecole d'Maries Eloy-on szerezte grafikusként, majd itthon számos hazai és külföldi cégnek, márkának, magazinnak dolgozott. 2007-ben nővérével megalapították saját cégüket, a Sevent, melynek fő profilja a tervezés és a gyártás, főleg nagy volumenű, külföldi munkákon dolgoznak. Mellette, tavaly áprilisban létrehozta a Phylia Studio-t, ami pedig személyes projektjeinek a platformja: művészettel, designnal, motorépítéssel kapcsolatos munkáit foglalja össze.

Húszas éveiben beutazta a világot, gyakorlott longboardos és szörfös, imádja a motorokat, idén nyáron a vitorlásvizsgát is letette, az utóbbi két évben pedig gyakran időzött a Nagykovácsi erdő környékén, ahol leendő házát építette. Szó szerint is, hiszen bőven kivette a részét a ház felhúzása körüli munkákból.

A munkálatok 2016. augusztusában kezdődtek el, terv pedig az volt, hogy 2017 telén már költözhető lesz az új otthona, de ahogy az lenni szokott az építkezéseknél, egy picit csúszott a befejezés időpontja, így májusban foglalhatta el az erdőszéli faházát.

"Ez nem egy flört, nem egy erőpróba, nem egy verseny, hanem egy feladat, amiről két feltételezhetően okos ember megpróbál megállapodni"

Örülnék, ha nem kéne feltennem a kérdést, de még egyelőre nem tartunk ott: szóval milyen tapasztalat volt nőként érvényesülni a férfiak dominálta építőiparban?

Volt sok jó és sok rossz élményem. Azokkal a férfiakkal például, akik túl erősen megszorítják a kezemet az elején, nem dolgozom.

Mert?

Mert ez nem egy flört, nem egy erőpróba, nem egy verseny, hanem egy feladat, amiről két feltételezhetően okos ember megpróbál megállapodni. Elég sok mindenhez értek, szinte bármit lerajzolok, lemérek, megtervezek és rengeteget tanultam az anyaghasználatokról a folyamat során, tehát ha valaki hülyének néz, megbánja.

Előfordult, hogy valakivel azért nem folytatódott a közös munka, mert szexista megnyilvánulásai voltak veled kapcsolatban?

Persze. Ezekért nem haragszom, most már inkább nevetek az ilyeneken. Egy ilyen folyamat során kialakul az emberben egy hatodik érzék, ami segít megállapítani, hogy egy férfi magabiztos és bizalomgerjesztő, kellemes és segítőkész energiákkal rendelkezik-e, amihez könnyű kapcsolódni egy munkafolyamat során, vagy inkább az erőszakos, arrogáns, szexista, pökhendi energiák lengik-e körül, amit maximálisan elutasítok.

A fizikai munkákban is részt vettél?

Igen. Rengeteg fizikai munkám van benne ebben a házban, az építkezésnél inkább részletekben, viszont a tereprendezésben és a kertben teljes egészében. A talaj hihetetlenül köves errefelé, sok tonnányi követ gyűjtöttünk ki a barátokkal az elején, hogy a ház elkészülte után a vízelvezetés tetejére ez kerüljön. Ez lassú és nagyon nehéz munka, a jó rész benne viszont, hogy 40-50 millió éves eocén korból származó mészkövet pakoltunk, amiben több tengerisün és kagylólenyomatot is találtunk... tehát valójában a tengerparton dolgoztunk...

Azon egy pillanatig sem csodálkozom, hogy a természet közelségét kerested, de miért pont Nagykovácsi mellett döntöttél?

A keresésem úgy indult, hogy húztam a térképen egy nagy piros kört Budapest belvárosából kiindulva a város köré kb. 30 km-es sugárban és megnéztem melyik települések esnek bele. Nagyon szeretem a Pilist, a Dunakanyart, de Pécel környékén is jártam, olyan telkeket néztem elsősorban, amiknek volt kapcsolódása a vadonnal, vagyis erdővel vagy réttel. Aztán sok hónap keresgélés után egyszer álltam fent a Szarvas utcában Zebegényben, beírtam a nővéremék címét Nagykovácsiban. 1,5 óra volt az út Szlovákián keresztül. Ekkor fogalmazódott meg bennem, mennyire fontos, hogy közel legyek hozzájuk, így Nagykovácsit is számításba vettem, amiről bevallom kezdetben nem volt túl jó véleményem. Sok fura dolgot hallottam, viszont az is igaz, hogy pozitívan csalódtam.

Hogyan, és mi alapján választottál tervezőket?

Kísérletező típus vagyok, olyan csapatot kerestem, akik frissek, még akkor is, ha ez tapasztalatlansággal jár olykor. Ezt a rizikót vállaltam, hiszen én is tervező vagyok, az utam mindig a nagy kihívások vállalásából és következő lépések megugrásából állt, úgy éreztem, egy fiatal építész csapatnak ez a ház pont ilyen lesz. Dolgoztunk már egy-két kisebb ügyön az AU Workshop-pal, az egyik alapítót, Dénest (Ghyczy Dénes Emil - a szerk.) pedig régóta ismerem. Szeretem a belsőépítész munkáikat és tárgyaikat, azt hiszem, hogy hasonlóképp gondolkodunk a világról és ez nagyon fontos.

Mennyire kaptak szabad kezet? Volt alapkoncepciód, amihez ragaszkodtál?

Az alaprajzban és méretben biztos voltam, a forma, tömeg, anyaghasználat a fiúk tervei alapján alakult. Inspirálódtunk alpesi faházakból, kaliforniai 70-es évek "tiny house" könyvekből, japán minimál faépítészetből, de legfőképpen azt a hangulatot szerettük volna megteremteni, ami egy ilyen telekre itt Magyarországon, a budai hegyekben illik. Arra törekedtünk, hogy az ember, amikor ránéz a házra úgy érezze, mintha az mindig is ott állt volna. Értékes tapasztalat nekem, hogy a “genius loci” a legfontosabb egy ház tervezésénél. Vagyis a hely szelleme.

Milyen megrendelő Fenyvesi Zsófi?

Olyan megrendelő voltam, aki tiszteletben tartotta a tervezők művészi koncepcióját, hiszen pontosan tudom miről van szó, pár olyan dolog volt csak, aminél a végén a praktikusság döntött. Az építészeknek viszont tiszteletben kellett tartania, hogy jó régóta geometrikus grafikával foglalkozom, tehát a szemem ráállt egy nekem tetsző arányrendszerre, szimmetriára, amitől ha eltérőt látok, nem esik jól, így voltak részletek, amiket ennek jegyében rajzoltunk át.

"Én is rengetegszer hallottam az építkezés során, hogy majd a szél elfújja a házamat, hogy megsülök és megfagyok, hogy ha nem kezelem le a külső faburkolatot elrohad" 

A ház tervezésénél mik voltak a fő preferenciák?

Az, hogy energiatakarékos legyen, megtaláljuk a megfelelő elhelyezést és arányt a telekhez képest, belesimuljon a tájba, de megmutatkozzon a művészi szabadság a meglepő anyaghasználat formájában, és hogy tetsszen nekünk.

Elég ritka látvány itthon az olyan faház, ami nem nyaraló funkciót tölt be. Olyan prekoncepciók vannak vele kapcsolatban, hogy nem elég masszív, télen hideg, nyáron meleg és még sorolhatnánk...

Pedig a faépítészet elsősorban azért nem elterjedt Magyarországon, mert nem nő megfelelő mennyiségű és minőségű fa itthon, nem pedig azért mert a faház nem való erre az éghajlatra. Én is rengetegszer hallottam az építkezés során, hogy majd a szél elfújja a házamat, hogy megsülök és megfagyok, hogy ha nem kezelem le a külső faburkolatot elrohad. Ezeket már meg sem hallom, mert a valóság teljesen más. A ház déli fekvésű, de a nagyobb üvegfelületeket észak-kelet felé helyeztük el, amerre az erdő van, tehát a legnagyobb nyári hőségben is hűvös levegő csapott meg, amikor beléptem. Légkondim pont ezért nincs és nem is lesz, semmi szükség rá. Három rétegű fakeretes nyílászárókat használtam és 20-25 cm kőzetgyapotot a szigetelésre, így a ház hihetetlen jól tartja a meleget hideg időben, és míg téglaházak esetében a falvastagság csak 40-50 cm,, ez itt csak 28 cm

És te miért döntöttél mellette?

A könnyűszerkezetes ház szimpatikus, mint elképzelés. Ez ugye annyit jelent röviden, hogy a házban nem a téglafalak töltik be a tartófunkciókat, hanem a jól átgondolt szerkezet.Tetszik, hogy a fa egy élő anyag, története van minden darabnak, emellett nem hiszem, hogy az örökkévalóságnak kellene építenem, mi is csak átutazunk, ahogy a tárgyaink is.

Az, hogy milyen legyen a fűtés egy épülő házban, általában kardinális kérdés. Mi mellett tetted le a voksodat?

A ház egyik dísze egy antik cserépkályha, amit egy gyűjtőtől sikerült megvennem. A fűtés pedig egy termosztátos elektromos norvég fűtőpanelrendszer, ami nem, nem fogyaszt sokat. A ház gépészete végtelenül egyszerű tehát: villany, víz, csatorna, a meleg vizet egy hőlégszivattyús kazán készíti. A ház külső burkolata jól átszellőztetett kezeletlen vörösfenyő, ami idővel beszürkül, esetleg befeketedik majd. Mint ahogy minden és mindenki, ez a ház is változni fog idővel. A faanyag Erdélyből érkezett.

Biztos van kedvenc helyiséged a házban...

A harmadik szint, a kis torony. Ez a gondolkodó sarok, ahol meghagytuk a tető dőlésszögét, amitől olyan mintha kiülnél a háztetőre. Ennek a résznek a külső burkolata égetett vörösfenyő, amit két napig égettem. Jó sok munka volt.

Most, hogy elkészültetek mindennel, van amit máshogy csinálnál? 

Sokkal következetesebb és magabiztosabb lennék a munkafolyamatok megtervezésénél, előre egyeztetnék fix időpontokat, és csak olyanokkal dolgoznék, akik tudom hol laknak. Ez viccesen hangzik, de igaz, és javaslom mindenkinek.

"Az építőiparban egyszer csak kapsz egy random telefonszámot, aki jó esetben leül veled 10 percre, és azt mondja, Józsi vagyok, egy hónap múlva megcsinálom, ha lesz időm, 3 millió." 

Ezek szerint tényleg olyan sok a visszaélés az építőiparban?

Nem árt résen lenni. Megdöbbentőnek tartom például, hogy mi, akik saját cégünkben, vagy alkalmazottként kreatív vagy operatív szellemi munkát végzünk sok-sok referencia és különböző CV-k felmutatásával, nagy verseny árán kapunk meg egy-egy jó munkát, miután megnézik a social profilunkat és körbekérdeznek rólunk. Ehhez képest az építőiparban egyszer csak kapsz egy random telefonszámot, aki jó esetben leül veled 10 percre, és azt mondja, Józsi vagyok, egy hónap múlva megcsinálom, ha lesz időm, 3 millió. Bár ezt a rendszert az elektronikus építési napló megpróbálja felszámolni, amiből ugye az lesz, hogy írsz egy szerződést X céggel, aminek van egy Béla ügyvezetője, de a NÜJ (Napló Ügyfél Jel, a szerk.) számát már János adja meg, majd a munkát mégiscsak Józsi csinálja meg, már ha ráér. Az pedig extra erős tényező, hogy a megrendelőt általában szorítja az idő és a pénz, tehát kiszolgáltatott helyzetben van, így nagyon gyakoriak a visszaélések, átvágások és konkrét pénzlopások sajnos. Nehéz átlátni az elején, hogy miért mennyi pénzt szabad kiadni, ez is a gyakorlattal jön meg.

Van használható tanácsod azoknak, akik mostanában szeretnének belekezdeni egy ház építésébe? 

Az első tanácsom: ne pánikolj! Nekem ez nem mindig ment. A második: ne kerülj időprésbe, ismerd meg a lehetőségeidet, és azok alapján mérlegelj és dönts! A visszaélés veszélye annál nagyobb, minél inkább szükséged van egy munkára. Harmadik tanács: csak olyanokkal dolgozz, akik szimpatikusak, ha nem azok akármi miatt, engedd el őket, bízz a megérzéseidben. Negyedik megfigyelés: sajnos igaz, hogy az ember mindig alábecsüli a költségeket, bármilyen precízen tervez is, tehát legyen fontossági sorrend mindenben és nem árt, ha van tartalék pénz!

És azoknak a férfiaknak, akik azt gondolják, hogy egy nő nem képes levezényelni egy ház építését, vagy döntéseket hozni a munkálatok során?

Számukra annyi üzenetem van, hogy a nők bármire képesek, és a nők után nincs „is” a mondatban.

Néhány szóval is gazdagodni fogsz, ha házat építesz:

 Fenyvesi Zsófi szerint például ilyenekkel:

- szelemen: általgerenda, mestergerenda, melyet (a ház két végén álló) ágasokra helyeztetnek, de, így szól, közönségesen ,gerenda' helyett is tétethetik. 

- hidegbeton: fagypont alatt is felhasználható, nem kell melegíteni

- parapet: mellmagasságig érő falazott korlát, mellvéd

- nútol: árkol

- fózolás: lesarkalás

- stafli: lépcső (fok)

Belevágnál még egyszer?

Persze! Azt gondolom az építőipar olyan nagy kihívásokat rejt, hogy szinte addiktív. Rajtm kívül három nő építkezett, újított fel a közvetlen környezetemben az elmúlt években és mindannyian a következő feladaton törjük a fejünket. Persze csak miután kihevertük az első fáradalmait.

Blogmustra