Csak az oktatás van ingyen, nem az iskola

Zanza!

Első állítás: Magyarországon ingyenes az oktatás. Második állítás: Magyarországon elképesztően sokba kerül az iskola. Mindkettő igaz, mégsem ellentmondás: a különbséget azoknak az iskolai kellékeknek az ára jelenti, amelyek a „kötelezően beszerzendő” tanszerlistán állnak, és amikre pénztárcától és igényektől függően gyakorlatilag bármennyi pénzt el lehet költeni. Megnéztük egyrészt, hogy ez mindig így volt-e, és változott-e valami, másrészt pedig, hogy hogy van ez a világ más országaiban.

Az iskolakezdés Magyarországon mindig sokba került. Legalábbis amikor a ma élő, idősebb embereket (kézenfekvő módon a jelenlegi szülők szüleit és nagyszüleit) kérdeztük, mindannyian egybehangzóan állították, hogy augusztus végén harminc-negyven évvel ezelőtt is el lehetett költeni gyerekszámtól függően egy fél fizetést az iskolára. Legfeljebb valamivel kisebb volt a választék a papír-írószer boltokban, mint most, és nem volt akkora a differencia a legolcsóbb és a legdrágább holmik között, de ceruzából, radírból, füzetből éppen ugyanannyi kellett régen is, és a tornadresszt is ugyanolyan gyorsan kinőtték a gyerekek.

shutterstock 695343541

Fizetéskor pedig, amikor megjelent a kasszán a végösszeg, ugyanúgy kigúvadt a szülők szeme, mint manapság, és negyven éve is pont másfél-kétszer annyit sikerült otthagyni az üzletben, mint ahogy azt előre eltervezték. Ebben azóta sincs semmi változás.

Igaz ugyanakkor, hogy régen nem került egy iskolatáska a minimálbér negyedébe, mint most, habár minimálbér sem volt, és tornacipőből is csak kétféle létezett, a dorkó, meg a „teniszcipő”. Lehetett viszont „divatozni” a különböző fazonú, de egyaránt műszálas és ronda, viszont az iskolatáskában összegyűrve eltöltött hétvége után tíz perc alatt önkisimuló iskolaköpenyekkel, amit minden gyerek egyöntetűen utált, a praktikus gondolkodású szülőkkel ellentétben. 

Amikor anyukám kezébe adtam a második osztályba készülő fiam tanszerlistáját, nevetve adta vissza: ez fejből is menni fog, ugyanezeket kellett beszerezni annak idején nekem és a tesómnak is. 3 db HB-s ceruza, korong, pálcika, postairón, stb, stb,  – úgy látszik, a világ hiába halad fénysebességgel, az iskola semmit nem változott.

Ez persze csak nagy általánosságban van így, a részletekben akár iskolánként is elég nagyok a különbségek. Találtunk olyan kerületet, ahol például egyáltalán nem kell füzetet vásárolni, mert azt az önkormányzat adja minden gyereknek, és a helyi szociális foglalkoztatótól szerzik be. Olyan városra is rábukkantunk, ahol egy helyben működő írószergyárral paktált le az iskola, és a szülőknek csak a pénzt kell beadni – 14 ezer forintot – és készen kapják az egyen tanszercsomagot. Ebben persze nincs benne sem az iskolatáska (17 ezer), a tolltartó (2-5 ezer), a tornadressz (3 ezer), a tornacipő (3 ezer), a tisztasági csomag, a székpárna, az uzsonnás zsák, a melegítő, az úszócucc, a váltócipő…

Oké, ne legyünk hálátlanok, a tankönyveket idén már nyolcadik osztályig mindenki ingyen kapja. Igaz, már nem választhatnak a tanárok, hogy melyikből szeretnének tanítani, valamint továbbra is ki kell fizetni a nyelv és hittan könyvet, valamint mindazt, amiből a tanár tényleg tanítani szeretne, ha az nem fedi az állami listát. Márpedig általában nem fedi.

A tartós tankönyvekről most azért nem mondanánk semmit, mert az ígéretek szerint már tavaly sem kellett volna létezniük, ennek ellenére még júniusban is visszaszedték őket az iskolában. Meglátjuk, mi lesz belőle szeptemberben. És akkor még nyugodtan be lehet kalkulálni a költségvetésbe az osztálypénzt, a fénymásolópénzt, a kacatos doboz árát, meg azt a további néhány ezret, amit az első szülői értekezleten fognak bombabiztosan bekérni.

shutterstock 49965208

Nemzetközi kitekintőnk következik.

Hollandia: Nagyjából semmi költség. Az összes tanszert és tankönyvet az iskola biztosítja a gyerekeknek, amit haza sem kell vinni, mivel nincs házi feladat, tehát iskolatáska sem kell. Nincs évnyitó ünnepség, ezért ünneplő ruhát sem kell vásárolni (plusz cipő tízezerért, amit egyszer vesz fel a gyerek, aztán kinövi), és a tesicucc is teljesen rájuk van bízva: amiben kényelmesen tud és szeret mozogni a gyerek. Vagyis TÉNYLEG ingyenes az iskola.

Anglia: Szintén mindent az iskola ad a kisiskolásoknak, és szintén nincs szükség iskolatáskára sem. Meg kell vásárolni viszont az iskolai egyenruhát, ami egyébként a gyerekek és a szülők kedvence, előbbiek büszkék a logóra, és az iskolai hovatartozásukra, utóbbiak pedig annak örülnek, hogy olcsó, könnyen mosható és szárítható darabokból áll, és kiküszöböli az iskolai divatbemutatózást.  Ja, és szükség van egy tesicuccra is, ami minimális beruházást jelent.

Németország: Meleg, meleg, közelítünk a hazai rendszerhez. Nagyjából ugyanolyan tanszerlistát adnak, mint Magyarországon, az írószereket sokszor márkára megmondják, hogy mire van szükség, viszont a korong-pálcika-miegymás eszközöket az iskola biztosítja. Tesicucc nincs, vagyis van, de nem azért, hogy a tanárt katonás honfibüszkeség töltse el, amikor végignéz az egyformába öltözött gyerekek nyílegyenes során, hanem bármi megteszi, amiben jól érzik magukat. Ugyanez az úszócucc is: fürdőruha, szemüveg, törölköző, jó lesz, ami van otthon, váltócipő nincs. A tankönyveket kölcsön kapják, és a munkafüzetek is ingyenesek.

Ez persze tartományonként változik, a fenti információk egy baden-würtenbergi iskolából érkeztek, de van ám nekünk Münchenből is (Bajorország), de az sem sokban különbözik ettől. De különbözhetne is akár.

Mindjárt itt a tanévnyitó? Segít a Lidl!

Közeledik a tanévkezdés, és ha megkérdezünk egy leendő elsőst, hogy milyen az ideális iskolatáska, gondolkodás nélkül vágja rá: Szuperhősös! …vagy egyszarvús. Szülőként ugyanakkor nem árt több szempontot is fegyelembe vennünk, hiszen gyermekünk sokszor egész nap magával cipeli tanszereit, tornaruháját, tízóraiját.

A megfelelő táska kiválasztása függhet attól, hogy mi hordjuk-e autóval iskolába gyermekünket, vagy egyedül jár. Hogy járdán baktat-e, amin könnyen gurul a kerekes táska, vagy biciklizik, mert akkor bizony hátizsák kell. Jó-e, ha az őszi esőkre tekintettel vízzáró a sulitáska, vagy nem fontos, mert a ház előtt teszi le a busz…

A Lidl Magyarország az idei tanévkezdéshez időzítve számos akciós tanszerrel – tolltartókkal, füzetekkel, írószerekkel – ünnepi, divat- és sportruházattal, valamint különböző kiegészítőkkel – például olvasólámpával, zsebszámológéppel, tisztálkodási szerekkel – várja a szülőket! Az iskolatáskák között az alsósok számára praktikus, húzókarral ellátott, kisebb darabok és könnyű hátizsákok mellett megtalálhatóak a nagyobbaknak ideális, párnázott váll- és hát kialakításúak is. Persze a tökéletes táska megvásárlásakor az sem elhanyagolható szempont, ha gyermekünk boldogan, kedvenc mesehősével indulhat az iskolába.

A praktikum mellett pedig legalább ilyen fontos, hogy a Lidl áruházaiban kényelmesen, egy helyen vásárolhatjuk meg a jó minőségű, megfizethető árú tanszereket. A pénztár felé pedig érdemes még útba ejtenünk a hűtőpultot is, hiszen a megspórolt pénzt és időt arra fordíthatjuk, hogy egy óriási családi fagyizással búcsúztassuk az idei vakációt.  

Amerikai Egyesült Államok: A CEU-ügy óta mindenki kívülről fújja, hogy az oktatás Amerikában az egyes államok hatáskörébe tartozik. Alaszkában például minden tanszert az iskola ad, de annyira, hogy ha valaki a távolság, a körülmények, vagy bármi miatt nem járatja iskolába a gyerekét, akkor az állam odaadja a szülőknek a pénzt, amiből megvásárolhatja a szükséges tanszereket. Azért évente egyszer-kétszer bekérnek a szülőktől pár ceruzát, meg papír zsebkendőt a közösbe, és a tolltartót, meg a testnevelés felszerelést is meg kell venni, de az egész nem nagy tétel. A problémát inkább az jelenti, hogy februárban lehet a nyári holmikat, augusztusban pedig a télieket beszerezni a helyi boltban, ezért van úgy, hogy biztos ami biztos, két méretben is megveszik az úszódresszt, nehogy kicsi legyen, mire tényleg sor kerül az úszásra. 

De van infónk Pennsylvania államból, konkrétan Philadelphiából is. Érdekesség, hogy nincsenek tankönyvek, hanem fénymásolt lapokra dolgoznak a gyerekek, amiket a végén lefűznek. Ezt-azt ott is bekérnek a tanítók, amit vagy megvásárolnak a szülők egyénileg, vagy megveszik azt a csomagot, amit az iskola állított össze. 

shutterstock 302459375

Franciaország: A tanszereket, sőt, a tankönyveket is a szülők szerzik be egy lista alapján. Aki nem szeretné megvenni a tankönyveket, az bérelheti is az iskolától, de akkor a végén vissza kell adni. 

Svédország: Ez már megint a másik véglet: semmit sem kell megvenni, mindent az iskola ad a gyerekeknek, de a végén a tankönyveket vissza kell adni. 

Ausztrália: Háromféle iskola létezik, a sima állami, ahol a szülőknek kell külön megvenni a dolgokat, de nem drága. A gyerekek egyenruhát viselnek mint az angoloknál, sőt, még az iskolatáskájuk is egyforma. Van a katolikus iskola, ott van tandíj, de nem vészes, és ott benne van a tandíjban az összes tanszer, beleértve az iskolatáskát is. Ahova informátorunk lánya jár, az egy magániskola, és külön tanulnak a fiúk és a lányok, de egyébként ez nem jellemző, a legtöbb iskola ott is koedukált. Ebben az iskolában minden, az utolsó rádir is teljesen egyforma az összes gyereknek, és még a csomagolópapír is, amibe bekötik a könyveket. Az ára pedig benne van a tandíjban. 

Mindent egybevetve arra a zseniális következtetésre jutottunk, hogy a világon mindenre, és mindennek az ellenkezőjére is van példa. Neked melyik tetszik jobban? Amikor te választhatsz ki mindent, viszont fizetni kell, mint a katonatiszt, vagy kit érdekel, hogy mit használ a gyerek az iskolában, ha mindenkinek ugyanolyan van, és nem kell vele külön foglalkozni? Kommenteld oda a Facebookon!

Blogmustra