6 gyönyörű, új, magyar szakácskönyv ajándékba

Nem nézünk le senkit, aki bevallja magának: néhány rokonnál, ismerősnél megáll a tudomány, és miután kreativitásunk és ötleteink legjavát beleöltük mások ajándékaiba, nekik egyszerűen nem tudunk mit választani. Megesik ilyen, a cikk írójával is.

Egy szép, ízléses, különleges szakácskönyv jó ajándék lehet, főleg családos embereknél (mondjuk egy másodéves, koleszos egyetemista nyilván kevésbé örülne neki, de hát ezt ki lehet logikázni). Összegyűjtöttünk pár olyan kiadványt a legfrissebbek közül, amiknek mi magunk is örülnénk, ha a karácsonyfa alatt várna minket.

Csapó Katalin: Az ínyenc polgár asztalánál

B1028737

A Libri kiadó Régi idők konyhája címmel indít új, hiánypótlónak mondható sorozatot: ennek első darabja Az ínyenc polgár asztalánál, ami gasztrotörténeti esszé, képeskönyv, lapozgatnivaló, magazin először, és csak utána-közben szakácskönyv. A kiállítása gyönyörű, remek illata van a nehéz, minőségi papírnak, élmény kézbe venni, a design elegáns és ízléses, és olyasfajta báj lengi körül, hogy már látom is magam előtt néhány kissé vintage hangulatú Instagram-fotón, porceláncsészével, csipketerítővel és pár Szamos-marcipán szaloncukor társaságában. Az ínyenc polgár asztalánál, bár jobbára a nappaliban lesz majd, a dohányzóasztalkán vagy a kárpitozott fotel mellett, tartalmaz jó pár olyan ma is elérhető alapanyagokból megfőzhető, izgalmas receptet, amiért érdemes bevinni a konyhába is. És egy két zsírpetty vagy -pecsét amúgy is csak patinásabbá, autentikusabbá tesz egy ilyen kötetet.

Budai Zsanett-Tonté Barbara: Romani Gastro

B288996

Igen, nekem is feltűnt, mennyi blogból készült könyvet beválogattam az ajándéknak valók közé, de szerintem ez amúgy is jó, és jellemző iránya mostanában az egyes gasztrokultúrákkal, gasztroírókkal való ismerkedésnek: megismered a stílusát, ízlését, hogy összepasszol-e a tiéddel, utána pedig megveszed a könyvet a polcra. Vagy ajándékba. Ha képes vagy továbbadni. Ez a két istennő is jó ideje állandó múzsám, ha valami remek és egyedi, mégis könnyű és olcsó kaját akarok csinálni, vagy még egyszerűbben: valami olyat, amiben lobog az élet, és mindenki, de tényleg mindenki szeretni fogja. A magyarországi roma konyha nyilvánvalóan ugyanazokkal az alapanyagokkal dolgozik, mint a magyar, jellemző ezekre az ételekre az egyszerűség, olcsóság iránti igény, hogy egy egész családot etetni kell belőlük. Fűszeresek, ízletesek, finomak, nem spórolnak zsírral, cukorral, hagymával, ha kell: de a szerzők igyekeztek a 21. század igényeinek megfelelően minél egészségesebbé és környezettudatosabbá tenni a roma ételeket. Az biztos, hogy fenntarthatóság szempontjából talán ez a könyv viszi a prímet: egy roma szakácskönyvben nem fogunk avokádót és fésűkagylót találni alapanyagként, házitejet, céklát, mézet és akár szikkadt kiflit viszont igen – és de jó is az!

100% disznó

B289770

A 100% disznó kiállításában is, tartalmában is az egyik legkülönlegesebb és legkedvesebb szakácskönyv a téli gasztrokönyvek között, pedig itt aztán van dömping rendesen. Röf-röf. Hát ki ne szeretné, sőt immádná Magyarországon a kedves kis malackákat, minden ízletes porcikájukkal egyetemben? Ez a szakácskönyv nem aprózza el:  a szerzőpáros egy hagyományos disznóvágás logikáját véve alapul szépen, rendszeresen végighalad egy disznó minden egyes porcikáján… hiszen azt szőröstül, bőröstül, húsostól, vérestül, csontostul, körmöstül, fülestül feldolgozzuk, ez bizony a kultúránk része, és ahogy a magyarok többségének, nekik is van jó pár elmesélhető anekdotájuk és történetük disznóügyben. A könyv emellett remek kultúrtörténeti csemege, telisde-teli élvezhető, értékelhető, utánafőzhető receptekkel, ráadásul pedig olyan gyönyörűen designolt és különlegesen szép papírra nyomtatott könyvtárgy, hogy az ember egy pillanatra elgondolkodik, vajon illendő lesz-e majd összezsíroznia.                                                                       (Nyilván.)

Fűszeres Eszter: Családi receptek

B288561

Nagyon szeretem a zsidó konyhát! Illetve a magyar zsidó konyhát, mert bár vannak átfedések, de nyilván minden ország asszimilálódott zsidó közössége kialakítja a saját ízlésvilágát. Fűszeres Eszter blogjának is évek óta visszajáró olvasója vagyok, például tőle tanultam meg flódnit sütni, ami maga a bűnös, zavarba ejtően perverz tökéletesség, aminek szerintem egy szeletében annyi kalória van, amit egy maraton lefutása tudna csak ellensúlyozni, mégis képes az ember egy fél tepsit bevágni belőle, és aztán csak bután henteregni a karácsonyfa alatt.  Elnézést, elragadtattak az érzelmeim. Sajnos Fűszeres Eszter más receptjeitől is kb. ránézésre hízok mindig egy-két kilót, ez viszont nem tart vissza attól, hogy a saját és családom nagy megelégedésére ne térjek vissza újra és újra a remekeihez. Jó, persze vannak tök egészségtudatos receptjei is, meg létezik olyan hogy önmegtartóztatás (de kit érdekel, főleg karácsonykor). A Családi receptek, ahogy az a cím alapján is kikövetkeztethető, nem a folyton diétázó ismerőseinknek való, hanem azoknak a barátoknak, barátnőknek, főzni szerető nagybácsiknak, unokatestvéreknek, családapáknak és családanyáknak, akik szeretik a vasárnapi ebédhez összegyűjteni a teljes rokonságot, órákon keresztül elüldögélni a közös asztal mellett, míg a gyerekek a székek háta mögött rohangásznak, a felnőttek pedig megbontanak egy üveg jó bort… A könyvben emellett vannak praktikusabb, gyorsabban elkészíthető, hétköznapi receptek is.

Tóthné Libor Mária: Limara péksége

B1458623

Megvallom, engem személyes történetek fűznek ehhez a könyvhöz: amikor összeköltöztem az első nagy szerelmemmel, az egyik nagy büszkeségem volt, hogy otthon készítem kettőnk számára a kenyeret és a péksüteményeket. Mindent, amit erről tudtam, Limara blogjáról tanultam, aki olyan akkurátus pontossággal írja le az általa kikísérletezett különböző pékáruk elkészítését, hogy az egyrészt elronthatatlan, másrészt pedig az olyan kis kezdők is megértik és reprodukálni tudják, mint egy alighúszéves kislány. Ez azért elég sokat elmond a hölgy képességeiről. És Limarától minden, de tényleg minden megtanulható, a tökéletes hamburgerbucitól a békebeli vajaskifliig, a lágy tejes kalácstól a bonyolultnak tűnő bagelig, de tökéletesen érti és segít is megértetni az olvasóval is a lisztek közti különbséget, vagy hogy mihez milyen arányban kell keverni őket, hogy mit jelent a kovász és élesztő közti különbség, stb. Limara szakácskönyve szép, az egy dolog: de akár kevés, akár több időnk van ezzel foglalkozni, meg fogjuk benne találni a számunkra megfelelő péksütemény recepteket. Márpedig főzni jó, azt mindenki tudja- de saját kenyeret készíteni a legeslegjobb dolog a világon.

Gianni: Olaszul l’enni jó

B288480

Őszintén megmondom, engem a frászkarika tör a celebszakácsoktól, nem véletlen, hogy inkább a bloggerekhez vonzódom: az ő jelenlétüket egy fokkal őszintébbnek vélem. Nekem a konyha nem egy show, és valahogy Jamie Oliver legalább annyira az őrületbe tud kergetni, mint Nigella Lawson. Giannit viszont, mint karaktert mindig is bírtam, egy kedves, őszinte, humoros fickónak látom, aki mellé szívesen leülnék egy konyhában beszélgetni és valami könnyű fehérbort iszogatni, miközben ő összeüt egy gyors és finom olasz vacsorát, közben pedig az életéről, a gasztronómiáról, a kedvenc fogásairól és persze az épp készülő ételről beszélgetünk. Nos, nagyjából ilyen lett az elkészült szakácskönyv, amiben sok mindenről szó esik, közvetlen és laza stílusban. Jó olvasni, jó lapozgatni, és egyszerűen, könnyedén lehet remek olasz fogásokat főzni belőle. Igazi ajándéknak való könyv, és nem csak sármos férfiaknak.

 

Oszd meg másokkal is!
Mustra