A karácsony fényét általában emeli, ha az embernek kisgyerekei vannak, akik még hisznek az angyalkákban és boldogan ujjonganak a karácsonyfa és az ajándékok láttán. A nagyobbak segíthetnek az ünnepi készülődésben, vagy ha épp duzzogó kamaszok, akkor legalább nem zavarják meg azt. De mi a helyzet a csecsemőkkel? Az újszülöttek még semmit sem értenek az egészből, ugyanakkor megakadályozhatják, hogy elkészítsük a hagyományos, de többórás odafigyelést igénylő libamájszuflét. Milyen legyen a karácsony, mire kell felkészülnünk, ha nemrég érkezett a baba? Adunk néhány tippet!
A baba is élvezheti!
Először is oszlassuk el azt a tévhitet, hogy a csecsemő semmit sem ért az egészből. Persze, tényleg nem túl valószínű, hogy felfogja az ünnep kulturális gyökereit, ugyanakkor a karácsony sok szempontból számára is élményt jelenthet. A babák általában odavannak a színes égőkkel és gömbökkel teliaggatott karácsonyfa látványáért – nem tudják, mire való mindez, de azt igen, hogy színes és mozog. Ha nagyon pici csecsemőnk van, ne felejtsük el, hogy az újszülöttek csak közelre látnak, ezért – természetesen felügyelettel – vigyük őket a fa közelébe játszani. Kivétel ez alól a csillagszóró, ami valóban nagyon szép, mégse tartsuk a csecsemő fölé.
A babák hallanak is, szaglásuk és tapintásuk is fejlett: valószínűleg élvezni fogják a karácsonyi zenét (vagy ha azt utáljuk, akkor egyéb, kellemes muzsikát), érdekesnek fogják találni a szokásostól eltérő illatokat (mint a mézeskalács, a fahéj, szegfűszeg és egyéb tipikus karácsonyi fűszerek). A babák személyiségtől függően bizonyos határig a rokonlátogatást is élvezik, hiszen többnyire imádnak emberi arcokat nézegetni és kézben vagy ölben lenni.
Vegyük lazára!
Egy pár hónapos csecsemő anyukájaként barátkozzunk meg a gondolattal, hogy nem idén fogunk díjat nyerni a legszebben feldíszített lakás, a legkifinomultabb karácsonyi menüsor vagy az adott idő alatt elkészült legnagyobb mennyiségű kézműves mézeskalács versenyeken. Bár a karácsony megünnepléséhez valóban hozzátesznek a külsőségek – a finom étel, a szép teríték, és persze a fa – ne felejtsük el, hogy a lényeg az, hogy együtt legyünk és ne idegeskedjünk. Közhely, de nem lehet elégszer elmondani, hogy semmit sem ér a magazinba illő teríték és instagramra való vacsora, ha közben anya és apa kialvatlan idegroncs.
Első gyerekem születését követően a szentestei vacsorát étteremből rendeltem (rettenetes volt, de ez csak azt jelenti, hogy rosszul választottam éttermet), a rokonlátogatáskor kínált ételek egy részét korábban megfőztem és lefagyasztottam, más része meg eleve egyszerű étel volt, amit apa készített el (azaz sültkolbász).
Figyeljük a baba jelzéseit!
A babák könnyen túlingerlődnek: kíváncsiak, de nem tudják, mikor kell abbahagyni a nézelődést. Ilyenkor aztán az addig boldogan kacarászó baba hihetetlenül nyűgössé tud válni, a feldobottságtól már nem tud elaludni, vagy ha igen, akkor is állandóan felébred. Ennyire nem akarunk kiszúrni sem vele, sem magunkkal, ezért érdemes odafigyelni a csecsemő viselkedésére. Ha a baba elréved, ásít, kerüli a tekinteteket, hátrafeszíti a fejét, az annak a jele lehet, hogy fárad: ilyenkor vigyük csendesebb, félhomályos helyre vagy fektessük le az ágyába.
Ami a rokonokat és barátokat illeti, bár a babák általában emberbarátak, bizonyos dolgok felidegesíthetik őket. Ilyen például az erős parfüm, amitől sok baba idegrohamot kap – ilyenkor érdemes elmagyarázni Márti néninek, hogy a baba nem őt utálja, csak a kölnijét. A csecsemők öt-hat hónapos koruk környékén már meg tudják különböztetni az ismerős és az idegen arcokat, és ettől kezdve lehet, hogy nem akarnak addig ismeretlen rokonokkal bandázni – ezt is érdemes tiszteletben tartanunk.
Mindenki kapjon ajándékot?
Ha már évekkel ezelőtt családilag abbahagytuk a karácsonyi tárgyhalmozást, és ehelyett puszit, ölelést, vagy maximum közös programokat ajándékozunk, akkor gratulálunk, nem is kell tovább olvasni. Ha még mindig veszünk dolgokat, akkor igyekezzünk abbahagyni és inkább a szeretetteljes légkörre és a közös élményekre koncentrálni: ezek sokkal emlékezetesebbek, mint a huszonötödik pulcsi vagy műanyag játék. Ráadásul most, hogy gyerekünk van, már gondolnunk kell a bolygónk jövőjére és a klímaváltozásra is, hiszen nem akarjuk, hogy az unokáink egy fröccsöntött játékállatokból álló szeméthegyen éhezzenek.
Ha ez sem használt, és még mindig dolgokat akarunk vásárolni, akkor figyeljünk arra, hogy a baba is kapjon valamit. Bár még nem érti a lényeget, később eszmei értéke lehet a kis macinak vagy rénszarvasos rugdalózónak, amit első karácsonyára vettünk neki. A csecsemők általában az élénk színű, de puha játékokat kedvelik; fejlődési stádiumuknak megfelelően vehetünk nekik játszószőnyeget vagy tornaszert, vagy kiságy fölé helyezhető, zenélő forgót is.
Teremtsünk tradíciót!
A legtöbb családban vannak jól bevált karácsonyi szokások, amelyek minden évben ránk jellemzővé formálják az ünnepet. Valószínűleg mi is hoztunk ilyen szokásokat otthonról, és némelyiket talán szeretnénk is követni (mondjuk elénekeljük a fa alatt a Mennyből az angyalt, miközben leég a csillagszóró), másokat esetleg nem (mondjuk apa szentestére berúg, anya bőg, gyerekek a takaró alatt bujkálnak).
A gyermekvállalás lehetőség arra, hogy a szüleink hagyományait megtartva vagy megváltoztatva saját hagyományokat hozzunk létre. Ezek lehetnek programok, zenék, ételek, és lehetnek igazán apróságok is – mi 24-én késő délután mindig elmegyünk sétálni, gyerekek számától és életkorától függően erdőbe vagy csak a háztömb körül, és minden évben ugyanazt a különleges desszertet vásároljuk a vacsorához.
Szép hagyomány az éjféli mise látogatása akkor is, ha az ember egyébként nem nagy templomjáró, bár újszülött babával nem biztos, hogy könnyen megvalósítható. De teremthetünk hagyományt közös meséléssel vagy filmnézéssel is: lehet egy mesekönyv vagy egy film, amit csak karácsonykor nézünk meg, de ezt minden évben elővesszük. Elkészíthetjük ugyanannak a családi fotónak egy-egy változatát minden évben, és ezekből készíthetünk egy karácsonyi albumot.
