Lemezborító-túra és Rolling Stones kiállítás Londonban zenerajongóknak

Zanza!

London mindig tartogat látnivalókat, vagyis ne higgye azt, hogy a Buckingham-palota  és a Big Ben után már mindent látott, mert még bőven lesz mit felfedezni. Anglia és azon belül is London rengeteget adott zeneileg a világnak és még ma is olyan misztikum övezi a brit zenekarokat, mintha a nemzetiségük már azonnal biztosíték is lenne a minőségre, vagyis ha egy zenekar angol, akkor az nagyon nagy valószínűséggel jó is. Ezt a misztikumot most nem fogjuk megtörni, inkább ajánlunk egy jó kis túrát azoknak, akik szeretnének azon a lépcsőn állni, ahol a Clash, vagy kíváncsiak mi történik manapság az Abbey Road környékén. Mikor nemrég Londonban jártunk, megnéztük, mi áll most ott, ahol a legendás lemezborítók készültek, sőt ellátogattunk egy olyan helyre is, amitől az is Rolling Stonest fog hallgatni, aki eddig nem tette. 

Híres londoni lemezborítók

London utcái több zenekart is megihlettek már, nemcsak zeneileg, de képileg is, úgyhogy több lemezborítón is visszaköszönnek híres helyek. A legmenőbbek közt akad, amit alig lehet megtalálni, de olyan is, ahol még külön emléktábla is figyelmezteti a járókelőket, a minden autós rémálmában felbukkanó híres helyszínről nem is beszélve.

Beatles - Abbey Road/Abbey Road

Megközelítés: A Jubilee vonalon a St' Johns Wood állomásnál szálljon le a metróról, vegye az irányt a Grove End Road felé és induljon el rajta. Nagyjából 5 perces séta után pont az Abbey Road kereszteződésnél lesz, onnan már látni fogja a híres zebrát is. 

1969-ben jelent meg a Beatles Abbey Road című albuma, amit sokan a zenekar legjobb lemezének tekintenek. A borítója az Abbey Road stúdió előtti zebrán készült 1969. augusztus 8-án délelőtt fél 12 körül. A történetek szerint Ian Macmillan fotózta egy labilis létrán állva. Rendőri segítséget is igénybe vettek hozzá, 10 perce állították le a forgalmat, hogy elkészüljön a híres borító, amiről azóta számtalan teória született, többek között Paul McCartney állítólagos halála kapcsán (a zenészről1966-ban kezdett el terjedni a pletyka, hogy már nem is él, csak egy hasonmás helyettesíti, és elég sok munkájába került bizonygatni, hogy annyira életben van, hogy dolgozik is). A képen látható VW bogár árverésen kelt el 1986-ban, jelenleg Németországban van kiállítva egy autómúzeumban. Ha most látogat el az Abbey Roadra, egy rakat Beatles-rajongóval találkozhat. Lehet hétköznap vagy hétvége, a zebránál mindig sok a turista, ráadásul a szomszédos és most is működő stúdiónál is sokan fényképezkednek, vagy éppen üzenetet hagynak a falon. 

Pink Floyd  - Animals/Battersea Hőerőmű

Megközelítés: Metróval  a District vagy a Circle Line vonalon kell eljutni a Sloane Square állomásig, onnan pedig a 137-es busszal menjen el a Queenstown Roadig. 

Az Animals lemez 1977. január 23-án jelent meg Angliában (Amerikában és Kanadában csak később), a zenekar harmadik konceptlemezeként. A borító tervei nem tetszettek a zenekarnak, ezért Roger Waters, a zenekar énekes-basszusgitárosa kitalálta, hogy a Battersea hőerőmű áll majd a borítón. A képen látható héliummal töltött disznót a kémények közé kötötték ki és hívtak egy mesterlövészt is, hogy leszedje, ha esetleg elszabadulna. A malac azonban kicselezte a sorsot, a második napon, még a mesterlövész megérkezése előtt elszabadult és szépen elindult a levegőben. A legenda szerint egy pilóta jelentette is, hogy egy hatalmas gumimalac repült vele szemben a levegőben, őt alkoholszondával várták leszálláskor. Később azonban őt igazolta, hogy több gép is késett, mert többen is látni vélték a malacot, sőt katonai helikoptert is küldtek, hogy lelőjék a garázda gumidisznót, de túl magasra szállt. Később egy angol farmon landolt sértetlenül, bár a gazda ennek nem örült, mert a tehenei állítólag eléggé kibuktak az égből közéjük szálló hatalmas lénytől. Waters mindezek ellenére sem volt maradéktalanul elégedett a borítóval, végül két képből kellett összemontírozni, Photoshop híján pedig füstfelhővel leplezték az összeillesztést. 

Jelenleg azonban egyáltalán nem látványos a hely, ugyanis éppen egy luxus lakópark épül az egykor erőmű helyén. Az egész alig látszódik a daruktól és az állványoktól, ráadásul a kéményeket is éppen lefedték mikor ott jártunk. 2017 tavaszán lesznek láthatóak újra teljes pompájukban, de addig szét lehet nézni a környéken, ami igazi luxus lakópark lett már most is, illetve végigkattintgathatja a látványterveket itt

David Bowie - The Rise And Fall Of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars/Heddon Street

Megközelítés: A belváros közepén, az Oxford Circus vagy a Piccadilly Circus metrómegállótól nagyjából 5 perces gyalogútra található a Heddon Street 23. Egy kis utcából nyílik, ha a Regents Streeten sétál, keresse a Tibits vegetáriánus étterem feliratát, azzal szemben lesz az ominózus pont. 

A Ziggy Stardust az idén januárban váratlanul elhunyt David Bowie ötödik lemeze volt, ami egy kitalált rocksztár történetét meséli el. Ziggy Stardust Bowie egyik legelső alteregója, egy hermafordita, biszexuális űrlény, egy igazi rocksztár, aki nem veti meg a drogokat, és még a politikáról sem rejti véka alá a véleményét, de az üzenete mégis a béke és a szeretet. A borító a Heddon Street 23 előtt készült, a borítón a K.West nevű szűcs táblája világít. Egy későbbi interjúban Bowie elmondta, hogy sajnálja, hogy már nincs ott az a kis tábla, mert az emberek annyi mindent beleláttak, hogy vajon mi lehet a jelentése. Bowie arról is mesélt, hogy esős estén készült a felvétel, amit az 1971-ben bemutatott Mechanikus Narancs és William S. Burroughs The Wild Boys című könyve inspirált. Érdekesség, hogy a K. West felirat lekerült és elárverezték, de rossz hír a vásárlónak, hogy egy neve elhallgatását kérő rajongó azt állítja: az eredeti búra nála van, ugyanis egy kissé italos éjszakán egyszerűen ellopta. Egy darabig nem volt ott semmi, aztán pótolták, majd végül azt a darabot árverezték el.  A lemezborító 2010-ben az angol posta tíz klasszikus albumborítójával kibocsájtott bélyegkollekció egyik darabján is szerepelt. 2012 márciusában tettek oda egy emléktáblát, idén januárban pedig, a zenész halálhírére rengetegen vittek oda virágot, hogy emléket állítsanak Bowie munkásságának. 

The Clash - The Clash

Megközelítés: A lépcső a Camden Piacon található, ami a Northern metróvonal Camden Town megállójától egy nagyjából 5 perces csatorna. A piacon pedig a Cyberdog nevű boltot keresse, azzal szemben lesz a lépcső.

1977. április 8-án jelent meg a Clash első lemeze. Ehhez mérten a borítót sem misztifikálták túl egészen egyszerűen felálltak a próbatermükkel szembeni lépcsősorra, Kate Simon pedig megcsinálta a fotót. A lengyel Rosław Szaybo véglegesítette a borítótervet, aki abban az időben a CBS kiadónak volt a művészeti vezetője, és olyan előadók albumainak grafikájáért is felelt, mint Elton John, Roy Orbison, Santana vagy Janis Joplin. A borító egyébként igazán punk zenekarhoz méltón készült, ugyanis a dobos, Terry Chimes már el sem ment a fotózásra, ugyanis akkor már eldöntötte, hogy úgyis otthagyja a zenekart. 

Ha rossz az idő, menjen a Rolling Stones kiállításra!

Megközelítés: A Sloane Square metrómegállótól találja két percnyi sétára a galériát. Ha teheti, hétköznap és nap közben menjen, így nagyjából elkerülheti a tömeget, de ha igazán biztosra akar menni, vásároljon előre jegyet.

Jegyár: 19 font, azaz kb 7500 forint hétköznap a felnőtteknek, míg 21 font, vagyis 8200 forint körül vehet jegyet pénteken és hétvégén. 

Londonban az időjárás nehezen kiszámítható, így ha nem akar bőrig ázni csak azért, mert a zenetörténelem érdekli, akkor szeptember 4-ig elmehet a nemrég nyílt Rolling Stones kiállításra.  A Saatchi Gallery óriási tárlatán mindent megtudhat a zenekarról olyan részletességgel, mint eddig soha. Olyan ereklyéket gyűjtöttek össze hatalmas területen, hogy nincs aki ne érezné át, milyen felbecsülhetetlen értéket láthat. Ha valaki pedig zenerajongó, az készüljön fel, hogy tényleg tátva marad a szája és tapsikolni kezd, mikor csak egy üveglap választja el a Stones albumok eredeti master lemezeitől, vagy a tagok eredeti adatlapjától, amivel a felvételüket kérték a jogkezelőhöz, hogy megkaphassák a dalaik után járó jogdíjakat.

A kiállítás a zenekar történetén megy végig kilenc termen keresztül és bőven túlmutat az interjúrészletekből összeollózott biográfián. Az egész zseniális ívet ír le onnan, hogy egy kis lakást rendeztek be, amelyből kiderül, hogyan is élt Mick Jagger vagy éppen Keith Richards a kezdetekkor. A poént nem lőnénk le, legyen elég annyi, hogy a Nébih elrettentő videóin sokkal tisztább és rendezettebb konyhákon szoktunk szörnyülködni, de itt legalább jobb a zene.

A stúdióteremben egy berendezett stúdióba jut, ahol bárki mixelgetheti a felvételek hangsávjait, illetve megnézheti a hangszereket a zenekartagok kommentárjával. A tagok egyébként aktívan részt vettek a kiállítás kialakításában és együtt ötleteltek a kitalálókkal. A stúdiózás mellett a logóról, a ruhákról is rengeteget megtudhat, sőt még egy backstage is berendezésre került, hogy megtapasztalhassa, milyen a Stones tagjának lenni, mielőtt a színpadra lépnek. 

Blogmustra